Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

A Kossiith-díj huszonöt éve

Huszonöt éve osztottak először Kossuth-díjat. Nézem a riportképet, amely megörökítette a nevezetes ünnepség részvevőit: Bajor Gizit. Ferenczy Noémit. Nagy Lajost. Füst Milánt, Somlay Artúrt. Molnár Eriket, Déry Tibort. Major Tamást. S akik nem lehettek jelen, akiket már csali emlékükben s művükben köszönthetett az új. a szabad Magyarország? A három posztumusz Kossuth- díjas: Bartók Béla. Derkovils Gyula és József Attila neve is az évfordulóra, a huszonöt év előtti díjosztásra emlékeztet. Az ünneplésre és az érzésre, amely- lyel a legszélesebb haladó közvélemény egyetértése fogadta a kormány döntését, a példaadók kiválasztását. Nehéz években- évtizedekben alkotó, sok próbát kiállt nagyszerű művészeket tudósokat övezett a Kos- suth-díj koszorúja. A huszadik század magyar művészetének forradalmi és progresszív vonulatát, nemzeti és egyetemes értékeket őrző-teremtő irányzatait. szocializmus és demokrácia elkötelezettjeit ünnepelhettük.

A folytatás, tudjuk kevésbé sikerült, jóllehet az ötvenes évek első felének legtöbb Kos- suth-díja sem érdemtelen művet jutalmazott. Akadt persze tévedés, de hol volt és van a Világon olyan irodalmi, művészeti díj, amelynek történetét nem tarkítják elfogultságok, melléfogások?! 1956 után a Kos- suth-dí.i is megújult. Ritkább és értékesebb lett. A teljesítmények mérlegelői felismerték, hogy a kitüntetés rangját csak a szigorúbb igények adhatják vissza. Aki az 1957 után osztott díjak során végigtekint: másfél évtized történeti számvetését is elkészítheti. Értve ezen egyéni és csoportos törekvések, irányzatok igazolásának krónikáját. A közelmúlt és a jelen magyar irodalomtörténetét, művészettörténetét, amelyben az értékteremtés folyamatossága a legjellemzőbb. Minek köszönhetjük ezt? Előszöris az ország, a társadalom fejlődésének, a választott és megtett út töret- fenségének, vezetők és vezetettek következetességének annak, amit — a politika nyelvén — szocialista nemzeti egységnek nevezünk. Ez nélkülözhetetlen feltétele volt és marad a valóságra érzékenyen reagáló művészet vál talkozóked vének, a korábbi, egyensúlyzavarok leküzdésének. Van azután a felívelésnek még egy alapvető feltétele: az, hogy a kulturális kormányzat az összpolitika szellemében, a szocializmus hazai munkastílusával összhangban dolgozzék. I

így tudja megteremteni a bizalom. alkotó légköre, a türelem es a kölcsönös megbecsülés — elvi engedmények nélküli — atmoszféráját, amelyben a szocialista eszme hadállásait nem a parancsszó, hanem a meggyőződés erősítheti. Az eredmény? Azt hiszem nem szabad elhallgatni azt a meggyőződést, hogy a jóra biztatott, viharoktól védett. termőre fordult idő visz- szahozta a huszonöt év előtti első díjosztás örömét és reményeit. 1948-ban évtizedek mérlegét vonhatták meg. Akkor lezárult a korszak, amely a századelőn indult, s a két háború közötti évek kegyetlen szorításában — ha nem is szándékai, eredeti törvényei szerint — ki- teljesedett. Az első Kossuth-dí- .jak fel tű zése körüli években ismét új idők új dalai fogantak- születtek. Aztán elhalkultak, de később felerősödtek, és mára szép, télt zengéssel töltik meg a fogékonyabb szíveket. Talán még az a'ejen állunk egy új irodalom- és művészettörténeti korszaknak, de annyi máris bizonyos, hogy ez a születő művészet nagyigényű, messze- hangzó alkotásokkal tör utat magának a jövő felé. Ilyen mű_ veket tüntetnek ki az 1973-as esztendő Kossuth-díjai,

Pestre hívták Zsuzsa nénit

A gyepek, a 3 éves; kislány szerencsére el van egyedül is a ház körül, így másra is jut idő. Kiválogatni az

egészséges muskátli töve» két, ellátni a jószágot, megfőzni az ebédet és megmegpihen telni a fájós lábakat. ötvenkilenc év után nem is csoda talán, lia fáj az ember lába.

