Békés Megyei Népújság, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
Felvonulók, térzene, majális a mezőkovácsházi járásban Népviseletben vonultak fel a battonyai fiatalok. Battonya is ünnepi dísztó be öltözve, fellobogózva köszöntötte a munkásosztály nagy nemzeti és nemzetközi ünnepét. A nagyközség lakói már délelőtt 9 órakor gyülekeztek a búit a sok kolbász, elegendő volt a sör. felszabadulási emlékmű előtt, ahol tíz órakor megkezdődött az ünnepség. Ének- és zeneszóval érkeztek a térre az általános iskolák, a Mikes Kelemen Gimnázium tanulói és tanárai, az asztalos ksz, a Petőfi és a Május 1 Termelőszövetkezet fiataljai, a szövetkezeti soortegyesület tagjai és a József Attila Művelődési Központ nemzetiségi tánc- együttese. A kisiskolások kék és vörös nyakkendője, a zászlórengeteg, a táncosok román, szerb és magyar népviselete pillanatokon belül színpompássá varázsolta Battonya főterét A Him_ 1 pusz után Sipos Péter, az állami nevelőintézet igazgatója lépett a mikrofonhoz. A község állami és pártvezetői nevében üdvözölte Battonya dolgozóit, áltól a májusi ünnep, szellemében békésen élnek egymás mellett a magyar, a szerb és a román nemzetiségű emberek. Mezőkovácsházán is gazdag programmal ünnepelték május elsejét. Hétfőn délelőtt a KPVB&Z Napsugár Bábegyüttesének műsorával kezdődött a program. Este a hagyományos s fáklyás felvonuláson vettek ; részt a járási székhely fiataljai. ; Az ünnepnap délelőttjén a Hő- £ sok terén az úttörő fúvószene- i kar adott térzenét. A művelő- ; dési központ nagytermében ez- ; zel egyidőben mintegy 250 út- ; törő versengett a járási kulturá- : lis szemlén. Mezőhegyes sok száz dolgozói- ! ja üzemi ünnepségeken köszön- j tötte a munkásosztály nemzet- ; közi ünnepét, majd a klub- ! könyvtár parkjában rendezett £ majálison szórakoztak. Sokan munkával ünnepeltek a : mezőkovácsházi járás termelő- ; szövetkezeteinek földjein. A ra_ ■ gyogó májusi nap sürgette a ku_ J koricavetést ! R. L £ Mezőkovácsházán térzenét adott az úttörőzenekar. (Fotó: Gál Edit) 5 í"y ünnepeltek Tarhoson és Szeghalomban Az Idei május elsejének délelőttjén kettős ünnepre került sor Tarhoson. Mint a megye más helységeiben, 9 óra után néhány perccel a pavilon előtt iskolások, termelőszövetkezeti tagok felvonulással köszöntötték a munka ünnepét. Ezt követően fiata1 ok és idősek zárt sorokban vonultak az 550 ezer forint költséggel és nagyon sok társadalmi munkával épült új művelődési házhoz, hogy részesei legyenek az ünnepélyes átadásnak. Herpai Sándor tanácselnök a község egész lakossága nevében mondott köszönetét a KISZ Központi Bizottságának, a párt me. gyei és járási bizottságának, az Egyetértés Tsz dolgozóinak és vezetőinek, akik anyagilag is segítették a művelődési ház megépülését. Itt talál otthonra a KXSZ-szervezet, az úttörőmozgalom, a községi pártszervezet. A három szervezet helyiségein túl egy 6x16 méteres tanácskozó- terem és büfé is kapcsolódik e létesítményhez. Szeghalmon fél 10 után vette kezdetét a korábbi éveknél is színpompásabb május elsejei felvonulás, melyet a járás és a nagyközség párt-, tanács, és tömegszervezeteinék vezetői nyitottak meg. Majd az óvodások, az úttörők virággal, dallal, tánc.. ca1 köszöntötték a munka ünnepét. Őket követték a felső tagozatú általános iskolások, a gimnázium és szakközépiskola tanulói, akik egyenruhában, vörös és nemzetiszínű zászlókkal, valamint sportöltözékben vonul, tak hosszú sorokban. A fiatalokat a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, a csepeli autógyár, a fővárosi ruhagyár szeghalmi telepének jáó’gozói, a SZÖVÉP, a