Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-25 / 95. szám
1 © Sportról és kalandról, korrupcióról és muzsikáról Csaknem 200 ezer forint a tagságnak — Vásárlási visszatérítésként Sok látogatót és vásárlót vonzottak a háztartást megkönnyítő gépek és eszközök. Azt hiszem kevesen vannak, akik az elsőtől az utolsó percig nézték a televízió szombat-va- sárnap-hétíbi műsorát. E sorok írója sem tartozott közéjük, így hát tulajdonképpen az alábbiak nem is lehetnek hű tükrei a három nap televíziós örömeinek, bosszúságainak. Csak a látott műsorok legfontosabbjairól pár mondatot tehát... Maradéktalanul tetszett a. minikosárlabda. Nem azért, mintha a játék színvonala megközelítette volna mondjuk a felnőtt rangadókét, nem is csupán lokálpatriotizmusból, a szarvasi lányok győzelme, a fiúk második helye okán — hanem, mert ez a „gyermekméretű” sportág jó eszköze lehet a felsőtagozatba járó általános iskolások testedzésének, egészségvédelmének. S nemcsak az iskolákban, hanem Tudós professzorok jöttek ösz_ sze néhány hónappal 'ezelőtt a vitavezető — az Akadémia főtitkára vo't —, hogy arról beszélgessenek, milyen volt és milyen lehetne a televízió művészetet propagáló, esztétikát népszerűsítő munkája? Egy önérzetes irodalomtudós ugyanis azt a véleményét fejtette ki, hogy a televízió soha nem tudja az irodalmat népszerűsíteni. A legjobb irodalmi feldolgozások sem. Mert a tv to'jesen más típusú élményt ad, mint az olvasás. Lélektanilag annyira más a művek megközelítésének mikéntje, az olvasás nyomán kialakuló fantáziakép és a képernyőn konkrétan megjelenő látvány hatása, hogy az egyikkel nem. lehet rászoktatni a másikra. Vitathatatlan, hogy más dolog Mikszáth Fekete városát, vaev az'Odüsszeiát képernyőn nézni, és más ugyanazt olvasni. S a két dolog valóban nem helyettesíti egymást. Aki látta, annak nem o'yan élménye van, mintha csak olvasta volna, s megfordítva. Azért mégis helyesen figyelmeztették a felszólalót két dologra: először is arra, hogy számok’-?], valóságos tényekkel bizonyítható : egy-egv jobb tv-adaptáció után milyen magasra szökött az irodalmi alapmű iránti érdeklődés a könyvtárakban és a könyvesboltokban. Lényegesebb a másik ellenérv: irreális dolog a kultúrát erőltetetten szétválasztani, a műfajokat merev kategóriákban vizsgálni. A befogadók, a nézők tudatában ugyanis nem egy rekeszekre osztott világ van, amelynek az „irodalom” feliratú fiókja csak akkor gyarapszik, ha valaki könyvet olvas, színházi fiókjában csak akkor lesz több az ismeret, ha eleven színházat lát, s persze a televízióhoz is csak akkor ért jobban, ha még többet nézi a képernyőt. A valóságban, az emberi tudatban az ismeretek a legszorosabb kölcsönhatásban vannak, egy ember eevéniségét, kiV túrájának jellegét éppen az összefüggő ismeretek egésze ad_ ja. Ha valaki látta például képernyőn a Fekete várost, az már utána gazdagabb ismeretek lerakodott rétesein szűri meg a következő olvasmányát; a Ée- kete város-t, vagy bármely más könyvet. S ha olvasta már az Odüss -pHfy nriskéno néz’ meg a tv-íeldolgozást, de az Odüsz- szeia elolvasásával megszerzett ismeretei és élményei alaoián másképpen fog reagálni mindenfajta tv-játékra. S ez még csak kétféle műfaj kapcsolata, « valóságban pedig mindem néaz iskolán kívül is: nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a megye városaiban, községeiben megfelelő területet jelöljenek ki az erre illetékes szervek (a mi- nikosárlabda-pálya mérete mindössze 18x12 méter!!!), ahol két olcsó palánk felállításával kedvükre játszhatnának a gyerekek. Füves vagy salakos pálya lényegében ugyanúgy megfelelne e célra, mint mondjuk lakótelepek, terek aszfaltja. Tetszett a Ra-I papiruszhajó útjáról készült film. Nemcsak kalandot kaptunk egy óra alatt, ha_nem rendkívül érdekes történelmi ismereteket is — s talán kedvet, hogy a technika századában is keressük a romantikát (nem feltétlenül óceáni hajóká- zásban, hanem folyóinkon, országútjainkon, hegyeinkben és hozzáférhetőbb eszközökkel, ző tudatában az ilvenfajta kapcsolatoknak hallatlanul gazdag rendszere él, 5 ebbe a kapcsolatrendszerbe természetesen nemcsak a művészetek egymáshoz való viszonva tartozik, hanem minden egyéb társadalmi és tudományos ismeret — vagy éppen tévhit. Vannak, akik tiltakoznak bizonyos műsorok ellen, mert azok nem hatnak jievelően a gyermekekre, nem mutatnak jó példát. Ezek elfeledkeznek arról. hogy a gyerekeket számtalan hatás éri — legerőteljesebben a szűkebb otthoni és iskolai környezetben — „s a 1 nagyon sokféle hatás közül csak egy a televizió. S hogy az ott látott elrettentő eset, ..rossz példa”. negatív jelenség valóban elrettenti-e a gyereket, vagy éppen vonzóvá válik e’őtte, az ió_ részt nem a televízión múlik. Szinte minclen művészeti ágnak vannak lelkes hívei, akik úgy szeretnék, ha az ő műfajukból többet adna a televízió, többet foglalkozna az adott műfaj esztétikájával. Vitathatatlan, hoey vannak a tv művészi műsoraiban aránytalanságok. (A filmművészet például igen reprezentatív arányokban szerepel a képernyőn kész művekkel, ám hírei, újdonságai, s méginkább esztétikai problémái nagyon kevésszer). Mégis rósz- szül képzeli .el a művészeti ismeretterjesztést az, aki nem veszi észre, hogy egy jó képzőművészeti műsor, amelv a képet, a festmények kompozícióját, s a képszerkesztés szabályszerűségeit jól elemzi, nem ad nagy segítséget a nézőnek ahhoz is, hogy a következő filmet moziban vagy képernyőn értőbb szemmel nézze. Mindez nem azt jelenti, hogy ■egyáltalán nem érheti gáncs a te’evízió művészeti műsorait, mert mindent egészében, „kapcsolatrendszerében” kell nézni. Nem. Bőven érheti kritika a televíziót a művek színvonalát illetően, a válogatásban érvényesülő jó vagy rossz tendenciák miatt nem fogadható el azonban olyan kritika, amelyik ilyen-olyan meggondolások miatt tematikailag szűkíteni1 akarja a progamot. (Háborús filmek — nem háborús filmek). Nem fogadható e' olyan kritika, amely gyerekek, s a nevelés kedvéért kíván száműzni művészileg értékes, jelentős alkotásokat, azért, mert egyes részletei nem kiskorúaknak valók. Ném fogadható el olyan kritika, amely a televíziót akarja felelőssé tenni egy-egy művészi műfaj sorsáért az országban. Bernáth László mint amivel Amerikába indultak a film szereplői, tehát csónakkal, kerékpárral, motorral, vagy éppen gyalog). A hajpskalandhoz hasonlóan hét főszereplője volt a romániai vígjátékirodalom egyik legismertebb alakja, Méhes György színpadi műből készült tv-játé- kának. Nálunk sem ismeretlen probléma, a lakásért vívott — sokszor övön aluli ütésektől', korrupciótól sem mentes — küzdelem körül forgott a történet. Érdekesen, életszerűen, s a román drámairodalomra máskor is jellemző romantika felé hajló végkifejlettel. A tanulság mindenesetre időszerű — akárcsak a király nemlétező ruhájáról szóló mesében' —, azt hirdeti, hogy még kell mondani az igazat, enélkül szabad útja van az ér- dekhaihászásnak, önzésnek, manipulálásnak. A húsvét „abszolút főműsora” a Liszt Ferenc életéről szóló kétrészes Szerelmi álmok volt. A - filmvásznon látott eredetihez képest a képernyőn sokat vesztett hatásából. Hibái is jobban előtűntek: elsősorban, hogy bár életrajzfilm, mégis keveset mutat meg Liszt igazi lényéből. Megelégszik az életrajz felszíni elemeivel, a sikerekhez vezető út rendkívüli fáradsága nélkül mutatja meg a koncerteken viharos tapsokat arató művész pályáját. A mozikban lehetséges látványosság híján a zenei részek is erőtlenebbnek tünteli. Ami mégis a műsorratűzés mellett szól: valószínűleg soha ennyien nem hállgatták még Liszt Ferenc muzsikáját — ha nem is az élő zene mélységeibe hatolva —. mint most a képér-I nÿô előtt ülve. S még valami: dicséret illeti a televíziót, amiért'.vasarnap többször is felhívta a figyelmet a ío- csolkodás közben fogyasztott alkohol ártalmára — ennek is része volt benne, ha a korábbi húsvétoknál kevesebb dülöngélő gyerek járt az utcán. 2fl. Még sose láttam ezeket a srácokat. csak a holmikról gondolom, hogy hány évesek lehetnek. Kerek kis zöld, meg kék, meg fehér siltes sapkákat hordanak, olcsó kis pulóvereket, elől foltosak az éteW>l, madzagcsomók, zsebkendők. * sörkupakok meg játékpisztolyok maradnak utánuk. Ha ezekre gondolok, ahogy ülök a portásfülke előtt, valahogy megnyugszom. Elképzelem, hogy a zöld rét nem olyan kiégett, mint a valóságban, hintát is raknak, oda, meg két kaput a focizóknak. A Nelli eltűnt, már egy hete nem láttam. Az éjjeliőrnek nincs gyereke. A mucusok nappal otthon főznek, vagy mosnak, az üzletbe szaladgálnak, vagy a gyárakban kapkodnak, vagy a hivatalokban töltik a drága időt, de valahogy agyonütik a napot. Estére készülnek. Estig megérik bennük az, ami nappal a fejükben jár, aztán este vagy igent mondanak, vagy nemet. De mindenesetre estére jön el az ő világuk, mert azt hiszik, hogy estére megváltják őket, vagy ők saját magukat. Nappal nem lehet semmire se menni a nőkkel. De az éjjeliőrnek nincs sza- _ bad estéjé. A tolvajok, akárcsak a nők, egész nap terveznek, valahogy elütik a napot, gyűjtik az energiát, lapulnak, ha van mitől. Ha éppen most szabadultak, akkor is, bújnak a fény elől, mert még nem szokták meg, vagy azon töprengenek, hogy nem le- hetne-e mindent elölről kezdeni. Ötletesen megrendezett kiállításra és vásárra voltunk hivata- talosak Űjkígyósra, ahol az ÁFÉSZ á községi művelődési ház nagytermében mutatta be a legújabb divatú lakástextilt, méterkötött, illetve koníekciós és nagyértékű háztartási cikkeket. E nagyszabású kiállításra és vásárra a nagykereskedelmi vállalatoktól több mint félmillió forint értékű új ruhát rendeltek. Mintegy színfoltja volt a bemutatónak a presszókávé és borkóstolás. Említésre méltó a fogyasztási szövetkezet vezetőinek De semmit sem lehet elölről kezdeni. így aztán minden marad a régi, az este a tolvajok világa. Kirajzanak a sötétbe és ha valami jó ötletük támad, befordulnak a talponállóba, bedobnak két-há- rom féldecít mielőtt elindulnak, mert azt hiszik, hogy az éjszakának sose lesz vége. Az éjjeliőrnek nincs szabad estéje. Megnézheti, hogy merről fúj a szél. a temető, vagy a vágóhíd felől, meglocsolhatja a virágot, .megfőzheti á teát a villanyfőzőn, de aztán semmi több. Aki szeret aludni, az még álmában se lop el egy gombostűt, A tolvajok nem alszanak. Az éjjeliőrnek ettől készülnek ki az idegei. Amikor leül a székre a portásfülke előtt, mert mar eHAradt. még mielőtt beáll az éjszaka, hiába gondol az otthagyott gyerekholmikra a sötét kerítésoldalon, nem ér semmit. Mire megnyugodna, már hallja, hogy körülötte egész: nap zúgott a gyár, a haverok káromkodtak, a mucusok sírtak a tegnapi szakítás miatt. A targoncákon elszállították a kész termékeket. Minden úgy megtelik körülötte, hogy a levegő sűrű lesz,' méghozzá itt valahol fölötte, mintha egy összetákolt helikopterre rakták volna a fényes napot, hogy most itt keringjen éjszaka a portásfülke körül, míg csak ki nem hajnalodik. Pedig még csak este van, a tolvajok éppen hogy megborotválkoztak. kifényesítették a cipőt és most néznek a tükörbe, hogy jólfésültek legyenek. Nehéz ügy. az a döntésé, miszerint az árubemutatóval egyidöben fizették ki a tagságnak a múlt évi vásárlási visszatérítést utalvány formájában, mintegy 200 ezer forint értékben. E jó üzleti érzéknek meg is lett az eredménye. Ugyanis az átvett vásárlási utalványok jó részét a művelődési házban, illetve az üzletekben el is vásárolta a tagság. A több napos árubemutató és vásár végül is mintegy 300 ezer forintos forgalmat eredményezett az újkígyóst ÁFÉSZ-nek. Kép, szöveg: Balkus Imre Indulni kell, mert ha elmarad az első kör, annál nehezebb elindulni a másodikra. Ez már így van. Mióta rájöttem, hogy megroppantak az idegeim, a fiókban hagyom a stukkert. így aztán könnyű velem elbánni. De mégse vihetem. Az ilyen ember könnyen lő. Márpedig az éjjeliőr akkor mondhatja, hogy ura az éjszakának, ha nem használja a stukkert. Itt a félhomályos részen, szemben a rövid utcával, még sose használtam. De a sötét- sarkon, mint mindig, most is megállók. Még idevilágítanak az ablakok, a rét felöli sötét oldalról pedig messziről tisztán ids- hallani a kis erdő zúgását. Onnan fúj a szél. Nem félek jobban, mióta nincs nálam a stuk- ker. A szél még csalogat is, hogy húzódjak beljebb a sötétbe, ismerjük meg egymást. t Elindulok, aztán egyre jobban távolodok a kerítéstől, befelé az éjszakába. Vissza-vissza nézek, a kerítés már eltűnt, de a kis utca lámpái idevilágítanak. A levegő csak annyira mozog, mintha valaki a beborult ég felhőivel legyezné. De ez elég ahhoz, hogy a fák koronái zúgjanak. Zúgnak is, amint tisztán hallom, egyre erősebben. Nem lehet olyan messze az a kis erdő, mint ahogy az ember a sötétből, a láthatatlanból gondolná. Mire az ember kényelmesen eljátszik a távolsággal, már a közelébe ér. S ha már itt vagyok, a zseblámpával bevilágítom a fákat. De nem lépek alájuk. Megfordulok, mert már meg sem találnám a a gyárat, ha nem látnám a rövid utca villanysorát. Jó fü nőhet a fák alatt. Most kellene ott elheverni, mert út egy óra alvás rendbehozhatná az embert. De nem lehet. Most se jutottam el a fák alá. Ha jó lesz az idő, még a nyáron kijövök ide. Nappal aztán enyém lesz az erdő, csak ne lássam innen az országutat. (Folytatjuk.) Az izlésnevelö képernyő
