Békés Megyei Népújság, 1973. április (28. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-15 / 88. szám
FF Okét válasszuk.,* BGT ÓRIÁS szétnyitott tenyerén piros katicabogarak sürög- nek-forognak, ez a kép villan fel az ember szeme előtt, ha végigmegy a füzesgyarmati határon. — A tenyér maga a gyarmati határ, a rajta szorgoskodó traktorok pedig a piros katicabogarak. — Elnézést kérek a profán hasonlatért, ha már a határban vagyunk, jöjjön velem a kedves olvasó a îalu széléig, nyissunk be a helyi Aranykalász Tsz gépműhelyébe. Mi van itt különös dolog? Kopátcsolnak a gépjavítók, villog a hegesztő lángsugara az egyik gép mögött. Igen, ez hétköznapi kép, de mi éppen a hétköznapok egyik szorgos kezű munkását, ifjú Bugyik Lukácsot keressük. Az egyik „beteg” kombájn mögött 4—5 ember tanácskozik, köztük van ő is. Magas, szikár termetével olyan, minit a többi mai fiatal, barna szemében ott ragyog a tavasz vidámsága, kék munkásruhája olyan olajos éppen mint a töb- t bieké. Mégij, tanácstagnak je- j lölték. Ugyan máért? Ha a véle egykorú fiatalokat kérdezzük, j azt mondják róla. hogy példa- j mutató, szerény, szorgalmas és ! igen lelkiismeretes ember, ha a, idősebbeknél érdeklődünk egyé- i nisége felől, azt mondják róla, hogy „ilyenek voltunk mi is fiatal korunkban” — és ez a hasonlat azt mutatja, hogy öreghez, fiatalhoz egyaránt közel áll. — A huszonötödik évemben járok — mondja magáról élgondolkozva —, látom, megértem, hogy mi történik körülöttem. Ez a* ország és az országon bélül a községünk is sokat ad a fiataloknak. Nekünk, fiataloknak is tennünk ke® érte annyit ameny- nyit csak lehet. Körzeti szerelő vagyok a tsz-ben. Sokat járom a határt, bánt, ha elhanyagolt gépeket látok, bosszant, ha egy gép valaki könnyelműsége, nemtörődömsége miatt sérül meg. És még valami: nagyon szeretem a mi egyre szépülő, fiatalodó községünket, Füzesgyamna- tot! Ha megválasztana^ tanácstagnak, úgy érzem, olyan nagy megtiszteltetés ér, amelyet jó munkával, nagy-nagy igyekezettel kell meghálálni. A jövőben arra szeretném felhívni az emberek figyélmét, hogy a gépek kis hibáiból lesznek a nagy hibák. a társadalom kis koccanásaiból, visszásságaiból lesznek a közösségi élet veszedelmes buktatói. Harcoljunk együtt a hibák ellen, tegyük együtt szebbé mindnyájunk életét. Ezt * jelszót szeretném a jövőben mint tanácstag megvalósítani. A MUNKA sürgős, Bugyik Lukács indul a határba, mi pedig folytatjuk utunkat a község belterülete felé. A vas- és műszaki bolt a központban van. Vevő vevőnek adja át a bolt kilincsét. Aki idejön figyelmes kiszolgálásban része- [ sül. A pult mögött öt ember szorgoskodik, a vevők kérdez- j nek, érdeklődnek, a boltosok itt I nemcsak eladók, hanem jóaka- j ratú tanácsadók, olykor őszinte jóbarátok is. Másfél milliós árukészlet van a polcokon, van is ! itt mit tenni-venni még akkor is, ha történetesen szünetel a forgalom. A bolt vezetője, Szén- ; test Sándor. 60 éves ember, de csak ötvennek látszik, ahogyan készségesen teljesíti a vevők kívánságait. — Mindent a vevőért. A vásárlók érdeke a mi érdekünk is, akkor valósítjuk meg igazán a szocialista kereskedelmet, ha a vevő az utcán is megismer bennünket. visszaköszön, ha köszönünk és nemcsak vásárolni, hanem érdeklődni, szemlélődni is betér az üzletbe. 1GÏ FOGLALJA össze egy mai boltvezető teendőit „Sanyi bácsi”. Ez a megszólítása valóban, és ebben a megszólításban benne van az a tisztelet és szeretet is, amellyél a község lakosai körülveszik, ezért is jelölték tanácstagnak a következő ciklusra. Hosszú tanácstagi tevékenység van már mögötte, tudja jól, hogy az újra megnyilvánuló bizalomért új lelkesedéssel, sok-sok jóakarattal és a lakosság érdekeinek további hűséges szolgálatával kell felelnie. Sok sikert kívánunk neki mi is a jövőben és persze erőt, egészséget is, hogy teljesíteni tudja kötelességét! Lészkó András Külföldi szerződés iskolaépítésre Első ízben kötött iskolaépítés ről szóló szerződést egy szocialista országgal a KOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat. A KOMPLEX és a Budimpex lengyel vállalat több mint félmillió rubel értékű megállapodása értelmében a lengyel fél a jövő év végéig Veszprémben felépít egy 16 tantermes, három, szintes általános iskolát, a szállításokat és az építkezést Í6 ien. gyei szakemberek végzik majd a veszprémi építőipari vállalatok pedig néhány hazai gyártmányú építőanyaggal járulnak hozzá az új iskola építéséhez. iMTT) Túl az első próbatételen... „Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocialista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása rendszerünk alapvető követelménye. MSZMP X. kongresszusa" Békéscsabai vasútállomás. MÁV-laktanya emeleti, szobája. Az ágyon egy 8 hónapos kis_ fiúcska rúgkapál. Négy férfi évődik vele. — Anyósomék kitettek a lakásból. Kijelentették, hogy a férjem maradhat, de én azonnal távozzak, s vigyem a gyereket is. Császárral szültem. Beteg vagyok. — mondja Dúzs Imréné. Fiatalasszony, mindössze 19 éves. Reszkető kézzel nyitja ki táskáját. — A gyerek is sokat betegeskedik — szól közbe a fér- I je, Dúzs Imre, s eset'enül megáll az asztal előtt Magas, szóké fiatalember Úgy néz maga elé, mint akiben összekuszáló- dott a világ. A fiatalasszony hangja été*. — Az anyósomék senkiházl- nak tartották. Igaz, az én szüleim nem valami jómódúak. Hat testvérem van. Anyám pedig súlyos beteg. — Nem tudom, hogyan történt — tárja szét a kezét a férj. Azt sem tudtam mitévő legyek, hova vigyem a családou. mat. Dúzs Imréné kórházi zárójelentéseket vesz ki a táskájából. — A kisfiam másfél hónapig feküdt kórházban. Hideg éjszaka volt, mikor kiraktak minket. Attól féltem, hogy újra megbetegszik. Idejöttünk az állomásra. Nagyon el voltam keseredve, annyira.... — szemét FELVESZÜNK ! Lakatos, hegesztő szakmunkásokat és segédmunkásokat orcwház. üveggyárt gépészeti szerelésekhez. Fizetés: kiemelt bérezéssel. Minden héten szabad szombat. Vidékiek részére szállás* biztosítunk. Jelentkezés: Gép- és Felvonószerelő Vállalat ki- rendeltségén, Orosháza, Veres József utca 1. (Járásbíróság mellett.) Hétfőn 13 órától szerdán délig. 88337 eltakarja, Majd hirtelen a három férfi felé mutat. Ök öntöttek lelket belénk. — Kocsirendezők vagyunk a békéscsabai MÁV-állomáson. Együtt készülünk Dúzs Imrével a forgalmi szabályzati vizsgára. Segítenünk kell egymáson, ez csak természetes. — mondja Domokos István. — Mikor szereztek tudomást Dúz6 Imréék szorult helyzetéről? — Láttuk, hopv Imre nagyon el van keseredve. Egész nap szób'an volt. Majd este, amikor az állomás felé indult, utánamentünk. A felesége a váróteremben várta a gyerekkel. Bőröndökkel, szatyrokkal voltak körülrakva. Kérdem, mi van? Az asszony elsírta magát és elmondta, hogy mi történt. Ejnye, mondom Imrének, hát miért nem szóltatok nekünk. De Imre elkeseredésében csak a fejét lógatta, hogy nem akarnak ők senkinek a terhére lenni. No, nem így van ez, hiszen emberek vagyunk Kérdem, van pénzetek? Mondják, hogy egy fillérük sincs. Hát akkor mit fogtok enni, mit adtok a gyereknek? Csak a kezüket, tördelték. Adtam nekik 200 forintot Aztán ennivalót vásároltunk. Másnap elindultunk Bárkányi Ferenccel és Kondacs Lászlóval, hogy lakást kerítsünk. Mert nem maradhatnak gyerekkel az áldomáson. — Volt már hasonló helyzetben? — Voltam, 1959-ben. Akkor nősültem, hamarosan megszületett a fiam, és bizony nem volt lakásunk. Aztán mégis sikerült. Én azóta révbe értem. — Másnap elmentünk a városi tanácshoz. Adtak egy ívet, hogy töltsük ki, lakásról azonban egyelőre szó sem lehet mert nincs. — folytatja a történetet Bárkányi Ferenc. — Nagyon letört a válasz. Útközben azon tanakodtunk Domokos Istvánnal, hogy mitévők legyünk. Ekkor én elhatároztam, hogy hazamegyek és szólok a szüleimnek Elmondtam Dúzsék esetét édesapámnak — Mit válaszolt az édesapja? — Azt mondta, hogy majd szorítunk nekik helyet. Az egyik helyiséget be is rendezte részükre. Estére a kályhát is beállította, és begyújtott, hogy jó meleg legyen, mire jönnek. — Hány éves? — Huszonhárom. — Volt már hasonló helyzetben? — Soha. Nekem a szüleim mindent megadtak. Egvütt tanulunk Imrével, s majd együtt is fogunk dolgozni. így hát természetesnek tartom, hogy segítünk egymáson. Van nekem egy ismerősöm a kötöttben, felkeresem, hogy vegyék fel a vállalathoz Dúzs Imrénét. Kondacs László magas, göndörhajú fiatalember. — Én azon a napon az Irányi utcába mentem. Tudja, ott a sarkon van egy tábla, albérletet hirdettek. Föl jegyeztem azokat a rímeket, amelyekről úgy gondoltam, hogy megfelelnek Dúzséknak. Aztán sorba- látogattam ezeket a helyeket. Végül találtam egy megfelelő albérletet Jaminában. Elég olcsó. — Mióta ismeri Dúzs Imrét? — Néhány hete Itt a tanfolyamon ismerkedtünk össze De nem ez a fontos. — Mire gondol? — Arra, hogy nem az a fontos, mióta ismerjük egymást. — Hát? — Hogy is magyarázzam meg. Elemi kötelesség segíteni egymáson. Bár én huszonhárom éves vagyok, soha sem voltam ilyen szorult helyzetben, de ez a meggyőződésem. Én eszerint mérlegelem az embereket, nogy segítenek egymásnak, vagy sem. A fiatalasszony szemeden könny csillog. — Ha a világon mindenki ilyen volna. Már az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van valaki, aki segíteni akar rajtunk, ez valami olyan nagy dolog... szinte erőre kap tőle az ember. — Én pedig elmentem az állomásfőnökhöz — szól közbe Dúzs Imre. — A férjem először nem akart menni. Azt hajtogatta, hogy minket nem ismer az állomásfőnök, talán szóba sem áll vele — És segített? — Igen. Azt mondta, hogy kettőzzünk be a MÁV-lakta- nyába. Itt tölthetünk két napot, míg nem szerzünk lakást. — Kérvényt is írtunk. — Hova? — A MÁV Szegedi Igazgatóságához. Kétely házán van egy szolgálati lakas. Most üres, azt szeretnénk megkapni. Addig pedig albérletben lakunk. Abban a lakásban, amit Kondacs László kerített. Dé’után van. Domokos Imre, Bárkányi Ferenc, Kondacs László elindulnak a közeli élelmiszerboltba, hogy vacsorára- valót vásároljanak. Útközben arról beszélgetnek, hogy ha majd túl lesznek a tanfolyamon, egy brigádban fognak dolgozni, megszerzik a szocialista brigád rímet. Az első próbatételen túlvannak. Emberségből jelesre vizsgáztak. S eredi János „Különös érzés először szavazni’ Amennyire magaoiztos a pult másik oldalán, a munkában, annyira zavarban van, amikor arról kérdezzük, milyen érzés első alkalommal élni az állam- polgári joggal: a szavazati joggal. Zavarát nem is palástolja Vadas Anna, a Békés megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 19 éves eladója. — Különös érzés, hogy az ember tudja, teljes jogú állampolgára az országnak. Hiába múltam már el 18 éves, de lényegében még nem szólhattam bele teljes joggal a közösségi ügyek intézésébe. A jelölőgyűlésen ugyanis nem lehettem ott, mert Békésen laikom. munkahelyem pedig az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat békéscsabai Szabadság téri üzlete. Azon az estén munkában voltam. Aztán arról is beszélt a mindig mosolygó Vadas Anna, hogy az elmúlt napokban többször gondolt már a szavazásra, próbálta elképzelni, hogyan is lesz és mit kell tenni. Beszéltek erről a KISZ-alapszervezethez tartozó fiatalokkal is. hiszen az ember életében az első szavazás jelentős állomás. — Az első kerület jelöltjeit, közöttük Riegler Attilát ismerem. Tudom, hogy mint eddig, ezután is arra fognak törekedni, hogy az ott lakó emberek gondjain segítsenek. Az pedig külön öröm számomra, és úgy gondolom a többi békési először választó fiatal számára is, hogy mint városi polgárok adhatjuk le voksunkat a Hazafias Népfront jelöltjeire. S ha szokatlan is az, hogy szavaznom kell, nyugodt lelkiismerettel teszem, mert tudom hogy akikre szavazok, azok miértünk, a fiatal választópolgárokért is dolgoznak. A több mint 17 és fél ezer Békés megyei először szavazó választópolgár közül többel találkoztunk, beszélgettünk. Sokan hallgatták meg a választási nagygyűlések, gyűlések szónokait, ismerik, tudják a megye eredményeit, amelyeknek létrehozásában az ő munkájuk is benne van. Van közöttük aki határozottan, és van olyan, aki különös érzésekkel megy a mai napon a szavazóhelyiségekbe, de valamennyien meggyőződéssel, azzal a hittel, amelyet Vadas Anna is megfogalmazott. Botyánszki János 5 ma. Április 15. (