Kiül hát az udvarra a március végi napba. Körülnéz a tanyán. Itt laknak 1948 óta. Itt nevelték tel a fiút és a két lányt is. Talán ez, az öt közül a legkisebb unoka, a kisebbik lány lánya is itt cseperedik majd fel.

Nehéz, nagyon nehéz volt idáig. Igaz, ma már — egy évvel a nyugdíj előtt — csalinem 3 ezer forintot keres havonta. Ma már mindenki, áld ismeri. Zsuzsa néninek szólítja vagy egyszerűen csak Maminak Jártak azonban errefelé más idők is. Amikor még mindannyian a családból lapszámba jártak. 1945 után sem volt sokkal könnyebb. Nem nagyon bírtak az öt holddal, amit a földosztásnál kaptak. Nem is gondolkodott sokáig. 1949. augusztus 13-án 13. tagként belépett a tsz-be. Még az ura is haragudott rá. aki pedig ma ipari nyugdíjasként maga is rendszeresen éljár a fezbe dolgozgatni.

Hiszen mostanában már meg is éri. Nem úgy, mint az első években. Negyven fillért, he. kerestek egy nap alatt. Ö mégsem hagyta a csapatában dolgozó 24 asszonyt csüggedni.

Csökönyösen és meggyőződéssel hajtogatta: csak csináljuk meg, amit kell, majd meghozza a hasznát. Majdcsak meghozza.

Azután egyszerre minden a feje tetejére állt. Az emberek elkezdték széthordani a közöst.

— Ne nyúljanak semmihez. Itt semmi sem a maguké, minden közös — állt akitor a hitehagyot- tak elé, nem törődve a halálos fenyegetésekkel.

S lám, most mégis itt van. Bent a szobában ’>edig a falon, keretben az oklevelek amelyeket évfordulókon kapott. Az egyiket 1965-ben. párttagságának 20. évében. Van azután egy okleva’e is, amit a Szabad Föld pályázatán nyert, a falujáról, Rákóczi-telepről szóló Ids írásával

Csak az idő ne szaladna any- nyira. Most is, a hét elején, meszelni' kellene. Hűsvétra. Jönnek haza a gyerekek, unokák. Csakhogy itt van ám a levél... Előkeresi zsebéből, nézi a címzést:

Id. Páli Mihályné az orosházi Béke Tsz baromfigondozója.

Vií'agéletében erős asszony volt. Most mégis... Csak homályosan látja a betűket. De hiszen tudja már kívülről: Értesítem. hogy a Népköztársaság /Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából az ön részére kitüntetést adományozott. Kérem, hogy a kitüntetés átvétele céljából f. évi április hó 3-án....

Sír. Sír teljesen elengedve magát. Életében először látja Budapestet.

„Levelet kaptam az Elnöki Tanácstól

Szemben ülünk egymással. Az asz. tál másik végén a negyvenes parasztasszony. Munkájáról, közéleti tevékenységéről beszél

Minden mondata felidézés, átélés. Fénv és árnyék váltakozása a siker örömében. És ha most életrajzát kellene megírni röviden, ezeket

vetné papírra:

— Kéteay- házán szülét tem 1929-ben.

Szüleim gazdasági cselédek voltak. Három éves voltam, amikor átköltöztünk Lökcsházára. Apám 41 éves korában vérmérgezésben meghalt Anyámra három gyerek maradt, meg a szegény. ség. A férjem még addig sem élt, mint az édesapám. A ház miatt halt meg. Még alig tavaszoddá, amikor hozzálátott a vályogveléshea Megfázott és meghalt Van egy lányom és egy Ham.

1948-ban léptem be a pártba, és 1952-ben Bökösházán a termelőszövetkezetbe. A növény, termesztésben kaptam munkát, aztán a kertészetbe kerültem, majd a darálóban dolgoztam, három éve pedig itt vagyok a magtárban. A termelőszövetkezet pár talapszer.

vezetőben tevékenykedem, mint gazdaságfelelős, a nőbizottságban pedig nőfelelős vagyok.

A végére pedig ezt írná: 1973. március 8 óta a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa.

• » *

Sok-sok álin. tézett közös ügy van a há- tamögött.

— Érdemes ennyit fáradoz. ni másokért? kérdeztem. Mosolygott. • Olyan dolog ez, amibe ha belekezd az ember, nem tud többé szabadulni tőle. Valahogy ke_ vesebb az ember nélküle.

Ebben rejlik e derék paraszt, asszony boldogsága.

És a ki tűnte, tés? A kérdést válaszával együtt ő folytatja.

— Hogy mit éreztem, amikor megtudtam? Azt nem is lehet elmondani. Anyám már a kapuban vért, amikor este hazamentem. Olyan díszes levél volt, hogy anyám nem állhatta meg és felbontotta.

Amikor olvastam alig tudtam felfogni a tartalmát: A M agy gr Népköztársaság Elnöki Tanácsától: „Értesítem, hogy március 8 -án déli 12 órakor jelen fen meg az Országház kupolacsar. ttokéban..

Ott volt. Losonca Pál és Fehér Lajos elvtárs is, és még sokan, olyan emberek, akiket addig csak a tv-ben meg az újságban láttam. Megható érzés volt nekem és alig tudtam elhinni, hogy én, özvegy Kiss Andrásné, az egyszerű parasztasszony ott állhatok abban a fényes teremben és kezet szoríthattam Lo- senczi elvtárssal, amikor átadta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát

Még szerettem volna többet tudni erről a dolgos paraszt- asszonyról, de már mennie kellett —hívta a kötelesség.

B. O.

Apró Anials

Gondolatok az államosításról

1 948. március 25-én a vasasok sok politikai vihart - látott székhazában egy; szerű munkásokat, párt- és ; szakszervezeti funkcionáriuso- » kát hívtak össze. A terein : zsúfolásig megtelt Amíg a gyű- : lés el nem kezdődött, nagy volt ï a zaj, mindenki kérdezgétte ; az ismerősétől: „Vajon miért ■ hívtak össze bennünket?” Ta- ! lálgattáik, nüért nem kötötték • velük, hogy mi lesz az ülés na- ! piréndje, ki lesz az előadó? Azt ■ már mindenki érezte, hogy va- • lamilyen rendkívüli politikai ! kérdésről lesz sző, hisz a feg- • különbözőbb üzemek, szakmák, : szervezetek vezetői voltak je- ■ len. Viszont azokban a percek- • ben senki sem gondolta a meg- ■ hívottak közül, hogy ezen a ■ napon nagy történelmi ese- : ménynek lesznek tanúi, a ma- ; gyár munkásosztály újabb győ- 5 zelménék részesei.

! Pontban 4 órakor megérkez- j tek a kormány tagjai és a koa- ; líciós pártok vezetői. A feszült csendben szólásra emelkedett S Szakasits Árpád és a követke- • zőket mondta:

S „Azért hívtuk össze ezt az • értekezletet, hogy rendkívül « nagyjelentőségű kormányintéz- : kedésről tájékoztassuk Önöket. ; Sokszor vetették fel a dolgoz^-- ; nak, vajon maguknak építe- ■ nek-e? Mi mindig azt mondtuk: i „Építsetek, mert magatoknak : építetek”. A két munkáspárt

egyesülése lehetővé tette ennek megvalósítását. A mai minisztertanácson elhatározták mindazon üzemék államosítását, amelyek 100 munkásnál többet foglalkoztatnak..

A bejelentés után egy páüla- imtig néma csend ülte meg a termet, azután a meglepetésből felocsúdott emberek felugráltak a helyükről, kalapjukat lengették, éltették a kormányt. Hirtelen újra csend lett, majd rázendítettek az Interna- ckxnáíléra.

A rövid, de nagyon lelkes, meggyőző beszedek után az új munkasigazgatók letették az esküt. És a néhány árával ezelőtt ideérkezettek most. mint a kormány megbízottai, kinevezett vállalati vezetők hagyták el a vasasok székhazát. Másnap pedig már mindenki elfoglalta új posztját, átvette az üzem vezetését

Sorsdöntő volt az államosítás az ország további szociális átalakulása szempontjából, mintegy 600 üzemet és csaknem 200 000 munkavállalót érintett.

Az államosítással újabb győzelmet aratott munkásosztályunk. A történelem is igazságot szolgáltatott az üzemek, vállalatok dolgozói számára, akik nagy áldozatokat hoztak a felszabadulás után az ország talpra állításáért, amikor az infláció nehéz körülményei között a háborús

romokból kaparták M a gépeket, állították helyre az üzemeket, s a legnagyobb nélkülözések közepette újra megindították az ipari termelést.

Hogy az akkori eseményeket helyesen itéfljük meg, látnunk kell az összefüggést az 1947. augusztusában elkezdett első hároméves terv és az üzemek álla., mosatása kötött. Az 1948-ban végrehajtott széleskörű államosítás biztonságot teremtett a ontön^ági élet továbbfejlesztéséhez és a tervgazdálkodás kiszélesítéséhez.

Majdnem három év telt fi már ekkor a felszabadulás óta, s mind szélesebb körben mutatkozott meg, hogy az üzemek vállalatok jelentős részéiben a kapacitás nincs kihasználva. Az ország gazdasági talp ra állításához pedig növekvő termelésre volt szükség. A nagyüzemek egész sora egyre nagyobb veszteséggel dolgozott; a vállalatok tulajdonosai tőkéjüket mind több esetben kivonták a termelésből; jelentős állami kölcsönöket vették fél, lényegében éladősították a vállalatokat. De nemegyszer megtörtént az is, hogy jelentős vállalati értékeket az országból kicsempészték. Ugyanakkor az előző években államosított bányák és más nagyvállalatok — amelyek munkásvezetés és ellenőrzés alatt dolgoztak — már mind gazdaságosabban termel tel:, s jelentős mértékben közreműködtek az ország gazdasági talpra állításában, a háborús károk megszüntetésében, a stabilizáció erősítésében. A kormány nem nézhette tétlenül a sok kedvezőtlen jelenséget. Mind többször

merüli, fel az első népgazdasági tervek elkészítése során, hogy az államosítást szélesebb körre is ki kell terjesztem, mert csak így lehet biztosítani a forint védelmét, a hároméves terv cella tűzéseinek megvalósítását, az ország lakosságának jobb áiúealá- tását.

Az áHamosítási program előkészítésekor a mi pártunk, a Kommunista Párt, figyelembe vette a politikád erőviszonyokat, a koalíciós kormányzást, de növelte belpolitikai erőnket az is, hegy akkor már napirenden volt a munkásosztály egységének helyreállítása, a két munkáspárt egyesítésének kérdésé. Az államosítást mindenekelőtt a koalíciós pártok támogatták. A Magyar Kommunista Párt számos javaslatait tett, nagy erőfeszítést fejtett ki azért, hogy megszilárduljanak nagy reformjaink, legelsősorban a földreform, hogy eredményesen folytassuk a hároméves terv megvalósítását és megvédjük a forintot Az egész országban — falun, városon — nagyarányú munkaaktivitás bontakozott ki. Élűtettük új hidja- inkat; helyreállítottul: a közlekedést, a lerombolt üzemeket; javult az ország lakosságának árúellatása, munka- és életkörülményei.

1948-ban már mindjobban kiszélesedtek nemzetközi gazdasági kapcsolataink is, számos egyezményt kötöttünk a baráti országokkal. Ugyanakkor gondok is jelentkeztek. Mindjobban éreztük a kapitalista világ bojkottját, amelyet az Egyesülj Államok nyomására a tőkésországok gyakoroltak ránk, többek