Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-18 / 90. szám
\ Eltervezték a pénzt A pénzzel sok mindent lehet csinálni. A közéletben olyan mondások terjedtek el, hogy: élkártyáztu, elitta, elszórta és így tovább. De, hogy valaki eltervezi, erre aligha volt példa. A kertészszigetiek pontosan er. re szolgáltattak tanúbizonyságát, vagyis a pént el is lehet tervezni. Az új község fejlesztéséről van szó. Tulajdonképpen ide tervezték el a közösség pénzét. Ez is úgy történt, hogy keresték a pénz elköltésének lehetőségét a lehető legjobb módon. A közösség előtt három olyan feladat állt és áll, melyet sürgősen meg kellene valósítani Az egyik egy új artézi kút fú- ratása, amely most már halaszthatatlanul fontos lenne, mert a régi kút vízhozama elapadóban van. Reggelenként már nem ad annyi vizet, amennyi a háztartásoknak szükséges. Sőt, lm az első vízmérők jól meghajtják a kereket, egyből kiszippantják a vizet, s aki utánuk jön, bizony tekingethet, üresen marad a kannája. Megterveztettek egy új artézi kurat. A fúratásra pénzük nem maradt, mert amúgy is csekély az az összeg, ami közr ségfejlesztés címén pénztárukba kerül. Mivel a kútfúráshoz nem volt elegendő a pénz, elhatározták, hogy a belterületen belvízcsa- ioma-hálozato* építenek. Ehhez talán elegendő lesz a rendelkezésükre álló összeg. Az* mondták, hogy ez is nagyon fontos lenne, mert egy-egy nagyobb eső után a víz a házak között reked. Nincs lefolyása. Mindössze 800 méter hosszú belvízelvezető-csatornát kellene készí teniük. Meg is .csinálták rá a tervet, ® amikor meglátták a költségvetést, megdöbbentek. A rendelkezésükre álló pénz ugyanis nem volt elegendő a 800 méter csatorna elkészítéséhez. Hát most mi legyen? Se kút, se belvízelvezető-csatorna. Jött az ötlet Sok a gyerek Kertészszigeten, óvodát kellene építeni. A tanácsi vezetők már látták, hogy legfeljebb csak annyi ősz- szeg áll rendelkezésükre, hogy a tervet elkészíthessék. Ezt is tették, ötven gyermek elhelyezésére alkalmas óvodát terveztettek. Az összes dokumentáció rendelkezésükre áll, most már csak hozzá kellene kezdeni az építkezéshez.. A községiéj- lesztésá számlán azonban alig akad néhány forint. mivél a kút, a belvízelvezető-csatorna és az óvoda tervezése felemésztette. így van ea ha egy kisközség valamit csinálni akar. Megtervezi a szükséges valamit, azután a költségvetésből látja, hogy rövídebb a takaró. Hiába húzódnak összébb, a gond mindenféleképpen nyomja a vállu- kat A vízhiány, a belvízelvezető-csatorna és az óvoda ebben a községben is nélkülözhetetlen. Fel is kellene építeni, meg is kellene csinálni, s ha ehhez némi támogatást kapnának, akkor a hiányzó anyagiakat a kertész- szigetiek társadalmi munkával pótolnák. Ha a következő három esztendőben takarékosan félrete_ szik a községfe] leszte&f alapot azzal, ha majd összejön annyi, hogy valamelyikbe belefoghat;, nak, akkor is két-három éven át húzni kellene a befejezést mert az anyagiak csak így jönnek ősz. sze. Hat-hét évig azonban egyik gond sem várhat megoldásra. Kertészszigeten segíteni kellene. A tervek készen vannak, csak pénzre és munkáskezekre lenne szükség ahhoz, hogy megvalósításukkal boldogulásukat szolgálják. íítinst Kár®ü?‘ Hibridkukorica-vetőmag Martonvásárról Az MTA Martonvásárí Mezőgazdasági Kutató Intézet gazdaságaiban 200 ezer hektár vetőterületre elegendő hibridkukorica-vetőmagot állítanak elő. A kiváló tulajdonságokkal rendelkező kukoricát polietilén zsákokban szállítják a gazdaságokhoz. Ma már az ország kukorica-vetésterületének 90 százalékán martonvá- sári fajtát termesztenek. '(MTI fotó—Jászai Csaba —KS) Négy új város Magyarország térképén 1973. április 15-én hazánk négy legfiatalabb városában Bé_ késen, Kiskőrösön, Mezőkövesden és Nyírbátorban először választattak városi tanácstagokat BÉKÉS: A békési löszháton 12 732 hektárnyi területen he_ lyezkedik el. Lakossága 21032 fő (1970). A XV. században mezőváros, később jelentősége csökkent ugyan, de 1849-bea és a Tanácsköztársaság idején ismét várossá nyilvánították. A lakos, ság elsősorban mezőgazdasági termeléssel foglalkozik. Híres a háziipar (szőnyegszövő,) is. A felszabadulás óta számos ipari munkahely létesül* Békésen. KISKÖRÖS: Petőfi szülőbe, lyét 1972. december 30-án nyilvánították várossá Területe 9018 hektár. 1970-ben 13 929 lakosa volt. A mai lakosság ősei 1718-ban települtek be Nógrád, Hont, Nyitra és Túróc tótok lakta vidékeiről, akik az úrbéri terhek alól mentesültek. A lakosság szőlő és gyümölcstea mesztéssel foglalkozik. Az utób. bi időben jelentős ipari fejlődés indult * tdepüléebenMEZÖKÖVESD: A „matyó- főváros” Borsod-Abaú j-Zemp_ lén megye egyik legdinamikusabban fejlődő helysége, 10 Ool hektár területén 17 899 lakos ólt 1970-ben. A munkaképes lakos- sót» az északi iparvidék bányáiban, ipartelepein dolgozik, valamint mezőgazdasági termelés_ sei foglalkozik. Ősi eredetű a háziipari tevékenység, amely népművészeti cikkeket állít elő. A települést Mátyás király sza. bad királyi várossá nyilvánítót, ta és kiváltságokkal látta el. NYÍRBÁTOR: A Nyírség déli részén található 6 671 hektár területű és 11022 lakosú (1970.) település. ' Lakói korábban főleg a mezőgazdaságban találtak megélhetést az utóbbi időben azonban jelentősen iparosodik. A református temploma — amelyet Báthöri István építte. tett gót stílusban — a legszebb hazai teremtemplom A megmerevedett ujjak Jartamban-keltemben újra és újra felbukkan emlékezetemben egy régi ismerősöm > akivel két éve egy ipari üzemben találkoztam legutoljára. (A ritka találkozás oka, hogy nem egy településen lakunk, dolgozunk). Elő. zőleg a település egyik vezető személyisége volt ismerősöm Az. üzemben is vezető tisztséget töltött be, csak hát ez egy kisebb közösség s ott sem a leg. magasabb posztosok közt volt. S elmondta, hogy nagyon-na- gyon sokat tanult az üzemben, mégpedig az emberközelségről. Körülötte mindenütt munkások, akik a görögtüzet, a látványosságot csak szórakozásként szeretik, az üres szavakat pufog. tató embereket semmire nem becsülik. Ezt azért említette, mert ismertem, hogy előzőleg ebben elvétette a „lépést”, el- ömlött rajta az önelégültség. Ami abból fakadt, hogy a dolgok jól mentek és ezt lassan, ként saját magának tulajdonította, mintha mások csak valamiféle érzéketlen sakkfigurák lennének. Beszélgetésünk közben eszembe jutott a görög mi. tológia alakja, Anteus, aki legyőzhetetlen volt mindaddig, amíg az anyjával, a földdel érintkezett s Herkules csak akkor tudta legyőzni, miután felemelte a levegőbe, mert Anteus eltávolodott az anyjától. A gondolattársítás azért me. riilt fel bennem, mert a dolgok logikája az, hogy bármilyen vezető kitűnő elgondolásai is csak úgy válhatnak valóra, ha azok az adott közösség minden alkotni, dolgozni akaró emberének vérévé válnak, mintegy együtt dobban a szívük vele. És ismerősöm települési posztja első idejében ez volt vezetési stí. Iusának ábécéje, emberi kapcsolatai meghittek voltak, örömét megosztotta másokkal vagy együtt bosszankodott azokkal, akikkel találkozott, mert a szép, a jő születése közben gyötrelmek, buktatók is vannak. Ez természetes. S ha szólt valakihez, szavai nem voltak muszáj- szavak, mert illő szólni valamit, kézfogása elvtársi-baráti volt, nem pedig odalökött kéz, úgyhogy közben a semmibe nézett. Később aztán többnek kezdte magát érezni másoknál, nem azt érezte elsősorban, hogy több, nagyobb felelősség hárul rá, mint vezetőre, hiszen szavai emberi cselekedeteket indítanak meg. És éppen ez kábította el, hatalmi mámor ömlött el rajta, azt gondolva, hogy az embereket úgy tologathatja ide-oda, mint a sákkíigurákat. És ami ebből következik, az ember most már nála valahol a miniszterhelyettesnél vagy az ördög tudja hol kezdődött. De ezekkel az emberekkel való találkozáskor nemcsak odalökte a kezét, hanem rásimultak ujjai amazoknak a keze fejére és nem kőszoborrá merevedett testtel állt azok előtt, hanem úgy hajolt meg, mintha gerince se lett volna. Mindez régen volt már. Mégis felidéztem, mert most is jól mennek a dolgok, rend és nyugalom van az országban, Békés megyében, s jártam ban-keltem, ben fel-felbukkan olyan tisztségviselő, aki többnek érzi magát másoknál, mintha minden sikernek ő lenne a kovácsa, s úgy megy az emberek közt, mintha azok nem is lennének ott. Kővé meredt arcából hidegen-ridegen csillognak ki a szemek. Csoda még, hogy nem terítenek a lába alá kárminvörös szőnyeget, amikor elindul valahová „kegyet” osztani. Dehogyis érdeklődik valakitől az ilyen, hogyan szolgál az egészsége, nem fordult-e munkájában elő valamilyen zökkenő. Mert zökkenő is van, hiszen az anyagi javak termelése nem lakodalom és semmilyen alkotó, munka sem az. S ha véletlenül mégis rákényszerül az ilyen em. bér, hogy megálljon valaki előtt, úgy löki kezét oda, mint régen az én ismerősöm, s ujjai úgy állnak, mint egymásra rakott apró négy vaspálca, az ötödik, mármint a hüvelykujja pedig úgy- áll, mint amelyiket nem sikerült a többihez kalapálni és felfelé merevedik. Persze, ha a magasabb poszton levővel hozza össze a sorsa, ujjai rögvest vaj. puhává válnak, hüvelykujja is úgy rásimul amannak a keze fejére, mintha soha nem akarná elengedni. Az ilyen embertől aztán aligha várhatja nálánál „kisebb” valaki; hogy családja iránt, érdeklődjön, hiszen az már az önelégültség telj«»; csődje lenne, hogy ö holmi „piszlicsár” ügyekkel bíbelődjön. Az Alkot, mány védi a családi intézményt, és kész. Töprengtem már azon: vajon ezek a kőarcúak, vaspálca uj~ júak soha nem gondolnak arra. hogy kificamodott személyiségük nemcsak saját dolguk? Szentül hiszem, hogy a mi dolgunk is. Cserei Pál Megjelent a Fáklya legújabb száma Április 22-én lesz Vlagyimir, lljics Lenin születésének 103. j évfordulója. A Szovjet—Magyar' Baráti Társaság lapja, a Fák-j nem az égből hozza a tüzet, de olaj- és gázégőinek üzembiztonságát szavatolja a Prométheusszal kötött rendszeres karbantartási szerződés TÜZELÉSTECHNIKAI VÁLLALAT SZEHVIZFÖOSZTÁLY Budapest X., Gyömröi úI 140. Telefon: 272-OI8; 274-092. ÜZEMBIZTOSSÁG KARBANTARTÁS lya legújabb számában több cikket közöl az évforduló kapcsán. „Találkozott Leninnel” címmel portrét rajzol Kom Lajosról, aki a háború útjain került Oroszországba és 20 évesen lett az októberi forradalom katonája. Leninnel való találkozásának emlékeit idézi fel most a Fáklya hasábjain. A lap folytatja sorozatát, amelyben egy-egy szovjet terület, illetve magyar, országrész, megye, város testvéri kapcsolatának momentumait mutatja be. Ezúttal Borsod és Vologda terület testvéri kapcsolatát illusztrálja képpel, szöveggel. Április 24-e a7 ifjúság nemzetközi szolidaritásának napja. Ebből az alkalomból „Hogyan értelmezzük a szolidaritást?” címmel a Fáklya interjút közöl szovjet fiatalokkal — mérnökökkel, munkásokkal, egyetemistákkal, tudományos kutatókkal. Színes írások, képes riportok, gazdag kulturális, humorrejtvény és gyermekrovat teszi teljessé a Szovjet—Magyar Baráti Társaság lapjának most megjelent számát. (MTI) J ŰÉMÉMgSi 1973 ÁPRILIS 18,
