Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-15 / 88. szám

FF Okét válasszuk.,* BGT ÓRIÁS szétnyitott tenye­rén piros katicabogarak sürög- nek-forognak, ez a kép villan fel az ember szeme előtt, ha végig­megy a füzesgyarmati határon. — A tenyér maga a gyarmati határ, a rajta szorgoskodó trak­torok pedig a piros katicaboga­rak. — Elnézést kérek a profán hasonlatért, ha már a határban vagyunk, jöjjön velem a kedves olvasó a îalu széléig, nyissunk be a helyi Aranykalász Tsz gép­műhelyébe. Mi van itt különös dolog? Kopátcsolnak a gépjavítók, vil­log a hegesztő lángsugara az egyik gép mögött. Igen, ez hét­köznapi kép, de mi éppen a hétköznapok egyik szorgos kezű munkását, ifjú Bugyik Lukácsot keressük. Az egyik „beteg” kombájn mögött 4—5 ember ta­nácskozik, köztük van ő is. Ma­gas, szikár termetével olyan, minit a többi mai fiatal, barna szemében ott ragyog a tavasz vidámsága, kék munkásruhája olyan olajos éppen mint a töb- t bieké. Mégij, tanácstagnak je- j lölték. Ugyan máért? Ha a véle egykorú fiatalokat kérdezzük, j azt mondják róla. hogy példa- j mutató, szerény, szorgalmas és ! igen lelkiismeretes ember, ha a, idősebbeknél érdeklődünk egyé- i nisége felől, azt mondják róla, hogy „ilyenek voltunk mi is fi­atal korunkban” — és ez a ha­sonlat azt mutatja, hogy öreg­hez, fiatalhoz egyaránt közel áll. — A huszonötödik évemben járok — mondja magáról élgon­dolkozva —, látom, megértem, hogy mi történik körülöttem. Ez a* ország és az országon bélül a községünk is sokat ad a fia­taloknak. Nekünk, fiataloknak is tennünk ke® érte annyit ameny- nyit csak lehet. Körzeti szerelő vagyok a tsz-ben. Sokat járom a határt, bánt, ha elhanyagolt gépeket látok, bosszant, ha egy gép valaki könnyelműsége, nem­törődömsége miatt sérül meg. És még valami: nagyon szere­tem a mi egyre szépülő, fiata­lodó községünket, Füzesgyamna- tot! Ha megválasztana^ tanács­tagnak, úgy érzem, olyan nagy megtiszteltetés ér, amelyet jó munkával, nagy-nagy igyekezet­tel kell meghálálni. A jövőben arra szeretném felhívni az em­berek figyélmét, hogy a gépek kis hibáiból lesznek a nagy hi­bák. a társadalom kis koccaná­saiból, visszásságaiból lesznek a közösségi élet veszedelmes buk­tatói. Harcoljunk együtt a hi­bák ellen, tegyük együtt szebbé mindnyájunk életét. Ezt * jel­szót szeretném a jövőben mint tanácstag megvalósítani. A MUNKA sürgős, Bugyik Lukács indul a határba, mi pe­dig folytatjuk utunkat a község belterülete felé. A vas- és műszaki bolt a köz­pontban van. Vevő vevőnek ad­ja át a bolt kilincsét. Aki idejön figyelmes kiszolgálásban része- [ sül. A pult mögött öt ember szorgoskodik, a vevők kérdez- j nek, érdeklődnek, a boltosok itt I nemcsak eladók, hanem jóaka- j ratú tanácsadók, olykor őszinte jóbarátok is. Másfél milliós áru­készlet van a polcokon, van is ! itt mit tenni-venni még akkor is, ha történetesen szünetel a forgalom. A bolt vezetője, Szén- ; test Sándor. 60 éves ember, de csak ötvennek látszik, ahogyan készségesen teljesíti a vevők kí­vánságait. — Mindent a vevőért. A vá­sárlók érdeke a mi érdekünk is, akkor valósítjuk meg igazán a szocialista kereskedelmet, ha a vevő az utcán is megismer ben­nünket. visszaköszön, ha köszö­nünk és nemcsak vásárolni, ha­nem érdeklődni, szemlélődni is betér az üzletbe. 1GÏ FOGLALJA össze egy mai boltvezető teendőit „Sanyi bácsi”. Ez a megszólítása való­ban, és ebben a megszólításban benne van az a tisztelet és sze­retet is, amellyél a község lako­sai körülveszik, ezért is jelölték tanácstagnak a következő cik­lusra. Hosszú tanácstagi tevé­kenység van már mögötte, tud­ja jól, hogy az újra megnyilvá­nuló bizalomért új lelkesedéssel, sok-sok jóakarattal és a lakos­ság érdekeinek további hűséges szolgálatával kell felelnie. Sok sikert kívánunk neki mi is a jövőben és persze erőt, egészséget is, hogy teljesíteni tudja kötelességét! Lészkó András Külföldi szerződés iskolaépítésre Első ízben kötött iskolaépítés ről szóló szerződést egy szocia­lista országgal a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat. A KOMPLEX és a Budimpex lengyel vállalat több mint fél­millió rubel értékű megállapo­dása értelmében a lengyel fél a jövő év végéig Veszprémben felépít egy 16 tantermes, három, szintes általános iskolát, a szál­lításokat és az építkezést Í6 ien. gyei szakemberek végzik majd a veszprémi építőipari vállala­tok pedig néhány hazai gyárt­mányú építőanyaggal járulnak hozzá az új iskola építéséhez. iMTT) Túl az első próbatételen... „Az emberi kapcsolatok szo­cialista jellege, a szocialis­ta humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető köve­telménye. MSZMP X. kongresszusa" Békéscsabai vasútállomás. MÁV-laktanya emeleti, szobá­ja. Az ágyon egy 8 hónapos kis_ fiúcska rúgkapál. Négy férfi évődik vele. — Anyósomék kitettek a la­kásból. Kijelentették, hogy a férjem maradhat, de én azonnal távozzak, s vigyem a gyereket is. Császárral szültem. Beteg va­gyok. — mondja Dúzs Imréné. Fiatalasszony, mindössze 19 éves. Reszkető kézzel nyitja ki táskáját. — A gyerek is sokat bete­geskedik — szól közbe a fér- I je, Dúzs Imre, s eset'enül meg­áll az asztal előtt Magas, szó­ké fiatalember Úgy néz maga elé, mint akiben összekuszáló- dott a világ. A fiatalasszony hangja été*. — Az anyósomék senkiházl- nak tartották. Igaz, az én szüle­im nem valami jómódúak. Hat testvérem van. Anyám pedig súlyos beteg. — Nem tudom, hogyan tör­tént — tárja szét a kezét a férj. Azt sem tudtam mitévő legyek, hova vigyem a családou. mat. Dúzs Imréné kórházi záróje­lentéseket vesz ki a táskájá­ból. — A kisfiam másfél hónapig feküdt kórházban. Hideg éjsza­ka volt, mikor kiraktak min­ket. Attól féltem, hogy újra megbetegszik. Idejöttünk az ál­lomásra. Nagyon el voltam ke­seredve, annyira.... — szemét FELVESZÜNK ! Lakatos, hegesztő szakmunkásokat és segédmunkásokat orcwház. üveggyárt gépészeti szerelésekhez. Fizetés: kiemelt bérezéssel. Minden héten sza­bad szombat. Vidékiek részére szállás* biztosí­tunk. Jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállalat ki- rendeltségén, Orosháza, Veres József utca 1. (Járásbíróság mellett.) Hétfőn 13 órától szerdán délig. 88337 eltakarja, Majd hirtelen a há­rom férfi felé mutat. Ök ön­töttek lelket belénk. — Kocsirendezők vagyunk a békéscsabai MÁV-állomáson. Együtt készülünk Dúzs Imrével a forgalmi szabályzati vizsgára. Segítenünk kell egymáson, ez csak természetes. — mondja Do­mokos István. — Mikor szereztek tudomást Dúz6 Imréék szorult helyzeté­ről? — Láttuk, hopv Imre nagyon el van keseredve. Egész nap szób'an volt. Majd este, amikor az állomás felé indult, utána­mentünk. A felesége a váróte­remben várta a gyerekkel. Bő­röndökkel, szatyrokkal voltak körülrakva. Kérdem, mi van? Az asszony elsírta magát és elmondta, hogy mi történt. Ej­nye, mondom Imrének, hát mi­ért nem szóltatok nekünk. De Imre elkeseredésében csak a fejét lógatta, hogy nem akar­nak ők senkinek a terhére len­ni. No, nem így van ez, hiszen emberek vagyunk Kérdem, van pénzetek? Mondják, hogy egy fillérük sincs. Hát akkor mit fogtok enni, mit adtok a gye­reknek? Csak a kezüket, tördel­ték. Adtam nekik 200 forintot Aztán ennivalót vásároltunk. Másnap elindultunk Bárkányi Ferenccel és Kondacs László­val, hogy lakást kerítsünk. Mert nem maradhatnak gyerek­kel az áldomáson. — Volt már hasonló helyzet­ben? — Voltam, 1959-ben. Akkor nősültem, hamarosan megszüle­tett a fiam, és bizony nem volt lakásunk. Aztán mégis sikerült. Én azóta révbe értem. — Másnap elmentünk a vá­rosi tanácshoz. Adtak egy ívet, hogy töltsük ki, lakásról azon­ban egyelőre szó sem lehet mert nincs. — folytatja a tör­ténetet Bárkányi Ferenc. — Na­gyon letört a válasz. Útközben azon tanakodtunk Domokos Ist­vánnal, hogy mitévők legyünk. Ekkor én elhatároztam, hogy hazamegyek és szólok a szüle­imnek Elmondtam Dúzsék ese­tét édesapámnak — Mit válaszolt az édesap­ja? — Azt mondta, hogy majd szorítunk nekik helyet. Az egyik helyiséget be is rendezte ré­szükre. Estére a kályhát is be­állította, és begyújtott, hogy jó meleg legyen, mire jönnek. — Hány éves? — Huszonhárom. — Volt már hasonló helyzet­ben? — Soha. Nekem a szüleim mindent megadtak. Egvütt ta­nulunk Imrével, s majd együtt is fogunk dolgozni. így hát ter­mészetesnek tartom, hogy se­gítünk egymáson. Van nekem egy ismerősöm a kötöttben, fel­keresem, hogy vegyék fel a vál­lalathoz Dúzs Imrénét. Kondacs László magas, gön­dörhajú fiatalember. — Én azon a napon az Irá­nyi utcába mentem. Tudja, ott a sarkon van egy tábla, albér­letet hirdettek. Föl jegyeztem azokat a rímeket, amelyekről úgy gondoltam, hogy megfe­lelnek Dúzséknak. Aztán sorba- látogattam ezeket a helyeket. Vé­gül találtam egy megfelelő albér­letet Jaminában. Elég olcsó. — Mióta ismeri Dúzs Imrét? — Néhány hete Itt a tanfo­lyamon ismerkedtünk össze De nem ez a fontos. — Mire gondol? — Arra, hogy nem az a fon­tos, mióta ismerjük egymást. — Hát? — Hogy is magyarázzam meg. Elemi kötelesség segíteni egy­máson. Bár én huszonhárom éves vagyok, soha sem voltam ilyen szorult helyzetben, de ez a meggyőződésem. Én eszerint mérlegelem az embereket, nogy segítenek egymásnak, vagy sem. A fiatalasszony szemeden könny csillog. — Ha a világon mindenki ilyen volna. Már az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van valaki, aki segíteni akar rajtunk, ez valami olyan nagy dolog... szinte erőre kap tőle az ember. — Én pedig elmentem az ál­lomásfőnökhöz — szól közbe Dúzs Imre. — A férjem először nem akart menni. Azt hajtogatta, hogy minket nem ismer az ál­lomásfőnök, talán szóba sem áll vele — És segített? — Igen. Azt mondta, hogy kettőzzünk be a MÁV-lakta- nyába. Itt tölthetünk két na­pot, míg nem szerzünk lakást. — Kérvényt is írtunk. — Hova? — A MÁV Szegedi Igazgató­ságához. Kétely házán van egy szolgálati lakas. Most üres, azt szeretnénk megkapni. Addig pedig albérletben lakunk. Ab­ban a lakásban, amit Kondacs László kerített. Dé’után van. Domokos Im­re, Bárkányi Ferenc, Kondacs László elindulnak a közeli élel­miszerboltba, hogy vacsorára- valót vásároljanak. Útközben ar­ról beszélgetnek, hogy ha majd túl lesznek a tanfolyamon, egy brigádban fognak dolgozni, megszerzik a szocialista brigád rímet. Az első próbatételen túl­vannak. Emberségből jelesre vizsgáztak. S eredi János „Különös érzés először szavazni’ Amennyire magaoiztos a pult másik oldalán, a munkában, annyira zavarban van, amikor arról kérdezzük, milyen érzés első alkalommal élni az állam- polgári joggal: a szavazati jog­gal. Zavarát nem is palástolja Vadas Anna, a Békés megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat 19 éves eladója. — Különös érzés, hogy az em­ber tudja, teljes jogú állampol­gára az országnak. Hiába múl­tam már el 18 éves, de lényegé­ben még nem szólhattam bele teljes joggal a közösségi ügyek intézésébe. A jelölőgyűlésen ugyanis nem lehettem ott, mert Békésen laikom. munkahelyem pedig az élelmiszerkiskereske­delmi vállalat békéscsabai Sza­badság téri üzlete. Azon az es­tén munkában voltam. Aztán arról is beszélt a min­dig mosolygó Vadas Anna, hogy az elmúlt napokban többször gondolt már a szavazásra, pró­bálta elképzelni, hogyan is lesz és mit kell tenni. Beszéltek er­ről a KISZ-alapszervezethez tartozó fiatalokkal is. hiszen az ember életében az első szava­zás jelentős állomás. — Az első kerület jelöltjeit, közöttük Riegler Attilát isme­rem. Tudom, hogy mint eddig, ezután is arra fognak töreked­ni, hogy az ott lakó emberek gondjain segítsenek. Az pedig külön öröm számomra, és úgy gondolom a többi békési először választó fiatal számára is, hogy mint városi polgárok adhatjuk le voksunkat a Hazafias Nép­front jelöltjeire. S ha szokatlan is az, hogy szavaznom kell, nyugodt lelkiismerettel teszem, mert tudom hogy akikre szava­zok, azok miértünk, a fiatal vá­lasztópolgárokért is dolgoznak. A több mint 17 és fél ezer Békés megyei először szavazó választópolgár közül többel ta­lálkoztunk, beszélgettünk. So­kan hallgatták meg a választási nagygyűlések, gyűlések szóno­kait, ismerik, tudják a megye eredményeit, amelyeknek létre­hozásában az ő munkájuk is benne van. Van közöttük aki határozottan, és van olyan, aki különös érzésekkel megy a mai napon a szavazóhelyiségekbe, de valamennyien meggyőződéssel, azzal a hittel, amelyet Vadas Anna is megfogalmazott. Botyánszki János 5 ma. Április 15. (

Next

/
Oldalképek
Tartalom