Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-24 / 146. szám

Ilyen ez a téglagyár Gyógyszertári asszisztensek eskütétele ívek óta g legjobbak közé tartozik az eletó. téglagyár. Mennyiségre és minőségre rendszeresen teljesíti a tervét. Évente csaknem 10 millió tég­lát termel. Nem nagy gyár, nem is kor­szerű. Olyan, mint amilyen év­tizedekkel ezelőtt is volt. Csak a termelőberendezések újak. De az emberek mimikája nem sok­kal lett könnyebb. A jó ered­ményért tehát kétszeresen is megilleti őket az elismerés. Elek nem bővelkedik ipari üzemekben. Akik valamikor a téglagyárba kerültek, a köz­ségben más elhelyezkedési le­hetőséget nem találtak Az évek során megszokták a nehéz mun­kát. Közben javultak a munká­éi szociális körülmények. A bé­rek is emelkedtek. A törzs­gárda végképp a gyárhoz kö­tötte a sorsát Nem marad el a jutalom Fábián István gyárvezető a munkások szorgalmára alapoz- j va jelenti ki: — Az idén is meglesz a 10 millió tégla. Persze, csak akkor, ha nem lesz közben nagy kárt okozó jegesé vagy szeptemberi fagy. A hagyományos téglagyár ép­pen úgy ki van téve az időjá­rás viszontagságainak, mint bármelyik mezőgazdasági' üzem. De ami tőlük függ, megte­szik. Eddig is megvolt a jó munka jutalma. A tavalyi eredmény alapján például 32 napi keresetnek megfelelő ösz- szegű nyereségrészesedést kap­tak, amit az idén is ki akarjak érdemelni. Egyébként tudják, hogy igen nagy szüksége van a lakosságnak a téglára. Évente egy holdnyi terület, j 6—7 méter mélységben kitér- | melt földjét „nyeli el” a gyár. Ennyit kell az agyagbányából csilléken a nyersgyártó-beren- de?éshez, onnan pedig többszö­ri le- és felrakással a kemen­cébe juttatni, amíg végül is 10 millió égetett tégla lesz belőle. Sok-sok fáradtsággal, küszköd­ve hideggel, hőséggel, esővel, sárral, hóváL És „hajtanak". A törasgárda- tagok magukkal ragadják a fia­talabbakat Ha jól dobog a gyár „szíve'* Hogy mrt jelent törzsgárda­tagnak lenni egy ilyen gyár­ban, azt talán akkor értjük meg a legjobban, ha bemuta­tunk közülük néhányat. Bronz István kovács és la­katos. 1951 óta a téglaipar spe­cialistájává vált. Itt lett közben hegesztő is. Neki nem kell mondani, hogy mit csináljon. Odamegy valamelyik működő géphez és már a zúgásából I megítéli, hogy van-e valami hiba. Már találkoztam Bronz Ist­vánnal és egy kicsit csodálko­zom, hogy most olyan sovány. Meg is említem neki : — Alakjáról ítélve nem úgy néz ki, mint egy vérbeli ko­vács. — Sokat dolgoztam. Házat építettem. Tanyán laktam a fe­leségemmel és bejöttünk a köz­ségbe. Közelebb van a bolt és a kocsma is. Nekem inkább az1 utóbbi érdekes — tréfálkozik. * — Miből hozta össze a ház­építés költségeit? — A keresetemből, jó néhány eladott hízott disznó árából, meg OTP-kölcsönből. A kere­setből élni és házat építeni, egyszerre nemigen lehet. Gyebrovszki János 1956-ban, 15 éves korában „szegődött” el a gyárba. — „Hajthatod a lovakat” — mondta az akkori gyárvezető. Megörültem. Szívesen csinál­tam. Ahogy cseperedtem, úgy kerültem nehezebb munkakör­be. A prés a gyár szíve. Ha jól „dobog”, megtelnek a szárító­színek és a szaba-dszárítok J nyerstéglával és egész évben 1 van mit égetni a kemencében, j Szeretné azonban, ha több len- j ne a szárítószín, mert a szabad- ! szárító bankettáiban sokszor kárt okoz az eső és a szél. Szereti a gyárat, soha eszé­be sem jutott, hogy máshová menjen dolgozni. A két fiának azonban nem szán ilyen nehéz munkát. Erről a kérdésről így vélekedik : — ök inkább tanuljanak. So­kat emelgettem én azért, hogy meglegyen rá a módjuk lis. Itt nem hízik el az ember A kemencében szaharai a hő­ség és a por. Varga György 17 j éve hordja ide be a nyers tég- | lát és jóformán egy napot se>i ; hiányzott. Ilyen munkában ed- j zetté, szívóssá válik az ember, s nem kell a kocogómozgalom­ban részt vennie, hogy meg- j védje magát az elhízástól. Van azonban a gyáron kívüli test­edzésnek egy praktikusabb módja, amit ő nagy előszeretet­tel művel. Ugyanis családi házat épít És hogy a munka méreteiről fogalmat is alkot­hassak magamnak, röviden tudtomra adja: — Három gyerek van, három szoba lesz. Az sem mellékes, hogy az építkezés költségeinek jelentős részét ő és a felesége (aki állat- gondozó a tsz-ben) szorgalmas munkával teremtette elő. A Bé­kés megyei Tégla- és Cserép- ipari Vállalat 30 ezer forint, 5 évre szóló kamatmentes köl­csönnel segíti ki őket. Szpisják János kihordónak éppen lejár a munkaideje. Elég­A KÖZÉPÜLETÉPÍTŐ VÁLLALAT FELVESZ: fezdő kőműves, ács-állványozó, vasbetonszerelő, víz-gázszerelő, fűtésszerelő, villanyszerelő, festő, szigetelő, műanyagburkoló szakmunkásokat, csak budapesti munkahelyeire. Jelentkezni lehet: Budapest, Molnár m. tS. Munkaerőgazdálkodás gé sápadtnak is látszik, ö azon­ban mosolyog: — Nem hizlalda, az biztos. Néhány liter szódát meg kell inni, hogy 7 órát kibírjon az ember a kemencében. De azért mégsem szeretnék mást csi­nálni. Már 1959 óta hozzátar­tozik ez a munka az életem­hez. A felesége nyerstégla-berakó a gyárban. Ketten havonta 5—6 ezer forintot keresnek. Es, hogy érdemes jól dolgozni, azt ml sem bizonyítja jobban, hogy ő a tavalyi munkája alapján az idén 4 600 formt nyereségrésze­sedést kapott. Amikor erről be­szélünk, hirtelen ötlettel má­soknak is ajánlja azt a jó ke­resetet. Az elhízottaknak, a ké- nyeskedőknek. Ellenvetést senki sem tesz Pápai János művezető, egy­ben a pártalapszervezet titkára is. Most vasárnapi munkát szervez. Először ebben az év­ben. Az esős időjárás miatt a tervteljesítésben lemaradás kö­vetkezett be. Az emberek megértik. A gyár becsületéről van szó. Senki el­lenvetést nem tesz. Aztán hozzám fordul Pápai János : — Nőkkel nem beszélt. Pe­dig róluk is érdemes megemlé­kezni. Hadd soroljam: Szpisják Jánosné, Fegó Jánosné, Kopács Péterné, Pelle Istvánné, Rotár Györgyné és Bágy Flóra. Vala­mennyien nyerstégla-lerakók. A legnagyobb elismerést megér­demlik. Kérésük is van a dolgozóik­nak a vállalattól: kicsi a fürdő, az öltöző, az ebédlő. Oj szociá­lis létesítmény kellene. A nyersgyártó gépek, berendezé­sek korszerűsítésének az idejét iis elérkezettnek tartják. Az irodában van a községi pártbizottság vándorzászlója. Minden évben a legjobb szocia­lista brigád kápja. A vándor- zászló öt éve nem került el a gyárból, s erre joggal büS2Íke mindenki. Pásztor Béla • ■BimmfmimmifiiHHiimiiiHHiHa Kétévenként kerülnek ki az iskolából végzős gyógyszertári asszisztensek, akik érettségi után gyakorlati munka mellett szer­zik meg a szükséges tudnivaló­kat. Az idén 32 másodéves vizs­gázott és tett június 22_én esküt Békéscsabán, a Békés megyei Tanács Gyógyszertári Központ­jában. Az új asszisztensek a Szőke Sándor, az MTI munka­társa jelenti: Szombaton országszerte befe­jeződtek a középiskolák nappali tagozatain az érettségi vizsgák. Az első adaitok szerint — június 1. és 23. között — hazánk 540 középiskolájában több mint 29 000 gimnazista és 25 600 szak­középiskolás diák adott számot tudásáról az érettségi bizottsá­gok előtt A tapasztalatok kedvezőek: a maturáló diákok felkészültsége az idén is kielégítő volt. A Mű­velődésügyi Minisztérium illeté­keseinek véleménye szerint az érettségi vizsgáik légköre álta­lában kedvező volt: előnyösen éreztette hatáséit az érettségi el­nököknek kiadott központi út­mutató. A végleges eredményeket a nyár folyamán elemzik és össze­gezik az oktatási szakemberek. A javító érettségi vizsgákat ál­talában kora ősszel tartják, pon­tos idejüket, illetve helyüket az illetékes tanácsok állapítják. meg Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 25. já­tékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 32 fogadó ért el, nyereményük egyenként 135 828 forint. Há­rom találata 3295 fogadónak volt, nyereményük ebenként 660 forint. A kéttalálatos szel­vények száma 108 213 darab, ezekre egyenként 20 forintot, fi­zetnek. A nyereményösszegek a nyeremény: Vetek levonása után értendők, a közölt adatok tájé­koztató jellegűek. (MTI) Lázár Ervint Zuhanórepülés — Kisregény — 4. Később Csapó lopva meg is simogatta a lányt, Bíró már szedelőzkodni (kezdett, őrá már itt úgysem lesz szükség, ami­kor megérkezett a jávorbaju- szos egy társasággal. A jávor­baj uszos mindjárt le is állt a lánnyal trécselni, mindannyian nagyon otthonosan viselkedtek. Az újonnan jött néhányszor szi­gorúan Csapóra nézett, hogy most már eltűnhetne onnan. Bíró visszaült a helyére. Tud­ta, hogy Csapónak esze ágában sincs eltűnni. Továbbra is ott állt a pult előtt, s talán azért: lássa ez a hülye jávorbajuszos, hogy ő már nyeregben van, át­nyúlt a pulton ég megsimogat­ta a, lány arcát. A lány azon­ban nem úgy fogadta ezt a kö­zeledést, ahogy az előzmények­ből következően várni lehetett volna. Némi kis műfelhábo­rodással (nagyon rosszul állt neki, közönséges lett tőle), el­kiabálta magát: — Mit képzel?? A jávorbajuszos azonnal oda­ugrott Csapóhoz, elrántotta a pulttól. — Na, most már hordd el magad, kispofám! — sziszegte. A presszóban csend lett, Bíró feszülő izmokkal ült a helyén. — Szólt valaki? — kérdezte nagy nyugalommal Csapó, szem­telen tekintettel, sértően, fölé­nyesen rámosolygott a jávorba- juszosra és hozzátette:— Uram, valami piszok van az orra alatt. Villámgyors volt a jávorba­juszos, ezt meg kell adni. Csa­pó óriási pofont kapott. Azon­nal visszaütött, cseppet sem ijedt meg, az ütéstől a másik beesett a székek közé. A lá­nyok sikongtak, féktelen hang­zavar keletkezett, a jávorbaju­szos barátai nekiestek Csapó­nak. Bíró közéjük ugrott, de nem tudta megakadályozni a verekedést, kapott ő is egy ütést a vállára, gondolkodás nélkül visszaütött. Derekasan verekedtek — a presszós lány kapkodva szedte le a szódásüve­geket a pultról, nehogy valaki­nek a kezeügyébe akadjanak —, de a túlerő egyre hátrább szorí­totta őket az ablak felé. Bíró egy székkel hadonászott, ettől a többiek hátrahőköltek. — Nyomás ki az ablakon — mondta Csapónak. Az ablakon át léptek meg. a keményre döngölt földű udva­ron még futottak utánuk, de mikor átdobták magukat a ke­rítésen, az üldözőik. elmaradtak megye gyógyszertáraiban fir­tatják eddigi munkájukat és elősegítik a jobb gyógyszerku szolgálóét. A vizsgán a fiatalok 4,23-as kiemelkedő átlageredményt ér­tek el. Ennek örömére — ban* kett helyett — kétnapos kirán­dulást szerveztek Egerbe. Az érettségizők évről évre emelkedő létszáma nem okoz nehézséget az elhelyezésben, pá­lyaválasztásban. Közülük mint­egy 15 ezren folytathatják ta­nulmányaikat az egyetemek, fő­iskolák nappali tagozatain. To­vábbi 7 000 középiskolát végzett fiatalt várnak a, szakmunkás­képzők. Kevesen tudják, hogy a gim­náziumot végzettek sízámára es­ti vagy levelező képzés formá­jában kétéves szakközépiskolai kiegészítő képzés is folyik Az egészségügyi terület kivételével bármely szakközépiskolai ága­zatban nyerhetnek így szakmai képesítést; egyetlen feltétele: az adott szakterületen másfél, két­éves gyakorlat, amelyet a tanu­lók az érettségi után választott munkahelyen szerezhetnek meg. Általában minden olyan szak­mát rövidített idő alatt sajátít­hatnak el a maturált diákok, amelyet az általános iskolát vég­zettek is tanulhatnak —, de az érettségizettekre természetesen elsősorban a kvalifikált szakte­rületeken van szükség. Egy hét múlva nyereménybetétkönyv- sorsolás Az OrszóopR Takarékpénztár egy hét múlva július 2-án. hét­főn délután Sümegen rendezi a nyereménybetétkönyvek 1973. második negyedévi sorsolását. A húzáson a június 29-ig váltott, s a sorsolás napján még érvényes nyereménybetétkönyvek vesz. nek részi (MTI) — talán nem volt merszűk utánuk ugrani a homályba. A kertek alatt ballagtak, te­kergő, vékony kis gyalogúton, elöl Bíró, utána Csapó. — Ne haragudj, öregem — mondta Csapó, de a másik nem is engedte befejezni. — Ugyan, egy kas mozgás so­hasem árt — nevetett —, az a dagadt állat jól eltalálta a tor­komat Kis ideig csend vett, aztán Csapó megkérdezte: — Torkon vágott? — Ja — mondta kurtán, de egyáltalán nem rosszkedvűen Bíró. — Mindig valami szarba ke­verlek — morogta Csapó, Bíró megállt megfordult. — Engem? — kérdezte komo­lyan. — Engem ugyan nem. Ve­rekedtem egyet ég kész. De ma­gadat, öregem, magadat. Csapó nem válaszolt némán álltak egymással szemben. — Véres a homlokod — mond- ta Bíró. Csapó elővette a zsebkendőjét törölgette a homlokát — Nem ott — mondta a má­sik. — Add ide! Kivette a zsebkendőt Csapó kezéből és letörölgette a homlo­kát Az elveszett pilóták másnap délre értek vissza a bázisra. Öt perc múlva már látták a gépek felé futó segédszemélyzetet és abba is hagyták a vitát. Látszó­lag nem volt komoly nézetel­térés, és az előző napi vereke­dés árnyéka sem vetődött rá. Csupán a repülés miatt dorgálta Bíró Csapót. Ahogy folszálltak a szőIqsl repülőtérncB. — Bíró Befejeződtek az érettségik

Next

/
Oldalképek
Tartalom