Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

Az elmúlt hónapokban a megye sok városában, községében, üzemében kezdtek újra a tanuláshoz azok . a dolgozók, akik korábban nem végezték el az általános iskola valamennyi esz. tályát. Élve azzal az 1972-ben született új lehetőséggel, amely módot nyújt egy-egy osztály tananyagának elsajátítására az eddigieknél jóval rövidebb idő, öt hónap alatt.

Az elsők között szerveztek meg a tanulásnak e formáját a békéscsabai téglagyárban, S március 28-án — a munka melletti tanulással töltött hetek, hónapok után — az első vizsgákra is sor kerülhetett. Az 1. számú téglagyárban tizenöt dől gozó adott számot a nyolcadik osztály anyagának elsajátításárról. S kapott bizonyítványt — hozzá pedig a gyár és a gyári művelődési ház ajándékait, könyveket, kerámiatárgyakat Megérdemelten. Nem kis dolog napi nyolc óra kemény munka után tollat, könyvet fogni a kézbe, s a matematika, a földrajz, a magyar nyelv titkaival ismerkedni, azok törvényeit megérteni és elsajátítani. Aki erre vállalkozik — minden elis. mérést megérdemel.

Gálit' Pál magyarból telel. Mondatot kellett elemeznie.

Bisonyítványosxtás a téglagyárban

Hankó Lászlón# feladata: egyenlő oldalú háromszög szerkesztése. — A sikeres vizsga után szeretne tovább tanulni a közgazda-ági szakközépiskolában. Lehetséges azonban, hogy még az új tanév kezdete előtt komoly megbízatása lesz: tanácstagnak jelölték a város 86- számú választókörzetében.

(Fotó: Demény Gyula)

Arany János emlékére

Az Idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a sar- kadi középiskolai diákotthon. Az évforduló tiszteletére most komoly fába vágták fejszéjüket.

9 mumm

1973, ÁPRILIS L

Szeretnék elérni, hogy diákotthonukat kollégiummá minősítsék. Ez volt az egyik oka, hogy megrendezték az Arany János szavalóversenyt, Huszonkét versenyző nevezett egy-egy szép Arany-verssel. A zsűritől a legtöbb pontot Bodö Mária kapta & Vörös Rébék ballada előadásáért.

Marik Mária

Zielinski miniszterrel Muronyban

Néhány nappal ezelőtt kimondottan jó hangulatban érkeztünk a Muronyi Községi Tanácsházához Jerzy Zielinski meghatalmazott miniszterrel, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosával és Waclaw Ry tell el, a nagy követség attaséjával. Tévedés ne essék, hangulatunkat nem az a pohár bor fokozta, amelyet ebéd után elfogyasztottunk, hanem az, amit Hajdú Sándor, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke a következőképpen fogalmazott, amikor kezet szorított megyénk kedves vendégeivel.

— örülünk, hogy az elvtársak ilyen szép tavaszi napsütéses időben érkeztek hozzánk, ám egy kevés esőt is hozhattak volna, mert már nagyon elkellene.

Zielinski miniszter, majdnem tiszta magyarsággal, derűsen válaszolt a kedves szavakra.

— Az eső valóban elkellene már itt Önöknél s ha információim megbízhatóak, annak ellenére, hogy nem vagyok meteorológus, mégis azt mondhatom, néhány nap múlva éppen Lengyelország felől kell érkeznie esőfelhőknek.

A muronyi emberek, akik a baráti találkozón a tanács kistermében szót váltottak testvérnépünk képviselőivel, alig lepődtek meg azon, hogy a miniszter majdnem tökéletes magyarsággal beszél Szinte természetesnek veszik már, hogy a Lengyel Népköztársaságban dolgozó barátaink közül mind többen, ha nem is irodalmi szinten, de bírják nyelvünket. Enftek ellenére mégis megkérdezték, hogyan tanult meg magyarul. S a miniszter, mint olyan sokan Lengyelországban, a lengyel nép történetének legszomorúbb napjaira emlékezett válaszában.

— Tizenhárom éves lehettem, amikor a német hitleri fasiszták megrohanták országunkat. S mint annyian, én is itt Ma- gyarorsaágon, pontosan Bala- I tonbogláron találtam menedéket, új hazát és tanultam meg második anyanyelvemet. Ezért van ,hogy ha bárhol is tartózkodom szép hazájukban, úgy érzem, mintha családom tagjaival találkoznék. Ezért van az is, hogy eredményeik, örömeik érdekelnek és gondjaikban is osztozni akarok.

Mialatt eszegettük a frissen sütött foszlós pogácsát és leöblítettük egy-két korty Colával, a ■községi tanács elnöke. Tóth János tájékoztatta lengyel vendégeinket. A miniszter és a krónikás tolla sebesen rótta egymás alá a sorokat, teltek a jegyzetlapok. S míg a krónikás az arcokat nézi. a miniszter kérdez. Sokat kérdez. Minden érdekli, ami ebben a valaha 30 házból!

Ünnepség a szarvasi óvónőképzőben

Március 30-án ünnepelték fel- szabadulásunk 28. évfordulóját a szarvasi Óvónőképző Intézetben. Dr. Lovász György docens megemlékezése után dalok, versek köszöntötték az 1945-ös tavaszt. Néhány jellemző cím a műsorból; A szabadság himnusza, Üj kor nyitánya volt, Tavaszi dal. Az éneklő ifjúsághoz, Magyar ünnepi dal.

Értesítem a lakosságút, közül eteket, intézményeket,

hogy az

Erdei

vfzvezetékszereifi*

műhely

megbízható, pontos, jó minőségű munkával a továbbiakban is várja szíves megrendeléseiket, özv. Erdei Rezsőné, Gyula Tanácsköztársaság u. 1.

átló teleputesen az utóbbi évtizedekben történt.

— Hogyan töltik az itteni parasztemberek a szabad idejüket? Mennyi az egy hektárra jutó termelési érték? Hogyan alakul a sertéstenyésztés? Mivel segíti a termelőszövetkezet a tagok házépítését? Hány fiatal dolgozik a közös gazdaságban? Menynyi a kereset?

A Lenin Termelőszövetkezet elnöke H. Kovács László álig győzi a válaszolást. Miután azonban a főikönyvelő segítségével mindent elmagyaráz a miniszter kicsit

gondolkodik, aztán mellőzve à protokális szavakat, őszinte meggyőződéssel ,derűsen mondja:

— Ez egy jő család —, mármint a termelőszövetkezet. —■ Nekünk, lengyeleknek jólesik látni hogyan boldogulnak. A magyar parasztemberek megelőztek bennünket a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, de előbb-utóbb a lengyel parasztemberek is elmondhatják ugyanezeket az eredményeket, amelyeket kedves muronyi vendéglátóink.

Trambulin-elmélet

Utunk a községi tanácsházból a Hidasháti Állami Gazdaság muronyi üzemébe vezet.

— Egy dolgozó évi átlagban 28 ezer 600 forintot keres gazdaságunkban — mondja többek között a gazdaság igazgatója, Kovács József. S hogy ez milyen eredmény, annak szemléltetésére tájékoztatja Zielinski elvtársait, hogy az állami gazdaság megalakulásakor még bivaly- és ökörfogatokkal szántottak. lovasfogatoklcal vetettek. Az út, amelyet a magyar mezőgazdaság az elmúlt 25 évben megtett, nem volt könnyű. Sok tapasztalatot külföldről hoztak a muronyi szakemberek, de magyarországi más gazdaságokból is.

— Magunk között azokat a tapasztalatcseréket amelyeknek alapján itt is megvalósítottuk a kemizálást, a gépesítést, tram- bulin-elméletnek nevezzük — mondja mosolyogva a gazdaság igazgatója.

— Trambulin-elmélet? Hogyan értik ezt? — veti közbe a miniszter.

— A nagy uszodákban olyan trambulinok vannak, amelyeknek többfokozatú dobbantódeszkája van. Amikor az ember látja, hogy az, aki a legmagasabb dobbantóról ugrik a vízbe, nem ful’-.d meg, ha nem is nagy magabiztonsággal .de mégis utána

ugrik. Nálunk "Magyarországon, és itt az állami gazdaságban is volt, hogy először mi ugrottunk a mély vízbe, s utánunk más gazdaságok. Igaz, sokszor „ellepett bennünket a víz”, de az eredmények bizonyítják, hogy érdemes volt megkockáztatni az ugrásokat. ■

— Milyen kapcsolata van a gazdaságnak a kutatóintézetekkel? — érdeklődött Zielinski elvtárs.

— Aki nem divatból keresi a kutatóintézetekkel a kapcsolatokat, annak kifizetődő. Mi sok intézettel tartunk munkakapcsolatot és gazdálkodásunkban ez meg is látszik.

•— Hány felsőfokú, középfokú végzettséggel rendelkező szakemberük van? Van-e szakszervezet?

— Hű. de mennyire, hogy van szakszervezet — mondja nevetve a gazdaság vezetője, s rámutat az egyik emberre. — Ez az alacsony elvtárs a szak- szervezet bizottságának titkára. S ha éveikkel ezelőtt nem is vettük komolyan az érdekvédelmi szervezetet, azóta rájöttünk, hogy nem jó úton jártunk. Most mindenki megérti a szakszervezet szeredét, és ez nálunk nem formalitás. Szakembereink: 13 mérnök es 110 középfokú végzettségű technikusunk van.

Civilben mi a miniszter?

Több mint másfél órát beszélgettek lengyel vendégeink az állami gazdaság vezető szakembereivel, ezután amikor a Nap már a horizont nyugati pereme fölé hajlott, megnéztük az állami gazdaság keverőszárító üzemét, majd a hízómarha-telepet. Csapó Ferenc, az állami gazdaság tenyésztési brigádjának vezetője és Juhász Lajos kerületvezető, szakszerű tájékoztatást ad Zielinski elvtárS- nak. A csendes szavú Waclaw Rytel attasé láthatóan nagy érdeklődéssel nézi a 600 kilós hí- zóbikakat. S ha eddig nem sokat szólt, most egymás után teszi fel a kérdéseket.

— Milyen súlyban adják el a hízómarhákat? Egy állásban hány bikát tartanak? Mennyi takarmányt kapnak naponta az első évben? Milyen súlygyarapodást érnek él havonta?

Gyorsan telik az idő, s mire visszaérünk a gazdaság központjába 24 szocialista brigádvezető, körzetvezető várakozik lengyel vendégeinkre. Kötetlen beszélgetés alakul ki. Nehéz lenne visszaadni ennek a baráti beszélgetésnek a hangulatát, amelyben a brigádvezetőik: tesznek fel kérdéseket Zielinski elvtársnak.

— Hogyan alakult Lengyelországban az egyéni gazdálkodás az utóbbi 3—4 évben? Milyen módon kívánják megvalósítani a mezőgazdaság szerkezeti átalakítását — kérdi Nagy János üzemgazdász. Rinva Ferenc brigádvezetőt az érdekli, hogy a gépesítés és a kemizálás milyen fokon áll a lengyel állami gazdaságokban. És mint másutt a beszélgetéseknél, itt is megkérdezik a minisztert, hogyan sikerült megtanulnia magyarul. Zielinski miniszter fáradhatatlan. Minden kérdésre válaszol, de elnézést is kér, ha esetleg

mégsem tudja magát tökéletesen kifejezi magyar nyelven.

Nagy a derültség .amikor az egyik brigádvezető megkérdi:

— Engedjen meg egy személyes kérdést. Mi volt civilben miniszter elvtárs?

— Érthető kívánság, amit az elvtárs kérdez. Nem sokat mondhatok, de az tény, hogy nem voltam mindig miniszter. Eredetileg jogász vagyok és diplomáciai vonalon nem olyan régen dolgozom.

Nehéz lenne felsorolni mindazokat a kérdéseiket, amiket a szocialista brigádvezetők feltettek. Érdekelte őket. hogy milyen Lengyelország iparának fejlődése, hogyan alakul a gépkocsi-ipar fejlesztése, s ezen- belül a 126-os Fiat gyártása.

— Az érdeklődés Lengyelországban nagy a 126-os Fiat iránt. Rengeteg jelentkező van az új kocsira, kocsi azonban még nagyon kevés. Ami késik, az azonban nem múlik. Lesz, és nagyon sok lesz a 126-os Fiatból is.

A baráti lengyel nép képviselőivel több mint egy fél napot tölthettünk a muronvi emberek között. A miniszter és az attasé megismerhette eredményeiket, gondjaikat, láthatta hogyan élnek. S amikor a nagygyűlés után — amelyen a muronyi általános iskola Dózsa György úttörőcsapatának énekkara két lengyel népdalfeldolgozással köszöntötte a lengyel vendégeket — Békéscsaba felé vettük az irányt, a miniszter őszintén megköszönte Vichnái Pálnak, a Hazafias Népfront Béke és Barátság Munkabizottsága titkárának .hogy Békés megyei látogatásuk első napján ilyen gazdag programmal várták.

Botyanszki Janó*»