Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-08 / 56. szám

Színházi jegyzet Osztro vszkij : A szép férfi A kortáns írók dicséretével elég fukar Goncsarov elragadta, tással írja Oszttovszkijrél: Mi, oroszok, csak az On alkotásai alapján állíthatjuk büszkén, van saját orosz nemzeti színházunk”. E mondat a nagy oroez dráma­író egész életművének értéke, lése is. Folytatója Gogol és Gri- bojedov hagyományteremtő mű­vészetének, s színpadra termett művek sorozatában leplezte le kora társadalmának jellegzetes alakjait, tipikus jelenségeit, amelyek olykor még a nagy kortársak regényeiből js kima­radtak. Azt végzi el ax orosz drámaíród»’ ómban, amit nálunk valamivel később Csiky Ger­gely: behatol a hanyatló dzsent­ri világba s vérbő realizmussal mutatja be a színpadon e társa­dalmi réteg züllöttségét. pant. Zita voltát. A Jókai Színház bemutatója azért is érdekes, mert színházi életünkben ismét olyanra vállal— kozott, amely nem a járt út biz­tonsága. hanem a felfedezés és felfedeztetés izgalma. Osztrovsz. kij e drámája is érték no­ha nem a legismertebbek közül való. Magvaroszágon eddig még be sem mutatták. Mi igazolja a színházat e da­rab műsorra tűzésével? Mindenekelőtt az a hasonló­ság. ami a bomló feudálkapita- íizmus orosz és magyar valósága között van. A XIX. század utol­só harmadában egyre tisztábban láthatók azok a beteges kórtü­netek, amelyek jelzik, hogy a földbirtokosok ura’m* válságba jutott s .az idők szele” egye­lőre még sejtelmesen alig lát­hatóan. de könyörtelenül tereli a megújhodás viharfelhőit A látszatra mozdulatlan felszín alatt az úri világban dekadens szenvedélyek izzanak.-A szép férfi” című darab nem harsogó vígjáték, hanem sajátosan fanyar, orosz komé. dia, amely hangnemében is egészen más, mint a korabeli divatos francia vígjátékok. Osztrovszkij e művének tenden- ciáia nem a kacagtató szórakoz­tatás. hanem a feltárás a meg­mutatás: milyenné torzíthatja el az egyéniséget a pénz. a min­den áron felszínen maradni aka­rás tenyészetében. S ebben van a hasonlóság az orosz és a ínagyar dzsentrivilág közt Apollon, a szép férfi gátlástala­nul képes mindenre, ami pénzt hozhat számára. Hozományva­dász úri svihák, aki vagyonos nova1 köt házasságot, hogy ko­rábbi adósságait rendezze, s a felszaporodott újabbakat egy másik, még több pénzt hozó házassággal szeretné kiegyenlí­teni. Ezért még arra is képes, hogy feleségét, aki mániákus ra­jongással szereti, rábírja egy előre megtervezett kompromit- tálás eljátszására, hogy válása a kiszemelt gazdag nő előtt is igazolva legyen. Ebben a hazug világban Gumik Попа és Gálfy László az előadás egyik jelenetében. igyekszik menteni a menthetőt a családi vagyonból szintén ön­ző érdekből Lot oh in, a nagy­bácsi. Egye’őre még eredmény­nyel, mert Szoszipatrának. a má­sik oldal lellegzetes tantijának csele sikerül, léprecsalják a pénzéhes A pollent a kitalált milliomosnő alakjával, s a szép férfi lelepleződik. Am az orosz dzsentri sem tanul a kudarcból akár a magyar. A fanyar ko­médiát Osztrovszkij még csak fokozza azzal, hogy éppen A pol­lennal mondatja kl a mű végén az igazságot: az úri világ kö­nyörtelenül pusztulásra van ítél_ ve. Szűcs János rendezéséből ki­tűnik a vállalkozás felelőssége, hiszen e darabnak nincs hagyo­mánya a hazai színpadon, s va­lamiképp igazolnia kellett, hogy Srdemes volt bemutatni a ko­runk emberéhez már csak igen áttételesen szóló darabot A ma­gyar néző elidegenedett már et­től a világtól, a fiatalabb nem­zedékek számára pedig nehezen érthető a mű társadalmi miliő­je. A rendező Osztrovszkij dra­maturgiájához alkalmazkodva, a jellemek alaptulajdonságaiból bontja W a dzsentrik könnyel­mű életfelfogását, léha erköl­csét. Jól kihasználja a színpad hátterét, a célnak megfelelően ökonomikusán játszatja a főszin. tér mögött is a szereplőket s így, mintegy kommentáló jel­leggel elmélyíteni igyekszik az egyes karakterekről kialakítan­dó véleményünket. Az egy szál harmonikára szűkített zenei alá­festésnek viszont nincs meg- . oko’ható funkciója, nyugodtan ! elmaradhatna, hiszen az egyes helyzetekből fakadó rezonálások j világosan érthetők magából a 5 darabból, a színészi játékból. A { didaktikus hangsúlyozottság jól : érvényesül a befejező jelenet- E ben. a pusztulás előérzetét kife_ j jező haláltáncban, a deklasszá- • ’.ódók fénymá^as forgatagában. ■ Rendezői koncepciójának értéke ! még. hogy szakmailag megbir- ■ kózott a legnehezebb feladattal: • a darab műfajának értelmezésé- j vei. E műben nem kacagást ki- ; váltó poének csattannak hanem ■ a figura válik groteszkül nevet- : eégessé. A darab ezzel szólna : némiképp a mához azonban a : közönség reagálása igen mérték­tartó. Ez pedig mégis arra fi­gyelmeztet: vajon érdemes volt-e ezt az Osztrovszkij-dara­bot bemutatni? A színészi teljesítményekből érezni lehetett, hogy megfejelő műgonddal készültek a bemuta­tóra. ezzel is adózva az író szü­letésének 150. évfordulójára. Gálfy László Apollon szerepé­ben sikeresen formálta meg a gátlástalan svihákot. A zenés vígjátékokból ismert könnyed­séggel oldotta meg feladatát. Gumik Гопа elsősorban Zója érzelemgazdag lelkivilágát hang­súlyozta igen sokszínű árnyalat­tal. A léha férjébe szerelmes asszony naív ragaszkodásának éles kontrasztjával hitelessé tet­te a figura korlátoltságát: az érthetetlen, mániákus rajongást. Szentirmay Éva Susanne-ként élt a darab egyetlen jelentős helyzetkomikum adta lehetősé­gével, vígjátéki fordulatot te­remtett az azonos szituációból adódó kettős szerepével. A szín­padi játékban egymást jól kie­gészítő pár volt Cseresnyés Ró­zsa (Szoszipatra) és Bángyörgyi Károly (Lotohin). Az orosz dzsentri első nemzedékének életszemléletéből sajátos karak­tervonásokat hangsúlyoztak. Ér­tékes teíjesítmény volt Kovács Lajos Olesunyinja. Sután, fél­szegen viselkedő balek-figurája az előadás egyik érdekes színfolt­ja. Említésre méltó még Len­gyel János alakítása a „kevésbé’’ szélhámos Lupacsev szerepében. Langmár András atmoszfé­rát teremtő díszletei külsőségek­ben is segítették a rendezői koncepció megvalósítását. A nyitott háttérnek és az élénk, impresszionista színeknek sajá­tos funkciója volt. Hasonlókép­pen szo'gálják ezt a céltudatos­ságot Vágvölgyi Ilona jelmezei is Tóth Lajos ÁFÍSZ-kozgyűlés Békés­szentandráson , I tervezettnél 425 ezer forinttal nagyobb forgalom % (Tudósítónktól) A békésszemtandrásí ÁFÉSZ a napokban tartotta meg közgyű­lését, amelyen a vezetők beszá­moltak a múlt év munkájáról és eredményeiről, az idei ter­vekről. Mindenekelőtt megállapító*, ták, hogy az ÁFÉSZ jelentősen fejlődött az utóbbi esztendők­ben A forgalom 1972-re 1968- hoz képest 15 millió forinttal emelkedett Tavaly a tervezett 46 millió 800 ezer forint forgal­mat 47 millió 225 ezer forintra teljesítették. így több, mint másfél millió forintot osztottak ki szövetkezeti nyereség címén Az erről hozott határozatot a tagság egyhangúlag elfogadta. Biztató, hogy 100 ezer forinttal járulnak hozzá a községfejlesz­téshez. A közgyűlésen ismertették sa idei üzletpolitikai célkitűzéseket is. Elhatározták, hogy ezévben a tavalyihoz képest 1 millió forinttal nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolítanak le. Екав, ben törekednek a különböző napi fogyasztási cikkekből, zöldségből, húsból és húskészítményekből ruházati ée műszaki árukból a bőségesebb és folyamatosabb el­látásra. Végül pedig nagy gon­dot fordítanak a kereskedelmi árpolitika 1972. évi szinten tar­tásának megszilárdítására. Ambras György ■авааавввввввввавававвваввааааавааввввввааааавввававаа«вва«вавававваавввааввав«вав«авв«ававм«в»««вя«в*вв1 Eladó töltőképes, 200 literei felújított cxbroncsos vashordó minden mennyiségben a Ceorvásj ÁFÉSZ vasboltjában. Ar: megegyezés szerint Aztán folytatta: — Nem ismerem igazán. Na­gyon eltávolodtunk egymástól. Tudja ötvenegyben kitelepítet­tek minket Pestről. A férjemet és engem. Semmi okuk nem volt rá: a férjem egyetemi tanár volt, vagyontalan. Igaz, egy ideig ál- lamtitkárkodott. De bűne nem volt állítom. A gyerek persze nem volt a ki telepítési listán. A nővéremnél hagytam, aki gyor­san a névéire íratta. Nagyon hi­ányzott nekem. Nehéz volt el­szakadni... Sohse felejthetem el: mintha megérezte volna, hogy nagyon messze megyünk, kiter­jesztette a kis karját, amikor vittek minket és azt mondta utoljára: „Mindenkit 8zeretek!” Megőrjített az első napokban a tudat, hogy nincs mellettem— De aztán valahogy igyekeztünk megbékélni a sorsunkkal. Mert a férjem soha úgy nem szere­tett, mint akkor, ott, a parasztok között. Dolgozni kellett ugyan, méghozzá az ősad földeken, la­tyakban, sárban, de nem köve­telték .komolyan tőlünk. Sokat nevettünk, játszottunk, akárcsak gyerekkorunkban. Tudja, a fér­jemmel együtt voltunk gyerekek. Sajnos, hamar kiderült, hogy a tériem nagyon beteg. S két év múlva, amikor feloldották a ki­telepítést, már mentővel hoztuk haza .a Jánosba. Vesezsugorodás, menthetetlen volt. Hogy meghalt, megint n«n vehettem vissza Ilont, mert miből tartottam vol­na el? Nem volt semmiféle ke­reső foglalkozásom, csak a nyelvórákból tengtem. Festeni, rajzolni viszont kislánykoromtól szépen tudtam, elhatároztam hát, hogy kihozok magamból mindent, amit lehet. Amikor már a linóimat el tudtam adni az Alapnak, és megszaporodtak for­dítási feladataim is, magamhoz vehettem Ilont De mostmár nem azt az édes kislányt kaptam vissza, aki széttárt karokkai bi­zonygatta, hogy mindenkit sze­Dér Endre: Szeplőteíjni izereLent 20. rét... Hanem egy tizennégy éves nőt, aki ellenségesen méricskélt, aki örökké sértett arccal járt- kelt előttem, aki meg sem akart csókolni, amikor hazajött, vala­honnan... Ellenségem volt— Mondja, nem unja a fecsegése­met? — Ellenkezőleg! — szabadko­zott-Miidós. — Na garnis érdekéi, ami Ilonkával kapcsolatos! — Engem is; sőt. újabban azt hiszem, az aeyamra ment a lá­nyom.., Ügy érzem: vadidegen ember nem viselkedik olyan dur­ván velem, mint 6. Ha megkér­tem valamire, ellenszegült. Min­denben! A fordítottját tette. De- hát miért? Mi bűnöm van ne­kem, hogy így büntet? Magának fogalma sincs, mit érezhet egy anya, amikor egy leánygyerek, egy tinédzser kicsúszik a kezé­ből... Hosszú, vörös körmökkel járt haza már tizenhat éves ko­rában, festette a haját. Éjszaka állított be sokszor, sohse tudtam meg, merre jár... Éjszakánként a7 ablaknál lestem, ki kíséri ha­za. Mindig egyedül jött. De egy szót se szólt. Társaságban a leg­bűbájosabb csevegő, számomra a legkiismerhetetlenebb ember, akivel valaha is dolgom volt. Поп a megtestesült magasfeszült­ség. Nem gondolja? — Lehet, hogy az ellentétek embere — válaszolta Miklós. — De én szerelmes vagyok belé, asszonyom. S inkább úgy monda­nám, hogy magasfeszültséget vált ki belőlem. Én csak köszö­nettel tartozom neki. Iparkodom, hogy hasonlóan inspirálhassam, ahogy ő engem... — Szerintem Поп nem tud sze­retni. Hideg és merev. Ezt nem tapasztalta? — Szerintem az ellenkezője, asszonyom. Csupa melegség, csu­pa érzés. És szeretette vágyik. — Téved- Antit maga szeretet- éheégnek érez, az játék. Min­dennel és mindenkivel játszik. — Ne haragudjék, asszonyom, de úgy beszél Ilonkáról, mintha nem is a saját gyereke lenne— Ekkor jöhettem vissza a bolt­ból a kávéval Amíg a feketét daráltam és főztem odakint, anyám suttogva folytatta a fél­behagyott beszélgetést: — A saját édes gyerekem Поп. Ezért fáj az, hogy olyan talány ő nekem. Hogy állandóan látha­tatlan elektromos réteggel vonja magát körül. A nyakában a ha- lálfejeg táblát is látom szinte: „Közelébe férni lehetetlen és életveszélyes!” — Rémeket lát, asszonyom! Ekkor már megint bent vol­tam, a csészékkel. — Kóstold meg, anya: jó erős-e? — Remek, kislányom! — lel­kendezett, finomkodott. Ettől én megint ingerült lettem. A nagy- néném felől érdeklődtem, aki tu­lajdonképpen felneveli Anyám arca elmerevedett. — Nem tudok többet róla, mint te! Mióta olyan jól keres a klinikán, eszébe se jutunk! Ha mi őt nem érdekeljük, minek ér­dekeljen ő minket?! Én a nagynéném védelmére keltem. Anyám összeszorított szájjá) hallgatott. Kisvártatva otthagyott ben­nünket. Kiment a konyhába, ott szipogott. Amikor elköszöntünk, mereven és kisírt szemmel ült egy hokkedlin. Mintha a köszö­nésünket se hallotta volna. Nem válaszolt. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom