Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

'3S£32ga«xs2Besass<sss9as9aessBBe5eaes> -^ssmesas' Válaszolnak az illetékesek Lesz buszmegálló a Mátyás utcaiaknak Március 24-én közöltük a do­bozi Mátyás utcaiak kérését, amelyben kifogásolják, hogy a korábbi ígéretek ellenére még mindig nem kapták meg a busz­megállót. írásunkra a dobozi ta­nácstól Tóth Karoly válaszolt, aki közölte, hogy a Mátyás ut­caiam kérése valóban indokolt, s ezzel kapcsolatban a tanács már megkereste a Volán 8-as szarná Vállalatát. A terv an, hogy a Sóssziki megállót he­lyezik át ide. Ez azért vált indo­kolttá, mert a sóssziki lakosság már beköltözött a községbe, s így ott a buszmegálló nem szük­séges, viszont a Mátyás utcai­aknak és a környékben lakók­nak fontos lenne. Köszönjük az észrevétel! A Volán 8-ae számú Vállalata válaszolt Tótál Ferencné eleki levélírónk megjegyzésére, amelyben olvasónk helytelem ti, hogy az Elek—Kétegyháza kö­zötti vonalon több alkalommal kimaradnak a buszjáratok. A vállalat a következőket írja: „Megfelel a valóságnak, hogy ez év március 14-én a Kétegyháza vasútállomásról 23.10 órakor in­duló autóbuszjárat kimaradt. Az történt ugyanis, hogy a világí­tási rendszer meghibásodott, s enélkül a gépkocsi nem köte­kedhetett. Mindezekről a járat személyzete nem tehetett, azon­ban mégsem tettek meg min­dent a kimaradás megszünteté­sére, ugyanis nagyobb körülte­kintéssel elkerülhető lett volna, hiszen egy korábban végzett au­tóbusz ekkor' már leállt, s csak azt kéllett volna tenni, hogy ve­zetőjét megkeresik a lakásán és kérik a járat közlekedtetését. Ennek elmulasztásáért a gyulai főnökség a személyzetet írásibeli figyelmeztetésben részesítette. A hajnali járatkimaradásokró\, nincs tudomásunk, az elmúlt év­ben voltak ilyen esetek, felelőt­len kalauzok hanyag munkája miatt, éppen ezért az Elek-— Kétegyháza között dolgozók kö­zül négyet el is bocsátottunk. Azóta fegyelmezettebb a munka és ilyen hibák nem fordulnak elő. 1 Mivel lényegében Tóth Fe­rencnének mindkét témával kapcsolatban igaza van, ezért úgy tőle, tnin^ a többi utastól szíves elnézést kérünk. Ameny- nyiben a jövőben is hasonló hi­ányosságokat tapasztal, kérjük jelez?», hogy időben megszün­tessük, és intézkedhessünk, I válasz nem kielégítő Dísztávirat című írásunkra a Szegedi Postaigazgatóságtól kaptunk választ, amit nem tar­tunk kielégítőnek A következő­ket írják: „A posta 1972. szeptemberé­ben a szalagos géptávírók he­lyett a lapra író gépek haszná­latára tért át. Ezek előnye, hogy a táviratok gépelésekor a sza­lagot nem kell a táviratlapra ragasztani, hanem a lapok meg­felelő hajtogatása után közvet­lenül borítékba lehet helyezni. A ragasztás megszüntetése jelentős munkaidőcsökkenést eredménye­zett. A dísztáviratlapon kézbesíten­dő táviratokat csak akkor kell lemásolni, illetve közvetlenül a táviratlapokra írni, ha a feladó RK megjelölésű rézkarc távira­ton kéri a kézbesítést. (!?) To­vábbá, ha a táviraton az adásból eredően kettőnél több hibás szó van, vagy ha a táviratot a ren­deltetési postahivatal székhelyén lévő hivatalok valamelyikénél adták fel, vagy azt a rendeltetési hivatalhoz távbeszélőn továbbí­tották. Nincs lehetőség arra, hogy va­lamennyi dísztáviratot a megfe­lelő lapra lemásolják, mert ez jelentős többletmunkát okozna. A dísztáviratokat a lapra írott távgépíró-berendezések üzembe­helyezése előtt sem másolták, Oeterácií, vagy alkalmi vandalizmus! Az emberek általában, nem azért utazgatnak erre-arra. hi­vatalos, nem hivatalos ügyes­bajos dolgaikban, hogy elront­sák a napjukat, hanem azért, mert valami miatt menni, utaz­ni kell. Az ás előfordul viszonylag elég gyakran, hogy csuoán idő­töltésből, látniakarásból utaz­gatnák egyesek. A vasút illeté­kesei ahol, és ahogy lehet igye­keznek az utazást könnyebbé és kellemessé tenni. Hogy ezek mellett mégis mi ronthatja el az ember útját, talán az egész napját arra az alábbi példát tudnám felhoz­ni. Február 25-én Orosházáról Sarkadra utaztunk feleségem­mel. A reggel 7,14-kor Békés­csaba felé induló vonatra szàü- | tunk. A kocsink, illetve a fül­kénk rendes, tiszta volt. A fül­ke oldalain a szokásos faliké­pek. ami egymagában is kissé otthonosnak tűnik és jó hatás­sal van az emberekre. A mi fülkénkben Munkácsy: Sira- lomháza és Székesfehérvár: Budenz-ház, Ybl-gyűjtemény feliratú képek voltak felerősít­ve. A két képen viszont isme­retlen hősszerelmes éktelen be­lükkel rögzítette imádott Má­riáját, vagy alkalmi nőismerő- gének így küldött üzenetet, eset­leg az elrontott golyóstollát itt próbálgatta teljes sikerrel, mert a képet elcsúfította. Hasonló vandál munkát vég­zett az alkalmi rézkarcos is a fali műanyag asztalkán, olyat, amit el sem lehet róla tüntetni. A rajzot a biztonság kedvéért megfelelő névvel is ellátta, hogy aki éppen olvas, vagy uram bocsa’ eszik, feltétlenül ráesz­méljen biológiai hovatartozásá­ra. . Utazás köziben fel- és leszál­lás miatt csaknem kiürült a fülke és akarva-akaratlanul a szemben levő támlára tekintet­tem, azon meg mindkét ülő­hely támláján szabályos ötös kötésben stoppolás helyei ékte­lenkedtek. Elfogott a düh és a méreg, megnéztem hát azt is, hogy milyen az ülés. amin mi ülünk. Nyolc-tíz centiméter hosszú hasítások, vágások. A másik ol­dalon levő fülkék hátpámáit sem kímélte meg a rongálás. Itt is hasonló felelőtlenség nyo­mai voltak láthatók. Viszonylag, illetve értékben nem olyan nagy összegről van szó, dehát így be­csüljük meg azt, ami sok nehéz munka árán sikerült? Csak ennyi a becsülete a szépnek, jó­nak? Jó lenne esst is társadalmi üggyé tenni és társadalmi mun­kában leleplezni ezeket a fe­lelőtlen kártevőket! Ha kell, példás büntetéssel. Patakfalvi István hanem a táviratot tartalmazó szalag került felragasztásra. Ebi­nél pedig a jelenlegi megoldás sokkal ízlésesebb.18 Megjegyzésünk: különösnek találjuk, hogy az RK megjelölé­sű táviraton <— mivel lényege­sen drágább — kézzel írják a szöveget. Vajon ez logikus? Az olcsóbb távirat is szolgáltatás a posta részéről, amelyért a meg­rendelő fizet. Természetesen megfelelő összeget. A dísztávirat emlék. Főleg ünnepi alkalmakra küldik, de hogyan lehet emlék egy hivatalosnak látszó géppel írt szöveg?! A posta igazán találhatna va­lami újabb megoldást, amely a jelenleginél „sokkal ízlésesebb”. Teljesül a szarvasiak kérése-A márciusa 24-i számban meg­jelent A buszváró nem illik a modern házakhoz című cikkei kapcsolatban az alábbi tájékoz­tatást adjuk: A cikk írójának, Molnár Mi- hálynénak igaza van, az autó­buszváró, mely a Felszabadulás téren van, sem esztétikailag sem egészségileg nem megfelelő. Az itt elhelyezett épület csak ideiglenes megoldású. Az elké­szített részletes városrendezési terv a központi autóbusz-pálya­udvar helyét a Szabadság út 41—43 szám alatt jelölte meg. Az autóbusz-pályaudvar az ötödik ötéves terv keretében épül meg a Volán Tröszt és a városi tanács közös beruházásá­ban. A kijelölt helyen a munkála­tok elkezdődtek, az épületek bontása folyik. Sajnos a beru­házás megvalósításáig a jelen­leg meglévő autóbuszváró he­lyiség megváltoztatásáért komo­lyabb lépéseket anyagi fedezet és helyhiány miatt nem tudunk tenni. Kérjük a cikk íróját és az uta­zóközönséget, legyenek türelem­mel az új autóbusz-pályaudvar felépítéséig. Aláírásf Juhász Sándor tanácselnökhelyettes Szarvas* A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit rs>ssi9eBzeaesas9Bacee»BSSBa«ae«eeeas*ss£ ! Ha jönne egy ; Bizonyára sok rádióhallgató fel- ; figyelt az utóbbi időben a riporté- ï rek között gyorsan terjedő típus- S kérdésre: ; — Ég ha most jönne egy jó Mta­; dér, mi lenne aa a bárom kíván- > ság, amit kéme tőle? A megszeppent riportalanyok kis habozás után „veszik a lapot”, s kívánják is az elérhetőt és az elér. betetlent egyaránt. Kezdetben még tetszett is ennek a népmeséi elem­nek a rögtönzése. Ahogy terjedt azonban, úgy lett égyre unalma, sabb, sőá Ingerlőbb. Mert mit is kívánnak az emberek, attól a nem létezd tündértől? Hűtőgépet, autót, sikeres érettségi vizsgát, ötöst a lottón, és sorolni lehetne vég uéL kOl. Ezek jórésze tündérek na. kül is elérhető, egy részük pedig tündérekkel sem. Mert aki becsű, levesem dolgozik, annak előbb, utóbb lesz hűtőgépe, gépkocsija, még sikeres érettségi vizsgája is. Akj pedig csak arra vár tétlenül, hogy majd pénteken megfogja az isten lábát... várhat, a többséget a. leiden minden bizonnyal. Szerencsére a sültgalamb-várók vannak kevesebben! Es még na. gyobb szerencse, bogy egyre több azoknak a száma, akik saját örö­meik, gondjaik vállalásán, megol­dásán túl, részt vesznek és kér­nek mások gondjainak megoldásá­ban is. Hogy csak szőkébb pát­riám Bucsa szerény példatárából néhányat soroljak: kommunista va­sárnap keretében járdát építenek, bogy a munkabért felajánlják te. iskola szemléltető eszközeinek gya­rapítására. Szocialista brigádtagok saját elhatározásuk alapján vért adnak Vietnamnak. A község ivó­vízellátásának megoldásából fél­milliós nagyságrendű társadalmi Békéscsaba, péntek délután öt óra. Leugrom az István ki­rály téri Csemegébe vásárolni, — azonnal jövök, csak egy kis gépsonkát, meg colát veszek — felkiáltással. Az üzletben) tömegnyomc-r. Az üzlet előtt szintén, mert a bejárati ajtót a sók vásárló mi­att bezárták. Telnek a percek, én egyre hajtogatom magamban, nem vagyok ideges, nem va­gyok ideges. Később : azért is kivarom míg beengednek. Végre nyitva-áz út. De az üz­let hátsó sarkában megakadok, minden oldalról toszogaímafe, noszogatnak, ki-ki vérmérsékle­te szerint. Az előttem állót ud­variasan felszólítom, hogy talán mozdulna már valamerre. Mire ő: — Majd, ha bolond leszek, nem látja, hogy itt a sor vége? Csakugyan nem láttam. Na, itt a pult. Húsz deka gép­sonka, tíz perc sorbanállás. Csak az vigasztal, hogy aki tíz dekát vesz az is ugyanennyit kell vár­Intézkedést várnak Nem áj keletű téma, amivel Bereezki Pál békéscsabai olva­sónk foglalkozik. Mi is több­ször ínunk már róla, de semmi i változás nem történ*, sőt a ta- : vasz kezdete óta még kilátás- l talanabb, súlyosabb a helyzet. Az Ihász utcai, valamint a j Kulich Gyula lakótelep 17—18 i —19 számú házak lakói pana­szolják, s nevűkben íródott a ; levél szerkesztőségünkhöz. A j Volán műszaki telepéről van sző, ahol nap mini nap vizs- j gáznak a gépkocsik motorke­rékpárok, nemcsak hétközben, j hanem szombaton és vasárnap is. amikor az ittlakők szívesen pihennének), hiszen egész heti munkájuk fáradalmát próbál­ják enyhíteni a hétvégi pihe­nőnapokon. Sajnos, erre lehe­tőségük nincs az örökké túrázó gépkocsik és motorkerékpárok miatt. Ott van az Ihász utca és a Kazinczy utca sarkán a bölcső. de is, ahol sok kisgyermek dél­előtti és délutáni pihenését, al­vását zavarják a jármüvek. „Még szerencse — írja olva­sónk. hogy vasárnap nem üze­mel a bölcsőde”. Ezenkívül a műszaki vizsgára érkező gépjárművek egy része nem elégszik meg azzal, hogy az úttesten van, hanem beáll, nak a házak közé, rámennek a lakók által .társadalmi munká­val létesített parkosított terü­letre, letapossák a frissen ásott földet, a füvet, kitördelik a fákat. A Volán írásaink nyo­mán felfigyelt erre, és a par­kokra tiltó táblákat helyezett el. De ezzel úgy látszik, mit sem törődnek egyes járműveze­tők. Nem szólva arról, hogy az ilyen ide-oda cikázás rendkí­vül balesetveszélyes, elsősorban a házban lakó gyermekekre, akik játszótér híján itt játsza­nának, ha a gépjárművek nem vennék el tőlük ezt a lehető­séget. jó Mór.,.?! munkát vállalnak. Szabad estéiken jelölőgyűiéseken működtek mint előadók, Jegyzőkönyvvezetők, gyű­lést levezető elnökök. Mindezt tündérek nélkül teszik, mert tudják, hogy tündérek nin. csenek, csak jó (közösségi) és „rossz” (csak magukkal törődő) emberek vannak. Olyanok, akik ké. pesek arra, hogy mindig többes számban gondolkodjanak és olya. nők, akik mindenben csak az egyes számot ismerik. Olyanok, akik akkor is tűzbe jönnek, ha nem fejük felett ég a ház és olya­nok, akik csak akkor szitkozódnak sisteregve, zengedeznek közönyről és cinizmusról, ha saját portáin­kon nincs valami rendben. Aki nem hörpint való életet, az előbb-utóbb önmagával kényszerül szembenézni. Ha előbb nem, hát majd akkor, amikor rádöbben, hogy a minden kényelemmel ellá­tott Csúcsszuper Kacsalábon Forgó Luxus. Jt rajziéra jánaW megannyi darabja Is csupán rideg, élettelen tárgy, mely csak arra szolgál, hogy megkönnyítse as életet. De nem pótolhatja az életet! Azt as életet, életeszményt, melyben a kitartó munkavégzés öröme, a másokért Is való - fáradozás boldog­sága adja meg aa értelmet. Aprópénzre váltva; nem azért élűnk, hogy kisebb-nagyobb inter­vallumokkal tárgytól tárgyig mor- zsolgassuk napjaink, éveink. Aa idén ssobabútorra, azután néhány évig autóra, majd évekig telekre, nyaralóra koncentrálunk, s közben elmegyünk milliónyi szépség mel­lett, ami pénzbe sem kérdi, csak észre kén venni és el keH tel­ni vei«, Szilárd Adóm jón. Sárika a kosárban, én meg megpróbálok áttörteim a bolt másik végébe Coláért. Nem megy. Ha az az átkozott kosár nem lenne; mindig beleakad valaki­be. Űj taktika: a fejem fölé eme lem, most már csak magamnak kell utat szorítanom. Sűrű bocsá­natkérések, mögöttem elszórt ká­romkodás. Aa itteni beszélgeté­seknek egyébként ilyenkor ez a fő motívuma. Míg lassan topogok előre a pénzíár félé, van időm eltűnődni néhány kérdésen. Példáiul, hogy miért haladunk lassan? Nem csoda annak ellenére sem, hogy minden pénztárnál ketten vannak. De hátulról is állnak sorba, mert valakinek az az ál­dott jó ötlete támadt néhány hónapja, hogy a cigarettát, sü­teményt vásárlók is blokkot kell váltsanak, szemben a régi különkasszás módszerrel. Per­sze a presszópultnál vásárlókat sem irigylem, nelpk is legalább kétszer, de inkább háromszor •kell sort állniuk, míg megkap­ják amit venni akarnak. S a pénztárosnők is alig bírják a tempót, ami szintén nem csoda, tekintve, hogy nekik is csak két kezük, meg egy fejük vasi, Valamivel előttem, már » pénztárnál idős néni kapkod. Nem tudja egyszerre nyitni a hálóját meg a pénzét előszedni, Az ilyesmit nem árt otthon gya­korolnia annak, aki idejön vá­sárolni, mert az árut mem min­dig teszik a vevő szatyrába, s átrakodásra szintén nincs hely. Végre a sonkát zsebre, a colás üvegéket a hónom alá vágom, s már csupán egy kisebb fajta tumultus az ajtó előtt és kin* vagyok! Kissé szégyellem magam a kívül állók irigy tekintetétől — az ő szemükben én vagyok a boldog eníber, túl a vásárláson. Talán egyet gondolok velük; jó lenne egy nagyobb csemege- bolt Békéscsabáik. Erőss György Megjegyzésünk: a bolt vezető­inek is sok gondóí okoz a zsú­foltság, de egyelőre nincs lehe­tőség a bővítésre, mivel a Pa­tyolat régen Ígért helyiségét még nem kapták meg. A presz- szórész pénztárügyét pedig ren­deké »zabsálTMro«

Next

/
Oldalképek
Tartalom