Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-12 / 109. szám
Brezsnyev Varsóba érkezett Edward Giereket Lenin-renddel tüntették ki Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára — mint már jelentettük — pénteken a LEMP Központi bizottságának, valamint a Lengyel Államtanácsnak és a Minisztertanácsnak a vendégeként baráti látogatásra a lengyel fővárosba érkezett. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkárát varsói látogatására elkísérték: Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter; Konsztan- tyin Katusén, az SZKP KB titkára, valamint Konsztantyin Ruszakov és Anatoli) Blatov, a Központi Bizottság tagjai, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának tanácsadói. Brezsnyevet a varsói repülőtéren Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára, Henryk Jablonski, az Államtanács elnöke és Piotr Ja- roszewicz. a Minisztertanács elnöke fogadta. A fogadásra dísz- század vonult ki s a magasrangú szovjet vendég érkezésekor elhangzott a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság himnusza. A pénteki lengyel központi lapok nagybetűs címek alatt je- lentetták be Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának Varsóba érkezését. Valamennyi lap közli Brezsnyev arcképét és életrajzát (MTI) Santiago [ A chilei kormány döntése alap-1 ján bevezették a rendkívüli álla. potot a fővárostól délre levő Higgins tartomány bain.. Mint Daniel Vergara belügÿminiszterhe. Ivettes közölte, csütörtök este Hum Varsó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára pénteken átnyújtotta a Lenin-rendet Edward Gierek. nek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága el_ Bejrut A hadsereg és a Palesztinái gerillák közti nyolcnapos kiélezett feszültség s a tűzszüneteket ismételten felváltó véres összecsapások után egyelőre úgy tűnik, sikerült megteremteni Libanonban a béke helyreállításának alapját. Az óvatos optimizmust támasztja alá az a tény, hogy az arab országok közvetítőinek többsége küldetését befejezettnek tekintve, csütörtökön elutazott a libanoni fővárosból. A libanoni—palesztínai vegyesbizottság eev négytagú csoportja csütörtökön felkereste az elmúlt napok összecsapásainak színhelyeit, s a tűzszünet betartására szólította fel a két fél harcosait. Ugyancsak csütörtökön az ország számos területére helikopterekről a nemzeti egység és a libanoni—palesztínai testvériség megteremtésére felhívó röpcédulákat dobtak le. Bár az ország egyes vidékeiről csütörtökön még érkeztek hírek összetűzésekről, péntek reggelre a jelek szerint Libanon Rancaguában — a tartomány székhelyén — összecsapások voltak tüntető bányászok és a rendőrség között. A zavargásokban egy rendőrtiszt megsebesült és a tüntetők között is több sebesült van. (MTI) ső titkárának. Edward Giereket 60. szülésnapja alkalmából tüntették ki a Lenin-renddel, a lengyel—szovjet testvéri barátság és együttműködés fejlesztésében szerzett érdemeiért, a béke és a szocializmus ügyének tett szolgálataiért. (MTI) egész területén elhallgattak a fegyverek. A hadsereg parancsnoksága csütörtökön este felhívásban kérte a lakosság segítségét a tűzszünet megvalósítását zavaró terroristák elfogásához. A rádióban ismertetett közlemény hangsúlyozza, hogy ezek az elemek „egyaránt ellenségei a libanoniaknak és palesztinoknak” érdekük, hogy széthúzást szítsanak a lakosság között, s „kétségessé tegyék Libanon őszinteségét az arab üggyel kapcsolatban”. Pénteken reggel helyi idő szerint 8-tól déli 12 óráig Libanon egész területén felfüggesztették a kijárási tilalmat. (MTI) Jelentés A nyugatnémet szövetségi gyűlés pénteken délben megszavazta a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatait szabályozó szerződést és az NSZK ENSZ-tagságának kérelmezéséről szóló törvénytervezetet A szavazáson 485 képviselő és 22 szavazati joggal nem rendelkező nyugat-berlini képviselő vett részt. Kétszázhatvannyolc képviselő (plusz 13 nyugat-berlini) szavazott igennel, a nemszavazatok száma 217 (plusz 9) volt. Az ENSZ-csatlakozásról szőlő törvényjavaslatot (485 plusz 22 szavazat közül) 364 képviseiin«M műi ••■■■anfiuiiiiiii Zavargások Chilében Bejrút: óvatos optimizmus A müncheni szerződés érvénytelen 1973. május 7-én Prágában meg. kezdődtek Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatainak normalizá. lására vonatkozó hivatalos tárgyalások. A két ország között 1970 októbere óta folytaik puhatolózó megbeszélések, amelyeket Prágában. Bonnban, illetve Rothenburgban tartottak. A kapcsolatok normalizálását akadályozó müncheni szerződés érvénytelenségének kérdésében sikerült megtalálni az előrehala. dóshoz szükséges elvi formulát. Bonnból lő (plusz 13 nyugat-berlini) szavazta meg, ellene szavazott- 121 (plusz 9) ellenzéki képviselő. Az eredményből kiderül, hogy tíz, illetve az első szavazáskor tizenegy képviselő nem volt jelen. Az alapszerződés ellen szavazott — négy kivételével — az ellenzék valamennyi képviselője. A két szavazás eredményének összehasonlítása egyben azt is megmutatja hogy Barzel CDU-elnök, a CDU—CSU-frak. ció két napja lemondott vezetője saját parlamenti csoportjában kisebbségben maradt, miután az ENSZ-tagság kérdésében legalább százan ellene foglaltak állást. (MTI) Az NSZK kormánya elható rolta magáit a diktátumtól, a náci Németország politikai örökségétől, Csehszlovákia pedig kielégítő módon rendezi az egykor csehszlovák de ma már NSZK állampolgárságú szudé- tanémetek jogi helyzetét. 1938. szeptember 29-én müncheni négyhatalmi értekezleten Nagy-Britannia és Franciaország feláldozta csehszlovák szövetségesét a náci Németországnak, hogy ezzel a hitleri birodalom térj eszkedését kelet fe. lé irányítsák. A müncheni szerződés értelmében Csehszlovákia északi, nyugati é<- dél-nyugati területeit — a 22603 négyzetkilométer úgynevezett Szudétaföl- det — a német birodalom bekebelezte. A második világháború után Csehszlovákia nyugati határterületeiről több millió szudétanémetet telepítettek át az NSZK déli és középső körzeteibe. 1947- ben Csehszlováikia északnyugati rézén kb. 180 ezer német anyanyelvű lakos maradit, akik 1953- ban, csehszlovák állampolgárságot kaptak. A múlt utolsó örökségének felszámolásával — a szovjet és a lengyel—nyugatnémet szerződés megkötése után — megnyílik az út, hogy a többi szocialista ország is rendezze kapcsolatait a Német Szövetségi Köztársasággal. 11. A Chariot tenburg-Spandau-i körzet április 26-án jelentést tesl a katonák visszavonulásáról a szovjet csapatok nyomása elől és hozzáteszi: „A hidat a Hitler- jugendnei< kellett volna védelmeznie, de kiderült, hogy ehhez nincs erejük”. Ugyanakkor pediig Göbbels az április 27-i „Berlini röplap”-ban így biztatja az ifjúságot: „Ax- mann birodalmi vezetőt tegnap arany kereszttel tüntették ki... A kitüntetést tegnap este főhadiszállásán a führer nyújtotta át Axmannak ezekkel a szavakkal: „Az ön ifjúsága nélkül lehetetlen volna egyáltalán folytatna a harcot, nemcsak itt Berlinben, hanem egész Németországban.” Axmann így válaszolt: ,.Ez az ön ifjúsága, führerem!” A becsapott fiatalok alighanem valóban hittek benne, hogy Németországot védelmezik és meghaltak. Itt pedig esküvőt tartanak. Inkább halotti tör volt ez. A halál kopogtatott az ajtón. A menyasszony feketébe öltözött... A bunker falai remegtek a közvetlen irányzással ágyúzó tü_ zérség lövedékeinek becsapódásaitól. Itt a sírboltban reményt vesztett félelem volt az úr. „Mindenki a saját ügyeivel volt elfoglalva, azzal, amit maga élt át és a kísérletekkel, hogy egérutat találjon. Néhányan kétségbeesésükben már a meneküléssel sem törődtek, behúzódtak egy sarokba, nem néztek senkire és várták az elkerülhetetlen véget, vagy ellenkezőleg, a büfébe mentek és fájdalmukat a führer pincéiből származó konyakba vagy borba fojtották”. — írja le ezeket az órákat Ratten- hálber. Az SS-őrség lassan körüljárja a birodalmi kancelláriát. A kertben az égésszagtól és a füsttől lélegezni sem lehetett. Berlin égett. Házak omlottak össze, lövedékek robbantak. Mtár a kézi- f egy véréig zaja is idehallatszott. Az óvóhely folyosóin sebesültek nyöszörögtek, nem volt menedékhely a közelben. Ilyen körülmények között zajlott le az esküvői szertartás. A hitleri rezsim által elrendelt formalitásokat ezúttal elhagyták. A vőlegény é^ a menyasszony nem mutatták be — mint az elő volt írva — az árja származásukat házasságra való alkalmasságukat, büntetlen élőéletüket és politikai megbízhatóságukat igazoló okmányokat, valamint a rendőrségi bizonyítványt a rendszer iránti magatartásukról. A Göbbels által előkerített hivatalnok csak azt javasolta nekik: a házasság érvényesítéséhez aláírásukkal igazolják, hogy a felsőbb- rendű fajhő, tartoznak és nem szenvednek örökölhető betegségben. Az esküvő után szűk körben pezsgős vacsorát rendeztek. Hitler ezután hozzáfogott végrendeletének diktálásához. A Wilhelmstrasse felőli oldalról jelentették: az oroszok kétszáz méterre vannak. Akkor segítségül hívta a méreggel telt ampullát. A halál — az halál és a testőrök a holttestet kihurcolták a betonozott óvóhelyről. hogy elégessék. Két hét múlva Günsche segédtiszt ezt írta vallomásában: „Miután a benzinnel leöntött holttesteket elégették, az óvóhely ajtaját azonnal ki kellett nyitni az erős tűz és a füst miatt. Mindenki a szomszéd szobába indult... Hitler szobájának ajtaja kissé nyiva volt és onnan erős mandulaszag (ciánkáli) áradt...” Borman naplójában 45. IV. 30 dátummal jegyezte fel Hitler és Éva Braun halálát. Május elsején azonban, láthatóan azután, hogy Krebs, akit Göbbels fegyverszünet iránti kérelemmel Csujkovhoz küldött, visszaérkezett, a bejegyzés egyetlen mondatból áll: „Megkísérelni a kitörést a bekerítésből!” Itt szakad meg a napló. Csak azok maradtak, akiknek másoknál kevesebb félnivalójuk volt a leszámolástól. A többiek valamennyien menekültek. Göbbels azt mondta Voss altengemagynak. hogy ő sántaságával és a gyerekeivel nem kísérelheti meg a kitörést- így halálra van szánva. Blondin a kedvenc kutyáján próbálta ki Hitler a mérget tartalmazó ampulla hatását, de Göbbelst a családjával együtt maga mellett tartotta a végsőkig, amikor már késő volt bármire vállalkozni. A führer fegyvertársainak minden újabb árulásával Göbbels egy fokozattal előre lépett áhított célja felé, hogy a birodalom „második embere” legyen. Végül az esküvő másnapján, mikor a Vörös Hadsereg harcosai már a Reichstag épületében voltak. Hitler átadta Göbbelsnek a birodalmi kancellári posztot — egy összeomlott birodalomét. A komédia folytatódott. Göbbels elfogadta a magas hivatalt és huszonnégy óra múlva ő is megmérgezte magát. Egy kissé előreugorva elmondom, hogy mikor a nyomozás már a végéhez közeledett, Klimenko alezredes felderítői letartóztattak egy SS-t — Harry Mengeshausent. Hatalmas legény, civilbe öltözve — a szűk ruha szorítja a vállát. A rövid újjakból kilóg erőteljes karja. Bisztrov őrnagy kérdezi, én tolmácsolok. Gerendákon ülünk az udvarban. „Április 30-án őrséget álltam a birodalmi kancellárián — beszéli el Mengeshausen, — őrjáratot tartottam a folyósón, ahol a konyha és zöld étterem helyezkedik el. Ezenkívül megfigyelés alatt tartottam a kertet, amerre a zöld étteremből nyolcvan méter távolságra, a führer bunkere volt. A folyosón őrködve a konyhához közeledtem és találkoztam ismerősömmel, a führer küldöncével, Bauerrel aki a konyhába igyekezett. Azt mondta nekem. hogy Hitler bunkerében agyonlőtte mágát. Érdeklődtem, hogy hol a führer felesége. Bauer azt felelte, hogy ő is holtan fekszik a bunkerben, de nem tudja, hogy megmérgezte. vagy szintén agyanlőtte-e magát. Bauerrel mindössze néhány percig beszélgettünk, sietett a konyhára. Ezen a konyhán készítették az ételt Hitler kísérete számára. Hamarosan újra visszament a bunkerbe. Nem hittem el Bauer közlését Hitler haláláról és folytattam szakaszomon az őrködést. Nem telt el több egy óránál a Bauerrel való találkozás óta, mikor kimentem a teraszra — ez 69—80 méterre volt a bunkertól — és egyszerre észrevettem, amint a bunker vészkijáratán át Günsche Strumbann- führer, Hitler személyi segédtisztje és Lange Sturmbannführer, Hit’er szolgája kihozzák Hitler holttestét és leteszik két méterre a kijárattól, visz- szamennek, néhány perc múlva kihozzák a halott Éva Braunt és őt is ugyanoda helyezik. A holttestek mellett két húsz kilogrammos benzines doboz állt. Günsche és Lange leöntötték a tetemeket benzinnel és meggyújtották őket”. Bisztrov őrnagy érdeklődik, hogy látta-e még valaki a birodalmi kancellária őrségéből, hogyan égették el Hitlert és Braunt? Lefordítom a kérdést. Mengeshausen nem tudta ezt pontosan. „Az őnség ö^zes tagjai közül ebben íte időben én álltam egymagámban legközelebb Hitler bunkeréhez”. Lehajol és egy forgáccsal elkezdi lerajzolni a földön a kert alaprajzát. (Folytatjuk)
