Békés Megyei Népújság, 1973. június (28. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-19 / 141. szám

Jó minőségű és scifc termést szőlőink csak akkor produkál­nak, ha a szükséges ápolási munkákat folyamatosan végez­zük. Kimaradásuk, hézagossá­guk gátolja a tőkék fejlődését, s ezáltal lényegesen csökken a termés is. Vegyük ezért sarca az időszerű teendőket. A hajtásválogatás az egyik legfontosabb tennivaló. A nö­vény kedvező, kívánatos növe­kedését ugyanis nagymértékben elősegíti, ha a felesleges, sűrítő hajtásoktól megszabadítjuk, hiszen így több tápanyag jut a fürtök «s a megmaradó vesszők fejlődéséihez. A szőlő igen hajlamos hónalj­hajtások képzésére, Régebben, ezeket teljesen eltávolították, hogy ne akadályozzák a tőke nö­vekedését. Az újabb tapasztala­tok szerint sokkal célszerűbb azokat, gmelyek nem sűrűsítik el a -tőkét, 2—3 levélre vissza­csípni, mert a teljes eltávolítás 1 csak újabb hónaljihajtások fej­lesztésére serkenti növényünket. A megmaradt hónaljihajtások aktívan részt vesznek sl, asszi­milációban, és hasznos táp­anyaggal látják el a fürtöket Szőlőnk további legfontosabb munkája a kötözés. Éneikül a hajtások szétterülne^, erőteljes hónai jhajtásképződés indul meg, és a tőke hamarosan elsű­rűsödik. A lelógó, szétterülő vesszők nemcsak akadályozzák a kapálást és nehezítik a perme­tezést, hanem lehetőséget nyúj­tanak- a peronoszpóra és a liszt- harmat gyors élszaporodásához is. Vihar vagy erősebb szél ese­tén Pedig a szabadon lengő szál­vesszők egész sora törhet le. A kötözést a tőke fejlettsége és a művelésmód jellege szerint végezzük. Többnyire 3—4-szer hasznos kötözni. A rafián, mű­anyagszálon .kívül e célra pél­dául jól felhasználhatjuk a te­jes fSÜazacskőkat is, ha vékony csíkra vágjuk. A lombozatot arányosan, szellősen rendezzük ei, fürtöt, levelet sohase kössünk át, mert ez csökkenti a perme­tezés hatását, és az árnyékolás folytán rosszabbul érnek be a fürtök és a vesszők. A fej- és bakművelésű, tá­masz nélküli ún. gyalog szőlők hajtásait 70—90 cm magasság­ban csonkázzuk, s egyenletes el­rendezés után két helyen lazán, de tartósan kössük át. Karós művelés esetében a karó körül eligazított hajtásokat az első két esetben csak lazán, hordó­dongára emlékeztető formában kötözzük a karókhoz. Amikor a hajtások további 40—60 cen­timétert nőttek és ismét idősze­rű a kötözés, ez már szorosabb legyen. A különböző huzalos és lugas­művelésű tőkék hajtásait víz­szintes, függőleges és ferde helyzetben rögzíthetjük 8-as kö­téssel a művelésmódnak, vagy elképzeléseinknek megfelelően. Ha párosak a huzalok, a vessző­ket igazítsuk a drótok közé, s hogy a vesszők ne mozogjanak, néhány helyen rögzítsük. Sofc vitát váltott ki, hogy szükséges-e a magasművelésű szőlők tőkéinek a hajtásait meg- kurtítani, csonkázni. Bebizonyo­sodott, hogy a tűi buján nőtt szőlőknél erre feltétlenül szük­ség van, mert ha hagyjuk, hogy a túl hosszúra nőtt hajtások be­árnyékolják a tőkét, lényegesen rosszabb lesz a fürtök és a vesz- szők beérése. A gyengén beérett vesszők pedig az erősebb téli vagy korai tavaszi fagyoktól nagymértékben károsodhatnak. Munkánk fontos része a per­metezés. Mindig igyekezzünk megelőzni a kártevők és kór­okozók megjelenését, ezért rend­szeresen ellenőrizzük a tőkéket Hogyan ritkítsuk.» Mindig a fejletlenebb, beteg gyümölcsökkel kezdjük, de ne hagyj uk a fa alatt, hanem lehető, leg semmisítsük meg; nehogy eset­leg betegség terjesztői legyenek. Ne egyszerre dobjuk le a fölös­legesnek ítélt gyümölcsöket. ha_ nem több alkalommal. Az egyes ritkítások között teljen el leg­alább néhány nap. Ha nagyon terebélyes koronájú a fánk, leg­alább az alsó részein csökkent­sük a gyümölcsök számát. A kajszit és az őszibarackot annyira ritkítsuk, hogy a vesz- szőn két érett gyümölcs között akkora hely legyen, amekkorán még egy érett gyümölcs elfér­het. Ettől a körülményhez ké­pest természetesen eltérhetünk, ha erőteljes növekedésű a fa, és sók tápanyag van a talajban. Ez utóbbi megállapítás érvé­nyes az almára és a körtére is. E fákon másként helyezkednek el a gyümölcsök, mint a csont­héjasokon, ezért ezekkel kap­csolatosan más elveket kell kö­vetnünk. hogy melyik marad­jon az ágon. Az alma és a kör­te virágai bogemyőben, a ter­mőrészek végein nyílnak. Rend. szerint nem mind kötődik meg belőlük. Ha több kis gyümölcs lenne, egy bogemyőben. az al­mafákon a középső, a körtén valamelyik szélső gyümölcsöt hagyjuk meg mert ezek növe­kednek a legerőteljesebben. A kis körtéket, almákat ollóval vágjuk le. amikor kásdió nagy­ságúak, úgy, hogy a gyümölcs kocsány felőli részéből is ma­radjon egy kevés a fán. À HEH felhívása a szőlőgubacsatkák és szőlőlevélatkák elleni fokozottabb védekezésre Áz ország szőlőterületein —■ különösen a háztáji és a szór­vány' szőlőterületeken — a sző- lőgubacsatka a számára kedve­ző ökológiai viszonyok következ­tében jelentősebb mértékben el­szaporodott és nagyobb arányú fertőzést idézett elő. A kártétel a szőlőlevelek Ká­nén eltérő nagyságú, ráncolt fe­lületű sdudorodások formájában mutatkozik \meg, S eteknek —> a, homorú levélfonáki részeken — sűrű szőrzetük fejlődik, amely kezdetben fehér, később lilási, pirosas, végül elbamuló foltok­ként tűnik szembe. A kárkép nem téveszthető össze a pero­noszpóra kivirágzásával, mert az utóbbi esetében, a levél színé­ről a hólyagszerű kidudorodások hiányoznak. A gubaosaitka fer- tőzés.bevonata viszont nem tö­rölhető le. A kártétel csak tömegszapo­rodás esetén válik esélyessé, amikor a foltok a leveleket any- nyira elborítják, hogy ez utób­biak életműködését a minimá­lisra csökkenti és pusztulásukat, a hajtások növekedésének nagy­mérvű gátlását okozzák. ,A nagyobb arányú fertőzés kialakulása legeredményeseb­ben a szőlőrügypikkelyek szét­nyílása idején kettő százalékos Thiovitos permetezéssel előzhető meg. Jelenleg kisebb területen — néhány tőke gyengébb fertőzé­se esetén — és kisüzemben a fertőzött levelek leszedésével es megsemmisítésével lehet véde­kezni. (Nagyobb arányú fertőzés esetén 3—5 leveles korban hek­toliterenként 25 dkg Diazinon Phenkaptonnal végzett permete­zés vezet eredményre) A fertőzés csökkentésére kis­üzemi területen a peronoszpóra elleni védekezéssel egyidőben és hektoliterenként 25 dkg Diazi- non-Phenkapton, vagy hektoli­terenként 10 dkg Bí 58 WP 40, vagy hektoliterenként 10 dkg Phosdrin eredményes. Kisebb fertőzés esetén a sző- lőlisztharmat ellen kéntartalmú szerekkel (Thiovittal, Kumu- lusszal stb.) gyéríthető az atkák száma. A jövő évi nagyobb arányú fertőzés megelőzése érdekében igen fontos, hogy az ősz folya­mán a fertőzött területeken az előzőekben javasolt kora tavaszi permetezéseket megismételjék. A szól őgu bacsat'káé mellett vagy függetlenül attól, helyen1 kent a szőlőlevélatkák károsítá­sa is észlelhető, mert a két elő­ző száraz meleg esztendő, illetve az idei száraz tavasz és a ko­rai maglas hőmérséklet a kárte­vő elszapctedásanak igen ked­vezett. A fertőzés különösen ott jelentős, ahol a termelők a kora tavaszi rügyfakadás előtt esedé­kes permetezéseket kéntartalmú szereltkei nem végezték el­Jelenleg e károsító ellen a pe­ronosa,pora leküzdése során 2—3 permetezés alkalmával szisztemikus szerves vegyületék- kél (nagyüzemi területeken 0,05—0,1% Dimecron, 0,1% Ti- nox, 0,1% Phosdrin stb.); kis­üzemi területeken pedig hekto­literenként 15 dkg Foszfotiónnal vagy hektoliterenként 10 dkg Bi 58 WP 40, avagy Bi 58 EC-vpl szükséges védekezni. Al.ol atka fertőzés észlelhető, a szőlőmoly ellen lehetőleg egy­idejűleg az atkák irtására is al­kalmas szerekkel szükséges vé­dekezni. A szőlőlisztharmat el­leni permetezés során pedig a gyérítő hatású kéntartalmú sze­reket kell előnyben részesíteni. A védekezésre javasolt szerek mérgező hatásúak, ezért az elő­írt egészség- és munkavédelmi óvórendszabályokat a balesetek elkerülése céljából a legszigo­rúbban be kell |artarüi Hogyan fejtrágyázzuk a zöldségféléket? Általában a kertészeti növé­nyek tápanyagigényesebbek, mint a szántóföldi ; növények. Ezért a nagy termésátlagokat csak pontos, szakszerű trágyá­zással lehet biztosítani. A szük­séges tápanyagot részben ültetés előtt, részben ültetés után adjuk a növényeknek. A tenyeszidő- szakban alkalmazott tápanyag­visszapótlást fej trágyázásnak nevezzük. Valamennyi növénynél tőre1 kedni kell az egyenletes táp­anyagellátásra. Ha aiaptragya fői-májában juttatnánk Id az összes tápanyagot, altkor a kez­deti időszakban károsan magas, a tenyészidő végén alacsony len­ne a iápanyagszint a talajban. A laza szerkezetű, alacsony humusztartalmú talajokon nagy a tápanyagok kimosódásának veszélye, különösen, ha öntözött 'körülmények között termesz­tünk. Egy-két erős öntözés ha­tására a könnyen mozgó nitro­gén, de a kálium is a gyökerek­nél mélyebb rétegekbe mosódik, ahol már a növény nem tudja a tápanyagot hasznosítani. Ezért szükséges . tenyészidőszakban visszapótolni a lemosódott táp­anyagot. Fejtrágyázásra elsősorban mű­trágyákat használjak, de egyes növényeknél a tragvalevezest isj sikeresen alkalmazzák (uborka). MILYEN MŰTRÁGYÁKAT HASZNÁLJUNK? A három legfontosabb élem a nitrogén, a foszfor és a kálium közül a foszfort, még ültetés előtt célszerű kiszórni. Ennek több oka van: a növény a kezdeti idő­szakban vesz fel legtöbb fosz­fort; a foszfor a laza homok­talajokból is lassan mosódik ki; nagyobb adagú foszfortrágyázás esetén sem kell félni a túltrá- gyázástól, Ha tenyészidőben kell alkalmazni a foszfortrágyát, ak­kor azt minden esetben oldat (formájában juttassuk ki! El­lenkező esetben nem jelentkezik a foszfortrágyázás hatása. A foszfor lassan mozog a talajban. Évente a talaj kötöttségétől, hu­musztartalmától és a csapadék­tól függően 5—10 cm-t halad le­fele. Ezért a talaj felületére szórt műtrágya a gyökérzónát nem éri el. Sokkal nagyobb a Jelentősége a nitrogén és kálium fejtrágyá­zásnak. Ezekből a tápanyagok­ból a növény sokkal többet használ fel, mint a többi elem­ből. Felvételük is folyamatos. A nitrogén- és káliumműtrágyák szakszerűtlen adagolása gyak­ran kárt is okoz a növényzet­ben. Azok a kertészek, akik már dolgoztak ezekkel a műtrágyák­kal, biztosan tapasztalták, hogy nagyobb adagok hatására a nö­vényzet megperzselődhet, súlyo­sabb esetben el is pusztulhat. Ezért alkalmanként 5 g/m3 ható­anyagú nitrogénműtrágyánál (1,5 dkg/m3 34 %-os ammonsa- létrom; 2 dkg/m3 25 %-Og pétisó) többet ne használjunk! A káli­umból 10 g-ot szórhatunk ki nr-enként teljes biztonsággal. (2 dkg 50 %-os kénsavai káli", 2,5 dkg/m3 40 %-os kálisó.) Fejtrágyázásra csak akkor van szükség, ha alacsony a talaj táp­anyagtartalma. ‘ Ha egy erősen trágyázott területen végezzük a fejtrágyázást, ahol buja a növe­kedés, ott a kisebb adagú mű­trágya is károsíthatja az amúgy is túltáplált növényzetet. AZ ADAGOKAT HOGYAN JUTTASSUK A TALAJBA? • A nitrogénműtrágyákat két nagy csoportba osztjuk, nitrát- tartalmú és ammóniatartalmú- akra. A nitrátnitrogént a nö­vény gyorsan tudja hasznosí­tani, míg az ammóniariitrogén felvétele lassúbb, a talajhoz job­ban kötődik. Ilyen „lassú hatású” műtrágya az ammóniumszulfát, ammóni- umkllorid és az ammómumfosz- fát. A lassan, ható műtrágyákhoz soroljuk a karhamidot is, mert a talajban először ammóniává, majd nitráttá alakul. Csak ez­után hasznosítják a növények. Gyorsan ható nitráttartalmú műtrágya a kaliumnitrát és a nátriumnitrát. Ezeket a műtrá­gyákat kedvezőtlen kémhatásuk és a talajra gyakorolt egyéb kedvezőtlen tulajdonságaik mi­att csak kivételes esetekben használjuk. A lassan hatő ammóniatar­talmú műtrágyákat alaptrágyá­nak lehet használni. A gyorsan ható, gyorsan kdmosódó nitrát­műtrágyák jól alkalmazhatók fejtrágyázásnál, de az alaptrá­gyázás ezekkel a műtrágyákkal nem gazdaságos. A pétisó és ammóníumnítrát műtrágyák ammőniát és nitrát- nitrogént is tartalmaznak. Vagy­is a két műtrágyatípus kedvező tulajdonságait egyesítik. Ezeket a műtrágyákat alaptrágyázásra és fej trágyázásra is lőhet hasz­nálni. A meszes, lúgos talajokon a 34 %-os ammóniumnitrát még a mészben szegény savanyú ta­lajokon a 25 %-os pétisó kedve- zőb hatású. A káliumműtrágyák közül va­lamennyit alkalmazhatjuk alap- és fej trágyának is. Azonban azt tudni kell, hogy a zöldségnövé­nyek egy része (uborka, dinnye, tök, burgonya) érzékeny a klór­ra. Ezeket a növényeket lehe­tőleg ,klőrmentes. 50 %-os kén­savas kálival trágyázzuk, míg a többi növénynél a 40, illetve 60 %-os kálisó is alkalmazható. A zöldségfélék közül az ubor­kát, dinnyét sűrűbben, 7—10 naponként érdemes fej trágyázni. A paradicsomot és a paprikát ritkábban, 10—14 naponként, három, esetleg négy alkalommal trágyázzuk. A kezdeti időszak­ban. nitrogént és káliumot, ké­sőbb csák nitrogént használ­junk. ALTALANOS SZABÁLY, hogy a kötött talajokon ritkáb­ban, de nagyobb adagokkal, míg a laza talajokon sűrűbben, és kisebb adagú műtrágyákkal vé­gezzük a fejtrágvázást. A karai áb, retek, saláta fej- trágyázása nem mindig indo­kolt. Ha ezeknél a növényeknél későn trágyázunk nitrogénnel, akkor az öntözés hatására a gu- mó|r megrepedeznék, vagy a fe- jesedés vontatottá válik. A ka- ralábnál, ha a gumó elérte a 2— 2,5 cm-es átmérőt, már nem szabad alkalmazni nitrogént. Retket legfeljebb a vetés utáni harmadik héten szabad oldalt formájában nitrogénezni. A sa­látánál a fejesedes elnyúlik, a fejek lazák lesznek. A kelká­poszta és fejes káposzta is laza. fejeket képez a későn alkalma­zót); trágyázás hatására. A gyökérzöldségeket egy, ki­vételes esetben érdemes kétszer trágyázni. Ezeknél a növények­nél ügyelni kell az alkalmazott trágya mennyiségére, mert só­érzékenységüknél fogva csak vé­kony, ceruzavastagságú répates­tet hoznak. Minden termesztőnek a teljes biztonságot csak az jelenti, ha legalább évente, de érdemes minden növény előtt a talajt la­boratóriumban levizsgáltatni és a műtrágyákat a vizsgálatok alapján adagolni. Ezzel elkerül­hető a tápanyaghiányból eredő terméskiesés és az olyan gyak­ran jelentkező túltrágyázás. Terhe István, egyetemi tanársegéd, kertészeti egyetem Munkák a szőlőben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom