Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

Életszínvonal-politikánk néhány időszerű kérdése írta: Klauké Mátyás, a megyei tanács elnöke ЯрДОвкЬоя *sifc aaS айМг életszínvonal-polítikánk- rói, a lakosság életkörül- iMényeinek javításáról, az árak és л bérek alakulásáról és egyéb, életszínvonal-politikánkat érintő kérdésekről. Ez érthető, hiszen szocialista társadalmunk fejlő­désével együttjár dolgozó népünk életkörülményeinek javítása. A Központi Bizottság 1972. no­vember 14—15-i ülésén megerő­sítette а X. kongresszus állás­foglalását, számbavette életszín­vonal-politikánk végrehajtásá­nak eddigi tapasztalatait és meg­állapította, hogy minden dolgo­zó osztály és számottevő réteg keresete, jövedelme, lakásviszo­nya, fogyasztása, egészségügyi, szociális, kommunális és kultu­rális ellátottsága egyaránt rend­szeresen emelkedett A kongresszus óta központi in­tézkedések nyomán növekedett az építőipari, a közlekedési dol­gozók, a fegyveres erők tagjai­nak, a pedagógusoknak, az egész­ségügyi, igazságügyi, egyes kul­turális intézmények dolgozóinak bére. Az utóbbi években tovább emelkedtek a családi pótlékok, a nyugdíjak, javult a nők és a fi­atal dolgozók helyzete. A Központi Bizottság ugyan­akkor megállapította azt is, hogy az utóbbi két évben a kereseti viszonyok és az életszínvonal ál­talános javulása mellett egyes dolgozó családok — különöskép­pen a kevés keresetűek és a több családosok esetében — az élet­színvonal alig, vagy nem emel­kedett Vonatkozik ez mindenek^ előtt az állami iparban dolgozó nagyüzemi munkásokra, akiknél a jövedelmi viszonyok kisebb mértékben javultak. A fogyasztási cikkek egy ré­szének áremelkedése is be­folyásolta életszínvonal­politikánk alakulását Mindezt figyelembe véve a Központi Bi­zottság múlt évi, novemberi ülé­sén megfelelő határozatot hozott a vonatkozó határozatok eredmé­nyesebb végrehajtására, minde­nekelőtt munkásosztályunk hely­zetének javítására. Milyen intézkedésekről van itt azó? A népgazdasági tervnek meg­felelően az előző évek bérfej­lesztéséhez hasonlóan a bérből és fizetésből élő dolgozók kere­sete 1973-ban átlagosan négy-öt százalékkal emelkedjen. Továb­bá 1973. március 1-tól, külön központi bérintézkedéssel, az ál­lami ipari munkások és műveze­tők bérét átlagosan 8 százalék­kal, az állami kivitelező építő­ipari munkások és művezetők bérét pedig átlagosan 6 száza­lékkal fel kell emelni. A hozott intézkedések gyakorlati végre­hajtása március 1-ével megkez­dődött. Az illetékes szervek a béreme­lést megfelelő differenciáltsággal hajtják végre. Figyelembe veszik a magasabb képzettséget, a telje­sítményt, a fizikai munka ne­hézségi fokát és előnyben része­sítik a nagyobbrészt nőket fog­lalkoztató, több műszakban dol­gozó üzemeket. Az intézkedés több mint 1 millió 300 ezer dol­gozóra terjed ki és 1973-ban tíz hónap alatt országosan mintegy 2,3 milliárd forinttal növekszik a munkások jövedelme. • A Központi Bizottság által ho­zott intézkedéseket, az ár- és bérpolitikával kapcsolatosan, megyénk lakossága is megértés­sel fogadta. Mindez nem azt je­lenti, hogy mindenki egységesen és helyesen értelmezi, hogy nin­csenek téves nézetek, szubjek­tív vélemények, s főleg, hogy nincs szükség a továbbiakban vá­laszt adni a felmerült kérdések­re, s hogy nincs szükség politikai munkánk tartalmi színvonalának további fokozására és növelésére. жл letszínvonalunk alakulása azokhoz a témákhoz tar­tozik, amelyekről min­denkinek van véleménye. Igaz, általában nem úgy fogalmaznak, hogy az életszínvonal stagnál, vagy süllyed, hanem bérről, ke­resetről, az árakról, a jövede­lemről beszélnek és valljuk be őszintén, hogy az egyszerű em­berek nehezen is igazodnak el az életszínvonal-politikánkat jel­lemző statisztikákban, adatokban a sokszor bonyolult, nyakatekert kifejezésekben és fogalmazások­ban. Milyen téves nézetekkeü lehet találkozni? Az egyik, amely abban nyil­vánul meg. hogy az életszínvo­nal-politikánkat csupán a bér­kérdésekre szű’vfi le. Igaz, hogy az átlagbér, a reáljövedelem ala­kulása alapvető tényezője az életszínvonal alakulásának, de az életszínvonal-politikánk fogal­mát más gazdasági és társadalmi tényezők is meghatározzák. Az életszínvonal bonyolult, sokrétű, számos elemet magában foglaló fogalmának a legfőbb meghatá­rozói a következők. a) Bérek és jövedelemarányok nagysága és ennek alapján a la­kosság ellátottsága anyagi javak­kal és szolgáltatásokkal. b) A foglalkoztatottság színvo­nala, a munkaidő, illetve a sza­bad idő, a munkakörülmények, a társadalmi juttatások. e) Az adott családon belül az egy keresőre jutó eltartottak aránya. d) Az egészségügyi, kulturális ellátottság terjedelme, színvona­la, szociálpolitikánk alakulása. e) A lakáskörülmények, & kommunális ellátottság, a köz­lekedési viszonyok, stb. A megyei párt- és állami ve­zetés а IV. ötéves terv végre­hajtásánál nagy gondot fordított és fordít megyénk lakosságának életszükséglete és életkörülmé­nyeinek javítására. E téma vizsgálatánál figyelem­be kell vennünk megyénk sajá­tos adottságát és helyzetét. Min­denekelőtt azt, hogy megyénk ipari fejlődése, s vele együtt az ellátottsági szint javítása csak az utóbbi tíz esztendőben fejlő­dött dinamikusabban. E fejlő­dést összességében pozitívnak kell tekinteni. Figyelembe véve azt is, hogy megyénk lakossága a felszabadulást megelőzően év­tizedekkel elmaradott ipari, egészségügyi, kommunális ellá­tottságot örökölt, vagyis kettős feladat megoldása áll előttünk. Pótolni kell a múlt lemaradását, és lépést tartani a fejlődő, kor­szerű, új követelményekkel. M indezt figyelembe véve nem lebecsülendő az a fejlődés, amit megyénk­ben az ipartelepítés során_ az utóbbi években elértünk. Isme­retes, hogy tíz évvel ezelőtt ko­moly foglalkoztatottsági gondja­ink voltak, ma pedig egy-két helyen már munkaerőhiány is jelentkezik. A foglalkoztatottság férfiaknál 96—97 százalékos, a nőknél 60—62 százalékos növe­kedést mutat. Figyelemre méltó az is, hogy végzett fiatal szakmunkásaink túlnyomó töbsége a megye üze­meiben helyezkedik el. Az ipar- telepítés eredményeként nőtt az egy családon belüli keresők ará­nya is, amely a reáljövedelem növekedése szempontjából figye­lemre méltó. Lakosságunk átlag havi jövedelmének alakulása — a gazdasági fejlődés, az iparoso­dás, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek megszilárdulása, a termésátlagok növelése, a mun­kalehetőségek biztosítása, egyéb társadalmi juttatások révén — tervszerű növekedést mutat. 1972-ben a megye szocialista szektoraiban foglalkoztatottak egy főre jutó átlagos havi jövedel­me 2 ezer 245 forint volt, vagyis 3 százalékkal magasabb az 1971- es évinél. A Központi Bizottság múlt év novemberi határozata alapján az ez év március 1-vel életbe lé­pő intézkedések tovább növelik a bérből és fizetésből élők, min­denekelőtt a nagyüzemi szak­munkások, művezetők, segéd- és betanított munkások jövedelmét. Megyei átlagot alapul véve már­cius 1 után várhatóan 200 forint­tal növekszik az átlagos havi jövedelem. A lakásellátottságban — az el­múlt tíz év során elért fejlődés ellenére — változatlanul feszült­ségek vannak és nem kielégítő az állami célcsoportos lakások száma az országos átlaghoz ké­pest. Mindössze 1370 lakás épül megyénkben állami célcsoportos beruházással. Ugyanakkor la­kásállományunk összességében kedvező képet mutat. А IV. öt­éves terv során 13—14 ezer lakás épül fel a megyében, amelyek­nek döntő többsége szövetkezeti társaslakásokból, valamint ma­gánerőből építendő lakásokból áll. Ez a tény is igazija életszín­vonal-politikánk tervszerű ala­kulását, s különösképpen örven­detes, hogy csökken az egyszo­bás lakások száma és növekszik a 2—3 szobás lakások aránya. Az egy lakásra jutó kommuná­lis beruházások összege tíz év­vel ezelőtt alig haladta meg az országos vidéki átlagnak a fe­lét. 1970-ben — bár mérsékelten — megyénk az országos átlag fö­lé került. -Kedvező fejlődést mu­tat a vízellátásba bekapcsolt la­kások száma, amely 1972-ben meghaladja a 16 ezret. Hasonló fejlődés tapasztalható a propán­bután gázhasználók számának növekedésében is. B ölcsődei és óvodai ellátott­ságunk országos átlagot tekintve kedvező, de a jogos igények kielégítése komoly gondot okoz annak ellenére, hogy vállalataink, intézményeink és üzemeink társadalmi hozzájáru­lással is számottevően segítik az ellátottsági szint javítását. Az egészségügyi ellátásban is pozitív a fejlődés. Az orvosi lét­szám húsz év alatt megkétsze­reződött, 1960 óta több mint másfélszeresére emelkedett. En­nek ellenére a 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az országos átlagnál valamivel alacsonyabb. Kedvező ütemű a járóbetegellá­tást segítő rendelőintézetek lét­rehozása. A fekvőbeteg-ellátást jelentősen javította az új oroshá­zi kórház, és főleg javítani fog­ja az V. ötéves tervben felépülő korszerű megyei kórház is. Megyénk lakossága életkörül­ményeinek javulását bizonyítja az is, hogy az utóbbi években ugrásszerűen nőtt a háztartási tartós fogyasztási cikkek haszná­lata. A rádió kétszeresére, a te­levízió négyszeresére, a motor- kerékpár ötszörösére, a személy- gépkocsi kilencszeresére, a hű­tő-, mosógépek, porszívók szá­ma szintén többszörösére növe­kedett. E fejlődéssel párhuzamo­san sajnos még nem tart lépést a lakossági javító-szolgáltatások megfelelő színvonalú ellátottsá­ga. Az elmúlt két évtizedben a mezőgazdasági dolgozók jövedel­mi viszonyaiban történt a leg­jelentősebb változás. Az utóbbi években a dolgozó parasztok jö­vedelme gyorsabban emelkedett^ mint a bérből és fizetésből élő­ké. De ezzel csupán felzárkóztak a munkások, a bérből és fizetés­ből élők jövedelméhez. Valóra vált tehát a párt IX. kongresszusának az a célkitűzé­se, hogy a szövetkezeti paraszt­ság életszínvonala és ellátottsá­ga közelítse meg g munkások jövedelmét . A munkások és a parasztok jövedelemaránya megítélésénél azonban véleménykülönbségek, elvi, politikai szempontból káros nézetek és szemléletek is van­nak. Nem lehet egyetérteni pél­dául azzal a szemlélettel, amely nem tesz különbséget a terme­lőszövetkezeti tagok jövedelmét illetően és csak a kiugró, magas, átlagon felüli jövedelmeket ve­szi alapul. Ugyanúgy nem felel meg az objektivitásnak, ha a pa­rasztság életkörülményeinek ja­vulását csak megyénk példáján keresztül ragadjuk ki. Hiszen is­meretes, hogy megyénk mező- gazdaságának adottságai kedve­zőbbek, mint az országos átlag, s ezáltal a jövedelem bizonyos vo­natkozásban magasabb, mint az országos. Ennek ellenére megyén belül is vannak különbségek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni a tsz-tagok jövedelmének megítélésénél. Amíg a mezőko­vácsházi, orosházi járásban, Bé­késcsabán az egy tagra jutó közösből származó évi jövede­lem eléri a 24—25 ezer forintot, addig a szeghalmi, gyulai, vagy­is a kedvezőtlen adottságú te­rületen gazdálkodó termelőszö­vetkezeti tagoknak a jövedelme 17—18 ezer forint között alakul. Igaz. hogv a parasztság jö­vedelmének alakulásánál szá­mításba kell venni a háztáji gazdaságból származó jövedel­meket is, de emögött. a jöve­delemmel arányosan, többlet- munka is jelentkezik, amit lé­nyegében a háztájiban az egész család végez, s ezt sem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. H ibás nézet az is, ami­kor egyes tsz_tagok helytelen, politikailag is káros következtetést vonnak le az üzemi munkásoknál bevezet tett 44 órás munkahétből, vala­mint helytelen nézetet képvisel nek azon üzemi munkásokkal szemben, akik szabad szomba­ton, de néha vasárnap is plusz­munkát vállalnak. Mindkét nézet egyaránt téves szemléletből fakad, hiszen akár a háztájiból, akár a szabad­szombati munkából származó jö­vedelem tisztességes, megdolgo. ■ zott plusz-munka után jelent­kező jövedelmet jelent. Szívesen használná fal az a több csalá­dos. nagyüzemi munkás (lényé­gében ezekről van szó) a szabad szombatját szórakozásra, pihe­nésre családjával együtt, azon­ban egyes családokon belül je- lentkezó eltartók és eltartottak számának nagysága jelentősen befolyásolja az egy főre eső át­lagjövedelem alakulását, s ezáL ta1 a többcsaládos munkásem­ber még mindig kénytelen a szabad idejét is bizonyos plusz­munkával eltölteni. A jövedelmek alakulásának egyik fontos tényezője az is, hogy egy adott családon belül mennyi a keresők vagy az el­tartottak száma. Például: ha egy 3 ezer forintos keresettel bíró dolgozónak három gyermeke van és feleségének önálló kere­sete nincs akkor az elosztható egy főre jutó jövedelme csupán 600 forint, amely nem. bizto­sítja a megfa’elő életszínvonal­növekedést. Igaz. hogy az eltar­tott család jövedelméhez még hozzájárul a társadalom a csa­ládi pótlék biztosításával, azon­ban az is igaz. hogy a családi pótlék többszöri emelése ellené­re is csak enyhíti a gyermekel­tartási gondokat, s csak a nem­zeti jövedelem további emelke­désével lehet biztosítani a esa­2Sáí pótlékok kívánatos emelé­sét A társadalmon belüli feszült­ségeket nem a termelőszövet­kezeti tagok és az üzemi mun­kások jövedelme okozza, hanem az egyes rétegeknél az indoka, lattanul magas, valamint a munka nélkül szerzett jövede­lem. Ezek mind gazdasági, mind politikai szempontból nem kívá­natos jelenségek és ellentétesek a két alapvető osztály, a mun­kások és parasztok egyete- mes érdekeivel. Vagyis a két alapvető osztály nem egymás kö_ zött kell hogy hadakozzon. EV lenkezőleg. Leleplezni az emit, tett nem kívánatos jelenségeket és egységesen fellépni a hará- esolókkat!, a nem munkából származó jövedelmet elérőkkel szemben. apjainkban változatlanul sok szó esik az árak stabili­zálásáról. Ez is érthető. Hi­szen amennyiben további indo­kolatlan áremelkedésekkel talál­kozik a lakosság (és sajnos, van­nak ilyen tapasztalatok). ez akarva, nem akarva jelentősen befolyásolja — negatív értelem­ben — az életszínvonal-politi­kánkban hozott intézkedéseket. Ezt vette figyelembe többek között az említett központi bi­zottsági határozat is, amikor az árstabilitással kapcsolatosan konkrét intézkedéseket javasolt a Minisztertanácsnak. Az ársta­bilitás megerősítését szolgálják azok az intézkedések, amelyek a* utóbbi időben napvilágot láttak. Életszínvonal-politikánk szer­ves részét képezik a szőrié tool L. tikai intézkedések. Nyugdíjrend­szerünk állja nemzetközi össze­vetésben is a próbát. Meglevő gondjaink, megoldásra váró fel­adataink mellett nincs szégyen­kezni valónk. Igaz hogy ország gos szinten több mint másfél millió nyugdíjasból sokan régen, mentek nyugdíjba amikor a bé­rek viszonylag sokkal alacso­nyabbak. a nyugdíjazás felté_ te’ei sokkal kedvezőtlenebbek voltak, mint ma. Valóban úgy igaz. hogy számottevő azoknak a száma, akiknek havi nyugdíj­összegük ezer forint alatt van, Ezt a feszültséget országos szin­ten ismerik és a népgazdasági feltételek biztosításával együtt orvosolni is kívánják. összességében az életszínvo­nal-politikánk alakulásával kap. csolatosan megoldásra váró fel­adataink és gondjaink mellett számottevő f^Vődés van az utób­bi évek során. Ezt bizonyítja például az évi egy főre eső át­lagfogyasztásunk is. Húsból 61 kilogramm, cukorból 35 kilo­gramm, tejből 115 kilogramm, lisztből 125 kilogramm, zsírból közel 30 kilogramm jut egy fő­re. Etekintetben messze ma­gunk mögött hagytuk a fejlett tőkés országokat is. Változatlan feladat, hogy ha­sonlóan hagyjuk magunk mö­gött a termelékenység fokozá­sában, a gazdaságosságban, a termelés hatékonyságát növelő munkában is más országokat, mert az életszínvonal-politikánk továbbfejlődése a nemzeti jö­vedelem előállításának alapve­tő függvénye. A nemzeti iövedelem növeke­dése döntő. Végső soron an­nak nagyságától függ az*, hogy mit. mennyit lehet eloszta­ni. Az igények megfogalmazá­sánál is mindig abból keil kiin­dulni, hogy elosztani csak any- nyit lehet, amennyit megtermel­tünk. Az életszínvonal további fejlődésének változatlanul alap­ja a munka. Ahogyan és ami­lyen mértékben fejlődik nép­gazdaságunk helyzete, olyan mértékben növekszik népünk életkörülménye is. 3 BÉtísmm■&=, sm MÁRCIUS 1L

Next

/
Oldalképek
Tartalom