Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
KÖRÖSTÁJ FELELJETEK NEKEM! Hegyes! János verseit a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg. Nagy örömmel vettük kézbe a verseskötetet, amely külsőleg ízléses, nyomdatechnikai- lag pedig igényes, a Borsodi Nyomda hírnevéhez méltó alkotás. Ennél már csak az okozott nagyobb örömöt, hogy írója füzesgyarmati. a népi írók egyre szűkülő táborának még élő. jeles tagja. A Sárrét gazdag forrása volt a két háború közötti időszak népi irodalmának kiteljesülésében. Szabó Pál, Sinka István. Erdélvi József. Nagy Imre és Hegye- si János fémjelzi azokat, akik mélyről, a legelnyo- mottahb rétegből emelték fel tiltakozó szavukat az embertelen úri világ kizsákmányoló politikája ellen. Hegvesi János ősi sárréti família leszármazotfia. Ősei között kurucok és 48- as honvédék lelhetők fel. Füzesgvarmati zsellérszülők kinsiny pádte+ős házában nőtt. s lelkében magával hozta a nincstelenek fáidalmas elnyomatását, a grófi tarlókon dolgozó szülők küzdelmes- éWét. Ifjúkora az első világháborúba torkollott és a forradalmak időszaka a Vörös fíatts^regbo küldte harcolni az emberibb életért. Vév’g- k’izdntte a dicsőséges felvidéki hadiáratok majd TTamannál megsebesült. így ír erről • ,,A túlsó parton nvüzs- [gött az ellen.] innen támadtunk: vörös- t katonák.1 Bar nem volt. érem sehol, [a mellen. —1 Ifjú tűz vitte hadunk [rohamát.’’] Hegyesi János mindig baloldali szemszögből szemlélte az őt körülvevő világot. Erről tanúskodik az az ötvenöt verse is, melynek válogatását jónak találjuk. Hiányoljuk viszont. hogy a költőt bemutató írás kimaradt a kötetből. Az a pár mondat, melv a borító belső két oldalán mesielent. nagyon vázlatos. Hegyési János személve ennél sokkal jelentősebb. Kötetének bemutatásakor szükségesnek tartjuk, hogy közéleti Szerénáról is számot adjunk. Miként volt lehetséges, hogy ennek az egvszerű, hat elemit végzett űtkana- rónak versei a Horthv- rendszerben megjelenhettek. majd első versesköte- te Zord időben címmel kiadassák? Heevesi János mondanivalóját az őt körülvevő világból merítette. Veres Péter egvszer azt írta róla: ..Hegyesi Jé nos nem tud mást mondani, mint amit gondol.” Ez volt a füzesgvarmati néni költőnek emberi és költői helvtállá- sa. Látta pgrárnroletár társainak küzdelmes életét, de látta az úri világ helvi kiszolgálóinak, képviselőinek és gazdagjainak korrupciókkal teli világát is. Ezek az írásai a Szabad Szó-ban. a Szeghalom- vidéki Hírlap-ban, a Kisgazdában, majd később szélesebb körben is megjelentek. Amikor a háború közeledtével a cenzúra mind inkább szigorította az ellenőrzést a lapok felett. egvre több alkalommal törölték Hegyesi János cikkeit a laook hasábjairól- Verseiből, melyekben az urakkal való csatározásokról, a családról, a hazaszeretetről, s a természettel való elszakíthatatlan, bensőséges kapcsolatokról, a felszabadulás nagy élményéről szólanak, találhat az olvasó sok szép példát a Feleljetek nekem-ben. A versek formája Petőfi Sándor és Arany János nyomait követik. Ezeken a verseken nevelődött költészete s ezekben a formákban lelte meg kifejező- készségét. Amikor 1942-ben a szeghalmi Péter András Gimnázium vállalta Hegyesi János verseinek megjelentetését, Sinka István írt előszót a kötethez. így jellemezte Hegyesi költői jelentkezését: „A Sárrét megint elindított egy költőt. Ügy látszik, hogy ez az ősi tengerfenék hábo- rog... A réqi vízjáratok kiszikkadhattak, még at könnyek is elapadhattak, de az élet lm egy pillanatra sem szünteti bugyoqá- sát: árad, csobog, ömlik, kibúvik a sár alól, s a magasba illan, és ragyog és értelmet ad a tájnak, aki • elküldi áldozatra szánt fiait, hogy hírt adjanak a ' világnak az ő belső gyötrelmeiről az élet. a halál, a kétség. a remény és a reménytelenség nyelvén Az 1934-ben útjára bocsátott Sinka István után Hegvesi János is méltó volt a gimnázium bizalmára. A második világháború alatt már az ugrai. Szabó Pál szerkesztette a Szabad Szót, a magyar parasztság e baloldali orgánumát. Szabó Pál szívesen vette Hegyesi János írásait, a gyarmati visszásságokat leleplező riportjait, melyeket a Szovjetunióban működő Kossuth-adó rendszeresen ismertetett. Szabó Pál visszaemlékezéseiben beszámolt arról, hogy Hegyesi János cikkei miatt többször volt kellemetlensége a Belügyminisztérium Sajtó- osztályán. de elnémítására csak 1944 márciusában került sor, amikor a németek betiltották a lapot. „Emberek által szentté lavatott] hagyományoknak lehet. [hogy vétek, —] de a derengő hajnalpírt [lesem,] uj napot várok — keletre [nézek!’’] így írja Hegyesi János a maga és a nagyobb közösség reményét, melyhez hozzájárult az is, hogy Fehér Lajos a Békepárt nyomtatványait, felhívásait repd- szeresen. leküldte Hegyesi- nek Gyarmatra, terjesztésül. A csendőrség azonban résen volt és sokat zaklatta emiatt Hegyesit. ■ Nehéz volt konspirálni, „bélyegzett” ember volt a gyarmati költő. írásai miatt állandó megfigyelés alatt állt. A felszabadulás itthon érte. Az első eszmélések után kereste a megyei és a tiszántúli parasztmozgalmak vezetőit: Erdei Ferencet. Szabó Pált és másokat. 1944. december 20-án Hegyesi János két helybeli társával részt vett a debreceni Ideiglenes Nemzet- gyűlés munkájában, ahol a Nemzeti Parasztpárt nevében elsőként üdvözölte a néoképviselet résztvevőit, s a felszabadító szovjet hadsereget. Ettől kezdve tiszta hittel, nagy akarással vetette magát a küzdelembe. Két választáson megválasztott képviselő a megyei listán, és az országr- gyűlés jegyzője. A Nemzeti Parasztpárt vezetőségének tagja, gazdasági igazgató. 1949-től visszavonul az aktív politikától, majd visszatér szülőfalujába, ahol az Aranykalász Tsz tagjaként dolgozott nyugdíjazásáig. 1969-ben magas kitüntetéssel jutalmazta államunk Hegyesi Jánost közéleti tevékenységéért. Emlékiratainak megírását várjuk tőle s valljuk azt, amit ő így fogalmazott meg: „Ne búsulj hát, nézz [előre,] s írjál tovább, nem rmgy Imaqad!] Ha felelni nem is tu[dunk —] jól figyeljük minden [szavad.”] Miklya Jenő Szalai Sándor Tokaj Cicerónak ma is igaza van A régi rómaiak érdemeiről szólva öia az irodalomról Cicero: „Ez a léleknek emberhez legméltóbb és legnemesebb pihentetése. Mert a többi nem is felel meg minden alkalomnak, minden életkornak és minden helyzetnek; ámde ezek a tanulmányok az ifjúságot táplálják, az öregséget gyönyörködtetik, a szerencsés körülményeket még szebbé teszik, a balsorsban menedéket és" vigasztalást nyújtanak, gyönyörködtetnek otthon, nem akadályoznak a fórumon, velünk töltik az éjszakát, velünk vándorolnak és velünk vonulnak el falura.” Kell-e és lehet-e szebben, szemléletesebben szólni az irodalom értékéről, mint ahogyan azt több mint kétezer év előtt tette a nagy római államférfi, aki kétségtelenül sokat tett saját kólában azért, hogy a kezdetben gúnyolt időtöltés közkedveltté és közkinccsé legyen. A Megyei Művelődési Központban 1966-ban alakult meg az Irodalombarátok Köre. Sok irodalmi sorozatot hallgattak meg az érdeklődők az eltelt néhány év alatt. Az idén színes összeállítású Petőfi-sorozattal ismerkedtek. A megye 27 településén többek között Szeghalomban, Dobozon, Körösladányhan, Békésen és Csabacsűdön. A rendezők bérletet adtak a hat-előadásra. Már csak egy belépésre érvényes a bérlet, de eddig is közel kilencezren hallgatták meg a sorozat előadó- művészeit. A közönség létszáma változó volt. A nézőtéren ez ideig legkevesebben 15-en, legtöbben 2O0-an ültek. Ilyen táblás ház volt a békéscsabai, a gyulai, a mezőberényi és a sarkadi előadásokon. A művelődési központ munkatársai elmondták, hogy a Petőfi-sorozatban nemcsak a költővel akarták megismertetni az irodalombarátokat, hanem szellemi testvéreivel, kortársaival és követőivel is. Azt tartják, hogy csakis úgy kerülhet ki a könyvek, verseskötetek zárt lapjai közül, ha hétköznapi életét és kapcsolatait is megismerjük, így vele együtt érezzük azt a feszültséget, amelyből örök értékű alkotásai születtek. A hat előadásban tehát a Petőfivel rokon angol, francia és olasz líra is helyet kapott, de ugyanígy az örökösök, Ady és József Attila költészete is. A híd, amely Petőfitől hozzájuk és vissza vezet, látható és felismerhető lett Az irodalmi klubsorozat eddigi közönségsikere mindenekelőtt a kitűnő elóadógárda érdeme. Egyaránt aratott elismerést Egressy István, Van lelke Árpád nemzetének. az EL TE Balassi Szavalókörének Petőfi 1847, Keres Emil Anyám, az álmok nem hazudnak, Bodor Tibor Ady, és Ronyecz Mária Játszani is engedd című műsora. A neves előadóművészek munkáját nehezítette, hogy naponta három előadást rendeztek. Kicsit ugyan megterhelő volt ez, de nem panaszkodtak, hiszen hasznos izgalmat is okozott az időbeosztás. Pál Miklósné, a művelődési központ munkatársa és Varga János igazgatóhelyettes sokszor elkísérte az előadóművészeket. Elmondták, hogy az ELTE műsora olyan eddig ismeretlen Petőfi-adatokat népszerűsített, melyek rendkívül közel hozták a hallgatókhoz a sok. szói; már-már szoborrá merevített költőt. Levéltári dokumentumokkal tűzdelték műsorukat, melyekből kiderült, milyen fiatal, életvidám kamasz is tudott lenni Petőfi. Műsorunk sikerét mutatta, hogy velük dolgozott a közönség. Hol elkomorodtak, hol kitört a nevetés. Keres Emil lírai hangja, Egressy István erőteljes előadása és prózai betétei, Ronyecz Mária személyi varázsa mindenütt forró hangulatot teremtett, Keres Szarvason együtt szavalt a főiskolásokkal, Ronyecz Máriát a mezőhegyesi klub könyvtárában összegyűlt másfél száz hallgató nem akarta elengedni. A művelődési központ kezdeményezése ezúttal sem volt hiábavaló. Irodalmi sorozatunk megyénk 27 lakóhelyén, később bizonyára másutt is, olyan irodalomba- rát-közösséget alakítanak ki, akik biztos alapjai lehetnek e helyeken az irodalmi, a szellemi élet megpezs- dülésének. Ami nagyon értékes: nem csupán középiskolás irodalmi körök és színpadok tagjai látogatják a sorozatot, hanem nyugdíjasok, cukorgyári asszonyok és termelőszövetkezeti dolgozók is. Igaz, közülük még sokan csak a nagy név hallatán mennek el az estre, de aki egyszer végighallgatja „a nagy név” műsorát, megízleli az irodalmat, előadó nélkül is kézbe veszi majd a könyveket. A községek, városok könyvtáraiban fel is készülnek erre. Az irodalmi est napján kiállítást rendeznek a műsor könyveiből. A könyvtárosok mondják, ezek után hetekig viszik ezeket a köteteket. Az iskolán kívüli közművelődés sikerének szép példája a Békés megyei irodalmi sorozat. Amit a tanórákon (ma még legalábbis!) nem lehet elérni, azt pótolják ezek az esték. Ciceróval kezdtem. Cicerónak ma is igaza van. Az irodalom az ifjúságot táplálja, az öregséget gyönyörködteti, vigasztalást nyújt, velünk van, velünk vándorol egy egész élet cselekedetein át. Ezt a kétezer éves leckét a maga élményei alapján ismeri meg megyénkt>en az -a tízezernyi közönség is, akik az irodalmi esték vendégei. Réthy István
