Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-12 / 109. szám

Brezsnyev Varsóba érkezett Edward Giereket Lenin-renddel tüntették ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára — mint már jelentettük — pénteken a LEMP Központi bizottságának, valamint a Len­gyel Államtanácsnak és a Mi­nisztertanácsnak a vendégeként baráti látogatásra a lengyel fő­városba érkezett. Az SZKP Központi Bizottságának főtitká­rát varsói látogatására elkísér­ték: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, külügyminiszter; Konsztan- tyin Katusén, az SZKP KB tit­kára, valamint Konsztantyin Ruszakov és Anatoli) Blatov, a Központi Bizottság tagjai, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának tanácsadói. Brezsnyevet a varsói repülő­téren Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára, Henryk Jablonski, az Ál­lamtanács elnöke és Piotr Ja- roszewicz. a Minisztertanács el­nöke fogadta. A fogadásra dísz- század vonult ki s a magas­rangú szovjet vendég érkezése­kor elhangzott a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság him­nusza. A pénteki lengyel központi lapok nagybetűs címek alatt je- lentetták be Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának Varsóba ér­kezését. Valamennyi lap közli Brezsnyev arcképét és életraj­zát (MTI) Santiago [ A chilei kormány döntése alap-1 ján bevezették a rendkívüli álla. potot a fővárostól délre levő Higgins tartomány bain.. Mint Da­niel Vergara belügÿminiszterhe. Ivettes közölte, csütörtök este Hum Varsó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára pénteken átnyújtotta a Lenin-rendet Edward Gierek. nek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága el_ Bejrut A hadsereg és a Palesztinái gerillák közti nyolcnapos kié­lezett feszültség s a tűzszüne­teket ismételten felváltó véres összecsapások után egyelőre úgy tűnik, sikerült megterem­teni Libanonban a béke hely­reállításának alapját. Az óvatos optimizmust támasztja alá az a tény, hogy az arab országok közvetítőinek többsége küldeté­sét befejezettnek tekintve, csü­törtökön elutazott a libanoni fővárosból. A libanoni—palesztínai ve­gyesbizottság eev négytagú cso­portja csütörtökön felkereste az elmúlt napok összecsapásainak színhelyeit, s a tűzszünet be­tartására szólította fel a két fél harcosait. Ugyancsak csütörtö­kön az ország számos területé­re helikopterekről a nemzeti egység és a libanoni—palesz­tínai testvériség megteremtésé­re felhívó röpcédulákat dobtak le. Bár az ország egyes vidékei­ről csütörtökön még érkeztek hírek összetűzésekről, péntek reggelre a jelek szerint Libanon Rancaguában — a tartomány székhelyén — összecsapások vol­tak tüntető bányászok és a rend­őrség között. A zavargásokban egy rendőrtiszt megsebesült és a tüntetők között is több sebe­sült van. (MTI) ső titkárának. Edward Giereket 60. szülésnapja alkalmából tün­tették ki a Lenin-renddel, a lengyel—szovjet testvéri barát­ság és együttműködés fejleszté­sében szerzett érdemeiért, a bé­ke és a szocializmus ügyének tett szolgálataiért. (MTI) egész területén elhallgattak a fegyverek. A hadsereg parancsnoksága csütörtökön este felhívásban kérte a lakosság segítségét a tűzszünet megvalósítását zava­ró terroristák elfogásához. A rádióban ismertetett közlemény hangsúlyozza, hogy ezek az ele­mek „egyaránt ellenségei a li­banoniaknak és palesztinoknak” érdekük, hogy széthúzást szít­sanak a lakosság között, s „két­ségessé tegyék Libanon őszin­teségét az arab üggyel kapcso­latban”. Pénteken reggel helyi idő sze­rint 8-tól déli 12 óráig Libanon egész területén felfüggesztették a kijárási tilalmat. (MTI) Jelentés A nyugatnémet szövetségi gyűlés pénteken délben megsza­vazta a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kapcsolata­it szabályozó szerződést és az NSZK ENSZ-tagságának kérel­mezéséről szóló törvényterveze­tet A szavazáson 485 képviselő és 22 szavazati joggal nem rendel­kező nyugat-berlini képviselő vett részt. Kétszázhatvannyolc képviselő (plusz 13 nyugat-ber­lini) szavazott igennel, a nem­szavazatok száma 217 (plusz 9) volt. Az ENSZ-csatlakozásról sző­lő törvényjavaslatot (485 plusz 22 szavazat közül) 364 képvise­iin«M műi ••■■■anfiuiiiiiii Zavargások Chilében Bejrút: óvatos optimizmus A müncheni szerződés érvénytelen 1973. május 7-én Prágában meg. kezdődtek Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatainak normalizá. lására vonatkozó hivatalos tár­gyalások. A két ország között 1970 októbere óta folytaik puha­tolózó megbeszélések, amelye­ket Prágában. Bonnban, illetve Rothenburgban tartottak. A kap­csolatok normalizálását akadá­lyozó müncheni szerződés ér­vénytelenségének kérdésében sikerült megtalálni az előrehala. dóshoz szükséges elvi formulát. Bonnból lő (plusz 13 nyugat-berlini) szavazta meg, ellene szavazott- 121 (plusz 9) ellenzéki képvise­lő. Az eredményből kiderül, hogy tíz, illetve az első szavazáskor tizenegy képviselő nem volt jelen. Az alapszerződés ellen szavazott — négy kivételével — az ellenzék valamennyi képvi­selője. A két szavazás eredmé­nyének összehasonlítása egyben azt is megmutatja hogy Barzel CDU-elnök, a CDU—CSU-frak. ció két napja lemondott veze­tője saját parlamenti csoport­jában kisebbségben maradt, mi­után az ENSZ-tagság kérdésé­ben legalább százan ellene fog­laltak állást. (MTI) Az NSZK kormánya elható rolta magáit a diktátumtól, a ná­ci Németország politikai örök­ségétől, Csehszlovákia pedig kielégítő módon rendezi az egy­kor csehszlovák de ma már NSZK állampolgárságú szudé- tanémetek jogi helyzetét. 1938. szeptember 29-én mün­cheni négyhatalmi értekez­leten Nagy-Britannia és Fran­ciaország feláldozta csehszlo­vák szövetségesét a náci Német­országnak, hogy ezzel a hitleri bi­rodalom térj eszkedését kelet fe. lé irányítsák. A müncheni szer­ződés értelmében Csehszlovákia északi, nyugati é<- dél-nyugati területeit — a 22603 négyzetkilo­méter úgynevezett Szudétaföl- det — a német birodalom bekebe­lezte. A második világháború után Csehszlovákia nyugati határterületeiről több mil­lió szudétanémetet tele­pítettek át az NSZK déli és középső körzeteibe. 1947- ben Csehszlováikia északnyugati rézén kb. 180 ezer német anya­nyelvű lakos maradit, akik 1953- ban, csehszlovák állampolgársá­got kaptak. A múlt utolsó örökségének fel­számolásával — a szovjet és a lengyel—nyugatnémet szerződés megkötése után — megnyílik az út, hogy a többi szocialista or­szág is rendezze kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársaság­gal. 11. A Chariot tenburg-Spandau-i körzet április 26-án jelentést tesl a katonák visszavonulásáról a szovjet csapatok nyomása elől és hozzáteszi: „A hidat a Hitler- jugendnei< kellett volna védel­meznie, de kiderült, hogy ehhez nincs erejük”. Ugyanakkor pediig Göbbels az április 27-i „Berlini röplap”-ban így biztatja az ifjúságot: „Ax- mann birodalmi vezetőt tegnap arany kereszttel tüntették ki... A kitüntetést tegnap este főha­diszállásán a führer nyújtotta át Axmannak ezekkel a szavakkal: „Az ön ifjúsága nélkül lehetet­len volna egyáltalán folytatna a harcot, nemcsak itt Berlinben, hanem egész Németországban.” Axmann így válaszolt: ,.Ez az ön ifjúsága, führerem!” A becsapott fiatalok aligha­nem valóban hittek benne, hogy Németországot védelmezik és meghaltak. Itt pedig esküvőt tartanak. Inkább halotti tör volt ez. A halál kopogtatott az ajtón. A menyasszony feketébe öltö­zött... A bunker falai remegtek a közvetlen irányzással ágyúzó tü_ zérség lövedékeinek becsapódá­saitól. Itt a sírboltban reményt vesztett félelem volt az úr. „Mindenki a saját ügyeivel volt elfoglalva, azzal, amit maga élt át és a kísérletekkel, hogy egérutat találjon. Néhányan két­ségbeesésükben már a menekü­léssel sem törődtek, behúzódtak egy sarokba, nem néztek senki­re és várták az elkerülhetetlen véget, vagy ellenkezőleg, a bü­fébe mentek és fájdalmukat a führer pincéiből származó ko­nyakba vagy borba fojtották”. — írja le ezeket az órákat Ratten- hálber. Az SS-őrség lassan körüljárja a birodalmi kancelláriát. A kert­ben az égésszagtól és a füsttől lélegezni sem lehetett. Berlin égett. Házak omlottak össze, lö­vedékek robbantak. Mtár a kézi- f egy véréig zaja is idehallatszott. Az óvóhely folyosóin sebesül­tek nyöszörögtek, nem volt me­nedékhely a közelben. Ilyen körülmények között zaj­lott le az esküvői szertartás. A hitleri rezsim által elrendelt for­malitásokat ezúttal elhagyták. A vőlegény é^ a menyasszony nem mutatták be — mint az elő volt írva — az árja származásukat házasságra való alkalmasságu­kat, büntetlen élőéletüket és po­litikai megbízhatóságukat igazo­ló okmányokat, valamint a rend­őrségi bizonyítványt a rendszer iránti magatartásukról. A Göb­bels által előkerített hivatalnok csak azt javasolta nekik: a há­zasság érvényesítéséhez aláírá­sukkal igazolják, hogy a felsőbb- rendű fajhő, tartoznak és nem szenvednek örökölhető betegség­ben. Az esküvő után szűk körben pezsgős vacsorát rendeztek. Hitler ezután hozzáfogott vég­rendeletének diktálásához. A Wilhelmstrasse felőli oldalról jelentették: az oroszok kétszáz méterre vannak. Akkor segítségül hívta a mé­reggel telt ampullát. A halál — az halál és a testőrök a holttes­tet kihurcolták a betonozott óvó­helyről. hogy elégessék. Két hét múlva Günsche segéd­tiszt ezt írta vallomásában: „Mi­után a benzinnel leöntött holt­testeket elégették, az óvóhely ajtaját azonnal ki kellett nyitni az erős tűz és a füst miatt. Min­denki a szomszéd szobába in­dult... Hitler szobájának ajtaja kissé nyiva volt és onnan erős mandulaszag (ciánkáli) áradt...” Borman naplójában 45. IV. 30 dátummal jegyezte fel Hitler és Éva Braun halálát. Május elsején azonban, látha­tóan azután, hogy Krebs, akit Göbbels fegyverszünet iránti ké­relemmel Csujkovhoz küldött, visszaérkezett, a bejegyzés egyet­len mondatból áll: „Megkísérelni a kitörést a be­kerítésből!” Itt szakad meg a napló. Csak azok maradtak, akiknek másoknál kevesebb félnivalójuk volt a leszámolástól. A többiek valamennyien menekültek. Göbbels azt mondta Voss al­tengemagynak. hogy ő sántasá­gával és a gyerekeivel nem kí­sérelheti meg a kitörést- így ha­lálra van szánva. Blondin a ked­venc kutyáján próbálta ki Hitler a mérget tartalmazó ampulla hatását, de Göbbelst a családjá­val együtt maga mellett tartotta a végsőkig, amikor már késő volt bármire vállalkozni. A führer fegyvertársainak minden újabb árulásával Göbbels egy fokozat­tal előre lépett áhított célja fe­lé, hogy a birodalom „második embere” legyen. Végül az es­küvő másnapján, mikor a Vö­rös Hadsereg harcosai már a Reichstag épületében voltak. Hitler átadta Göbbelsnek a bi­rodalmi kancellári posztot — egy összeomlott birodalomét. A komédia folytatódott. Göbbels elfogadta a magas hivatalt és huszonnégy óra múlva ő is meg­mérgezte magát. Egy kissé előreugorva elmon­dom, hogy mikor a nyomozás már a végéhez közeledett, Kli­menko alezredes felderítői letar­tóztattak egy SS-t — Harry Mengeshausent. Hatalmas le­gény, civilbe öltözve — a szűk ruha szorítja a vállát. A rövid újjakból kilóg erőteljes karja. Bisztrov őrnagy kérdezi, én tol­mácsolok. Gerendákon ülünk az udvarban. „Április 30-án őrséget álltam a birodalmi kancellárián — be­széli el Mengeshausen, — őrjára­tot tartottam a folyósón, ahol a konyha és zöld étterem helyez­kedik el. Ezenkívül megfigyelés alatt tartottam a kertet, amerre a zöld étteremből nyolcvan méter távolságra, a führer bunkere volt. A folyosón őrködve a kony­hához közeledtem és találkoztam ismerősömmel, a führer küldön­cével, Bauerrel aki a konyhába igyekezett. Azt mondta nekem. hogy Hitler bunkerében agyon­lőtte mágát. Érdeklődtem, hogy hol a führer felesége. Bauer azt felelte, hogy ő is holtan fekszik a bunkerben, de nem tudja, hogy megmérgezte. vagy szintén agyanlőtte-e magát. Bauerrel mindössze néhány percig beszélgettünk, sietett a konyhára. Ezen a konyhán ké­szítették az ételt Hitler kísére­te számára. Hamarosan újra visszament a bunkerbe. Nem hittem el Bauer közlését Hitler haláláról és folytattam szakaszomon az őrködést. Nem telt el több egy óránál a Bauerrel való találkozás óta, mikor kimentem a teraszra — ez 69—80 méterre volt a bun­kertól — és egyszerre észrevet­tem, amint a bunker vészkijá­ratán át Günsche Strumbann- führer, Hitler személyi segéd­tisztje és Lange Sturmbann­führer, Hit’er szolgája kihozzák Hitler holttestét és leteszik két méterre a kijárattól, visz- szamennek, néhány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt és őt is ugyanoda helyezik. A holttestek mellett két húsz ki­logrammos benzines doboz állt. Günsche és Lange leöntötték a tetemeket benzinnel és meg­gyújtották őket”. Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a bi­rodalmi kancellária őrségéből, hogyan égették el Hitlert és Braunt? Lefordítom a kérdést. Mengeshausen nem tudta ezt pontosan. „Az őnség ö^zes tag­jai közül ebben íte időben én álltam egymagámban legköze­lebb Hitler bunkeréhez”. Leha­jol és egy forgáccsal elkezdi le­rajzolni a földön a kert alap­rajzát. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom