Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-28 / 49. szám
Hitvallás a műteremből: „Igazán új művészet az, amelyik társadalmilag szükséges maradandót fejez ki" égi ismerősök vagyunk Gabu- rek Káro'lyaL Tudom, hogy éppen húsz esztendeje szenvedélye a festés — akkor ment először Mokos József képzőművészeti körébe; hogy szerelmese ■ tájnak. Békéscsabának — nem csak képeiből látszik ez, hanem abból is hogy a Hazafias Népfront városi bizottságának festőművész tagjaként a várospolitikai bizottságban tevékenykedik; hogy nagyra becsüli a megelőző korcát művészetét — ■ műteremben mindig keze- ügyében van Kassák Lajos fél évszázaddal ezelőtti haladó folyóiratának. a Mának nemrég megjelentetett hasonmás-kiadása. Számtalanszor beszélgettünk már életről, politikáról, társadalomról. Vagy mint leggyakrabban és legutóbb is: művészetről«, — Vágjunk mindjárt ■ közepébe: mit ad a környezet a festőnek s mit adhat a művész a környezetnek! — A környezet sohasem holt dolog. Még akkor is élő. ha nem közvetlenül « társadalmi környezetről van szó, hanem mondjuk egy élettelen házról. Hiszen egy házban — például egy öreg csabai házban — nagyon sok ember, több nemzedék tapasztalata, bö’csessége testesül meg Rendkívül ésszerű egy-egy ilyen ház minden eleme. Ebben rejlik - legelsősorban szépsége is. Ugyanígy más népművészeti tárgyak szépsége. A szülőföld, az ezernyi szenvedély- és szén ved és-alakította táj adja a festőnek a formavilágot, amelyet felhasználhat munkája közben. Én egyáltalában nem szégyélem. hogy ebből a szűkén vett helyi világból merítem a formáimat — és nemcsak a formát, a szellemi világomat is. Ez — a néphez, a tájhoz, a társadalomhoz kötődés — nagyon fontos dolog Ezt tartom realizmusnak. A legnagyobb műalkotások motívumai is legtöbbször a népből fakadnak — Chagall orosz tájainál éppúgy, mint Bartóknak a népdalkincset felhasználómegnemesítő-kibon cakoztató kompozícióinál. A valósághoz kötődés azonban nem jelent puszta másolást. Valamit — egy tájat egy házat, akármilyen szé. pék is legyenek — újra megcsinálni nem érdemes. sätmsm S 1973. FEBRUÁR 28. ’A jó képhez vászon kell, ecset, festék, s termés :e lesen szükséges az alkotó és maga a világ. Az alkotó nem centrumként. mindenen felül álló középpontként, hanem a megeló. ző korok, a társadalom által meghatározott egyénként, aki képes hozzáadni valamit a látott valóságdarabhoz. — Mi ez a többlet, amelyet a művésznek „hozzá kell adni a valósághoz”? — Előbb még valamit a vászonhoz, ecsethez » a festőhöz; rendkívül fontos — nemcsak a képzőművészetben, más művéradnia: hiszen új szemszögből mutatja meg a világ egy darabját, azt új meg új oldaláról tárja fel, hozza még inkább emberközelbe. Ezt gondolom én a legfontosabbnak; emberközelibe bé hozni a világot — s ezá’tal azt áttételesen, szellemileg minél többek birtokává, minél inkább átalakíthatóvá tenni, végső soron átalakítani. — Szóba került az absztraktművészet. Mennyire lehet „absztrakt” például egy festmény? — Azt hiszem nem lehet elválasztani a realizmust a valószeti ágakban is — a technikai tudás, a mesterség fogásainak biztos ismerete. Mert igaz ugyan, hogy mondjuk József Attila va'amelyik szonettje nem a szonett-formáért önmagáért szép. hanem elsősorban a tartalmi gazdagsága miatt ám azt sem lehet cáfolni, hogy ez a tar« talmi gazdagság a szonett-forma szabályainak tökéletes alkalmazása nélkül nem válhatott volna igazán értékes költeménnyé. A leg-„absztraktabb” képeket festő Picasso nem lehetne nagy művész, ha nem Ismerné tökéletesen a rajzo’ás valamennyi szakmai titkát nem lenne birtokában a sokszor fitymálva emlegetett technikai tudásnak. E nélkül csak kókler- kedni lehet A többlet mindezeken felül, hogy az alkotó a világ ismerete alapján újat tudjon mondani, amit előtte még senki sem mondott ki. Méghozzá olyan újat, amely társadalmilag szükséges maradandót fejez ki. Ami nemcsak az egyénnek fontos, nemcsak múzeumi tárgyként marad meg. hanem tovább él a társadalomban is. Mert a társadalom is érzi-tudja hogy az adott alkotásnak meg kell masa gh őseget az absztrakciótól, a teljes elvonatkoztatástól. A reálista művekben mindig van elvont gondolat és lehetetlen olyan elvonatkoztatás, amely teljesen független lenne a va'ó- ságtól. Nem biztos, hogy érthetetlen. túlságosan elvonatkoztatott az; amit nem ért meg mindenki. Ady verseinek formai elemeit nem feltétlenül tudja első pillantásra követni az, aki korábban csak Petőfit ismerte — nem azért persze, mert Petőfi csak a „primitíveknek” való. Ugyanígy nem igaz azonban. hogy valami pusztán azért lehet jó, mert a többség nem érti. Nem ez a jó műa'kotás ismérve. Hanem a tényleg maradandó, hasznos gondolatok és az ezek kifejezéséhez nélkülözhetetlen mesterségbeli tudás. Hogy mi kell ezekhez az alkotó részéről, aki a maga társadalmában lakóhelye formavilágá- ban ° irányú tehetség és feltétlenül a szorgalom. S nem utolsósorban az elmúlt korok művészei példájának követése: az igazán na. gyök között egy sem akadt, aki valaha is megelégedett lett volna addigi önmagával... Idaniss) Jegyzetek a Moszkva partról 4. Zágorszkba feltétlenül menjen el a turista, ha Moszkvában jár és tud magának szűk napot sza. kítani egy nagyon érdeke., kirándulásra. Mert ritka lehetőség, hogy hetvenegynéhány kilométer megtétele után — eny- nyire van Zágorszk a fővárostól — máris a „pravoszláv Vatikán^ ban” legyen. Buszoktól, személy- kocsiktól, teherautóktól hemzsegő utcákra néznek itt a Troica-Szergijev kolostor hallgatag XIV. századi falai, hogy egy másfajta nyüzsgést fogadjanak be maguk is: turistaként, hívőkét, akik kíváncsiságból, szokásból, meggyőződésből járják a faragottköves utakat, betérve a múzeumokba, ma is mű. I ködő templomok valamelyikébe. Látni. és megnéznivaló akad bőven. Zöldben-kékben-arany- ban pompázó hagymakupolák, zömök, félköríves záródású épületből nőnek ki; sokemeletes, áttört fehéroezlopas, zöld falú harangtorony: három-négyszáz, éves, vörösfehér palota, a pátriárka lakóhelye. Jelenleg Pimen a pravoszláv egyház első embere ,aki a néhány éve elhunyt | Alekszijt követi méltóságában. Alekszij nagy tiszteletnek órven_1 dett-orvend, s nemcsak a hívők körében — igen pozitív szerepet játszott a leningrádi blokád idején a második világháborúban. A kolostor múzeumának emlékszobáiban bemutatják magas állami kitüntetéseit, íróasztalát, egyházi öltözékeit, fényképeit, s a Pravda hasábjain Sztálinnal folytatott levélváltását Az 1920 ban Lenin rendeletére megnyílt múzeum többi • termében sokezer mérhetetlen értékű műtárgy várja a látogatót: a kötelezően merev sza keze ten is sok igaz valóságrészlete*, emberi szenvedélyt átsugárzó ikonok, drágakövekkel díszített táblájű kézírásos könyvek, templom-makettek, régi fémpénzek, fantasztikusan bonyolult mintákkal ékes kegyszerek, modern képzőművészeti irányokat követő szentképek sorjáznak egymás mellett, csodálatra késztetve a legnagyobbrészt dús szakáilu pa_ póktól kalauzolt turistákat. Nem kevesebb érdeklődő keresi fel a templomokat. A hívők legtöbbje az idősebb korosztályhoz tartozik, rajtuk kívül sok a testi hibás. A nem vallásos érzületből, hanem a múlt építészete, képzőművészete iránti érdeklődésből belépő is megrendül. S e hatástól is elszomorodva, lenyűgözve hallgatja az asszonyok, férfiak egyszerű, nekünk néha szokatlan harmóniákkal hangzó fájdalmas kórusát A gyertyái üst,homálycs temp- lomhajóban félelmetes „ hatás... Szvzdal látnivalói egészen mások. Több a régi terr plam, kolostor, hosszabb, erősebb védőfalak övezik az épületeket. Az élet sem olyan eleven, a legtöbb helyen még ezután elvégez, ni való feladat a restaurálás. Ezért aztán a kőmúltná. érdekesebb a féligkész skanzen. Hatszögűre faragott fahasábokból összeillesztett út vezet a házak közé. Régi parajt portán a tüzelő garmadája mellett faeke, szántalp, háncsböl-gailyakból összerótt borona. Bent egyszerű, sok munkával-fáradsággal készült űreszközök, korsók, tek- nők, mennyezetről lógó szerény bölcső*eret, a kemencéhez közel, fejmagasságban deszkaplató, a gyerekek helyi télidőben. Megnéznivaló a fal is: emoe derék- nyi fenyőtörzsekből faragva, kóccal tömi tett illesztéseKkel, évtizedek óta árasztva 3 gyantás erdőillatot — a helyi adottságok okos felhasználásának tökéletes példája. Hasonló a pár lépésre újból-felépített cséplőalkalma_ tceság. Az idegenvezető ki-tud- ja-hányadszor meséli, begy az óriás kerék belsejében jobbágyok gyalogoltak szakadatlan, hajtva-űzve magukat, forgatva az örökké rabszolgát igénylő kerékbörtönt. Az ember volt a legolcsóbb motor s a szerkezet a maga kegyetlensége ellenére is giazdag fantáziáról, eredeti fel- találóösztönról bizonykodik. Pereszlavl-Zalesszkij kevesebb régi épületet kínál látnivalóul, mint a Moszkva körüli úgynevezett „aranygyűrű” két élőbbé városa. A templomok üres-ridegek, az erőd múzeuma sem vetekedhet a zágorszkival. A Sáljapin-emlékszoba nr ellett — itt vannak a világrangú énekes régi fegyverei, sapkája, néhány bútora, s a közelben volt a nyaralója, amely ma gyermek-sza patórium — csak a hajózás emlékei érdemelnek különösebb figyelmet Nem >s annyira a kolostorban, hanem inkább a másik múzeumban, a Dörgőhegynek nevezett városszéli magaslat pionírparkjában .ahol igénytelen épület rejti a Fortunát L Péter hajóját Maga a cár is dolgozott a még megrongálta» is hatalmas erőt sejtető, robosz. tus víziváron. Görögdinnye nagyságú vitorlafeszítő csigák, régi hajóóra, áesszerszámak, rozsda, vaskapcsok, kötéldar*- bok idézik a múltat, szobrok, festmények őrzik Nagy Péter arcvonásait A múzeum elől jól látszik a Plescsejevo tó, amelyen gyerekkorában játé'fl'lottát vezérelt minden oroszok későbbi ura. B tavon bocsátották vízre »Péter cár-korának első igazi hadihajó, it ig. Csaknem három évszázada mindennek-mégsem ezek a legrégibb történelmi érdekességek. A Sándor-hegy például Alek£7- — 3r N^evs-Vil tip--» ^n«-»1i, azért a Nyevszkijét, aki fejedelme volt a városnak. Amely azon_ ban már akkor, a XIII. századiban is ősi helységnek számított. Jurij Dolgorukii alanttotta X152-ben. Nem kis dolog, ha tekintetbe vesszük, hogy Moszitva — ugyancsak Dolgorukijhoz fűződő — alapítását 1147-re teszik a krónikák __ (F olytattuk) Danlss Győző hajfalóházak ponyvák zacskók zsákok MINDEN MÉRETBEN ME 3RENDELHETŐK PÉCS-NAGYPOSTAVÖLGYI MÜANYAGÜZEMBEN Telefon; 15—993. 198690 Fólia
