Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-09 / 57. szám

Visszasúgom! Népfronttitkár, tanár, festő Magának j ■ r’ '.. hogy olvastam a Népújság : 1973. február 23-iL pénteki szá- : mát, melyben olyan sok szépet ■ és jót mond Sarkadról. Többek \ között megírja, hogy naponta a ! Vár utcában jár és ott a Vár u. : 6. szám alatt van egy kihalt ház, ; mely úgy néz ki, hogy „Petőfi \ Pató Páljának háza semmi ehhez i képest.” • Mivel engem is nagyon érdé- : kelnek ezek a „műemlékek’', ; hát gyorsan felkerekedtem és el- ■ indultam. hogy megkeressem a j Vár utcában ezt a házat. Tudó- S másom szerint Sarkadon csak ; egyetlen Vár utca található. Meg : kell, hogy mondjam, hogy meg i is találtam ezt a házat, de én ; nem találtam benne semmi olyan 5 rendkívülit. Hisz ilyen ház még ! nagyon sok van Sarkadon, sőt i ennél még elhagyatottábbak is. : De gyorsán kimértem a húsz lé- • pést jobbra is, meg balra is. Ke- ! restem azt a bizonyos árkot, i amely a járda széle mellett tá- \ tong már hónapok óta. Sajnos ■ azonban ezt sem találtam ott, ! sőt nem találtam meg az egész : Vár utcában sem. ! ■ Mivél a cikk írója szerette • volna 1lencsevégre venni „ezt a \ félig rombadőlt házat”, hát én : úgy gondoltam, hogy segítek raj- ■ ta. Gyorsan le is fényképeztem. 5 (E sorok írója valóban elküldte i a házról készült fényképet szer- i kesztőségünknek, amelyen egy : jól gondozott épület látszik Vár \ út 6. számú megjelöléssel. A • szerk ) Hát mi ebben olyan rend- i kívüli? És miért ne tűrnék ezt : még el egy darabig a szomszédok ; is. ■ Csak azt nem tudom, hogy ha : az örökösök olvasták ezt a dk- ■ két. vajon mit szólnak hozzá? ■ Es mit szólnak a rokonok, vanty : a szomszédok az ismerősök és ■ a munkatársak? ■ Üny gondolom, hogy a cikk ; írójának nem lett volna szabad ■ a Vár utcáról ilyen sorokat írni. j Vagy talán lehetséges az hogy ! a cikk írója vadában. nem is a : Vár utcában járt? De akkor j Hűén esetben ezt a kettőt sem- ! midéle körülmények között nem ; szabad összetéveszteni. Ajánlanám neki hogy rövidé- ■ sen tényén még egy sétát, és néz- \ zen körül, hogy mégis hol járt. S (Ha lehetséges fényes nappal, S hogy jobban lásson.) „Pató Pál” ; Sarkad, Vár u. 6. : ■ M. Pató Pál észrevételéről — aki ; valódi nevét is közölte vegünk — ; értesítettük régi tudósítónkat, ! Marik Máriát Sarkadon, aki na- : gyón is meglepődött Pató Pál ta- [ láló megjegyzésén: „lehetséges ■ az. hogy a cikk írója válóban 5 nem is a Vár utcában járt?” S Mert Marik Mária valóban nem j a Vár utcában járt! összetévesz- ; tette a Zsibongó utcával. Erre • így súgott válaszként nekünk: S „A Vár utcából nyíló Zsibongó ; u. 6. szám alatti házról kiálakí- \ tott véleményemet tévedésből a ! Vár u. 6 szám alá helyeztem. ‘ Elnézést, kérek. Tehát a romház. amit Pató Pál is megirigyelhet­ne. Zsibongó u. 6. szám alatt ta­lálható” Mar,'k Mária « Sarkad Sarkad volt hajdúvároe, me­zőváros, ma nagyközség. Gondol­ná-e valaki, hogy csak 11 évig sínylette a török uralmat, és az sem éppen közismert, hogy régi várát a Rákóczi-szabadságharc után földig romboltatta a Habs­burg düh. Gimnáziuma van és két általá­nos iskolája. Az 1-es számúban tanít rajzot és földrajzot Szálai Sándor. Energikus ember, túl a harmincon. Több is, mint rajz­tanár: fest. Sarkadi és békéscsa­bai kiállítások mögötte. Ellőtte pedig az új, alig fél esztendeje kapott nagy megbízatás: a köz­ségi népi rontbi zottság titkaira.­— Az iskola, különösen most, számtalan új feladat. — Több annál is. Az általános iskola az alap. Amit itt össze­gyűjtenek a gyermekek, úgy lesznek azután többek, ha ta­nulnak és újra csak tanulnak. — És mindebben a rajz? A földrajz? — A rajz? Rácsodálkozás a szépségre. A földrajz? Az egész világ. Nem kevesebb. Az lenne az igazi, ha minden földrajzta­nárt él lehetne vinni világkörüli útra. — Hogyan lett több, mint rajz­tanár? Hogyan lett festő? — Amikor a szegedi főiskolá­ra jártam, még a földrajzra es­küdtem. Aztán az élet másfelé fordított. Dombiratoson kezdtem, részben osztott iskolában. A földrajzra, rajzra alig jutott idő. Tanítottam matematikát is, ké­miát is, fizikát is. A következő iskolám: Kunágota. Itt vált a rajz igazi élménnyé. Az ottani igazgatóm tehet róla. Megdicsér­te az óráimat, érdeklődött, hogy festegetek. Itt kezdődött. — Most is dolgozik? — Igen, nyári vízfestménye­imből nemsokára kiállítás nyílik a művelődési házban, ahol a fi­atalok képzőművészeti szakkörét vezetem. — Fél éve a nagyközség egvik vezető embere. Népfronttitkár. Lehet, hogy hétköznapi a kérdés, mégis kérem, válaszoljon: mit j érzett, amikor elfoglalta hivata­lát? — Először azt, hogy nem hi­vatal. Sokkal több annál. Egy egész község bizalmának jele. Meg az is, hogy várnak tőlem valamit. Nem merem mondani, hogy sokat, mert kevéssel én magam sem érném be. Ezt érez­tem. És azt is, hogy ez a cím nem egyszerűen dekoráció, amit egy-egy gyűlésen az ember ne­ve után mondanak. Tehát, töprengéssel, gon­dokkal kezdi. — Igen. Mert van, sok. Tudja, mi a legelső? Hogy az elnökség mindig teljes létszámban üljön össze! Hogy az elnökség se le­gyen dekoráció, ha meg kell súllyolni a munkát A második, hogy a sarkadiakhoz jól közve­títsük a párt, a kormány szavát a legkülönbözőbb dolgokban. Csak látszatra egyszerű, valójá­ban nagyon bonyolult munka. Es a hétköznapok számos gond­ja. Ezek a népfront gondjai is! Egyetlenegyet említek. A víz­műtársulás. A községben kétszer annyi vízvezetékre lenne szük­ség, mint amennyi van. Azt mondtuk: legyen minden utcá­ban vízvezeték, jó ivóvíz. Emihez persze új kutakat kell fúrni. Ket­tő már készen van, a harmadik várat még magára. Ha az Is el­készül, a vízhálózat kiépítésére családonként 7 ezer forint a ki­adás. Elnökségünk tagjai beszél­nek azokkal, akik sokallják a pénzt: a kultúrember alapvető igénye a víz, ezért érdemes ál­dozni. Nem is csak magukért te­szik, a fiaikért, unokáikért is. Az eljövendő nemzedékért... Én nem sajnálom az időt, mert amit másokért tesz az ember, nagyon jó érzés az. — Nem kényelmes élet, amit vállalt. — Lehetne máshogy is? Bizto­san lehetne. De az nem az én esetem. Határozott szavak. Ezek is Szá­lai Sándorhoz illenek. Sass Ervin вДвпшига Dokument umműsot a gyomai Knet Nyomdától Tulajdonképpen a legna­gyobb ellentmondás: nyomdáról, könyvről, betűről, valamit el­mondani. A szemnek szóló mes. terségről-művészetről auditív eszközzel képet adni. Ilyenre vállalkozott szerdán este a rá­dió. amikor a Kner-család, a gyomai Kner Nyomda történeté­nek dokumentumaiból váloga­tott sokszínű összeállítást. S hogy mégis jó műsort, értékes élményt kaptak a rádióhallga­tók, annak oka a tulajdonkép­peni ellentmondás feloldása: nem azon fáradoztak a műsor készítői, hogy hallhatóvá tegyék a csak-láthatót, a hírneves nyomda múltjának legszebb könyveit, nyomtatványait, ha­nem hogy bemutassák az ezeket a termékeket készítő Rnerek, Izidor és fia. Imre fáradozásait a kultúra terjesztésében, az íz­lés alakításában. Arról az útról szólt a csaknem egyórás adás, amely 1882-ben kezdődött, ami­kor Kner Izidor egyeVen kézi­sajtóval megindította gyomai műhelyét s amely 1444-ben fe­jeződött be, amikor Kner Imrét meggyilkolta a fasizmus. Ami ebben a több mint fél évszá­zadban történt, a munka, a hu­manizmus a mindennapi forra- dalmiság példája volt. A műm, káé — hiszen Knerék nemegy­szer «’maradott technikai beren­dezésekkel is gyönyörű kiadvá­nyokat készítettek, önmagukat nem kímélő fáradsággal. folyto­nos tanulással, mind magasabb színvoma’ra emelt igényességgel, A humanizmusé — hiszen a le­hetőségeikhez képest, olykor azon túl is törődtek a náluk dolgozók életkörülményeivel, magasabb bért fizettek nyomdá­szaiknak a korban szokásosnál. A mindennapi forradalmiságé — hiszen végrehajtották a ma­guk .szakmai forradalmát”, vi­lághíressé tették egy község kis nyomdájának nevét sa megpró­báltatásokat. végül a halált is vállalva, hívek maradtak becsü­letes emberségükhöz, haladó gondolataikhoz. Erre az útra. erre a történet­re, tehát a lényegre összpon­tosították figyelmüket az alko­tók. S ehhez elegendő volt a vizuális élményt nélkülöző hang, a legtisztább műfajú rádiódo­kumentum, a „Tipográfiát látsz, mely a világ csudája...” című adás. Rádióközvetítés a csabai szozialista-brigádvezetők klubjából Ebben az esztendőben alakult meg a Megyei Művelődési Köz­pontban a békéscsabai szocialis- ta-brigádvezetők klubja. Keddi összejövetelükön a munkások művelődéséről vitatkoztak, cse- I aaaaaaatoaaaaaaaaaaaaai laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaai A Vizes fása Állami Gazdaság II. sz. kerülete (volt Tangazdaság), Békés szakképzett fejőgulyásokat keres tehenészeti munkakörbe. Békésen és környékén lakók előnyben. 136155 4 NlPÜJsí&l 19(3. MÁRCIUS 9. Alig egy hétre az esküvő után Miklós előállott tervével: —M._eknél láttam egy újtípusú, svéd szövőgépet. Csodálatos dol­gok hozhatók ki rajta! Vasáma. ponként megint szobafestő le­szek egy ideig, amíg összehozom rá a pénzt. ‘Úgy tettem, mint, aki nem hallja. A vázlatait kezdtem ren­dezgetni. — Nézd — mondtam — eze­ket a „Virágom, virágom”-та’ rokonítható dolgokat, az egész szériát egy helyre teszem, ide, ni. Ezeket csináld az ilyen mo­dorban készítettek eddig mind elkeltek... Türelmetlenül vágott közbe: — De hát értsd meg. ezzel a régi. vacak szövőgéppel merő kín dolgozni! Köhög, akadozik, mint egy „Maxwel Roadster” típusú ősautó a század elejéről!- Nem. nem. Majd maszekotok, megveszem a svéd génét, ame­lyik úgy „suhan”, mint egy va­donatúj „Lamborghini”, majd azzal csinálok egy új szériát, de olyat, hogy belekáprázik a zsű­ri zök szeme! EléáTltam. — Nem fogsz maszekokul Értsd meg végre, azt szeretném, ha bebizonyítanád, amíg fiatal vagy. hogy nemcsak tehetséges vagy de produkálni is tudsz. És az megy a régi gépen is. Nézd, ha nincs türelmed hozzá: tervezd meg, s én majd kiszö­vöm. Te csak tervezz meg .tré- belj”, hogy szobrászként is sze­repelhess egy-egy tárlaton. Makacs voltam, hajthatatlan. Nem akartam, hogy a művésze­ten kívül más is leköthesse az idejét, az energiáiét Nevetséges talán, de még éjjel amikor ősz. szeölelkeztünk is igyekeztem az eddiginél odaadóbban az övé Dér Endre: L. S zeple telejL &ZjPæImi 21. lenni mert egyszer megváltotta hogy sokkal jobban megy neki a munka egy-egy forró éjszaka után. Szegény anyám, ha látta volna, milyen szenvedélyes és alázatos tud lenni az ő hideg­nek és büszkének ismert lánya! A Tervező Vállalatnál, ahol elhelyezkedtem, a ko’légák gyakran az asztalomra „ejtet­tek” egy-egy maszek munkát, amit nem győztek már maguk vállalni. Ha háromfelé tudtam volna osztódni, mindhárom énemnek lett volna te-nézniva­lója mert pontos voltam és precíz. Egy-két hónap múltán nem szorultam már a kollégák kegyére. Magamnak is megvolt a jó híre: pedánsan rajzó't ma­szek nyaralók. családi házak sorjáztak végeláthatatlan rend­ben a rajztáblámról. •Új öltönyöket, cipőket, fehér­neműt tudtunk vásárolni. ToL- lasodtunk —szerényen, de biz­tos alapokon. Miklós vázlatait is rendre kiszőttem a kissé hek. tikás. de azért megbízhatóan zötyögő szövőgépen — Tervezz újakat! — sürget­tem. Csakhogy őt nem inspirálta, ink^bl/ me<r’'"rarta az én nagy igyekezetem. Minél jobban ipar­kodtam. annál idegesebb és nyugtalanabb lett. Csüggedten, rélték ki tapasztalataikat a je­lenlévők. A beszélgetést hang­szalagra rögzítette a rádió, s részletei a legközelebbi hetekben eljutnak az ország valamennyi rádióhallgatójához. tehetetlenül csüngő kezekkel gubbasztott egy sámlin — sok­szor félórákig Egyszer örömmel léptem hoz­zá: — Képzeld, nagy újságom van! Zavarodottan ugrott fel. — Csak nem...?l — De igen! — Gyerekünk lesz? 4 — Nem. Legalábbis, egyelőre nem hiszem. Más. Képzeld. Ta­láltam egy műteremnek valót. O’yan műterem lenne, ahol la­kószobák is kialakíthatók. Mit gondolsz, hol? — Hogy hol...? Ha. tudom már. — tréfálkozott kesernyé­sen. — Az autóbusz tetején! Utazni is ingyen fogunk™ — Majdnem eltaláltad. Olyan padlásteret találtam ahol a va­salószobát berendezhetnénk la­kószobának , az előteret előszo­bának, főzőfüi’kének és fürdő­szobának. A padlásból egy gyö­nyörű világos műtermet alakít­hatnánk ki. Már a tanácsnál is jártam, támogatnák. Gyere, néz. zük meg együtt! Miklós kedvetlenül csóválgafc- ta a fejét — Fantaszta vagy, nevelhetetlen fantaszta Nem, nem nekünk va­ló. Eladósodunk évekre. S nem is tudom elképzelni. — De, ha megszerzem és meg­tervezem. statikailag is elfogad, hatóan, esztétikusra, akkor, ugye. megcsinálod úgy. ahogy én jónak látom? — „Ahogy én jónak látom!” Mindig csak, ahogy Te jónak látod! Intézkedsz, ügyködsz he­lyettem. a beleegyezésem nél­kül... Nagyon megváltoztál, Ilon­ka! (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom