Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
KÖRŰ STA J KULTURÁLIS melléklet A XVI. Alföldi Tárlat Békéscsabán Századunk harmadik negyedére a Viharsarokban is állandó otthonra találtaik a képzőművészet múzsái. Közép-európai megkésett- ségünk jegyeit hordozva ugyan, de ezen a vidéken is megértek a társadalmi feltételek a képzőművészet funkcionálásához. Lassan egymásra talál a támogató mecénás, az alkotóművész és az érdeklődő közönség. Akadozva, de működik a közművelődés közvetítő csatornája, s e formák legintenzívebb lehetősége, az eredeti műveket bemutató kiállítás. Így van ez a nagy tra- díciójú Alföldi Tárlat esetén is, mely Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban serdülő ifjúként Ezek a májusok Andrássy Lajos orgona-ujjú mágusok ezek a forró májusok: varázslásuktól visszatér bőröd mögé a csitri-vér ledobja tested vértjeit s kaput az Édenkertre nyit melled dombján a kék erek fcígyófészkében elveszne^ ölelsz s párnánk csak bronzha jad már szarvasoknak lánya vagy köröttünk minden tűzben ég de ennyi tűz még nem elég pörgünk szettéphetetlenül mint két orkán ha egyesül és abbahagyni sem lehet ha benne szívünjj megreped! csak mikor átlépett az éj fölöttünk zuhanunk le mély kábulatba — s mint képzelet tűnik a varázs: vége lett! közénk úsznak a fellegek hívod őzike lelkedet s öltözöl vissza csendesen páncéljaidba kedvesem... orgonaujjű-mágusok ezek a forró májusok! Költeményeim Bonus István Költő vagyok: furcsa paraszt-költő. Házam táján tárul fel lényem : Kutya, macska, ló, tehén, malac, Méh, galamb: az én költeményen) Agyamnak gondolatai ők. Megfontolt szavai a számnak, Hússal-vérrel, tejjel ég mézzel Használnak nekem s a hazámnak. Köztük élek nagy küzdelemmel. Ámde mégis örömmel teli. Annyi jóság, hűség vesz körül. Gyarló vagyok szókba önteni... Fehér papír, kék tinta nélkül Kifejezem íme a lényem: Pulyka, kacsa, lúd, galamb, gyöngytyuk: Mind-mind az én szép költeményem. tartja tizenhatodik születés, napját. Az Alföldi Tárlat rendező elve egy földrajzi etnikum: az Alföld. Ügy tűnik, erre az eseményre az itt élő és az innen elszármazott képzőművészek kapnak meghívást. A statisztika imponáló. A mostani tárlatra kilencvenkilenc kiállítótól 236 műtárgyat fogadott el a zsűri. A beküldött munkák színvonalához és a kiállítóterem befogadó képességéhez viszonyítva sajnos túlzott ez a nagy szám. A színvonalas mű ritka itt, mint a fehér holló. A hagyománytisztelők és őrzők közül Németh József parasztmadonnája és tája. Sché- ner Mihály népművészeti kötődésének bartóki felfogása, Tóth Menyhért tiszta emberi öröme, festményeinek európai rangú kvalitása, az idős Maghy Zoltán populáris képi architektúrája, továbbá a grafikai anyagból Gácsi Mihály szecessziós raj?kul_ túrája, Kajári' Gyula romantikus szenvedélye, Dohnál Tibor nemes egyszerűsége és Csohány Kálmán újrakészülése okoz élményt és örömet. A Békéscsabáról elszármazott Fajó János és Orvos András a képzőművészet mai experimentális útjáról ad Ízelítőt. A kiállított szobrok közül különösen Tóth Sándor és Papi Lajos állatfigurái, valamint Kis Nagy András plasztikai kompozíciói emelkednek ki. Ha néhány kiállító meg is érdemelné még a felsorolásszerű említést, a kiállítás összképe alacsony színvonalú egyenetlenségében vegyeskereskedés jellegű. A látottak alapján felmerül: van-e stílusteremtő. összefogó erő ma az Alföldben? S ha lenne — művésztelep és kiállítás szempont iából —, hol van ennek a tényleges központja? Az alföldi festészetnek a magyar képzőművészetben kétségtelenül jelentős hagyománya van. Jeles képviselői ismertek. Ugyanakkor ma is létezik — nem kevesebb, mint két- évtizedes múlttal rendelkező — alkotóműhely Hódmezővásárhelyen, melynek tagjai kortárs képzőművészetünkben a Munkácsy- ékkal kezdődő realista törekvéseket képviselik. Napirenden van mostanság a hagyomány és korszerűség értelmezése, az információs áradat ütemével párhuzamosan csökkenő lokalitás. illetve e szempont fokozatos kiiktatása a képzőművészet területéről is. E felfogás mellett és ellen lehet érveket felsorakoztatni, azt azonban nem lehet vitatni, hogy nálunk ma a Gaburek Károly tradícióra nyitott törekvések bemutatásának a Vásárhelyi Őszi Tárlaton van az „országos kirakodó vására”. A vásárhelyiek kiállítása kivívta országos rangját. S mindez azért tartozik ide, mert ennek az „éginelt” csupán „földi mása”, felhígított variánsa az Alföldi Tárlat. Hódmezővásárhelyen kitapintható a szellemi és magatartásbeli közösség, Békéscsabán a földrajzi gyűjtőfogalom és valami megfoghatatlan geo-esztétikai szempont dominál, akadályozva a korszerű szellemi karakter és profil, valamint az elvárható színvonal kialakulását. Vidéki városaink az utóbbi) évtizedben komoly erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy valóságos szellemi központtá váljanak. Kulturális arculatuk keresése közben több helyen — hol ötletszerűen, hol tudatos fejlesztéssel — veszik pártfogásukba a képzőművészet különböző műfajait. A tapasztalatok szerint ott mindenképpen nagyobb eredménnyel, ahol sikerült kialakítani sajátos profilt, mely többnyire kapcsolódik a helyi hagyományokhoz és a reális lehetőségekhez. Így talált otthonra például Pécsett a kerámia, Szombathelyen a textil, Salgótarjánban a zománc. A serdülő ifjú — az Alföldi Tárlat — tizenhatodik születésnapját a „pályaválasztásra”, a továbblépés útjának a kijelölésére kellene felhasználni. Az alternatívák egyike: száz kiállító művész helyett csupán néhányat, vagy egyeseket sokoldalúan bemutatni. S e mellett, vagy akár e helyett olyan tiszta és ösztönző profilt találni, melynek kiállítási eseményére nem lehet az éppen kéznél levő munkákból akármit elküldeni. Eddig az derült ki, mintha Békés megyének csupán festészeti tradíciója volna, Munkácsyval fémjelezve, pedig van rendkívül magas színvonalú nyomdakultúrája is. itt van a Kner hagyomány, a jól felszerelt nyomdákkal tehát egy igazán korszerű, élő és tömeges vizuális organizmus lehetőségével, melyre nemzetközi szimpozion és grafikai kiállítási rendszer, akár a miskolci grafikai biennálénál is progresz- szivabb képzőművészeti kultúra épülhetne fel. Bánszky Pál Alvó paraszt Köss békét! Fazekas Lajos Fénnyel Jövő hajnal az ég fürjcsapattal vadász zsákmánnyal pásztor a nyájjal mtző dülőúttal jegenye varjúkkal forrás Hatóval patkó- s patanyommal kristály tó halakkal völgy szénaillatta! öreg domb ösvénnyel erdő-zöld ég-kékkel föld esőszomjával ember hajlékával faluvég kereszttel udvar rózsakerttel szomszédság sövénnyel testvér-békességgel utca lécpadokkal vén marasztalókkal ifjú elmenőkkel gazvert temetővel roskadő házakkal tört ablak dőlt fallal öreg komondorral csillagudvar Holddal — e táj: emléked s ez kötődik szívedhez — S mint eső a röggel múlt a jövendőkkel rögök nyugalmával köss békét e tájjal. Várkonyi János Várszinház
