Békés Megyei Népújság, 1973. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-20 / 66. szám
**К*впв«вв9«вяввягаяяммгашятмма1 Д talaj nedvességének védelme А têt ismét nagyon csapadékszegény volt: szeptember elejétől január végéig a sokévi átlagnál 25—50 százalékkal kevesebb csapadék hullott az ország nagy részén. Nehezíti a helyzetet, hogy — az összesített meteorológiai jelentések szerint — 1970. második felétől úgyszólván minden hónapiban, tehát előzőleg harminc hónapon át a szokásosnál kevesebb csapadék jutott a földekre. Ezért az öntözés mellett minden olyan módszer hasznosítása fontos, amellyel a még meglévő Talajnedvességet megtarthatjuk. Elsősorban a talaj vízkészletének fő pazarlói, a gyomok ellen kell küzdeni. A gyomnövények többsége ugyanis nagy kiterjedésű gyökérzetet fejleszt és ezzel több vizet vesz fel, — amit el is párologtat —■, mint a kultúrnövények. A babbal és a borsóval folytatott kísérletek például kimutatták: há gyomos volt a terület, a felszíni húsz centi- méteres talajrétegben egy hét alatt 8—10 mro-el több víz fogyott él, mint a gyommentes területrészeken. A gyomok által felhasznált vízmennyiség tehát .jelentős mértékben csökkentheti a termesztett növények rendelkezésére álló vízkészletet, ezért meg kell gátolni az elgyomoso- dást Gyomirtás — talajművelés A‘ gyomirtás hagyományos módja a rendszeres időközökben végzett talaj ápolás. A talaj vízkészletének megőrzése szempontjából azonban az sem közömbös, hogy milyen eszközzel és milyen mélyen műveljük a talajt. A gyakori kapálás ugyanis, ha nem sekély, sarabolássze- rű, hanem két-három centiméternél mélyebb, akkor rétegcentiméterenként akár hat milliméterrel is fokozza a talaj vízpárologtatását. Ezért kedvezőbb, ha kapálás helyett boronával lazítjuk a talajfelszínt és irtjuk a gyomot, amíg a termesztett növényben még nem okoz kárt a fogasborona. Ha forgatnunk; szántanunk kell most a talajt, ezt is azonnal kövesse a felszínegyengető gereblyéz és. buronátás’, különben a nagyfelületű rögök kőkeményre száradhatnak. Esetenként a hengerezés is elősegíti a talaj nedvességtartalmának megőrzését, feltárását, a gyűrűs henger egyébként rendszerint hatásosabban, mint a sima henger. Eokozza a talaj vízveszteségét minden olyan eljárás, amely megnöveli a talajfelszínt. Többek között ezért sem kifizetődő a régen elterjedt kukorica-fel- töltögetés és a zöldségnövények, virágok számára kijelölt ágyások sírhantszerű felmagasítása. Kerülni kell minden felesleges bak- hátképzést Köztestermesztés és kémiai védelem Mivel s talaj ás a növények párologtatását a szél is fokozza, ahol lehetséges az alacsonyabb növények között soronként termesszünk magasabbakat — köz- testermesztés —, vagy határoljuk körül a területüket magasabb növényekkel — a kulisszás termesztés —, mert ez többé-ke- vésbé útját állja a szárító hatású szélnek. Erre a célra például a kukorica, a cirok, kender és a karósbab alkalma«. Az egyre elterjedtebben alkalmazott zöldtrágya termesztésénél is figyelemmel kell lenni arra, hogy száraz tél, tavasz után mielőbb be kell dolgozni a talajba a zöldtrágyanövényt, mivel fejlődése alatt naponta négy-hat milliméter vizet párologtat ei a talajból. A talajnedvesség megőrzésére kémiai eljárásokkal is kísérleteznek. Külföldön már elterjedt a karbamid és formaldehid műgyanták habosítása révén nyert műanyaghab használata, amely sok: vizet képes felvenrti-tárolnL ezért a talajba keverve, nagymértékben javítja annak vízmegtartó képességét. Legújabban pedig olyan szintetikus anyagok után kutatnak, amelyeket gazdaságosan lehetne használni olyan módon, hogy a talaj felső rétegébe keverve, kiszárítanák a felszíni réteget és így meggátolnák az alsóbb talajrétegek vízvesztését. T. Ж Támadás vándormadarak ellen Nemcsak olasz „vadászok” ellenségei az Európa felett északról Afrikába húzó vándormadaraknak, hanem az ősi ellenség: az Eleonora-sólyom is. (Nevét egy XIV. századi szardíniái hercegnőről, Eleonora d’Arbo- rea-ról kapta.) Évente legalább egymillió költözőmadár esik e ragadozó madár áldozatául, amely kíméletlenül csap le a madárseregre a Földközi-tenger fölött. Ciprus és Marokkó között kb. kétezer pár él, s mivel fiókái ősszel kelnek ki, szeptember—októberben, a madarak vonulásának idején, sok táplálékra van szükségük _ Az ornitológusok az utóbbi időben kezdték felmérni, mekkora lehet a költöző madarak száma. Jelenlegi becslésük szerint 100 napon belül egymilliárd madár repül át Europa felett, egy- részük — a rovarevők, 1000— 2000 méter magasan, a magvakat evők alacsonyan, pár száz méter magasságban. A sólymok mintegy elősegítik a természetes kiválasztódást: elsősorban a gyenge, beteges madarak válnak prédául. A sólymok életét is mostanában kezdték kutatni: érdekes módon a fészkeket egymás szomszédságában építik fel, más ragadozó madaraktól eltérően, és vadászni is tömegesen szállnak a Földközi-tenger fölé, ahol valóságos hálót feszítenek az érkező madársereg elé. A jó tápláléktól hamar megnőnek a sólyom-fiókák is: egy hónap múlva már repülni tudnak, s akkor az Eleonora-sólyomból is vándormadár lesz; elköltözik Ecuadorba. S Eötvös Lóránd rádium-kórház * utódaként. Az 50-es évektől ! ugyanis egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a rosszindulatú daganatok gyógyítása, a sugárkezelésen ég a műtéteken túlmenően, újabb módszereket is igényéi. A rákos betegek száma pedag egyre nőtt. A régi rádium- kórház már sem technikailag, sem a férőhelyek számét tekintve nem tudta kielégítően еИаЛт feladatát. Így jött létre az Országom Onkológiai Intézet, amely a maga nemében egyetlen az országban. Célja elsődlegesen az onkológiai betegek speciális, módszeres kezelése. Ez nem jelenti azt, hogy az ország összes rákos betegét itt kezelik — ez lehetetlen lenne, mert évente körülbelül százezer rákos 'beteggel kell számolni —, hanem ennek körülbelül tíz százalékát. Elsősorban azokat a betegeket gyógyítják, akiknél diagnosztikai (betegség-felismerő) vagy terápiás (gyógykezelési) problémák vannak. Ezenkívül új gyógymódokait dolgoznak ki, külföldi gyógyítási tapasztalatokat próbálnak ki, amelyeket aztán átadnak más kfcndkáknak, kórháként számot tartó emberiség ma már céltudatosan beavatkozik a szaporulat alakulásába, hogy a majdani halászzsákmányt ezáltal is növelje. A halállomány „karbantartására” és félfrissítésére különösen nagy súlyt fektetnek a kutatóintézetek, a „halgyárak”. Kiváltképpen az értékes húsú halfajok — például a lazacfélék, a tokhalak, stb. — tenyésztésével törődnek sokat A képen látható fehérköpenyes dolgozók nem igazgyöngyöket válogatnak, hanem a mesterségesen megtermékenyített halikrákat készítik elő a keltetéshez, nagy figyelmet kívánó munkával. A tálakra rajaiknak. Az intézetnek hét osztályán 300 ágy áll a betegek rendelkezésére. Az Országom Onkológiai Intézet keretében Onko- patológiad Kutató Intézetet is létesítettek . Ennek kizáiódagos célja a daganatkutatás. Felkerestük dr. Eckhardt Sándor igazgató főorvost, aki 1971. óta az Országos Onkológiai Intézet igazgatója. — Véleménye szerint jelenleg melyek a daganatos megbetegedésekkel foglalkozó tudomány nak, az onkológiának a legfontosabb problémái? — Jelenleg a daganat*® betegségiek gyógyszeres kezeidének kutatása a központi }<obléma. Hogy miért éppen ez — erre egyszerű a magyarázat. A sebészi és radiológiai kezelés ugyanis, mely jelenleg a rákos betegek körülbelül 40 %-át képes meggyógyítani (feltéve, ha időben orvosihoz fordulnak!), már igen közel van ahhoz a határhoz ami után hatásfokát nem képes többé emelni. A gyógyszeres kezelés viszont még távolról sem érte el ezt a maximális szintet! Nyilvánvaló tehát, hogy ezen a téren várható nagy fejlődés. Vagyis olyan gyógyszerek létrehozása, mehónapot töltenek a különleges keltetőberendezésben. Onnan a nevelőbe viszik át a tálcák tartalmát, ahol az embriók további két hónapig nyugalomban vannak. Ezt követően a legerősebb apróságokot visszaadják a természetnek, útjukra bocsátják őket a folyókba. A Szovjetunió Iturup-szigetén levő Kurdi Halgyárban évente közel 80 millió kishalat tenyésztenek ki az értékes szibériai és púposlazac-fajtákból. Talán kevesen tudják, hogy a Szovjetuniónak külön Halgazdasági Minisztériuma van, amelynek felügyelete alá 140 haltenyésztő és akklimatizációs állomás tartozik. lyekkd az áttét-képződést meg1 lehet akadályozná, illetőleg a már meglévő áttéteket, s azokat, amelyekkel szemben a sebészi és a sugárkezelés tehetetlen, hatásosam gyógyítani. A rák esetébe« a gyógyítást különösen nehezíti, hogy nem ismerjük a betegség kórokát, kiváltó okát, — Igen. Éppen ezért nemcsak a rákos 'betegek gyógyítása a feladatúink, hanem a rák megelőzése, a profilaxis. Persze, ez is akkor lenne igazán hatásos, ha pontosan tudnánk, hogy adott esetben mi okozza a daganatos betegséget, téhát mi ellen kell védekeznünk. Véleményem szerint a rosszindulatú daganatot több tényező együttesen hozza létre. Jelenleg a rákos megbetegedések mintegy 25—30 %- át olyan külső ártalmak váltják M, amelyeket ismerünk, meg tudunk magyarázni. Ilyenek például a foglalkozási ártalmak, a nagyvárosi levegő szennyezettsé- ge, a cigaretta, az egyes táplálékokban fellelhető karcinogén (rákkeltő) anyagok stb. — Ej a vírusok? Emberi rákos sejtekből elektronmikroszkóppal már kimutat tok vírusokat. Az emlőrákra gondolok. —i A vírusok szerepét nem lehet kizárni. De szerintem nem előidézői, csak előmozdítói a betegségnek. Az emberi rákos sejtekben talált vírusok kórokozó voltát étidéig még nem tudták egyértelműen bizonyítaná. Egyébként a környezeti ártalmak daganatkeltő hatására jellegzetes példa a tüdőrák feltűnő szaporodása. A dohányzás egyre jobban terjedő káros szokása most már nemcsak a férfiak, hanem a nőfe körében is „hódít”. Ennék következtében — bizonyítottan egyenes arányban niko- ttnfogyasztássái —> szaporodik a tüdőrákban szenvedő nők száma. Szinte elbarzasztó az a tény, hogy újabban már egyes iskolákban is „dohányzó-szobákat” létesítenek! pedig minél korábban kezdi valaki a dohányzást, annál károsabb! És a dohányos nemcsak önmagának árt, hanem környezetének is, a cigarettafüst belélegzésére kényszerítve őket. Persze a dohányzás egymagában még nem vált ki tüdőrákot, de elsődleges előmozdító tényező. Meg kell mondanom, hogy Magyarországon jelenleg a tüdőrák a leggyakoribb rosszindulatú, daganatos betegség. — igazgató űr, hogyan látja a jövő perspektíváit; szakterületén belül hol, miben várja » legnagyobb fejlődést? — Az onkológia területén a fejlődést eilég lassúnak látom. De ez érthető is. mivel a rák kórokának, pontosabban kórokainak kutatása nagy energiát és sok kutatási ráfordítást igényéi. Ennek érdekében ma már a kapitalista ég a szocialista országok között egyaránt nemzetköti kutatási együttműködés van. Hazai viszonylatban szerintem elsősorban két területen várható fejlődés. Először lg a gyógyítható daganatok korai fölismerésében, amelynek fontos feltétele a szűrőmozgaimak alapos megszervezése. Ez konkrét program. A másik terület kutatási feladat és távolabbra mutat: célja, hogy az olyan daganatos megbetegedéseket (például heveny leukémia, emlőrák, béldaganatok), gyógyíthassuk, amelyeknek ez- ideig még nincs gyógyszere vagy nincs eredményes gyógymódja. E. Ё. 5 békés mm 1973. MÁRCIUS 29. Beszélgetés a rákbetegségről iír. Eckhardt Sándor onkológus főorvossal * Az Országos Onkológiai f|rte• zet 1953-ban alakult meg, az Haltenyésstés futóssalagon A vizek élővilágára táplálék- köti ikrák mintegy két és fél