kisipari szövetkezetek követtek. Nagy taps fogadta a Szeghalmi ÁFÉSZ dolgozóit, akik múlt évi kiemelkedő munkájukért kiérdemelték a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ országos elnöksége által adományozott kiváló címet. Délután a fogyasztási szövetkezet vendéglátó egységei teremtettek jó hangulatot ételle1, itallal Szeghalom nagyközség május elsejét ünneplő lakosságának. Balkus Imre Herpai Sándor Tarhos község tanácselnöke átadja rendeltetésének az új 'művelődési házat. Szeghalmi termelőszövetkezeti tagok a felvonuláson. •aaaaBaaaaBMaaaaaaaBBaaaaaaaaaaaaBaaBaaaBaaaaaaBaaaaaBaaaaaBaaaBBBaaaaBBBaaaeBVttaf 2. (Rattenhuber, Hitler testőrségének parancsnoka a Szovjetunióban fogságban írt kéziratában így jellemzi ezeket a helyiségeket: „Hitler bombabiztos óvóhe’ye a legerősebb volt azok közül, amelyeket Németországban építettek — a bunker mennyezete fölötti vasbeton réteg vastagsága elérte a nyolc métert”. Neki tudnia kellett, mert ő volt felelős Hitler személyes biztonságáért). A bunker bejárata mellett egy betonkeverő gép állt. Röviddel ezelőtt még dolgoztak itt hogy megerősítsék Hitler óvóhelyének vasbeton fedelét — alighanem akkor, amikor már ide is becsaptak a tüzérségi lövedékek. A támadó csapatok rést ütnek a birodalmi kancelláriát védelmező utolsó zárógyűrűn és behatolnak az épületbe. Az őrség egy része már elmenekült de a még itt levők heves tűzzel fogadják a behatolókat. Gyerünk lefelé. A folyosóról és a szobácskákbői1 felemelt kézzel katonák és polgári személyek jönnek elő. A folyosók padlóján sebesültek nyögnek. A pincében és a birodalmi kancellária emeletein újra és újra tűzharcra kerül sor. Rendkívül gyorsan kell tájékozódnunk, hogy felfedezzük és elzárjuk az óvóhely összes kijáratát. Fe’derítjük a helyzetet és megkezdjük a keresést. Az óvóhely vegyes összetételű lakói között nem könnyű segítőtársakat találni, olyanokat akik másoknál többet tudnak Hitler sorsáról és vezetőink lehetnek a pince labirintusaiban. Megkezdődnek az első sietős kihallgatások. Rábukkanunk egy fűtőre. Jelentéktelen külsejű, polgári ruhába —öltözött ember. Borisz Alexandrovics Bisztrov őrnagy és Ivan Iszajevics K'imenko alezredes az ő kalauzolásával indulnak el Hitler óvóhelye felé a sötét folyosókon és átjárókon keresztül, ahol minden lépésnél Baaa*'.'*«aBaaaBaaaaaBBaaa könnyen golyót kaphat az ember. Hitler lakrésze elhagyatott A falon Nagy Frigyes arcképe, a szekrényben Hitler zubbonya lóg, a szék támláján még egy szürke zubbony. A kis fűtő elmondja, hogy éppen a folyosón tartózkodott, és látta, amint ezekből a szobákból két, szürke takarókba csavart tetemet a folyosón át kivisznek az óvóhelyről. Elbeszélésének fonala ennél a pontnál megszakadt és az értesülés az első pillanatban nem tűnt valami hihetőnek. Klimenko és Bisztrov kimennek a birodalmi kancellária tüzérségi lövedékektől felszántott kertjébe. De hogyan tovább? Lehetséges, hogy valahol itt, a kertben égették el őket, de hol? Ezt a helyet kell megtalálni. Azóta, hogy a pincében rátaláltunk egy negyven év körüli testes emberre, Karl Schneider, re, a birodalmi kancellária garázsának technikusára, már a kutatás első lépéseitől kezdve nyilvánvaló voit, hogy „az elégetés helyét” kell megkeresnünk. Április 28-án, vagy 29-én — nem emlékezett rá pontosan — Hitler titkárságának telefonügyeletese utasítást adott Sehneidernek, hogy minden rendelkezésre álló benzint küldjön a führer bunkerjébe. Schneider nyolc, egyenként húszliteres kannával küldött. Ugyanazon a napon, de már éjszaka, újabb utasítást kapott a telefonügyeletestől, hogy a ben-
