Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

1 CSABAI 1EGYZETEK \ A múlt század közepéig a hosszú haj viselete az egész or­szágban uralkodó szokás. Szin­te valamennyi e korból származó rajzon, képen ábrázolt férfiak — vagyoni hovatartozásukra való tekintet nélkül — vádiig érő. szabadon göndörödő hajat növesztettek, vagy két-három ágra befonták, és „csimbókra” kötötték; előfordult az is, hogy fésűvel szorították le. A hajat alaposan bezsírozták, hogy fé­nyesnek látsszék. Mivel a ha­jat szokásból és hiedelmi okok­ból nem mosták. így zsírral, háj­jal való bekenéssel védekeztek a férgek, a tetvek ellen. Implom József Békés megyei olvasókönyvéből tudjuk, hogy a hatóságok a 18 és a 19. század fordulóján erős hangú rendele­tekkel léptek fel a hosszú haj viselete ellen. 1790-ben „a háj­jal és zsírral megkent..., be­font hosszú haj kemény bün­tetés alatt megtilalmaztatott”. Az 1816. május l-én kiadott szolgabírói rendelkezés azzal fenyegeti az „engedetlen, rossz ifjakat”, hogy „a katonaság kö­zé adattatnak..., hogy az en­gedelmességet és a tisztaságot megtanulják”. A tiltások nem hóztak ered­ményt, Fényes Elek 1839-ben azt írja a Békés megyeiekről, hogy hajokut többnyire nevelik s kenik”. Kresz Mária a Magyar parasztviselet című könyvében többek között mezőhegyesi csi­kóst ábrázoló képet is közzé­tesz, aki a hosszú csimbókba kötött hajét magas barna sü­vege alá gyűrte, hogy ne aka­dályozza munkájában. A tiltó rendelkezések eredménytelensé­gének oka Békéscsabán elsősor­ban a néphitben rejlett. Zsi­linszky Mihály azt írja, hogy a csabaiak a hajnyírást „vesze­delmesnek, sőt istenkáromlás­nak” tartották. Rettegtek tőle, mert azt hitték, hogy az egyik legkínzóbb betegséget, a kösz- vényt idézik fel általa. Haan Lajos szerint is a csabaiak ki­vétel nélkül hosszú hajat nö­vesztettek. A megyében élő szlovákok ez idő tájt ilyen ba­bonából nem is mosdottak bi­zonyos napokon. A múlt század negyvenes éviéiben rendkívül hathatós esz­közzel vette fel küzdelmet az egészségtelen népszokás ellen Vilim János tanító, aki azon túl, hogy nagyszerű pedagógus volt. egyike azon békéscsabai tanítóknak, akik élenjáró terjesz­A HAJ tői voltak a gyümölcsfa neme­sítésének, termesztésének. Az utókor egy rövid utcácskával emlékezik meg róla. (Csak záró­jelben említem meg. hogy na­gyon hasznos lenne mind az ö, mind a többi társa, Szemian B. Pál, Sztraka Károly, Csaba Mi­hály. Novak Dániel, stb. nemes gyümölcsészeti munkájáról köz­zétenni egy tanulmányt me­gyénk tudományos és közmű­velődési szemléjében a Békési Életben, amelyet a Békés megyei és békéscsabai tanács támogatá­sával és a TIT Békés megyei Szervezetének kiadásában je­lentetnek meg.) Vilim — miután a szép szó nem használt — az iskolájába járó fiúk fejéről levágta a cop­fokat. A hatalmas felháborodás ellenére következetes maradt, s a szülőket fokozatosan maga mellé állította. Példája nyomán a többi csabai tanító L meg­kívánta. hogy a gyerekek nyí­rott hajjal járjanak iskolába. Mivel a szülők‘tapasztalhatták, hogy a nyírott hajú fiúk nem lettek betegek, nem támadta meg őket semmilyen veszedel­mes kór. s a rövid, haj viselete országosan is kezdett elterjed­ni, felhagytak az ellenállással. A néphit szívósságára jellemző azonban, hogy még