Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-27 / 72. szám
OiP-vel közösen... Mczőberény nagyközség új szí nfoltja lesz az ÁFÉSZ ipar- cikkárnháza. s az emeleteken elhelyezkedő 33 lakás, melyek az OTP-vel közös beruházásként épülnek. A fővállalkozó Mezöberényi Építőipari Ktsz vezetői szerint november 7-re boldog tulajdonosaik beköltözhetnek a lakásokba, miközben az ÁFÉSZ is megnyitja a földszinten 1600 négyzetméter alap- területű impozáns és bő árukészlettel rendelkező iparcikk- áruházat. A mintegy 11 millió forint költséggel épülő áruház megnyitásával Mezőberény lakosságának régi kérése teljesül. К ép, szöveg: Balkus Imre Ki érti ezt?! Tanács választás előtt Dévaványán Kevés a naposcsibe. A termelői igényeket nem tudja kielégíteni a megye egyik keltető- allomása sem. Egyhavi, csaknem 50 ezres keltetőkapacitáe a békéscsabai szakcsoport tulajdonábanI ez évben mégis kihasználatlanul áll! Miért? A békéscsabai A FESZ kereskedelmi főosztálya ezt a tényt azzal magyarázza — mint a szakcsoport felügyeleti szerve —, hogy a szakcsoport nem hajlandó csirkét keltetni. A szakcsoport vezetősége viszony azt mondja, hogy az ÁFÉSZ nem hajlandó átvenni és értékesíteni az általuk keltetett naposcsibét Ügy érzem nem feladatom a döntőbíró szerepköre. Nem is vállalkozom erre, hiszen a két elhangzott vélemény külön-kü- lön egyértelmű és nyilvánvaló, de ha ezeket egymással szembe_ állítjuk, akkor a következő eredi menyre jutunk. A szakcsoport az 1973. évi munka szervezése előtt felkeres, te az ÁFÉSZ kereskedelmi fö-. osztályát és felajánlotta a kikeltetett naposcsibék értékesítését, mivel a szakcsoport tagjainak erre más lehetőségük nincs. Az AFÉSZ-nek értékesítő és felvásárló apparátusa van, amely ellátja ezt a feladatot. Igen ellátja, de nem a szakcsoport által kikeltetett naposcsibéket értékesíti, hanem a baromfikeltető vállalatét. Mivel a szakcsoport As az ÁFÉSZ között esi beért ékesítésre nem jött létre megállapodás — a tagok termelésbíztonsógának növelésére — a szakcsoport te- nl'észtcjás-értékesitési szerző désit kötött a baromfikeltető megyei vállalattal. Hetenként 12—15 ezer tény észtojást adnak ét keltetésre a békéscsabaiak. Ezt a tojásmennyiséget elviszik Szeghalomba, ott kikeltetik és a naposcsibét visszahozzák Bé. késcsabára. S itt a baromfikeltető vállalat telepén a békéscsa. bal íAFÉSZ kereskedelmi főosztálya értékesíti a csibéket. MEZŐGÉP VÄLLALAT GYULAI GYÁREGYSÉGE felvételre keres forgácsoló szakmunkásokat Bér megegyezés szerint. Jelentkezés: a gyáregység Dobozi úti telephelyén. 136512 A kör tehát bezárul csak az a furcsa az egészben, hogy az ÁFÉSZ a saját seakcsoporíjától nem hajlandó átvenni a naposcsibét, a megyei keltető vállalattól viszont igjen Fel lehetne tenni a kérdést úgy is. hogy a békéscsabai ÁFÉSZ miért nem támogatja a különben igen ered. menyesen gazdálkodó szakcsoportját? Ha támogatná, akkor az ÁFÉSZ-tagok naposcsibe be- szieraési gondján könnyítene, amire most igazán nagyon nagy szükség 'lenne. A napokban a miniszterelnöki beszámolóban ie elhangzott az országgyűlés előtt, hogy a húsellátási helyzet nem kedvező , a kormány a lakosságtól még néhány hónap türelmet kér. Ismeretes az is, hogy a megye sertésállományában a járvány milyen jelentős kiesést okozott. A húsellátás javítására a baromfi gyors és jó eszköznek bizonyul, mivel a keltetéstől 8—10 hetes korig 70—80 dekásra felnő, s így fogyasztható. Vágott baromfiból sincs nagy választék. Az üzletek hűtőpultjaiba is több kerülhetne, meg a piacra is, ha lenne miből. Ha az illetékesek nem támogatják a békés_ csabai szakcsoportot, akkor ezen a gondon nem könnyűének, hanem súlyosbítanak. Felesleges lenne nagy szavakat használni arra, hogy az ÁFÉSZ és a szakcsoport kapcsolata rendeződjön. Ha ennek szükségességét nem érzik, akkor külső ráhatással még ellentétes eredmény is kialakulhat. Egyet azonban mégis csak megemlítünk. Vajon jól politizálnak-e ebben a kérdésben az ÁFÉSZ-ben? Nem valószínű. A kapacitások jobb kihasználására — jelen esetben — figyel men kívül hagyták a Központi Bizottság 1971. decemberi, a termelékenység növelésével fog lalkozó párthatározatát, amely 1972. november 14—15-én a Központi Bizottság állásfoglalásaként látott napvilágot és a megyei pártbizottság 1972. december 20-i üléséről kiadott határozatot. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy saját eszközeiket nem I állították „csatasorba” a me-1 gyei célok megvalósítására, hanem ezeket feleslegessé tették, s közben más üzemek kapacitására apellálnak. A közvélemény nem ezt várja tőlük, hanem azt, hogy a lakosság ellátásának javítása a termelőkapacitásokat, ha nem is jobban, de legalább 100 százalékra vegyék igénybe és hasz. nálják ki. Dupsi Károly öt-hat évvel ezelőtt eléggé lehangoltak voltak a dévavá- nyaiak: — A község fejlődése elmarad a többitől — mondták és nem indokolatlanul. Legalábbis a 10 ezernél több lakosú nagyközségek sorában eléggé hátraszorult. Mert akkor még egy múlt században épült keskeny macskaköves út vezetett át rajta és vízmüve sem volt. Sok más is hiányzott, legfőképpen olyan üzem, ahol asz- szonyok. lányok dolgozhatnak. Az utóbbi időben azonban Dévaványa is gyorsabban fej- « lődött és különösen az elmúlt ! két év eredményezett nagy vál- S tozást. S Szűcs Lajos, a községi párt- : bizottság titkára azért hívott ■ meg. hogy elmondjon egyet s | ■ mást a változásokról és nézzünk ; Ï szét egy kicsit Dévaványán. I ; Talán most a tanácsválasztások ! ■ idején nem árt emlékeztetni az ■ embereket. De a Népújságban ■ megjelenő írás később is jó szolgálatot tehet, mert a község történelmének egy darabkáját rögzíti. S ha évek múltán valaki ismét fellapozza az újságot, könnyebben tehet összehasonlítást a mával. Tavaly létesült egy új üzem — Mit tett tehát a tanács a községért az elmúlt két évben? — Molnár István tanácselnöknek és Szabó János tanácstitkárnak teszem fel a kérdést, akik szinte nem győzik sorolni a változásokat. Én azonban csak a leglényegesebbeket jegyzem fel. Elsősorban is azt, hogy tavaly augusztusban elkészült a vízmű, s a vezetékhálózaton 105 utcai kifolyóhoz jut el a víz. Régi vágy teljesült a községen át vezető út korszerűsítésével és 9 méterre való kiszélesítésével. A Kéthalmi tanyaközpontban tavaly — az Aranykalász Tsz anyagi segítségével — kigyulladt a villany. Az ÁFÉSZ egymillió forint költséggel korszerűsítette a vendéglő konyháját. Sok pénzt fordított a tanács iskola-, óvodafejlesztésre, az új piactér kialakítására, utak, átereszek építésére és más egyébre is, aminek a felsorolására egy írás keretében aligha volna hely. A legfontosabbnak talán mégis a Gyomai Háziipari Szövetkezet kötő-, varróüzemét kell tartani, amelynek a létrehozását 1972-ben a tanács 200 ezer forinttal segítette elő. Volt ugyan már régebben is néhány üzem Dévaványán. A MEZŐGÉP gyáregysége, a téglagyár, a rizshántoló, a Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet részlege sok-sok éves múltra tekinthet vissza. Később a Csaba Szőnyegszövő és a Fűz- és Kosáripari Vállalat békési gyára egy- egy üzemet, a Gyomai Háziipari Szövetkezet pedig kivarró- részleget telepített a községbe, a nőik foglalkoztatásának a gondja azonban nem oldódott meg. További előrelépést jelentett az előbb említett kötődé, varroda, amely tavaly július óta 102 asszonynak és lánynak nyújt munkalehetőséget. Bárcsak követnék a példát! Ide kalauzol Szűcs Lajos, közben elismerően beszél a Háziipari Szövetkezet vezetőségéről és személy szerint Túri Miklós elnökről is. Nemcsak azért, mert a két kihelyezett üzemében 220 nő számára teremtett munkalehetőséget, hanem azért is, mert a szövetkezet anyagi erejéhez mérten hozzájárult a községi óvoda, bölcsőde, valamint a sport fejlesztéséhez. E megállapításhoz hozzáfűzi még: — Bárcsak más üzemek is követnék a példát! S el kell ismerni, korához képest (hiszen egy évnél fiatalabb) jól szervezett a munka a kötő-, varróüzemben. A hangulat sem rossz, ami abból is ered. | hogy nemrégen osztották ki a nyereségrészesedést, ami — félév után — félhavi átlagkereset- : nek megfelelő összeget tett ki. Mundrucz Ferencné az üzemvezető, aki elégedett a dolgozók szorgalmával, törekvésével. Ennek köszönhető, hogy a ha- I vi kereset átlagosan máris eléri > az 1088 forintot, de nem sok j idő kell ahhoz, hogy 1500 fo- , rintra emelkedjen. Ha ezt 102- ; vei mégszorozzuk, elég tetemes összeget tesz ki, ami pedig a családok jövedelmét gyarapítja, j Am a szövetkezet sem látja ká- ; rát. Sőt! Minél eredményesebb a termelés, annál előbb valósul- j hat meg az üzem bővítése, mely- ! nek során megkétszereződik ! majd a létszám. — Lesz jelentkező? — kérde- j zem Mundrucz Ferencnétől. — Ö, de mennyire. Már most szívesen jönnének mások is, j mert látják, hogy nálunk mi- j lyen jó a helyzet A háziipari szövetkezet két üzemében hamarosan megalakul a párt- és a KlSZ-alapszerve- zet is, ami az első lépés lesz I a szervezettebb élet megterem- | téséhez. Aztán majd elkezdődik | a munkaverseny. — Máris vannak olyanok, , akik példamutatók a munka- i ban, így többek között Furtai Ferencné, Furtai Etelka, Feke Imréné. Vida Ibolya. Mundrucz Marika. Mogyorós Józsefné — ; sorol fel néhány nevet az üzemvezető. Tavasszal pedig virágossá varázsolják az üzem környékét az asszonyok, lányok. Legyen kívülről is hangulatosabb, vonzóbb a munkahely. Vonzóbbá vált a község is Ahogy nő az üzemi munkások száma, úgy lesz egyre több a tanácsban a képviseletük is. Az egyik új tanácstagielölt Dómján Aladár, a MEZŐGÉP lalca- toscsoportiának a vezetője. Hogy miért éppen őt javasolja a népfront? Mert az egyik legjobb szakembe’r a gyáregységben, példamutató a munkában, magatartásban és tőzsgyökeres dévaványai. Szereti szűkebb hazáját és örömmel állapítja meg: — Különösen az utóbbi két évben fejlődött sokat a község. Vonzóbbá vált az itteni élet. Csak lenne legalább még egy olyan gyár, mint a miénk, hogy ne kellene annyi embernek máshol dolgoznia! Az utóbbi persze csak óhaj, megvalósulására aligha lehet számítani. De a meglevő üzemek fejlesztése nem reménytelen. Ennek pedig a legfontosabb feltétele a dolgozók további eredményes munkája. Dómján Aladár a 19-es választókerület jelöltje. Ha megválasztják, akkor — mint tanácstag — szívesen vállalja a megbízatást. És úgy gondolja, azok példáját követi majd. akik az utóbbi két évben oly tevékenyen vették ki a részüket a község fejlesztéséből, — Mi a kerület gondja? — Élelmiszerbolt kellene. Egy rendesebb. Pontosabban АВС-áruház, aminek a létrehozásáról már volt is szó. A többi kívánságot majd elmondják a kerület la*kói. Hogy mi és mikor valósul meg, az sokmindentől függ. Többnyire az anyagi lehetőségektől. Az őszinte szót az emberek megértik. Volt mit és miből vásárolni Seres István, az ÁFÉSZ elnöke 1950-től — egy ciklusmegszakítással — tanácstag. Most is jelölték a 37-es választókerületben. A tanácsüléseken azon- barr neki — mint a kereskedelem, a vendéglátóipar és az ipari szolgáltatás irányitójának — sok más kérdéssel Is foglalkoznia kell. Találkozásunkkor örömmel újságolja, hogy az ÁFÉSZ tavalyi forgalma csaknem elérte a 123 millió forintot, ami minden eddigit jóval felülmúl. Nem vitás, hogy érdemük van ebben az ÁFÉSZ dolgozóinak, akik gondoskodtak a jó áruellátásról. Árról, hogy a lakosság mindent helyben be tudjon szerezni. Ám az sem mellékes, hogy több pénzük volt az embereknek és tudtak miből vásárolni. A többlet pedig főként a nőket foglalkoztató üzemek fejlődéséből eredt, ami a családok jövedelmét jelentősen gyarapította Seres István, a községi párt- bizottságnak is a tagja. Ez azt jelenti, hogy az egész község fejlődésének, az életkörülmények állandó javításának az elősegítése is kötelezettségeket ró rá. Az ÁFÉSZ tevékenységét ennek megfelelően irányítja. Most döntő fontosságú feladat«, nak tartja a csapadékvíz elvezetését. Nemcsak a kerületében, hanem az egész községben. Ha ismét megválasztják tanácstagnak, elsősorban ennek a megoldását törekszik majd elérni. Összefogás ban az erő Szűcs Lajos 1963 óta a községi pártbizottság titkára, s abban az időben lett tanácstag is. Dévaványán született, szinte mindenkit ismer. így jellemzi a dévaványaiakat: — Ezen a földön soha nem volt könnyű megélni. Küzdelemhez szoktak az emberek és rha is dolgosak, szorgalmasak, szűkebb hazájukért tenniakarók. Mindezt fokozza, hogy a közös célok elérésére való törekvés a dolgozókat a vezetőkkel összeforrasztotta. Az eredményre pedig mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 10 év alatt a téglagyár 4-szer, a vasútállomás háromszor, a posta egyszer elnyerte az Élüzem, a rizshántoló pedig háromszor a szocialista üzem címet. Az ipari üzemek fejlődése az emberek gondolkozásának a formálódására is kihat. Szélesedik a látókörük, jobban megértik, hogy „összefogásban az erő”. Szívesen vállalnak társadalmi munkát. Most, hogy megjött a tavasz, az utcákon már mindenfelé takarítják az árkokat, egyengetik a földutakat. 1 Tiszteletre méltó az idős emberek megbecsülése is Dévaványán. Napközi otthont hoztak létre 1971-ben, ahol 24-en részesülnek ellátásban, gondozásban. A művelődési ház keretében nyugdíjasklub működik. Végül egy kérdés: — Mit kér az új tanácstagoktól Szűcs elvtárs? — Bizonyára sok „kis ügy- gyei” fordulnak majd hozzájuk. Ne felejtsék el, hogy ezek a „kis ügyek” az állampolgároknak szokszor létkérdést jelentenek. így tegyenek eleget a megbízatásuknak. Pásztor Béla, 1973. MÁRCIUS 27.
