Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Látogatás a Budapest Játékfilmstúdió Vállalatnál L átogatásra hívom meg az olvasót egy filmgyárba. De mielőtt odaérünk, útközben el kell mondanom valamit, nehogy félreértés támadjon köztünk. Abban a filmgyárban ugyanis, ahová most elindultunk, nincs stúdió. Akkor hát mi van? Mindjárt meglátjuk, hiszen már beléptünk a Lumumba utcai kapun. A bejáratnál jobbra fordulva, az épület második emeletére tartunk a szűk, cigaretta- csikkes lépcsőházban. A második emeleten aztán ajtó ajtó mellett, apróbb-na- gyobb szobák sorakoznak. A 68-as ajtón felirat: '„Igazgatóság”. Ide kopogunk be. A igazgató éppen telefonál, félszavas válaszaiból kiderül, hogy Hollywooddal beszél, egy ottani rendezővel. — Pedig a Budapest Játékfilmstúdió Vállalatnak még rendezője sincs — mondja, miután letette a telefonkagylót. . Nincsenek rendezői, nincs műterme, mégis filmgyár? Hogyan működik? Az igazgató, Nemeskür- ty István, a, ismert ínó egy példával kezdi: — A könyvkiadók rendelkeznek szerkesztőkkel, lektorokkal, kiadói, szellemi irányítói a megjelenő műveknek. A könyveket azonban a nyomdákban állítják elő, a kiadóknak általában nincsenek nyomdáik. Egy év óta, pontosan 1972. január 1-től ilyen a magyar filmgyártás szerkezete, szervezete is. Létrejött két önálló filmgyártó vállalat: a Budapest Játékfilmstúdió és a Hunnia Játékfilmstúdió Vállalat. Az előbbi példában minket kell behelyettesíteni a könyvkiadók szerepébe. Dramaturgjaink a „lektorok”, kiadói, szellemi irányítói vagyunk megjelenő műveinknek, a magyar filmeseknek. Van továbbá egy szolgáltató vállalat, ez példánkban a „nyomda”, a MAFILM, amely rendelkezik műtermekkel, műszaki felszereléssel és szakember- gárdával, beleértve a rendezőket is. — Ebben a szerkezeti, szervezeti felépítésben észrevehetően benne rejlik a verseny lehetősége, hogy mind jobb és jobb filmek szülessenek. így van? — Feltétlenül, amennyiben olyan követelményeket és lehetőségeket is figyelembe veszünk, amiket nem mindig szokás a „verseny” kifejezéssel illetni. Arra a lehetőségre gondolok, amit ez a szerkezeti, szervezeti felépítés kínál a magyar filmművészet gazdagítására, beleértve az irányzatok sokoldalúságát. Meggyőződésem, hogy a magyar filmművészetnek minél színesebben, minél szélesebben, minél változatosabban kell a valóságot tükröznie. — Nem a Budapest Játékfilmstúdió Vállalat profiljáról, koncepciójáról beszélünk-e máris? — Helytelenítem bármelyik, még oly értékes irány, zat egyeduralmát is! Hangsúlyozom ezt azért, mert több rendező és több kritikus hajlik erre. Én ezzel szemben azt vallom, hogy minden értékes irányzatot támogatni kell. Ezt a programot az elmúlt évben már igyekeztünk is megvalósítani. — Összefoglalhatjuk címszavakban a Budapest Já- tékfilmstúdió tavalyi filmtermését? — „Romantika”, „Harminckét nevem volt”, Utazás Jakabbal”, „Emberrablás magyar módra”, „Nápolyi látni és...”, Fuss, hogy utolérjenek” „Lányarcok tükörben”, „Lila ákác (az utóbbi rendezője Székely István, akinek nevéhez a „Hyppolit, a lakáj” évtizedeken át tartó sikere is fűződik, s aki 1937 óta Hollywoodban él; ő volt imént a telefonvonal túlsó végén). „Makra”, „Hekus lettem”, „Forró vizet a kopaszra”, „Petőfi '73”. Ez a 12 film az évi magyar filmtermés 60 százaiéira. Forgatókönyveik a mi alkotó- műhelyünkben készültek, elnevezésünkben a „filmstúdió” ezt az alkotóműhelyt jelenti. — Részleteznénk-e a koncepciót? Magyarán: mi volt a konkrét szándék ebben a 12 filmben? — A sokoldalúságra törekedtünk. Petőfiről éppúgy szólni akartunk, mint Ság- vári Endréről; a múltról éppen úgy, mint a jelenről; a komoly, drámai hangvételnek csakúgy szót és teret adtunk, mint a vígjátéknak. Erről az utóbbiról lenne még egy-két szavam — folytatja Nemeskürty István, akiben szemlátomást felbukkan a filmtörténész. — Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a magyar filmvígjátéknak, amely valaha nemzetközileg’ is elismert volt. Újabban sajnos az a nézet terjedt el nálunk, hogy csak a komoly az, ami művészi érték. Mintha nem lett volna a filmtörténelemben Chaplin, René Clair, Tátiról nem is szólvai Meg kell újítani, életre kell kelteni a magyar filmvígjátékot. Ezért a célért akár a kudarcot is vállalom. — Mi az oka, hogy a megvalósulás színvonala jó párszor alatta marad a szándéknak? — Gondolom, három oka is lehet. A rendezők által írt, úgynevezett „szerzői filmek” nagy száma miatt, észrevehetően meglazult a kapcsolat az irodalmi élettel. Igaz, hogy a film önálló alkotója végülis a rendező, de még egyetlen filmnek sem ártott, ha író írta. Nem szeretünk beszélni róla, de az is tény, hogy a magyar rendezők szakmai felkészültsége nem kifogástalan. Nincs elég lehetőségük továbbfejlődni, hiszen 64 százalékuk 5-nél kevesebb filmet forgatott az utóbbi 10 évben és csak 14 százalékuk 10-nél több filmet; 52 rendező van és az évi termés 20 film! Végezetül: megdöbbentő mennyire elhanyagoljuk színészértékeinket. Ha nem is olyan mértékben, mint Amerikában, szerintem feltétlenül kellene, és lehetne is filmet írni számukra, egyéni alkatukra. Amit mindennek érdekében mi tehetünk, azzal igyekszünk megbirkózni — fejezi be az igazgató. Simon Gy. Ferenc } ) Tóth Valéria Vitorlások Bartóki József Szék korsóval Ifjúság Pardi Anna E bolond szívet engedd útjára. Fölkeresi a legzöldebb a legtisztább forrást à legelviselhctetlenebb és megáll. Az eltört mozdulatok Ssüts László eltörött mozdulatainkat szétlcbbenő gőzfelhőkben meginduló busz peronján mozicsarnokba érkezően gépkocsiban havas mezőben már mindenütt — jaj mennyi mennyi — eltörött mozdulatainkat lassan ki győzné számbavenni? halomba rakva emeletnyi hevernek csak egymásra hánytan aranyló müfogsor-hegyck az auschwitzi éjszakában női hajak erdeje lágyan összemosódva és zizegve apróra tördelt életek ki illeszthetnék őket egybe? jön a tavasz már hitegetve .jön a tavasz s majd jön a nyár is felejteni nem tud a világ emlékezik még a világ is nyakadon csilloghat gyöngykaláris kezed tétován visszaint és eltörött mozdulatainkat őrzi tovább a drótkerítés rétet pillanatot A halhatatlan alálával mintha egy világrész süllyedt volna cl hirtelen ! — mondta zaklatottan, felindultan a Magyar Rádió tudósítójának adott interjújában a friss gyás,, hírétől megdöbbent jóbarát, a világhírű chilei költő, Pablo Picasso neve összeforrott a modern művészettel, Picasso mintegy képviselte a századot. Ö tanított meg bennünket újszerűén látni a dolgokat, s ezek addig soha nem látott festői képét. Kivételes sors, eseményekben, küzdelmekben gazdag művészpálya jutott osztályrészül. Majd hetven évig élt Franciaországban, pedig Spanyolországban született. 1881. október 25-én, Malagában látta meg a napvilágot. s ezzel, mint ahogy barátai mondták róla, a föld belépett picassoi korszakába. Már gyermekként eljegyezte magát a festészettel, amit festőművész apja is élesztgetett benne. Húsz évesen Párizsba látogatott, s mire végképp letelepedett, 23 évesen, már le is zárult első alkotói korszaka. Huszonöt-huszonhat éves korában festette egyik leghíresebb, az egész európai képzőművészetet új irányba fordító művét, az Avignoni kisasszonyok-at. Ennek a lényegét ő maga így fogalmazta meg: „Ügy festem a tárgyakat, ahogy elgondolom, nem ahogy látom." Nincs még egy művész, akinek annyi korszaka lenne, mint neki, s aki annyira egy személyben képviselné a század változó művészetét. A zseni természetességével, szorgalmával és utánozhatatlan egyszerisé- gével alkotott. A repülő, fehér, olajágat vivő galamb mellett egyik legismertebb műve az 1937. április 26-án a fasiszták által lerombolt kis baszk falunak, Guernicának állít emléket. Korunk szimbóluma e kép, a brutalitás, a sötétség, mindenfajta emberi gonoszság elítélése. A világ művészi lclkiismereté- ne^ ébren tartása. Pabío Picasso mindig is a humanizmus, a haladás, az emberi értelem nevében alkotott. cselekedett. A fasizmus és az antifasizmus élethalál küzdelme idején ezért is lépett be a kommunista pártba. Korunkban ő valósította meg ismét a reneszánsz embereszményét. Festő, szobrász, grafikus, keramikus, költő és író volt egyszemélyiben. „A különböző módszereket — mondotta magáról, amelyeket felhasználtam művészetemben, nem lehet fejlődésnek tekinteni, vagy lépéseknek egy ismeretlen festészeti eszme felé. Minden, amit valaha csináltam, a jelennek szól, és remélem, mindig is a jelenben fog maradni.”