századunk közepén sem engedte meg a szoptatós csecsemő hajnyírását, míg el nem érte az egyéves kort. Azzal a téves magyarázat­tal indokolva, hogy ha meg­történne, a gyerek elvesztené az eszét. Békéscsabán pedig még sokáig összesöpörték a fiúk le- nyirt haját, s ha betegek let­tek, hogy elmulasszák a bajt, meggyúitották és megfüstölték őket vele. 1858-ban Haan Lajos tanúsá­ga szerint minden fiatal ren­desen nyírta a haját. Ugyancsak ő írja, hogy az utolsó csabai férfi, aki befont hajat és fésűt viselt. Michnay István volt, 1857-ben hált meg. Az öreg emberek a század második fe­lében azért még meghagyták hosszabbra nőni a hajukat. Ezt láthatjuk Jankó János csabai idős férfiakat is bemutató egyik rajzán. De mire napjaink hosszú haj­viselete divatba jött, a legtöbb csabai egyáltalán nem tudott arról, hogy ősei egykor hiedel- mi szokásból természetes hosz- szúságúra növesztették a haju­kat. Dr. Krupa András Van, a)hol a kereslet-kínálat szabad érvényesülése vezet ár­csökkenésre. 1972-ben egyebek, között a fejes káposzta 33 száza­lékkal olcsóbb volt, mint 1971- ben. kevesebbért adták a karfi­olt, a kelkáposztát. A forgalom fellendítését célozta, hogy csök­kent a halak, a befőttek, a dzse­mek ára, a kötött alsóruházati cikkeké, a ballonkabátoké; a nagy forgalom, kis haszon még mindig jobb, mint a csekély eladás, semmi nyereség. Az igazi érdek Fölismerni a vállalat igazi érdekét, s annak megfelelő ár­politikát folytatni nem egyszerű feladat, de hosszú távon csakis ez ígér boldogulást. Emelni az eleven munka termelékenységét, megkövetelni az anyagtgkaré- kosságot, szorgalmazni — minő­ségrontás nélkül! — az olcsóbb anyagok, például a színesfémek helyet műanyagok alkalmazását; külön-külön, s együttesen még inkább a szilárd árpolitikához teremt; kereteket. Ahogy az álló­eszközök jobb kihasználása — mert azok amortizációja egy­formán terheli a terméket, ha egy, ha három műszakban működnek —, a terme­lés növelése — az állandó költ­ségek nagyobb árumennyiségre oszlanak el — szintén. Sorolhatjuk tovább: a célszer- • számok, célgépek ugrásszerűen növelik a termelékenységet, a gépi termelési programok nagy­mértékben csökkentik a veszte­ségidőket, az átállási költsége­ket, stb. A modem tömeggyártás megszervezése — példával élve — lehetővé tette, hogy az öt év­vel korábbi hatezerről 11000 tonnára növekedjék a mosósze­rek eladása, negyvenféle termék közül választhasson — s így va­lóban választhat! — a vevő. Korszerűbbet kap, olcsón. Ami nem boszorkányság; átgondolt termelésfejlesztés, hosszú távra szódó üzletpolitika. Mindenki árfelelős Ahhoz, hogy valamennyi gaz­daságii egységre ez legyen a jel­lemző jócskán kell még idő. Nagy hiba lenne abban a tév­hitben élni, hogy az árellenőr­zés, a számonkérés oldja meg a gondokat. A tanács megszabhat­ja és ellenőrizheti, hogy meny­nyiért adják a helyi szükség­letekre gyártott termékeket, mi­be kerülnek a szolgáltatások, de senki helyet nem képes megtenni a gazdálkodási intézkedéseket, ahogy más árhatóságok ugyan­csak képtelenek erre. A gazdasági életben ritkák a véletlenek, s nincsenhek csodák. Az indokolt és az indokolatlan áremelkedések sem maguktól, valami titokzatos erő hatására mennek végbe. Az árnövekedés okozat, tehát okok lelhetők mögötte. . Ezek kutatása, indoko­latlan részük fölszámolása az árfelelősök dolga. S a maga he­lyén, a maga munkájában min­denki áríelelős. Mészáros Ottó (Vége) Május 20: újra lobog a láng Akiket várunk és a házigazdák Szólamok Kórusra-való fiú, lány ül a szegedi JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumának felső emeleti osztályában, a padok­ban. A tanári asztalnál, az előb­bi képet folytatva: a karmester helyén jegyez a riporter. Az elő­ző s az új EDÜ-ről kérdi a szemben ülőket. S megzendül- nek a szólamok, a tenor, a szop­rán, a basszus, az alt — igaz, prózában. Nem azért, mintha a kórustagolk nem tudnának éne­kelni, hiszen többségük éppen ebben a kategóriában szerzett érmet 1971-ben — de most nem indul a nagykórusuk Gyulán. Az utazási s a szállásköltséget elvitte egy néhány hónappal ez­előtti rádiószereplés. így csak a kisebb egységek, a szólisták utazhatnak majd. Tehát a szó­lamok: ' — Kodály Nausika és Beetho­ven Rózsalánc című dalát ének­lem az EDÜ-n. Erre készülök — és közben felvételire az or­vostudományi egyetemen (Mesz- lényi Erzsébet). — Az előző EDÜ-n énekel­tem, most gitározom Gyulán. Egy brazil táncot és Segovia.- művét játszom (Horvai György). — Szép emlékeim vannak az EDÜ városáról. Sajnos, most nem lehetek ott, mert a műfor­dítók csak munkáikat küldhet­ték el. S éppen e kategóriá­ban indultam az idén, George Sand regényének egy fejeze­tét ültettem át magyarra (Mécs Zsuzsa). — Hetvenegyben hangszeres I zenében bronz-, illetve ezüst­érmet szereztünk. Nem tetszett akkor, hogy csak hajnalban gyakorolhattunk s nem tetszik, hogy nem kaptunk eléggé rész­letes programot (azóta megje­lent a részletes tájékoztató. — A szerk.) Tetszett viszont az ifjúsági találkozó, reméljük, az idén is megrendezik (Ötott Gi­zella és Bartha Miklós). Egy kisebb létszámú kórus azért mégiscsak elindul az is_ kólából. Huszonhárom elsős lány küzd majd az aranyére­mért s karmesterük, Rózsa Ildi­kó, akj egyben ezüstérmes lett j a szólóénekesek között, ezt sze­retné most fényesebb éremre ! váltani. Karmesterként és duó- j ban is. ahol a szintén harmadi­kos Soós Judit a partnere. Nagy j kérdése, vajon sikerül-e az „éremhalmozás” ? Nem az a lényeg, hol született... Kiskunfélegyházán lépten- nyomon Petőfire emlékezteti I valamj az arra járót. A Seges­várról Pesten át idekerült szo­bortól a Kiskun Múzeum évfor- dulós kiállításáig, Petrovics 1st- j vári hajdani mészárszékétől, a Hattyú-háztól a költő nevét vi- \ selő utca emléktáblájáig, s hosz- szan lehetne még folytatni a fel- | sorolást. S Petőfi Sándor élete, költészete, a városhoz fűződő kapcsolatai voltak a legfonto­sabb témái annak a márciusi vetélkedőnek amelyen tizen- j három csapat küzdött az első­ségért. Közülük egynek, a Var­ga Jenő Közgazdasági Szakkö­zépiskola együttesének szeren­csét hozott a tizenhármas szám. Az elsőség mellett az érdekel­tek közül ők vívták ki az EDÜ- részvétel jogát. Persze, egyálta­5 1973. MÁJUS 15. BÉKÉS MEGYE! 1 Ián nem a „bűvös 13” okán, hanem, mert ők készültek leg­alaposabban a versenyre. Fekete Agnes pártösszekötő tanár, az 1965-ös EDÜ-n arany­érmes félegyházi vegyeskar haj­dani tagja mondja el, hogy ta­nítványai hónapokkal korábban kezdték el az „edzéseket” — olvastak a helyi és a szegedi könyvtárban, a költő nyomában járták Kiskőröst, Budapestet. Pető Katalin, a kapitány már a gyulai előkészületekről be­szél: Petőfi költészetének 1844- ig tartó szakasza a „reszortom”, ezenkívül a költő életének ese­ményei a megyében és a róla született képzőművészeti alko­tások. Tóth Etelka ég Nagy Katalin a kapitányhoz hasonlóan negye­dikesek. Etelka a szerelmes ver- i sek „felelőse”, kedvenc költe- j ménye a Beszél a fákkal a bús őszi szél.... mert abban van a legkevesebb „elolvadás”. Ka­talin mindig újraéledő szülő­hely-vita tudója: nem az a lé- ; nyeg, hogy Kiskőrösön vagy Félegyházán született-e Petőfi, hanem a művek a fontosak — szögezi le nagyon határozottan. Kurucz Teréz harmadikosnak : hálátlan feladata van, kérdé- | sünkre ő mondja el, mire nem ' tudtak felelni a városi döntőn: az a kérdés maradt félig meg­válaszolatlan, hogy a Tízek Tár­saságának mely tagjairól nevez­tek el utcát Félegyházán. Az együttes egyetlen erősebb nembéli versenyzője. Tóth Ká­roly teszi teljessé a bemutatko- ’ zást. Tőle várják a feleletet a társak akkor, ha Petőfi 1848/49- es tevékenységéről vagy külföl­di kortársairól kap kérdést a csapat a gyulai „Haza és sza­badság”-vetélkedőn ... Nincs az a zápor... Kint csendesen esik az eső, az igazgatói irodában ugyanígy beszélgetünk. Nem sürgeti már a munka a gyulai Erkel Gim­názium diákjait és tanárait hi­szen mindennel felkészültek a néhány nap múlva kezdődő EDÜ házigazdái. — Nem volt könnyű mun­kánk — mondja Jeges Sándor igazgató. Betegség és haláleset akadályozta a szervezést. Az új reszortfelelősök viszont biztos kézzel folytatták a félbeszakadt munkát. Az élelmezési program, a szállásterv elkészült. Készen állunk a sok ezer kedves ven­dég fogadására. Az Erkel Gim­náziumban a szervező munka mellett az idén sok egyéb ered­mény is született. Sokan vettek részt a házi szavalóversenyen, egy tanulónk Petőfi irodalmi kiállítást rendezett. Bottá Ilona, a kiskőrösi Petőfi Gimnázium pályázatán batikkendővel sze­repelt. Valastyán Judit, az UNESCO pályázatán, a 15 ezer résztvevő között elméleti mun­kájával ért el harmadik helye­zést. A diákok sok szép pálya­munkája, amivel az EDÜ-n vesznek részt, értékes tartalmi munkát jelez. — Az EDÜ napjain iskolánk­ban nincs tanítás. A 42 peda­gógus és a csaknem 900 diák szervező és szereplő lesz. A fo­gadó, az étkeztető, a szállásoló, a tájékoztató bizottságokban együtt dolgoznak a tanárok és a diákok. Felborul a normál­életritmus. de ez tetszik min­denkinek. hiszen szépek a fel­adataik. A város dekorációját a dolgozó fiatalok készítik. Egy­szóval nagy szeretettel, készen állva várjuk a sok kedves is­merőst. A bemutatók programjáról beszélgetünk: Váci Mihály 1968- ban a könyvtár avatásakor lá­togatott el a gimnáziumba, ami­kor arról szólt, hogy nem ápol­juk megfelelően hazánkban a népi kultúrát, hogy befagyott ez a tiszta víz Azóta megtört a jég, amit az EDÜ rendezvényei is elősegítettek. Az igazgató el­mondja, hogy az idén sok szép pályamunka és műsorválasztás jelzi ezt. Egy hét és Gyulán megnyílik a VI. Erkel Diáikfesztivál A rendezők azt remélik, hogy jó idő lesz. Az igazgató hozzáfűzi : nincs az a zápor, ami elmosná a diáklelkesedést! (D.-R.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom