Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
Az iparfejlesztés és a mezőgazdasági nagyüzemek erősödése révén fokozódott megyénk lakosainak anyagi jéléte Frank Ferenc elvtárs előadása a területi statisztikai szekció tudományos ülésszakán A Magyar Szocialista Munkáspárt Békés megyei bizottsága nevében Frank Ferenc elvtárs, a megyei pártibizottság első titkára szeretettel köszöntötte és üdvözölte a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya Területi Statisztikai Szekciója tudományos ülésének külföldi és hazai résztvevőit. Mint mondotta: Szívből örülünk annak, hogy e jelentős eseményre szőkébb hazánkban, Békés megye földjén, a megye székhelyén, Békéscsaba városban került sor. — Majd előadása során Békés megye társadalmi, gazdasági szerepét elemezte az ország életében, s összegezte e táj társadalmi, gazdasági és kulturális életében végbement változásokat. Előadása során többek között a következőket mondotta: — Ennek a megyének több nemzetiségű népe — kit a történelem során annyi' szenvedés, megaláztatás ért — viszonylag rövid idő alatt gyökeresen megváltoztatta a társadalmi, gazdasági viszonyokat, a megye egész arculatát. 1945 előtt tulajdonképpen az ipar néhány textil-, tégla- és cserép-, valamint kevés élelmi- szeripari üzemre korlátozódott A megye mezőgazdasági földtulajdon-viszonyait a kirívóan szélsőséges arány jellemezte. A birtokosok 40 százaléka az ösz- szes területnek csak egyötödén gazdálkodott, ugyanakkor egy szűk rétegnek, a birtokosok 1,8 százalékának az összes földterület * 47,9 százaléka volt tulajdonában. Nyomasztó volt a m unkanélküliség. M indezek után érthető igazán, hogy a Békés megyében élő emberek — mint ahogy az ország többi elnyo- mottai sem — soha nem békéitek meg sorsukkal, hanem állhatatosan küzdöttek és harcoltak a dolgozó nép felemelkedéséért és jobblétéért. A hallatlanul nagy elnyomás között szinte törvényszerű volt az agrárszocialista mozgalom kibontakozása, a dicsőséges Tanácsköztársaság fenntartást nélküli támogatása, a Horthy-fa- siszta rendszerrel szembeni ellenállás. A harc folytatásaiként a szovjet hadsereg győzelmei folytán 1944. október 6-án felszabadult egész megyén«., ezzel megteremtődtek a feltételei az évtizedes álmok valóra váltásának. A földosztás, az államosítás, a hatalom kivívása és megszilárdítása, a tulajdonviszonyokban bekövetkezett változások alapot adtak a társadalom ugrásszerű fejlődéséhez. Úgyszólván a fel- szabadulással egyidőben elkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok szervezése, néhány kisebb ipari üzem létesítése. Dinamikus gazdasági fejlődés azonban csak az 1960-as évek elejétől vette kezdetét az iparosítással, a kollektivizált mezőgazdaság termelésének fokozatos korszerűsítésével, az adottságoknak megfelelő ágazati struktúra kialakításával. Gyors ütemű gazdasági növekedés bontakozott ki és vált tartóssá. Ennek eredményeként megváltozott a megye gazdasági jellege, s megnövekedett szerepe a termelésben, a lakosság ellátásában. A termelőerők rohamos fejlődése, a megye kedvező talaj- adottságai meghatározták a mezőgazdaság és az ipar szerkezeti alakulását. A mezőgazdaság fejlődése, korszerűsödése mellett fokozatosan módosult és jelentős lett a megye ipara. A népgazdaság arányos fejlődésével, a területi munkamegosztás hatékonyabbá tételével összefüggésben az 1950-es évek végétől kezdve változás következett be a gazdaságpolitika területi érvényesüléseiben. Időközben az iparosítás terén kialakult szerkezeti és telepítési egyenlőtlenségek ellensúlyozására a párt VII. kongresszusa célul tűzte az iparilag elmaradott Alföld fejlesztésének gyorsítását. A határozat alapján a ■»egyében addig nem tapasztalt ütemű és volumenű beruházás kezdődött el. A megye szocialista szektorában 1960— 1971 között — tehát 11 év alatt — összehasonlító áron számítva 18 milliárd forint beruházást valósítottunk meg. A z ipartelepítés az I960- as évek elején az élelmiszeripar fejlesztésével indult meg. Erre az időszakra esik a Békéscsabai Hűtőház, a Békéscsabai Konzervgyár létesítése. Ezt követte az Orosházi Üveggyár építése, a békéscsabai Kner Nyomda és a hűtőház rekonstrukciója, bővítése és más ipari objektumok korszerűsítése. A kutatások, feltárások eredményeként jelentőssé vált az olajbányászat és a földgáztermelés. Az iparfejlesztés természetesen megváltoztatta a megye iparszerkezetét, de különösen kedvező hatással volt az iparban foglalkoztatottak számának alakulására. A foglalkoztatható népesség 80 százaléka már a hatvanas évek végén aktív kereső lett, s ezen belül a férfiak 98 százaléka a nők kétharmad része volt aktív kereső. A férfiaknál ez már akikor is csaknem a teljes foglalkoztatottságnak felelt meg. A nőknél fennmaradó egyharmados arány is csak részben tekinthető munkaerőtartaléknak, mivel nem minden nő kíván elhelyezkedni. A foglalkoztatottság színvonalának változására jellemző, hogy amíg 1949-ben az iparban 21 ezer 700 fő, addig 1972-ben a szocialista iparban több mint 54 ezer fő, az építőiparral együtt 66 ezer ember dolgozott. Az utóbbi két esztendőtől eltekintve, tíz év alatt, több mint háromnegyedével nőtt az ipari foglalkoztatottak száma. A szocialista iparban foglalkoztatottak 34 százaléka a szövetkezeti iparban dolgozik. A kiskereskedelmi áruforgalom több mint felét a szövetkezeti kereskedelem bonyolítja le. Jelentős a takarékszövetkezeték, a lakás- és lakásépítő szövetkezetek hálózata. A szövetkezetek tevékeny részesei a szocialista építésnek, a demokratizmus és az öntevékenység jó példáját szolgáltatják. M egyénk ipari fejlődésének sajátos vonása a szövetkezeti ipar nagy részaránya az egész szocialista iparon belül. Ezt az is mutatja, hogy az ipari foglalkoztatottak 34 százaléka — több mint 20 ezer ember — a szövetkezeti iparban dolgozik. A szövetkezeti ipar termékei — például az endrődi cipő, a szarvasi fém-, tömegcikk, a gyulai bútor — nemcsak belföldön, hanem sok helyütt az ország határain túl is ismerték. A megye jelenlegi iparával — bár a legjobban fejlett ipari megyéktől elmarad — növelte szerepét az ország ipari termelésében. Különösen megnőtt részaránya a kőolaj- és földgáz- ki termelő iparág és annak vertikális részeként épült üvegipar, valamint a textil- és húsipar termelésében. Az ország öntöttsíküveg-ter- melésének 74 százalékát, a konzervipari üveg 28 százalékát, a férfiing 33 százalékát, a gyulai kolbász 41 százalékát Békés megyei üzemek állítják elő. A megye ipara az adott fejlődés ellenére egészen az 1950- es évek végéig még magán viselte a hagyományos szerkezetét. 1960 után azonban, a már említett kőolaj- és földgázkitermelés fokozása, az erre épült üvegipar, a mezőgazdasági ( nagyüzemek termelésének emelkedése, az erre épült tartósító iparág, valamint a hagyományos ipar rekonstrukciós bővítési jellegű fejlesztése révén, gyors ütemű — az országost is meghaladó — termelésnövekedés következett be. A szocialista ipar termelése 1960—1970 között évi 11 százalékkal, az utóbbi két esztendőben pedig 7—8 százalékkal nőtt, mindig meghaladva az országos átlagot. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés évi átlagban 5 százalékkal, az elmúlt 12 évben együttesen pedig 80 százalékkal emelkedett. Figyelemre méltó, hogy amíg csaknem teljesen az extenzív fejlődés jellemezte az ipart, a termelés növekedésének mindössze 40—50 százaléka származott a munka termelékenységéből, addig az utóbbi két esztendőben a terméktöbblet csaknem 100 százalékban a termelékenységből ered. A mikor azt mondjuk, hogy megváltozott a megye jellege, egyáltalán nem tagadjuk a mezőgazdaság szerepét. Változatlanul igen fontosnak tartjuk a mezőgazdaság alaptevékenységéhez kapcsolódó termelőszövetkezeti gazdálkodás szélesebb profilú fejlesztését. Erre kötelez bennünket az is, hogy Békés megye az ország jelentős búza- és kukoricatermelő vidéke, az állattenyésztés bázisa. 1971-ben az országos mező- gazdasági terület hét százalékán, az országban termett búza 11 százalékát, a kukorica 11 százalékát, a cukorrépa 18 százalékát, a napraforgó 15 százalékát, a lucerna 10 százalékát a megyében termelték meg. Itt vásárolták fel a növényi termékek 8 százalékát, az állatok és állati eredetű termékek 10 százalékát. A megye mező- gazdasága saját felhasználásán és a lakosságának szükségletein kívül további egymillió ember évi kenyérszükségletét termeli meg. A megye mezőgazdasága az elmúlt 12 évben gyökeresen megváltozott. Fejlődésére a termelőerők koncentrálásával párhuzamosan összetételének szektoraiig és ágazati átalakulása volt jellemző. Kialakultak a korszerű termelési rendszerek, s néhány ágazatban a termelés színvonala igen jelentősen emelkedett: Megoldottnak tekinthető a növénytermesztésben a búza, a kukorica és cukorrépa zárt rendszerű termelése. A megvalósulás útján van a rizs-, a lucerna- és a zöldségtermesztés zárt rendszerű programja. Az állattenyésztésben létrejöttek a szakosított szarvasmarha-, sertés- és baromfitelepek. Ez azt jelenti, hogy a megyében összesen 52 szakosított szarvasmarha- és sertéstelep létesült, 1,8 milliárd forint értékű beruházással. A szakosított sertéstelepek hízott sertés kibocsátása meghaladja az évi 300 ezer darabot. A mezőgazdasági üzemek átlagos területnagysága az állami gazdaságokban 7 ezer hektár, a közös gazdaságokban 2700 hektár. Ez az átlagos területnagyság jól megfelel a mai anyagi, technikai fejlettségnek, a személyi feltételeknek. Ezek már jól áttekinthető, korszerű gazdaságok. Erre mutat a legfontosabb növényi kultúrák átlagtermésének növekedése is. A nagy genetikai értékkel rendelkező hibridek, a műtrágyák, illetve növényvédő szerek alkalmazása, a mezőgazdasági munkák gépesítettsége, a szakemberek, s a mezőgazdasági dolgozók szorgalmas munkája együttesen jelentősen emelték az egységnyi területen termelt hozamokat. M indezek eredményeként fokozódott a gazdálkodás hatékonysága. Figyelemre méltó, hogy a búza termésátlaga stabilizálódott, a kukorica termésátlaga — az elmúlt 20 év alatt —, amíg világviszonylatban 56 százalékkal nőtt, addig a megyében több mint kétszeresére emelkedett A negyedik ötéves terv végére kitűzött célokat a növénytermesztésben már a múlt évi átlagtermések alapján elértük. Búzából hektáronként 32,8 mázsa, kukoricából 48 mázsa, cukorrépából 375 mázsa átlagtermést takarítottak be a megye nagyüzemi gazdaságai. Megemlítem, hogy csaknem azonos nagyság- rendű területen a búza termésátlaga az 1931—1940 évek átlagában 14,6, a kukorica termésátlaga 19,5 mázsa volt. A megye gazdasági életének fejlődése megteremtette annak lehetőségét, hogy területünkön is megvalósítsuk a párt életszínvonalpolitikáját, rendszeresen javítsuk az élet- és munkakörülményeket, növeljük a jövedelmeket. Az elmúlt négy évben az egy foglalkoztatottra jutó reálbér az országossal csaknem azonosan, 15,2 százalékkal emelkedett. Nőtt az ipari foglalkoztatottak, ezen belül a munkások keresete a második ötéves terv idején átlagosan 2 százalékkal, a harmadik ötéves terv idején 4 százalékkal. Az ez év március 1-vel életbe léptetett bérintézkedések nyomán több mint 30 ezer munkás részesült 50 millió forintot meghaladó béremelésben. A mezőgazdasági dolgozók jövedelme is jelentősen emelkedett. Az állami gazdaságokban foglalkoztatott dolgozók átlagkeresete 42 százalékkal több, mint 1960-ban volt. A termelőszövetkezeti tagok közösből származó jövedelme — egy főre számítva — 1960-ban nem érte el a 10 ezer forintot, 1972-ben viszont meghaladta a 20 ezer forintot, s 11 százalékkal volt magasabb, mint 1969-ben. Az életszínvonal fontos összetevője a lakáshelyzet. A felszabadulás után rossz lakásviszonyok maradtak a megyére is. Azóta egyidőben történik a mennyiségi és a minőségi hiányok pótlása. A megyében a településszerkezet átalakulásával, a tanyák megszűnésével, csak viszonylag több lakás építésével lehet a lakáshelyzeten javítani. Az elmúlt 12 év alatt csaknem 28 ezer lakást építettek a megyében, így a lakásállomány 6 százalékkal volt nagyobb, mint tíz évvel korábban. (Megjegyzem, hogy országosan 14 százalékkal nőtt ez idő alatt a lakás- állomány.) K edvezőtlen viszont a lakások nagysága és minőségi összetétele. A kétszobás lakásokban 100 szobára az országban 131, a megyében 160 lakó jut. Említésre méltó ugyanakkor, hogy a már meglevő és az új lakások felszereltségében jelentős az előrehaladás. Tíz év alatt a villannyal felszerelt lakások aránya 58 százalékról 85 százalékra, a vízvezetékkel ellátott»“ ké 3 százalékról 12 százalékra, a gazzal rendelkezőké 41 százalékra nőtt. Az arányok azonban még így is az országos átlag alatt vannak. Fokozatosan bővült a megye egészségügyi hálózata. Az orvosok száma 12 év alatt több mint másfélszeresére emelkedett, de az orvoshiány nem szűnt meg. A 10 ezer lakosra jutó összes kórházi ágyak száma 1960 óta 54- ről 62-re emelkedett. A fejlődés ellenére a lakosság egészségügyi ellátása az országos átlaghoz viszonyítva elmaradott. Az egészségügyi ellátást tekintve a megye a leggyengébben ellátottak közé tartozik az országban. A párt kultúrpolitikájának alapján jelentős eredménynek tartjuk az iskolázottsági színvonal emelkedését. 1945 előtt Békés megyében 11, az 1960-as évek végén 27 nappali tagozatú középiskola működött. A felszabadulás előtti évek átlagában a középiskolai tanulók száma nem érte el a kétezret, jelenleg meghaladja a 8 ezer 500-at. Az általános iskolát végzettek aránya 1960 óta csaknem egyötödével nőtt, az érettségivel rendelkezők aránya pedig megkétszereződött. Az országosnál ugyan kisebb mértékben, de jelentősen emelkedett a felsőfokú tanintézeti oklevelet szerzettek száma is. Az elmúlt évtizedben több mint másfélszeresére nőtt a szellemi tevékenységet folytatok száma — ezen belül a műszakiaké csaknem két és félszeresére növekedett. A z a politika, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt immár több mint másfél évtizede folytat, jól szolgálja megyénk társadalmi, gazdasági fejlődését. A X. kongresszus által megerősített fő politikai irányvonal megvalósítása biztosítja a szocialista építőmunka magasabb színvonalát, a sokrétű feladatok célszerű megoldását. Csakis a párt politikájának alapján vált lehetővé a megye gyors gazdasági növekedése, amelynek olyan döntő tényezői voltak, mint: a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válása; a termelés szerkezetének mélyreható átalakulása — a korszerű iparágaknak az átlagosnál gyorsabb fejlődése; a dolgozók megnövekedett munkaráfordítása* vagyis az extenzív jellegű fejlődés; az álló- és forgóeszközök gyors ütemű növelése, s nem utolsósorban a munkatermelékenység növekedése. A gazdasági növekedés igen jelentős társadalmi átrétegződést is eredményezett. A megye mezőgazdaságának fejlesztésével egyidőben megvalósuló ipartelepítési politika — melynek eredményeként a második és harmadik ötéves tervben 25 ezer új munkahely létesült — megváltoztatta az osztályszerkezetet. Az a körülmény, hogy Békés megye rna már nem kizárólagosan mezőgazdasági jelleggel bír, hanem olyan erősen iparosodó megye, amelyben a mezőgazda- sági tevékenység fokozatosan, egyre inkább az ipari munka válfajává válik, nagymértékben növelte a munkások számát és észrevehetően csökkentette a város és !f) falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségeket. A gazdasági struktúra változása nemcsak lehetővé tette. de meg is követelte a marxista eszmeiséggel, politikai szilárdsággal és mind magasabb fokú általános és szakmai műveltséggel rendelkező embereket. M egyénk valamennyi dolgozója nagyra értékeli azokat a társadalmi, gazdasági, kulturális, egészségügyi, kommunális változásokat, amelyek közel 30 esztendő alatt, de főképpen az elmúlt több mint másfél évtizedben létrejöttek. A Viharsarok népe — közöttük Békés megye lakossága is — munkásmozgalmi hagyományaihoz híven veszi ki részét a szocializmus építéséből, mindazoknak a feladatoknak megvalósításából, amelyek a Központi Bizottság múlt év novemberi határozatából reá hárulnak.
