Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

10 éves az OTP-fársasházépítés

Besséïgetés Martincsek Lászlóval, az OTP Békés megyei Igazgatójával

Nagyobb felelősséget az emberért!

Gyulán я Törökzug Dán épülő OTP táreasházak

Szelőt? ή éweÜ kezdődött meg az OTP finanszírozásában a társasházak építkezése. Az első nyolclakásoe társasházat Gyulán, az Ötvös utcában építtette az OTP. A tízéves évforduló alkalmából kerestük fel Martincsek Lászlót, hogy vázolja a 10 év eredményeit és a következő évek feladatait

— Tulajdonképpen miért kezdett társasbázak építéséhez as OTP?

— Köztudott, hogy annakidején az OTP-t bízták meg az államosított házak értékesítésével, majd később felhatalmazást kaptunk arra, hogy az értékesítés mellett építéssel is foglalkozzunk. így került sor 1963-ban a már említett gyulai társasház építésére. Persze ezt aztán még sok követte..., elsősorban a városokban.

Miilyen segítséget nyújtottak ehhez a tanácsok?

•— A tanácsi segítség nélkül eem igen haladhattunk volna ennyire. Tőlük kaptuk meg a közművesített területeket, amely egyik alapvető feltétele a tár- sasház-épi tkeaésnek. Fő célunk az volt, hogy az adott város hangulatának megfelelő épületsorokat alakítsunk ki, amelyek szervesen beilleszkednek a városképbe. Az elmúlt tíz év alatt több, mint 2900 lakást tudtunk felépíttetni, értékesíteni. A városok mellett természetesen nem hanyagoltuk el a nagyközségeket sem, így például Békésen 207, Gyomán 228, Szeghalmon 84, Mezőberényben 56 lakást építtettünk. Ezek valamennyien összkomfortosak, kettő, kettő és fél. és háromszo- básak.

— Ezek tekintélyes számok. Vajon országos viszonylatban hogyan áll megyénk a* OTP-s lakások építésében?

■— A jelentések szerint évek óta az élen vagyunk. És ezt

тшшт 3

ШЗ. MABCIUS A

örömmel nyugtázzuk. Természetesen nem sikerült volna ezt az előkelő helyezést elérni a tanácsok és a felsőbb szervek támogatása nélkül.

— Mi várható a jövőben?

=—Az idén több, mint 700 lakás épül. És a negyedik ötéves tervben megvalósul Békéscsabán a Lencsés! út mellett nemrég megkezdett 800 lakásos telep kialakítása, Gyulán a Törökzugban, 543 lakás készül el ® tervidőszak végére.

Tudvalévő, hogy a kormány nemrégiben módosította a hitelfel tétól ék et, amelyek a korábbinál lényegesen kedvezőbb körülményeket teremtenek. Mérséklődik az előtörlesztés, a kész- pénzfizetés összege, de a legnagyobb kedvezményt a vállalati támogatású munkáslakás építkezésekhez biztosítják.

*— Hogy értendő ez?

—i Az a munkáscsalád, akinek két gyermeke van, és 20 százalékos vállalati támogatásban részesül, például egy 250

ezer forint értékű ház vásárlásánál 13—15 ezer forintot fizet be.

— És akik nem részesülnek

vállalati támogatásban?

— Tanácsi kijelölés esetén az előtörlesztés összege 25 százalék, az OTP-kölcsön pedig 75 Százalék. Bár az új rendelkezés mindössze két hónapos, az előrejelzések szerint sokan veszik majd igénybe. így a Kner Nyomda több, mint húsz fizikai munkásnak biztosit vállalati támogatást.

Az OTP az elmúlt 10 év alatt több mint 600 millió forintot fordított lakásépítésre Ez a szám a jövőben még tovább növekszik és várható, hogy a városok mellett több nagy- és kisközségben épülnek újabb OTP-s lakások. A negyedik ötéves terv ideje alatt összesen négyezer lakást építtet az OTP. Szeretnénk a közeljövőben erőteljesebben rátérni a paneles építkezésre, amellyel az eddiginél jóval rö- vidébb idő alatt több lakás készülhet éL

Kettőszázezer forint óvoda-fejlesztésre

Őröm gondokkal

Békéscsabán 1970-ben nyílt ! meg a volt úttörőház helyén a Tanácsköztársaság ; úti óvodai, amely a megye leg-| nagyobb gyermekintézménye.1 A hét csoportban összesen 250 gyermek jár ,ami azt jelenti, hogy egy csoportra átlagosan harmincöt-harminchat gyermek ; jut Tizenöt óvónő és tíz dajka, i illetve gondozónő végzi a gyermekek nevelését gondozását. A ' városi tanács és a vállalatok tá- j Riogatásáról kérdeztük Maros- vári Pálné vezetőóvónőt aki a következőket mondotta:

— Az elmúlt több, mint két év alatt nagy erőfeszítéseket tett a városi tanács, hogy megfelelő feltételeket biztosítson a gyermekeknek és a dolgozóknak j egyaránt A berendezések meg-1 vásárlása, valamint az épület belső rekonstrukciója nagy anyagi megterhelést jelentett a tanácsnak. Pénzügyi fedezet hiányában az udvar kiaíakitár sa, parkosítása és felszerelése nem valósulhatott meg teljes egészében. Ezeken a gondokon részben segítettek — elsősorban a Vegyesipari Vállalat, a Konzervgyár és az Építőipari Vállalat szocialista brigádjai, valamint a Rózsa Ferenc Gimnázium diákjai — akik társadalmi munkában fákat ültettek, földet egyengettek; padokat, kerítést csináltak.

—- öröm számunkra — feőy— Kevés a hely

tatta a vezetőóvónő —, hogy a napokban véglegessé vált a 200 ezer forintos támogatás. Március 10-ig elkészül a költségvetési tervezet és a Kertészeti és Köztisztasági Vállalat már hozzá is kezd a munkákhoz. A tervek szerint elkészül egy 200 négyzetméter alapterületű betonkifutó, két pancsoló, babaházak, csúzdák, a testi fejlődés elősegítésére megfelelő nagyságú nyújtó és korlát. A többi rész parkírozva lesz. A munka befejezését június végére ígérte a kivitelező vállalat, melyet reméljük be is tart.

Gondot jelent Tiszont ,hogy az építés időszakában a gyermekeket nem tudjuk az udvarra vinni. A játszótér elkészülése után pedig tulajdonképpen csökkenni fog a mozgási terület.

Nagyon jő lenne, ha a főváros és más városok példájára megvalósulna Békéscsabán is az a gyakorlat, hogy meg telelő üres telek vagy tér bekerítésével nagyobb területet tudnánk biztosítani a gyermekek részére és így maximálisa« ki tudnánk elégíteni a mozgásigényüket.

A városi tanács 1973-ban óvodák bővítésére 11,5 millió forintot irányzott elő. A társadalmi, gazdasági szervek és vállalatok erőfeszütcVei előbb-utóbb meghozzák a várt eredményt, szemünk fénye, a gyermekek érdekében. Seres Sándor I

K

önny, szenvedés és gyász. Szívszorongató szavak, amelyeknek puszta emlegetése is önkéntelenül tragikus emberi sorsokat idéz fel emlékezetünkben. És még keserűbb az érzés,’ amikor életvidám fiatalok, erejük te'jében levő munkások halá’hírét vesszük. S az ok, amely életüket követelte, mindössze két szó: üzemi baleset! Mert róluk van szó. róluk, akiket munka közben baleset következtében ért utói a végzet.

Végzet! Igen, így mondjuk, bár fejünkben mindjárt ott motoszkál az is. hogy vajon szabad-e belenyugodni a végzetbe, nem tehetünk-e ellene semmit? A válasz csak egy lehet: nem nyugodhatunk bele, igenis sokat tehetünk azért, hogy fejünk fölül a1 hárítsuk a bajt.

Akaratlanul a fenti gondolatok jutottak eszembe, amikorára végigolvastam a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Munka- védelmi Bizottságának az 1972. évi üzemi balesetek alakulásáról készített összefoglaló jelentését. A számok, a tapasztalatok aggasztóak. Sok mentséget tehetne találni rá, hogy miért ilyenek. Sajnos a magyarázkodások nem változtatják meg a szomorú statisztikát A valóság attól még valóság marad. Éppen ezért kellene okulni és okulva cselekedni. És hogy az elmondottak egy pillanatig se tűnienek holmi okoskodásnak, beszéljenek a tények. Tavaly a megye iparában, építőiparában, mezőgazdaságában (állami és szövetkezeti gazdaságaiban), közlekedésében és kereskedelmében 5140 üzemi baleset történt, 134-el több, mint egy évvel korábban. A munkából kiesett napok száma 104 363 volt. s ez 2016-tal haladta meg az egy év előttit

M

int látható: a balesetek

száma is, a munkából kiesett napok száma is növekedett. A le.eszomorúbb és most már megváltoztathatatlan, hogy a halálos balesetek csaknem megkétszereződtek. 1971-ben

11-en haltak meg üzemi baleset következtében, tavaly már 20-an vesztették ó’etüket. és ami elgondolkoztató: az idén az eddig eltelt időben hatan haltak roeg! Sovány vigasz, hogy az elmúlt évben * megelőzőhöz képest 13-mal csökkent azoknak a száma, akik csonkulásos balesetet szenvedtek. Hiányzó kezük. lábuk mégis láthatatlan felkiáltójelként figyelmeztet: Ember, vigyázz a magad és mások életére, testi épségére!

De nem untatom a kedves olvasót a számok felsorolásával, hiszen a leírtak is bőségesen elegendők ahhoz, hogy háborog- jon a lelkiismeretűnk. Csakhogy — úgy vélem — azzal még nem jutunk egy lépéssel sem előbbre. Ahhoz ennél jóval több kell és szükséges. Mindenekelőtt nagyobb fele’ósség. a műszaki feltételek megteremtése és biztosítása, hatékonyabb és körültekintőbb munkavédelmi oktatás, a megtörtént balesetek okainak alapos és következetes feltárása, s végül a veszélyforrások haladékta’an megszüntetése. Mindez nem mond ellent annak, hogy a megelőzés a legfontosabb tennivaló. Ha viszont már megtörtént a baj, akkor ’egalább okulás és gyors intézkedés kövesse.

Ennek indokoltságának bizonyítására ákarva-akaratlanul ismét csak a számokhoz kell folyamodnunk. Mégpedig azért, mivel az arányok alkalmasak annak érzékeltetésére is, hogy 'bizony jócskán sántít még a felelősségérzet s a szemléletben sincsen minden rendben. íme azok a tények és megállapítások. amelyeket tavaly a második félévben 415 üzemi balesetről felvett jegyzőkönyv elemzése alapján szereztek. Az első tanulság: a balesetek 25 százaléka a nődolgozókat. 10,5 százaléka a 18 éven aluli, 21 százaléka pedig a 30 éven aluli dolgozókat érte. Nyilvánvaló a tennivaló: fokozottabb figyelmet

igényel az üzemekben és a vállalatoknál a nők és fiatalok helyzetével. munkakörülményeivel való törődés. Az elemzések azonban másra is intenek. A második tanulság szerint arra. hogy az üzemi balesetek kivizsgálásánál továbbra sem történt jelentősebb előrehaladás a teendő intézkedések színvonalában. azaz olyanokra, amelyek alkalmasak a hasonló balesetek megelőzésére. Mennyire így van. azt a vizsgált jegyzőkönyvek tanúsítják. Eszerint a megtörtént balesetek 45 százalékánál a sérültet marasztalták el, 30 százalékánál a dolgozó újra-okta- tását határozták meg, 15 százalékánál semmit (?!) és csak. mindössze 10 százalékánál tartottak szükségesnek műszaki intézkedést

B

árhogyan értékeljük és nézzük ezt az arányt, amely egyúttal a balesetek okaira is utal valamiféle kényelmes álláspontot fedezhetünk fel benne Szó szerint azt — ha a számoknak hinni, lehet, márpedig miért ne higgyünk, —, hogy a balesetek zöméért egyedül a munkás a felelős. Aligha van ez így. Mindez természetesen nem mentheti fel azokat, akik valóban felelőtlenség és virtuskodás miatt szenvednek balesetet vagy akik semmibeveszik a vonatkozó óvórendsza. bályokat. nem használják ar; egyéni védőfelszereléseket, de1 azokat sem. akik ezt eltűrik,

Ha ezt figyelembe vesszük, akkor is kevésnek tűnik az, hogy a megtörtént baleseteknek csak tíz százalékát követi műszáki intézkedés. Tudvalevő ugyanis, hogy üzemi balesetek főként gépek berendezések, szállító járművek és eszközök működtetése, különböző szerszámok használata közben fordulnak elő. Mégpedig akkor, ha eközben valóban létezik baleseti veszélyforrás, Márpedig miért ne létezne. Nos, a vizsgálatoknak elsősorban ezeket kellene feltárnia, a műszaki intézkedéseknek pedig megszüntetnie. Igenám — mondják erre —, csakhogy ehhez pénz is kell Természetes, a ezt senki sem vonja kétségbe, hogy nagyon sok műszaki megelőző intézkedéshez pénzre is szükség van, De nemcsak pénzre. Munkavédelmi szakemberek vallják, hogy több törődéssel a múlt évben bekövetkezett üzemi baleseteknek mintegy a felét minden fillér ráfordítás nélkül meg lehetett volna „takarítani”. Igen. ha nagyobb lett volna a felelősség a dolgozók életéért és biztonságos munkafeltételeiért.

S

hogy nem ez történt annak egyenes következménye: megyénk egy jó közepes üzem évi termelésével lett szegényebb a múlt esztendőben. De hozzászámíthatjuk ehhez a táppénzre, a gyógykezeltetésre és a gyógyszerre kifizetett, illetve fordított több tízmillió forintot is. Végül pedig a soksok keserű könnyet, a rövidebb és hosszabb ideig tartó szenvedést. az 4'et végéig elkísérő rokkantságot, s azokat a legfájdalmasabb érzéseket és pótolhatatlan veszteségeket, amelyeket egy-egy családnak a halálos üzemi baleset okozott. Ezért nem lehet nem szabad belenyugodni a mostani helyzetbe, hanem nagyobb felelősséggel termi és cselekedni kell azért, hogy emiatt kevesebb legyen a könny, a szenvedés és a gyásat

!?ей0шаь ü?(séec'

I