Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-22 / 144. szám

Vetélhodö no foroh KRESZ-vizsga mágneses táblán Kihaló szakmák nyomában A Békés megyei Tanács V. B. Gazdasági Osztálya még az el­múlt évben hirdette meg a Bé­kés megyei Tanácshoz tartozó 117 vállalat és intézmény 800 gépkocsivezetőjének és gépjár­mű-ügyintézőjének KRESZ-ve- télkedőjét,. A múlt évben lebonyolított selejtezőkön a 30 legjobb gép­kocsivezető került tovább, akik számára június 23-án Békéscsa­bán a megyei tanács kistanács­termében rendezik meg a kö­zépdöntőt. Ezen a versenyzők a magukkal hozott pontokhoz még további maximálisan 35 pontot szerezhetnek. A középdöntőben 25 kérdést kapnak KRESZ-teszt- lapon. amelyet a gépjárművizs­ga szabályzatnak megfelelő nem egy óra múlva szól — hal­latszott egy bosszús hang a vo­nal túlsó végéről. — Mar tíz per­ce jelentették. — Én csak most tudtam meg ■ — mondta a főpilóta. — Rendben — hallatszott a másik hang, majd egy időre le- tehette az asztalra a kagylót, mert csak koppanások, érthetet­len beszédfoszlányok szűrődtek a főpilótáig. Aztán. újra meg­szólalt a hang: — Csak azt tudnám, mi az istennek repül az emberük öt­ezer méteren. — Nyilván a köd miatt. Keresi a rést. — ötezer méteren keresi a rést? Mennyi maguknak a leg­nagyobb megengedett magasság? — Kétszáz méter, de ez egé­szen más ügy, nem érti, hogy köd van?! — Jó, jó, ne idegeskedjen! Mondják az emberüknek, hogy repüljön délnyugati irányba, a Kristófszőlősi repülőtéren jók a látási viszonyok. — És mivel mondjuk, nem mondaná meg, szócsővel?! — Miért, lerobbant a rádiója? — Lerobbant, lerobbant! Nincs, kérem szépen, egyáltalán nincs. — Rádió nélkül repülnek? — Ügy, ahogy mondja. — Hát akkor nem tudom mi lesz. — Sajnos én sem... köszönöm.» szóval, a mi gépünk», viszhal- lásra. A főpilóta rohant a másik ké­módon kell kitölteni. Innen már csak a legjobb 10 verseny­ző kerül a döntőbe. A KRESZ vetélkedőjének ve­zetője Vas Albert lesz. az ATI iskolavezető-helyettese, a zsűri elnöke Molnár Imre rendőr-alez­redes, tagjai : dr. Fleischmann József, a Békés megyei ügyész­ség közlekedési ügyésze, Futó Sándor ATI iskolavezető, Ven­ter György, valamint Hangyái Albert a Békés megyei Tanács képviseilői. A legjobbaknak oklevelet és jutalmat adnak át. Üjdonság lesz, hogy a versenyzők maguk választják ki a felajánlott juta­lomtárgyak közül a nekik leg­kedvezőbbet. szülékhez, Bíró még várt a vo- • nalban. « — Rendben van, értesítettem : a radarosokat... tudnak róla. • Csak ötezren van ez a hülye ! Csapó. Na mindegy, tartsátok a Î vonalat és ötpercenként jelent- ; setek. Ha valami fontos van, ; azonnal! j Bíró éktelenül káromkodott a : vonal túlsó végén. — Egy rohadt rádióval már £ meg is lenne oldva — mondta a ; főpilóta —, mondták a srácok ! hogy Kristófszőlösön leszállhat- : na, jók a látási viszonyok. • — Délnyugati irány — mond- : ta izgatottan Bíró. — Miért arra repült? — A franc tudja merre re- ; pült... adj engedélyt a fölszállás- ; ra. : — Megőrültél!? _ : — Nyugodtan Kiszállhatok, ! ismerem a terepet, mint a te- ! nyeremet. Megkeresem és elvi- : szem Szőlősre. — Nem lehet. Baromság! Ha £ fölötted van összeütköztök, vagy £ nem találod meg! — Nem ér az égig ez a szar : köd. Engedélyezd! Inkább azt £ akarod, hogy hagyjam megdög- • leni? Együtt szépen elmegyünk ! Szőlősig. £ Kis csend után mondta a fő- ; pilóta: l ■ — Nem bánom, csinálj, amit ! jónak látsz... Bár nem sok értei- : mét látom. (Folytatjuk) Régóta ismerem 3 szeghalmi kötélgyártó Winkler Károlyt, aki honismereti szakköri tanulóim­nak többször bemutatta szakmá­jának kiváló tudományát. 1970- ben, amikor a Sárréti Napok során kiállítottuk a kenderfel- dolgózás eszközeit, a háziipar és a kisipar munkafolyamatát élő­ben szemléltettük, nagy sikere volt a néprajzi szakemberek előtt is az ő művészileg kidolgo­zott termelvényeinek. Hofman, Tamás, Gunda Béla, Üjvári Zol­tán és más néprajztudósok elis­merően nyilatkoztak képessége­iről. Véget nem érő kérdéseket tettek fel szakmájával kapcso­latosan. A televízió is készített riportot ekkor, e kihaló mester­ség — Winkler Károly által be­mutatott — munkafázisairól. A kötélgyártás, vagy kötélve­rés, régi mesterség, mondhat­nánk ősi. Amikor az ember meg­ismerte a kender és a len fel- használásának módját és azt ter­melni is kezdte, először azt va­laminek a kötésére használta íeL Megfelelő szerszámok hiányában vastag kötelet nem tudott házi­lag készíteni, így figyelme mind­inkább arra szorítkozott, hogy olyan célra használja fel ezt a rostnövényt, amelyet maga is el tud végezni. A kötélverés meg­maradt szakmának, mesterség­nek, melynek kialakulására nem találtam adatot. Az viszont bizo­nyos. hogy a XVIII. századtól ezt a szakmát német telepesek honosították meg Békés megyé­ben, amit a Winkler család tör­ténete is igazol. Amikor érdeklődésemre Wink­ler Károly beszerezte családja őseinek születési és házassági anyakönyvi kivonatait, bizony csak két magyar nevű ősre buk­kantunk. A többiek mind né­metek, mint pl: Merkvitzer, | Ruttner, Schrifert, Rausch és Raport családi nevek. Ezek kö­zül néhány kötélgyártó volt. Winkler Károly édesapja Bé­késről telepedett Füzesgyarmat­ra, míg az édesanyja — Ruttner lány — gyulai származású. Füzesgyarmaton a kötélverő édesapa mindhárom fiát a sa­ját szakmájára tanította ki. A családi iratok között előkerült az anyai nagyapa, Ruttner Fer- dinánd, lakatoslegény vándorló­könyve, melyet Diósy Ferenc gyulai város-kapitány 1819-ben 1 állított ki. Magyar és német nyelvű bejegyzések váltakoznak) benne. Arad, Pest, Bécs. Grátz, Ordenburg és Győr az olvasható I városnevek, a többiek már ol­vashatatlanok. Az utolsó beírás 1856. július 23-án kelt Aradon, ott, ahol a családi hagyomány szerint 1848—49-ben a fegyver­gyárban dolgozott az osztrák származású, de már érzéseiben magyarrá vált fiatal lakatosle­gény. Egv elsárgult levél is fenn­maradt, valahonnan Moldovából írta — több évig tartó katonás­kodása során — apjának test­vére, aki soha többé nem tért vissza Békésre, meghalt. A sza­badságharc után sorozták be a császár seregébe. Winkler Károly, aki 1902-ben született s szabadulása után két testvérével előbb családi alapon működő „szövetkezetben” dol­gozott Füzesgyarmaton, majd amikor anyagilag megerősödött ! és az önállósághoz szükséges i szerszámanyagot megvette, 1924-1 ben Szeghalomra költözött, itt váltotta ki az iparengedélyt. A két világháború között a vásárok jelentették a kötélverők megélhetési alapját. Két-három vásározó iparos összefogott, megfogadtak egy fuvarost, aki­vel már kora hajnalban úton voltak. Hajdúszoboszlótól—Oros­házáig járták a környező vásá­rokat portékáikkal. Legjobbnak a komádi. szeghalmi és a dévavá- nyai vásárokat tartotta, ahol mindig sok árut adtak el. 5 ÊÊÆŒlë 1973. JÚNIUS 22. Sokféle terméket készítettek. Kötelekből például így sorolta fel Winkler Károly a gyártmá­nyait: zsinórozott, szálazott, ap- lerozott, apstukikolt; ezen belül pilóteverő (cölöpverő), hajó-, szalmakötő-, lasszó-, suhogó- és istrángkötelet. De készített há­lót, gurtnit, ökörhajtó és ma­lackarikást, kamzsit, melyet bi­valyhajtásnál használtak. Leg­vastagabb volt a cölöpverőkötél, leghosszabb pedig a hajókötél, mely a homokkitermelő csóna­kok kikötésére szolgált. Sokféle változatát készítette a kötőfé­keknek, melyek közül egynek az : elkészítését ottlétünkkor bemu­tatta. A vásárokra nagy árukészlettel kellett rendelkeznie, melyet a család teljes bevonásával tudott előállítani. Hét gyermeke és a felesége segített a nagy család megélhetési gondjainak megol­dásában. Nagy voit a konkurrencia, csak kifogástalan, minőségileg és szemre is nagyon tetszetős árut lehetett eladni. A környéken mintegy 15—16 kötélverő dolgo­zott, akik közül jó néhány nem bírta a versenyt s beadta az iparát. Winkler Károly is beadta i párját, tsz-tag lett. Ma már csak kedvtelésből dolgozik. A valaha Vésztőn dolgozó test­(Fotó: Oravszky) vére a szeghalmi helytörténeti gyűjteménynek adományozta szerszámkészletét s Winkler Ká­roly úgy nyilatkozott, hogy ha­sonlóképpen cselekszik. A csa­ládi iratok már a közgyűjtemény részei, a szakma történetét pe­dig magnószalagra mondja. Val­lomásai közben egyre-másra hangzanak az ismeretlen szakki­fejezések, mint pl. kléder, lehr* swimwerk. prédlozó, spimflek, stangli, melyeknek eredete a messzi évszázadokra nyúlik visz- sza. Nehéz, fáradságos munka volt a kötélverő élete. Műhelyben nem lehetett művelni. A szabad­ban — ha hosszú kötél készült —, sokszor az utcán készítette remekműveit Winkler Károly. Magas kora ellenére szívesen vállalta, hogy mindenféle ter­mékből készít egy-egy darabot a múzeum tárgyainak gyarapítá­sára , és a még meglevő pony­vasátra alatt elrendezi: milyen is volt egy kötél verő vásári sát­ra? A szakma kihalóban, jóformán csak idős mesterek művelik még. Az utánuk jövő nemzedék csak a múzeumok termeiben fogja megismerni a szerszámok és termékek gazdag változatát. Ezek hirdetik majd volt meste­rek dolgos, mesterségbeli tudá­sát. Miklya Jenő Értesítjük T. Üzletfeleinket, hogy a korábban július 1—10-e között megfürdetett leltári munkálatainkat egy későbbi időpontra halasztóitok, melynek időpontjáról ismét, tájékoztatást adunk. o Kérjük T. Üzletfeleinket, hogy rendeléseiket továbbra is folyamatosan szíveskedjenek telepeinkhez eljuttatni vagy vásá.lásaikkal személyesen megkeresni szíveskedjenek. VIDIft Kereskedelmi Vállalat S302 entMDiiiiifiinfuim ifjúsági klub nyílí Szeghalmon Szeghalmon hetente 2-szer .jönnek össze az ifjúsági klub tag­jai Sándor Jenöné vezetésével. Ifjúsági nevelés, kultúrpolitika, különböző szakelőadások, színd arabok, kabarék, villámtréfák kiválasztása és eljátszása szerepel programjaikban. (Fotó: Oravszki Ferenc) fBS9emtMM««s3*os«M»ao»es*9* IIIIHIHtlIIIHtlinillllHIIIMIIIIIHMHIIIIIiniHt s

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom