Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-06 / 130. szám
Várjuk a SZŰRd — Mini-fesztivál a műsorban — Kudlik helyett Hegedűs — Zsűri: Szuhay Balázs egyszemélyben Nyilatkozik Molnár Mária, az ŐRI munkatársa, a csabai SZÚR rendezője Minden rendben. A csapatok (elkészültek, az újságírók fogad, koznak, hogy a népstadion! 8— 9-ért Békéscsabán visszavágnak. A színészek viszont azt ígérik. hogy a kétórás műsorban a közönség tapsával — előre visszavágnak. / . » Be kérjük szóra ebben a legilletékesebbet, Molnár Máriát, az ŐRI rendezőjét, pontosabban a csabai SZÚR - vi ss za vágó főrendezőjét. Kérdezzük: — A plakáton és a „Békéscsa. bai SZÜR-”ban felsorolt kitűnő művészek valamennyien itt lesz. nek-e június 10-én délelőtt 10 órakor? A közönséget nem éri-e csalódás? — Korrektek vagyunk! Csak azok a művészek szerepelnek a plakáton, akikkel már szerződést kötöttünk. Még csak vélet. lenül sem került olyan név a műsorba, aki nem jön. — A Népstadionban tizenöt művész lépett a színpadra. Mennyivel .kevesebb a békéscsabai „stáb”? — Lepődjön meg: Csabán húsz művész lép fel ! ' — És a műsorról, konkrétan? — Sorolom: Előezor is ősz Feritől elvettük a párját, Kudlik Júliát és Hegedűs Jànœt adtuk konferanszié-párjának. Különben Hegedűs- húsz éve már a „SZÚR apjának” számít, ősz Feri lesz viszont az úgynevezett „ellendrukker”. Rendezünk egy mini-fesztivált is, Vámosiékkal, Cserháti Zsuzsával, Aradszky Lászlóval. A zsűri 12 tagját ez esetben Szuhay Balázs — egyszemélyben képviseli. * A táncdalfesztivált természetesen Kudlik helyett Hegedűs konferálja Ősz FeriveL — Ezenkívül? — Óh. még nagyon sok érdekesség. A fiatal művészeket Szűcs Judit és Kovács Feri képviseli népdallal és cigány- dallal ; színpadon látják a viharsarkiak HadiCs Lászlót és Kovács Zsuzsát; és parodizálnák Rónaszéky András, valamint Szegedi M. Géza. És természetesen Kibédy Ervin meg Hlatky László, a Hacsek-mü- sorukkal. Izgalmas lesz a Humoristák Klubjának rögtönzése, melynek során véleményt mondanak a csabai, műsorról. — És még egy utolsó kérdés: Jön-e a Fekete Rok? — Sajnos nem. — Köszönöm az interjúk Va —ti— Elsők az országos verseoyeo Nagyszerűen szerepeltek a bé- ! gó István első, Somlyai Mihály késcsabai Kemény Gábor Szak- második, Bodrogi Sándor har- középiskola tanulói a MÉM ál- | madák helyezést ért el. A hete- tal, meghirdetett Országos Föld- | dik helyet Amberboy-Kiss Judit, mérési Szaktárgyi Versenyen. A ; míg a kilencedik helyet Marjai rV./d. osztály tanulód közül Vá- I Sándor szerezte meg. «•»•■■■■•■■•■■■■■■■•■■■■■■■■■••■■■••■•••■■••a Pettersonnaic ez a szótlansága volt a leginkább riasztó. Igen, mert ugyanakkor látnivaló volt, hogy némasága közömbösséget takar, nagyon is hangsúlyos volt a maga nemében, mindenki tudta ki ellen és ki mellett szól ily módon. — Te velem jösz — mondta és Bika felé intett. A többiek a helyűkre. Nem várta meg, míg a fiúk elhagyják a helységet, Bikával előrement, lépteik sokáig kongtsik a hosszú folyosón. Bika sokáig nem aludt a többiekkel. Szigorítottba tették, (hetekre, társai megúszták kisebb büntetésekkel. Kapelláró csak harmadnap vette észre, hogy bal vállán, alhol azon az estén a szúrásokat érezte, kis kékszínű kereszt-tetoválás látható, mintha megjelölték volna, de a jel értelmét nem tudta megfejteni, hiába kérdezgette Kicsit, az se tudta, annál titokzatosabb képpel vizsgálgatta, s ' homályos mesébe kezdett, holmi jndián filmekről, amelyekben az ellenségüket jelölték így bizonyos törzsek, persze azok nem tetováltak, késsel dolgozták, csak a forradás látszott a kés nyomán. Abban megegyeztek, hogy ez a jel a szabadulás utánra szólhat valakiknek, talán Bika barátainak, jó lesz nem elfelejteni ezt. akkor is, ha szívesen elfelejtkezne erről akárki. Bármilyen furcsa, a kis kereszt sok álmatlan éjszakái órát okozott Kapelláró számára.. Először arra gondolt, talán a félelmét kell legyőzni, azokkal a később bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, amelyekre ess az apró jel utal, mint ft valami állandó, Jogfolytonos fi- ; gyelmeztetés. Rájött azonban, hogy nem , a félelem az, ami ébren tartja ilyenkor, sokkal inkább az elővigyázatosság érzete, amelyet azelőtt nem ismert. Mintha valaki örökké figyelné, egy arcnélküli árny, aki minden lépéséről tud, s ennek kellő fontosságot tulajdonit, mi több elraktározza magában a mozdulatait, számot tart a gondolataira, a terveire, s azt várja, mikor nyűik kedvező alkalom a leszámolásra, hogy előlépjen onnan, ahonnét a legkevésbé várják és fölemelje a kezét, hogy akkora ütéssel csapjon le rá, amelyet senki mástól nem kaphatott volna, s ez az ütés a földre teríti örökre. Ha nem szégyellte volna, megkérdezi Kicsit, meg a többieket, mondjátok el srácok, de őszin- tért, ti is érzitek ezt? Vannak, akik úgy élik le az életüket, hogy csupa láthatatlan barát veszi körül őket, az ilyenek a koporsóban is mosolyognak, és magukkal viszik a barátságok inegfejth eteti en titkait, misztikumát, várakozásaikat és a beteljesülést, ami mind. mind a láthatatlan barátokkal kapcsolatos. De mit tudhatnánk kezdeni a láthatatlan e'lensésreinkkel, akik egyszer majd, a legváratlanabb pillanatban letépik rólunk az inget, megnézik, ott-e a tetovált kereszt a bal vállunkon és ak_ ; kor megbánjuk, hogy a világra ! születtünk, szeretnénk a földdel j pcfffyé válni, őrjöngünk a kín. s tói, hogy lám, most sem, még \ most az egyszer sem látjuk az ! arcát annak az árnyéknak, ; amely annyi éven át, talán • egész életünkben szemmel tar- ■ tott bennünket. (Folytatjuk) i Méltóan az elődökhöz Vendégségben a „bronxkosxorút” nyert kevermesi énekkarnál A kunágotai ÁFÉSZ kevermesi énekkara. Balról a 83 éves Asztalos József, a W évvel ezelőtt alakult dalárda alapítója, aki jelenleg ig tagja az énekkarnak. Jobbról Visy László karnagy. Nem mindennapi eseményre voltunk hivatalosak május 23- án este Kevermesre. A művelődési ház tágas előterében és nagytermében ünneplőbe, egyenruhába öltözött álta’ános iskolások, huszonévesek, fiúk és lányok. ötven, hatvan, hetven, sőt a nyolcvan évet is meghaladó idősebb generáció tagiai sürögtek, forogtak: Valameny- nyien a megye határán túl is sok sikert aratott kunágotai ÁFÉSZ kevermesi énekkarának tagjai. Éveik számától függetle. nül arcukon derültség, szemükben öröm sugárzott. Társadalmi kul túrmunkás ok ők mind az ötvenegyen. Még közelebbről: az ének, a dal igazi szerelmesei. Mert mi másért vál'alnák hetenként a próbákon való pontos megjelenést, az őszi és téli hónapokban egymást követő fellé_ péseket, s az ezzel járó fárasztó autóbuszozásokat. Az ének, a dal szeretete és tisztelete kell ahhoz, hogy a téli hónapokban a szinte fűtetlen művelődési ház nagytermében dideregve is vállalják a próbákat, ők azonban így is teszik a magukét. E lelkes kis csapat, Kevermes énekesei, akik a múlt hét szer- * dáián nem próbára, nem is közönség előtti fellépésre jöttek össze. Saját magukat jöttek ünnepelni. közös munkájukkal kiérdemelt minősítésüket vették át ezen az estén. Azt a „Diplomás bronzkoszorút”, amellyel a kórusok múlt évi V. Országos Minősítő Bizottsága az ötvenegy tagú kevermesi énekkar teljesítményét elismerte. Ezen az esten csupán néhány meghívott vendég foglalt helyet a község művelődési házának nagytermében. Mégsem csodálkozott senki azon, hogy sok más fellépést felülmúló lelkesedéssel zengett ajkukról a dal. Az is érthető volt a kis számú hallgatóságnak, hogy Visy László, az énekkar olyannyira lelkes vezetője ez esetben nagyobb lendülettel dirigált, mint amennyire az szükséges lett vol_ na, s hogy időnként ő maga is (hangosan bele-baleénekelt a szólamokba. Kovács István, a MÉSZÖV művelődési szakelőadója már megtartotta az énekkar munkájának értékelését és átadta a /„Diplomás bronzkoszorú” minősítést bizonyító elismerő oklevelet. Az énekkar tagjainak felzúgott tapsa után elhangzottak Visy László köszönő szavai is. Az énekesek, s a meghívott ven_ dégek pedig elfoglalták helyeiket az étterem asztalai mel'ett, hogy elfogyasszák azt a vacsorát, mellyel a kunágotai ÁFÉSZ igazgatósága kedveskedett. Ekkor hívtam beszélgetésre Visy Lászlót, a karnagyot. Hogyan is kezdte a lelkesedni annyira tudó és fáradtságot nem ismerő, megye határán túl is köztiszteletben álló tanár? — Ügy érzem, a ma esti öröm nem homályasíthatja el azt, hogy a jelenlegi énekkar tulajdonképpen a negyven esztendővel ezelőtt itt, Kevermesen megalakult nagy hírű dalárdának az utóda. Legalábbis szeretnénk azt hinni, hogy méltó utódai va_ gyünk. Nemcsak azért, 'mert az akkori dalárda alapító tagjai közül ma is itt énekel közöttünk a 83 éves Asztalos Józsi bácsi, a 78 éves Zsiga Sándor bácsi. Hozzájuk hasonló hőfokon akar. juk mívelni az ének. és dalkultúrát, melyet az akkori karnagy, a ma is Kevermesen élő Csurgai János nyugalmazott iskolaigazgató eme't magasra. Az 1932-ben alakult dalárda bejárta hazánk megannyi tájait. Fellépésük sikereit serlegek, oklevelek, plakettek hirdetik ma is. A második világháború azonban a kevermesi dalárdát is elhallgattatta. Tagjai közül többen a lövé6zárokba kerültek. Néhá- nvan pedig nem is tértek visz- sza. Hogy mégis miként lett ének. kar Kevermesen, méghozzá o’yan. amely méltó utódának mondhatja magát a négy évtizeddel ezelőtt alakult dalárdának? Visy László nagyon szerényen beszél erről. Következik ez abból, hogy a mai énekkar az ő nevéhez kapcsolódik. Annak a Visy Lászlónak a személyéhez, aki 1945 őszén nagyon friss ének—zene—testnevelő-szakos diplomájával ebbe a községbe kapott állást. A szegedi születésű fiatal tanító csakhamar önmagára ta'ált Kevermesen. A tanítóképzőn túl családjából magával hozott belső szükségletként nemcsak az iskola falai között tanitotta az éneket. Csakhamar kisebb-nagyobb énekkart szervezett tanulóiból. Közben megismerte a régi dalárda múltját, történetét. Ettől a perctől már tudatosan hangoztatta : mindent elkövet, hogy a háború elsodorta kevermesi dalárda újra éljen. És 1958-ban 34 taggal — köztük az egykori kórus több a'apítójával — létrejött a jelenlegi énekkar. 1958 óta másfél évtized telt el. E másfél évtized azonban elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy Visy László karnagy vezetésével ez az énekkar bebizonyítsa : méltó utóda a nagy múltú kórusnak. Sikeres fellépéseiket értékes díjak és oklevelek jelzik, de erről tanúskodnak rádiós és televíziós szerepléseik. Június 9—10-én pedig ott lesz Szolnoké- az ÁFÉSZ.kórusok országos találkozóján a kunágotai fogyasztási szövetkezet „Diplomás bronzkoszorút'’ nyert 51 tagú kevermesi énekkara is... Kép, szöveg: Balkus Imre Várostörténeti dokumentumkiállítás a békési múzeumban Június 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nyílt meg a „Békés helytörténete, lapok Bé kés mezőváros múltjából (1711 —1919)” címmel kiállítás a város múzeumában. Megnyitót * Vámos László, a városi tanács elnökhelyettese mondott. A Megyei Levéltár és a békési múzeum (közös rendezésében készült bemutató két teremben kapott helyett, Az egyikben Békés mezővárosi múltjának kiemelkedően értékes. 18—19. századi levéltári forrásait, a másikban a békési munkásmozgalom 1891—1919 közötti válogatott dokumentumait láthatják az érdeklődök. A kiállítás legérdekesebb darabjai között szerepel egy békési asszony i boszorkány pőrének 1717-ből] származó ítélete. Békés 1771.1 évi urbáriuma, az 1845-ben kelt örökös úrbéri egyezség, Fábián János békési tanító 1800-ban irt jakobinus „kátéja”. A gazdag munkásmozgalmi anyagot a békési munkáskor 1891-es alapszabálya nyitja meg. A szocialista szervezkedés növekvő erejét tükröző egykorú levéltári iratok bizonyítják, hogy 1907-ben Békést a megyebeli mozgalom egyik fő fészkének tartották a hatóságok. A Tanácsköztársaság időszakából is több, eddig kiállításon nem szerepeltetett dokumentumot helyeztek el a bemutatón. A várossá lett Békés múltjának legértékesebb irataiból rendezett kiállítást a múzeum anyagából származó régi városképek, Jantyik-rajzok színesítik.
