Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

Aggódjanak, az a dolgok! Kissé cinikusan fogalmazott a legutóbbi *özabó csaiád”-ban megszólaló édesanya,amikor a címben álló kijelentést tette az iskolia munkájáróL Ha ciniz­musát leszámítjuk, akkor viszont nyugodtan mondhatjuk, hogy a lényegre tapintott A lényegre, méghozzá úgy, hogy a pedagó­gusok zömét nem is kell aggó­dásra biztatni, mert érzik és tudják, hogy a gondjaikra bízott gyermekek sorsáért aggódniuk kell. Jól példázták ennek az ag­gódásnak a jelenlétét a félévet megelőző osztályozó értekezletek, valamint a félévet követő szülői értekezletek. Még ha néha hangosabban Os történt az „eszmecsere”, mint ahogy ezt felnőttektől elvárná « kívülálló, értékéből nem vont le semmit, de sok mindenre enged következtetni Mert megszól­hatunk-e valakit azért, hogy ta­nítványa magatartása, szorgalma mellett érvel? Hogy azt érzi, hogy nem csupán formalitás, ri­deg szám egy osztályzat, hanem mérce, norma, relációk sora, melyben nagyon sok minden he­lyet kap. A kitartás és a pon­tosság, a munkához és a közös­séghez való viszony. És ami a legdöntőbb, mindez az adott kö­rülmények szemüvegén keresz­tül nézve. Mert lehet-e tagadni, hogy a körülmények nagyban befolyásolják az egyén fejlő­dését? Nem! Ebből kiindulva, az oktató-nevelő munka legter­mészetesebb velejárója, hogy na­ponta és egyénenként tesz min­dent és mindenkit „mérlegre”. Konkrét példával élve. Nem le­het közömbös, hogy egy bizo­nyos teljesítményt X tanuló olyan családi környezetből hoz, ahol naponta öten, hatan ülik körül az asztalt, amikor tanulás­ra kerül a sor, — vagy olyanból, ahol egyedül terítkezhet ki az asztalon, mert nem kell senki­vel megosztania sem helyét, sem nyugalmát. Sokat, sokszor be­széltünk már a hátrányos hely­zetű gyermekekről, akik sok­szor valóban hihetetlen hátrány­nyal kénytelenek ugyanarra a startvonalra állni, ahol „jobb sorsú” társaik állnak. Nem szán­dékom dramatizálni a helyzetet, de a „most már minden rend­ben” zászlólobogtatásnak nincs itt az ideje! Sokat tettünk és te­szünk naponta, hogy ezek a „fe­hér foltok” egyre jobban beszű­küljenek, de még mindig nem annyit, amennyit tehetnénk, ha végre leszállnánk arról a lóról, melyen ülve mindig csak pénzt, pénzt «5 pénzt követelünk akkor, ha a jobb. az __ eredményesség igénye kerül előtérbe. Nem vitatom az anyagiak fo­kozott szükségességét, hiszen nagy történelmi mulasztást kell pótolnunk. De hiszem és vallom, hogy a jó szó, az érdeklődés, a törődés, az apró figyelmességek sora nem kerül pénzbe, de hi­hetetlen tőkét képes formálni. Mert egy adott esetben aiz csak csalóka látszat lehet, hogy má­ról-holnapra egy tanuló „leáll”, nem produkál, gyűjti az elégte­leneket. De miért? Ennek min­den esetben oka van. Ezt kell kideríteni, ilyenkor kell aggódni, hivatalból és belső igényből egyaránt És ezt akkor is tenni kell, ha ma még elég nagy azok­nak a tábora, akik nem értéke­lik sokra a pedagógus ilyen irá­nyú munkáját Akik személyes jogaik, családi szuverénitásuk megsértését látják abban, ha valamelyik pedagógus érdeklő­dik, okok után kutat. Ok azok, akik így fogalmaznak: Az a dol­ga, hogy tanítson, a többi rám tartozik, én adok neki kenyeret! Az ilyen vélemények kapcsán sem szabad elkedvetlenedni. Ar­ra kell gondolni, hogy a peda­gógus hivatása a nevelés. De ez a nevelés nem szorítkozhat az iskola falain belülre. Roger Gall francia marxista pedagógus így fogalmazta meg ezt: „A nevelői felelősség messze túlterjed az is­kolán, éppen ez korunk egyik új, lényeges vonása.” Ezt a „lényeges vonást” azon­ban népszerűsíteni kell, minden­kor ég mindenhol, amikor erre tehetőség kmáülkozik. És mikor kínálkozik erre jobb lehetőség, mint egy-egy szülői értekezlet, vagy családlátogatás során? Öröm volt tapasztalni, hogy a le­zajlott félévi szülői értekezle­tek során a szülők jelentős része már nem elégedett meg azzal, hogy ebből a tárgyból ilyen jegy született, abból olyan. Az „egész gyerek” érdekelte őket Milyen az órán és szünetben, úttörőn és szakkörön, énekkar­ban és társadalmi munkában. Komplex képet akartak kapni, s ahol jól felkészültek a peda­gógusok, ott azt is kaptak. S ahol azt kapták, amit vártak, onnan elégedetten távoztak, s oda legközelebb is szívesen fog­nak menni. Mert — mi termé­szetesebb ennél? — a szülők akarják, hogy gyermekük „több” és „jobb” legyen, mint ők. Csak sokszor az ehhez vezető úton torpannak meg, vagy lépnek vakvágányra. A mi feladatunk, hogy sok türelemmel, megértés­sel, segítséggel átsegítsük őket ezeken a buktatókon. Így közelí­tünk egyre jobban ahhoz a re­ális igényhez, hogy család és is­kola együtt neveljen, közös és ésszerű aggódással, okos szere­tettel és egymás kölcsönös meg­becsülésével, egy harmadik — a gyermek érdekében. Szilárd Ádám A Mezőgazdasági | Könyvhónap programja X városi tanács művelődési osztálya és a békéscsabai ter­melőszövetkezetek közös prog­ramtervet készítettek a Mező- gazdasági Könyvhónapra, mi­szerint februárban mezőgazda- sági szakírókkal találkozhatnak a Csabaszabadiban, Fényesi ta­nyán. a Lenin és a Szabadság Tsz-ben Kismegyeren, Kereki- tanyán, Nagyréten és a Fürje­sen élő emberek. A külterületek népművelési ügyvezetőinek tá­jékoztatása szerint elősorban a helyi termelési problémákkal, a mezőgazdasági munkákkal kap­csolatos kérdésekre várnak vá­laszt a tanyákon. h rnäMSi W 1913. FEBRUÁR 9. Matansas föld alatti palotái Mindenki, aki csak ellátogat a kubai Maitansasba, okvetlenül felkeresi a várostól 4 kilométerre fekvő Bellamar barlangokat. Hu­szonhat méter mélységben, 750 •méteres folyosóin végighaladva juthat az utas a színes cseppkő­képződményekben gazdag bar­langtermekbe. A látnivalók kü­lönös elnevezéseit — Orrszarvú- fej, Alvó oroszlán, Gótikus szé­kesegyház. Zöldségeskert — a cseppkövek, kristályok fantaszti­kus formái magyarázzák. Az egyik barlangban kás tó húzódik meg, a kirándulók szívesen fü- rödnek benne, el is nevezték „Nemzetközi fürdőnek”. Bár a Bellamar barlangokat már több mint száz éve isménk, máig sincsenek teljesen végig feltárva. Legutóbb a barlangku­tatók néhány újabb termet és galériát nyitottak meg bennük. Klubvezetők találkozója Az eflamült év nyarán Szarva­son, a klubvezetők: továbbkép­zésén résztvevők megállapodtak abban, hogy rendszeresen fel­keresik egymást, a megye ifjú­sági klubjainak tevékenységét összehangolják, színvonalasabbá teszik. Február II-én, vasárnap dél­után 5 órakor a békéscsabai Téglagyár KulSch Gyula műve­lődési házában rendezik meg a klubvezetők találkozóját, ahol a résztvevők ez évi elképzeléseiket egyeztetik. Remetei gyerekek a színházban Hónapokkal ezelőtt baráti kap­csolat alakult ki a Békés megyei Jókai Színház KISZ-szervezete és a Gyularemetei Gyermekott­hon úttörőcsapata között. Ennek kapcsán született meg az dha- tározás is, hogy szocialista szer­ződést kötnek. Nemrég kellemes meglepetésben volt részük a paj­tásoknak. Meghívást kaiptak a ■■■■■■■■■ Vöröshagyma-csomagolás A Békés megyei Szövetkezeti Termékértékesítő Vállalat bé­késcsabai tranzit telepén vöröshagymával töltik meg a speci­ális zsinegből készült zsákokat. A hagyma 1—2 kilós csoma­golásban a békéscsabai üzletek polcaira kerül. (Fotó: Demény) színházba. 8 a Nagyapó című népszínművet nézhetek meg. A remetei vendégeket Szűcs András művész fogadta, s be­szélt a színészeit munkájáról. Emlékül műsorfüzetet kaptak, a másik meglepetés az ajándék- esokoládé volt. Az előadás szü­netedben a lányok megnézhették a fodrászműhelyt, a fiúk pedig a kulisszatitkokat. Régi ismerő­sökkel is találkoztak. Gálfy Lászlóval Garay Róberttel és Félkad Eszterrel, akik rendsze­resen látogatják a gyermekott­hont. A Gyularemetei Állami Gyer­mekotthon lakódnak nagy él­ményt nyújtott a látogatás, hi­szen ez volt a, első színházi él­ményük. A KISZ-szerveaet és az úttörőcsapat kapcsolata a szerződés alapján tovább folyta­tódik. A jövőben újabb színház­látogatásokra kerül sor. S meg­nézik az egyik próbát is. A szí­nészek vállalták, hogy segítik az úttörők kulturális munkáját, s április 4-re műsort tanítanak be. A tavaszi szünetben és a gyermeknapon pedig műsort ad­nak az otthon lakóinak. Az ed­digi patronálós meületít ez a kapcsolat új színfoltot jelent a gyermekek életében. Grafikai kiállítás Orosházán A Fiatal Orosházi Festők Klubja, a Petőfi Művelődési Központ és a városi tanács ren­dezésében február 11-én dél­előtt 11 órakor dr. Megyeri Já­nos tanszékvezető tanár nyitja meg Dénes János grafikusmű­vész kiállítását. A kiállítás február 25-ig te­kinthető meg az orosházi mű­velődési központ nagytermében, Harmat Endre: A RASZPUTYIN­© Orosz Földek Cárja, ha hallod a harangszót, amely tudtodra ad­ja, hogy Grigorijt megölték, tud­nod kell: Ha a te rokonaid okozták a halálomat, akkor két esztendő múlva senki sem lesz életben a családodból — végez velük az orosz nép. Engem megölnek. Én már nem vagyok az élők között. Imád­kozz, légy erős. és gondolj a csa­ládodra. Grigorij.” Kétségtelenül van valami hát- borzongató ebben a levélben. De — legalább annyi — logika is. Raszputyin tudta, hogy meg akarják ölni és nem volt nehéz megjövendölnie, hogy „a trónig kapaszkodott koszos muzsik” meggyilkolását az arisztokrácia boszorkánykonyhájában főzik ki. Magától értetődőnek tűnt. hogy a merénylők legalábbis megpró­bálják bevonni akciójukba a cá­ri csalód valamelyik tagját, hi­szen az akkori körülmények kö­zött ennek alaposan meg kellett nehezítenie a tettesek megbün­tetését. Pontosan ez történt. Azonkívül a sztarec tisztában volt azzal, hogy minden arisztok­raták közül épnen a legelőkelőb­bek, az uralkodóház tagjai gyű­lölik a legjobban a palotákban feszítő parasztot, különösen Nyi- koláj Nyikolájevics főparancs­nok leváltása óta. Egyetlen embertől várhatott hathatós segítséget a Romanov- atyafiakkal szemben: magától a cártól, akiről tudta, hogy gyáva és babonás. Újra az történt, aminek a sztareccel kapcsolatban annyiszor lehettünk tanúi. Ha ezt a levelet kibontjuk misztikus burkából, rádöbbenünk, hogy megírását rendkívül prózai szán­dék ihlette: egy Miklóshoz inté­zett ilyen prófécia a sztarec helyzetében a lehető legjobb ön­védelem volt. Más kérdés, hogy akkor már ez sem használt. A kocka elvet­tetett. Gyilkosság a palotában Az arisztokrácia elhatározta: végez a cári trón mögött álló paraszttal. Oroszország egyik leggazdagabb embere, Feliksz Juszupov herceg állt az összees­küvés élére. Társa volt többek között Dmitrij Pavlovics nagy­herceg, az uralkodócsalád tagja. Juszupov a sztarec bizalmába férkőzött és egy éjjel — azzal az ürüggyel, hogy felesége, Irina nagyhercegnő meg akarja ismer­ni — palotájába csalta a mu­zsikot. Maga ment érte a Goroho- vajára. A címeres, nagy, fekete kocsi megállt a Mojkán, a 94- es számú épület, a J uszupov- palota udvarán. Raszputyin levetette a bundá­ját és szemügyre vette a szobát. Azonnal megállt a pohárszék mellett. Látszott rajta, hogy gyermeteg örömét leli az értékes bútordarab belső labirintusában. Nyitogatta a kis ajtókat, néze­gette a rekeszeket. Eddig minden simán ment. Az első bonyodalom most követke­zett. Juszupov rémületére a mu­zsik visszautasította mind a te­át, mind a bort. „Csak nem gya­nakszik?” — kérdezte magától a palota ura. Görcsösen ismé­telgette magában, hogy Rasz- putyinnak nem szabad élve ha­zajutnia, de ebben a pillanatban csak egyetlen dologban volt biz­tos. Abban, hogy fél. „Ezek túl édesek..." Az élet agyonkényeztetett ked­vencének idegeit eddig kelleme­sen felborzolta a készülő akció. De amikor szemben ült a szálfa­termetű sztareccel, amikor áldo­zata arról beszélt, hogy minden­ki belebukott, aki ellene fordult, — a lányos képű hercegecske lá­ba alól kicsúszott a talaj. Azok­ra gondolt, akik megpróbálták eltávolítani a szibériait, és tud­ta. hogy Raszputyin igazat mond. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy feladja a játsz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom