Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-21 / 43. szám

A ME CT El PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1973. FEBRUAR 21.. SZERDA Ara: 80 fillér T XXVIII. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM Ami nincs a borítékban 1973-ban az egy főre jutó reáljövedelem 4,5—5 százalék­kal növekszik, ugyanakkor egyre nagyobb jelentőségű az is, ami nincs a borítékban, vagyis amit államunk — a bérből és fizetésből élő — minden egyes dolgozóra költ. 1972-ben a költségvetés 25 milliárd forintot fordított kulturális és egészségügyi cé­lokra. Ez több mint 4 milliárd forinttal haladja meg a har­madik ötéves terv utolsó évé­ben e célra felhasznált össze­get. A családok az állami költségvetésből — a pénzben! juttatásokon felül — átlago­san és évente 7500 forint ér­tékű társadalmi szolgáltatást kapnak. Az egy lakosra jutó kulturális szolgáltatás eléri a másfél ezer forintot. Lássunk egy példát: az 1971—72-es tanévben egy általános iskolai tanuló oktatására a költségve­tés 3500 forintot, egy középis­kolás diákra 7800 forintot for­dított. A felsőoktatás nappali tagozatán tanulók képzése fe­jenként évente 34 900 forintba került az államnak. Szociálpolitikánk egyik leg­fontosabb intézkedése mégis a többgyermekes családok hely­zetének könnyítésére törek­szik. Egy évvel ezelőtt való­sult meg a családi pótlék újabb emelésére: 1972. január 1-től államunk 100 ezer fo­rinttal emelte a három- és többgyermekes családok gyer­mekenkénti családi pótlékát, s az egyedülálló egy- és két­gyermekes szülőkét is. Jelen­leg 640 ezer ember kap csa­ládi pótlékot, s ennek kiter­jesztése az ipari tanulókra kü­lönösen nagy segítség a mun­káscsaládok számára. A gyermekruházati cikkek dotálására államunk évente 360—380 milliót fordít s ezen belül csupán a gyermekcipők árához 200 millióval járul hozzá. A fentiekből kitűnik, hogy a társadalmi, szociálpolitikai juttatások lépést tartanak a lakosság folyamatosan növek­vő, munkából származó jöve­delmével. A pénzbeni és ter­mészetbeni társadalmi jutta­tások közül elegendő megem­líteni az üzemi étkezést, a kedvezményes üdülést, ame­lyekhez az állam hozzájárulá­sa az elmúlt tíz esztendő alatt 18,4 százalékról 22,8 százalékra emelkedett. Az egészségügyi ellátásra ezen belül gyógy­szerekre 1960-ban minden la­kosra 661 forint jutott, ma pedig az állami költségvetés 972 forintot fordít ilyen célra. Az egyes dolgozó rétegek az alábbiak szerint részesülnek a sábdális-kulturális pénzügyi kiadásokból: a munkásokra fejenként 912, a szellemi dol­gozókra 1012, a parasztságra pedig 750 forint jut. A szociális ellátás színvo­nala szerint hazánk a világ- ranglista első harmadában he­lyezkedik el. holott a nem­zeti jövedelem szempontjából a középső harmadban fogla­lunk helyet. Hogy mégis fel­vesszük a versenyt a nálunk gazdagabb országok hasonló intézményeivel, araiak oka szociális intézmény-rendsze­rünk fejlettsége és következe­tes továbbfejlesztése. A társa­dalombiztosítást ma hazánk­ban a lakosság 90 százaléka élvezi, s az állami ráfordítás emelkedő forintjain felül a vállalatok és szövetkezetek szociális kiadásai is egyre nő­nek, 1972-ben elérték a négy- milliárd forintot. Divatos dolog manapság az életszínvonalról beszélni, azon­ban nagyon sokan akadnak — még a közgazdasági képzettsé­gűek között is — akik hajla­mosak csak a borítékban sze­replő végösszegben gondolkod­ni. Ez a fizetéscentrikus szem­lélet tulajdonképpen termé­szetesnek tartja . mindazt a juttatást, amit szocialista tár­sadalmunk a béren felül biz­tosít részükre. A legtöbben magától értetődőnek vesszük, hogy az üzemi étkezőben ked­vezményesen kapjuk a kosz- tot, az orvosi rendelőben in­gyen kezelésben részesülünk, átvesszük a munkaruhákat, elfogyasztjuk a védőételeket, naponta átlag 206 ezren tar­tózkodunk otthon táppénzes betegállományban ,s közben a gyermekünk óvodába jár és az évi üdülő-beutalónkat is megkapjuk. Ugyancsak termé­szetesnek tartjuk, hogy másfél millió nyugdíjasunkhoz csön­get havonta a postás: hogy az óvodai hozzájárulásunk csak töredéke annak, amibe gyer­mekünk ellátása kerül. Élet­színvonalpolitikánk a fizetésen kívül is folyamatosán és je­lentősen kiegészíti a családi költségvetést. „A gyár nem szociális intézmény” — mond­ták régen, ha valaki segítség­re szorult, szüksége volt vala­mire. Ma intézményesen gon­doskodnak az egyes emberről a munkahelyén, s kormány- szintű, társadalmi méretű a törődés életszínvonalunk sza­kadatlan emelésével. Ami nincs a borítékban, nem szerepel a fizetési szala­gon és mégis rendre kézhez- kapjuk, azt közgazdászaink manapság így határozzák meg: hazánkban egyre nőnek a társadalmi szolgáltatások. K. Ê. Holnap mezőgazdasági kommunista aktíva-tanácskozás Békéscsabán Az MSZMP Központi Bízott- j ságának 1972. november 14—15-i, • valamint a megyei pártbizottság 1972. december 20-i ülésén ho-l zott határozatokból adódó gazda_ 1 ságpolitikai feladatokat a mező- gazdaságban dolgozó kommunis. ! ták aktíva-tanácskozáson beszé­lik meg február 22-én, csütörtö­kön délelőtt 9 órakor Békéscsa­bán, az Ifjúsági és Úttörő ház­ban. A napirend előadója Klau- kó Mátyás elvtárs, az MSZMP megyei vb tagja, a megyei ta­nács elnöke. MA TAGFELVÉTEL A PARTBA <3. oldali NÉVTELEN HŐSÖK — NYOMTALAN SÍROK |5 .Oldal) TANÁRVÁLASZTÁS ELŐTT KEVERMESEN (5. oldal) DÖNTÖTT A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG <7. oldal) A VASAS BÉKÉSCSABÁN <«. oldal) Emlékünnepség a Szoviet Hadsereg Napja tiszteletén! A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága és megyénk fegyveres testületed emlékün­nepséget rendeznek Békéscsa­bán február 22-én a szovjet hadsereg megalakulásának 55. évfordulója tiszteletére. Az emlékünnepségen részt- vesznek a hazánkban ideiglene­sen állomásozó szovjet hadsereg képviselői is. Ebből az alka­lomból Békéscsabán a szovjet hősök sírjain, valamint a Lenin- szobomál helyezik a1- a hála és kegyelet koszorúit. A délutáni órákban nagygyű­lés lesz a Magyar Néphadsereg Központi Tiszthelyettes Iskola Parancsnokságán. Másfél millió nő tevékenykedik a szövetkezetekben Fehér Lajosné sajtótájékoaiaíoja Kedden, a Magyar Sajtó Há­zában Fehér Lajosné, az Orszá­gos Szövetkezeti Tanács nőbi­zottságának elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit arról a fej­lődési folyamatról, amely a Köz­ponti Bizottság határozata nyo­mán az utóbbi időben a nőpo­litikában tapasztalható. Beveze­tőjében elmondotta, hogy a szö­vetkezetekben csaknem másfél millió nő tevékenykedik, s mun­kájuk még a jelenleginél is na­gyobb megbecsülést érdemel. Ezután elemezte a szövetkezeti mozgalom különböző szektorai­ban dolgozó nőik helyzetét. A kisipari szövetkezetekben 320 ezren dolgoznak. 54 száza­lékuk nő. A tapasztalatok sze_ sasBsfiQeafiasBBGettMBOBBootsaBaflsoeBiBeesfieiBaiBaassBiBoiiaisBO Dobozmilliók A Kner Nyomda békéscsabai üzeme készíti az ország csoma­golóanyag-szükségletének nagy részét. A színes nyomással ellá­tott és alakra vágott dobozanyagok milliószámra sorakoznak a raktárakban. Legtöbbet az Egyesült Izzónak, a gyógyszer- gyáraknak és a mosószergyáraknak szállítanak. (Fotó: Demény) rint a helyi, a megyei és az or­szágos vezetők egyaránt gondot fordítanak arra, hogy a nők anyagilag és erkölcsileg az ed­diginél nagyobb megbecsülésben részesüljenek. Gondos felméré­sekkel értékelték a jelenlegi helyzetet, megvizsgálták, miként alakult a férfiak és a nők bére közötti arány és a vezetők kö­zött a nők száma. Aránytalan­ság mindkét területen található még, bár egyre kevesebb. Kü­lönösen szembetűnő, hogy az el­nökök közül csak 6,5 százalék, az elnökségi tagok közül pedig 26 százalék a nő. A fogyasztási szövetkezetek munkája 5—6 millió állampol­gárt érint, a falvakban ezek a szövetkezetek az árubeszerzés bázisai. Százharmincezer dolgo­zójuknak több mint 60 százaléka nő. Ezekben a szövetkezetekben is felülvizsgálták a bérarányo­kat. ami szintén kedvezőt'en a nők számára. Igaz a nők kö­zött kisebb a szakképzettek ará­nya is. ezért külön gondot kell fordítani továbbképzésükre. Fi­gyelemreméltó kezdeményezés­nek ítélte az előadó azt a köz­véleménykutatást. amelyet a SZÓ VOSZ kezdeményezett. Kér­dőíveket küldött szét a külön­böző funkciójú szövetkezeti nő­vezetőknek, akik részletesen fel­tárhatták: hogyan látják a nők szerepét, helyzetét a vezetésben. A szövetkezeti dolgozó nők másik nagy csoportja a terme­lőszövetkezetekben tevékenyke­dik. A csúcsidőszakokban a dol­gozók 60—70 száza'éka nő. ugyanakkor a vezetésben még mindig igen alacsony az ará­nyuk. Az egész országban ősz- szesen öt tsz-ben irányít el­nöknő és a felsőfokú oktatásban résztvevők számához viszo­nyítva is, igen alacsony az ag- ronómusnők száma. A bérará­nyok sem kedvezőbbek, a nők átlagosan csak kétharmadát kapják a férfiak fizetésének. Mindemellett azonban figyelem­reméltó intézkedések, kezdemé­nyezések születtek, amelyek alapján egyre inkább bevonják a nőket a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek munká­jába és a közös gazdaságok irá­nyításába is. Több termelőszö­vetkezet jövedelmének 1—2 szá­zalékát a gyermekgondozási In­tézmények fejlesztésére fordít­ja. másutt pedig a betegek el­látására. gondozására állítottak be függetlenített szakembert Befejezésül Fehér Lajosné mintegy általános probléma­ként beszélt a szövetkezeti dol­gozó nők szakképzésének fon­tosságáról, a továbbképzés je­lentőségéről, és azokról az in­tézkedésekről, amelyekkel ezt mind szélesebb körből elterjesz­tik,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom