Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-16 / 39. szám
Hírek, eredmények, érdekességek — A Bcs. .Előre Spartacus Labdarúgó Szakosztálya — mint azt már közöltük — vasárnap, február 18-án, délelőtt 9 órakor a Kossuth Bitterem nagytermében tartja meg hagyományos szurkológyűlését. A szakosztály vezetése várja az érdeklődők kérdéseit. <— Las Vegasban csütörtökre virradóra 5 700 néző előtt került sor a Muhammad Ali — Joe Bugner hivatásos nehézsúlyú ökölvívó mérkőzésre. A volt világbajnok Ali, pontozással nyer_ te a 12 menetes küzdelrtiet, magyar származású ellenfelével I szemben. Alinak 42 mérkőzéséből ez volt a 41. győzelme. — Rudakovot, a szovjet labdarúgó-válogatott és a Dinamo Kijev kapuvédőjét, a Sport Érdemes Mestere címmel tüntették ki. — A fegyverszünet óta a sport is újraéled a Vietnami Demokratikus Köztársaságban Hanoiban, a városi stadionban 20 ezer néző előtt tartották meg az első labdarúgó-mérkőzést. Hanoi és Haiphong városainak válogatottjai mérkőztek, s a vendégek 2—0-ra győztek. A lelátón Pham Van Dong miniszterelnök; j*s jelen volt. Sportudvar, tornaterem, uszoda A gyulai testnevelés-tagozatos osztályok — kőzetről A anagyair élsport lltár.potiafi- bázisánalk: megteremtésére az 1999- ©s tanévtől műlcödnetfe hazánkban testnevelés-tagozat os osztályok. Az ide felvett tanulók, tantárgyanként ugyanazt az anyagot tanulják, mint az általános tantervű osztályok diákjai, de a testnevelési óráik ezáma náluk jóval magasabb. Gyulán 19711. szeptember 1-gyél Indult be a 3-as számú általános iskola első és harmadik osztályában a szakosított testnevelés-tagozat. Az itt tevékenykedő 128 tanuló eportfogLalko zásait Széles Gábor és Horváth Béla testnevelők vezetik. A gyulai tagozatos osztályok eredményes működéséhez nagy segítséget kapnak a városé tanácstól és az 3VTTS-től, de ezenkívül társadalmi munkában is segítik a gyermekeket. A szükséges felszerdLóseikst a húsüzem, a MEZŐGÉP, a vízgépészeti és a cementipari vállalat biztosította számukra. Az első négy osztályban még nincs sportági specialliizálás, hanem általános képzés folyik. Negyedik, ötödik osztálytól a tanulók a Gyulai MEDOSZ Sí igazolt versenyzői lesznek, de már ekkorra eldől, hogy Sä milyen sportágat válását Főleg atlétikában és úszásban számítanak a gyermekeikre I Az eddigi fcimérések igazoltját a sporttagozatos osztályok életképességét. Megállapították, hogy a gyermekek tanulmányi átlagát a testnevelési óráit pozitív irányban befolyásolják. A másodikosok tanulmányi átlaga legutóbb 4,4 volt. Érdekes az is, hogy például az influenza-járvány ideje alatt a testnevelés-tagozatos osztályokban lényegesen kevesebb volt a hiányzás betegség miatt, mint más osztályokban! A tagozatos osztályok évenkénti növekedésével még egy tornateremre van szükség a meglévő mellé, amelynek építéséhez a városi tanács anyagilag járul hozzá. Remélhetően, még a hetvenes években elkészül egy tanuszoda! És egy közelebbi célkitűzés: május elsejei felajánlásként a már említett vállalatok társadalmi munkában elkészítik az iskolában a sportudvart, amellyel még kedvezőbb feltételeket teremtenek a testnevelés sporttagozatos osztályok tanulóinak képzéséhez! Pillanatkép a másodikosok tornatermi foglalkozásáról. A műsoron ezúttal a közkedvelt kötélmászás szerepel. Pedig... játszanának egy „emelettel" lejjebb is Ez a csapat képviselte a Gyulai Harisnyagyár színeit (1970 őszén a megyei bajnokságban. Az álló sor jobb szélén Erdődi Rudolfné edző. Es ez a gárda „nőtte ki” magát — NB H-es csapattá... A Gyulai Harisnyagyár női kézilabdázói 1972-ben kiestek az NB Il-ből. Így 1973-ban a kísérleti jellegű NB IH-ban, vagy a megyei I. osztályban jogosultak bajnoki szereplésre. Ennek ellenére egyik bajnokság rajtjánál sem lesz ott a csapat. A szakosztály ugyanis feloszlott. A döntő szót a novemberi sportköri közgyűlés volt hivatva kimondani. Ki is mondta a tagság: továbbra is legyen kézilabda-csapat! Igenám, de a kéz- felnyújtás ehhez kevés. Vajon miért? Erre és a kiesés okaira igyekeztünk választ keresni látogatásunkkor. Molnár Béla sportköri elnököt kérdeztük először: — A vezetőségnek sok fejtörést okozott ez az ügy — kezdte válaszát, majd így folytatta: — Már az első szezonban is voltak problémák, de a remekül sikerült tavaszi forduló feledtette a gondokat. Azonban csak ideig, óráig. Mert ősszel aztán fokozódtak a nehézségek Sokszor még pénteken sem tudtuk, mivel utazunk a vasárnapi mérkőzésre. A legdöntőbb talán mégis az, hogy nem volt aki a csapat ügyes-bajos dolgait intézze. Szakosztályvezetőre, intézőre pedig még a megyei bajnokságban is nagy szükség van. Ezért döntöttünk végülis a kézilabda-szakosztály megszüntetése mellett — a közgyűlést követően. Az eredményes működéshez az anyagi fedezet rendelkezésre állt és meg lett volna ezután is. (A gyáir 40 ezer forintot biztosít 1973-ban sportcélokra.) — Ezt az összeget arra fordítjuk majd, hogy az eddiginél élénkebb tömegsportot alakítsunk ki. Eddig ugyanis csak papíron működött a természetjáró és az asztalitenisz szakosztály — folytatta a sportkör elnöke. Szavaira Mihucza József, KISZ-csúcstitkár egyetértőén bólintott és így toldotta meg az elnök szavait: — Azt tervezzük, hogy a lányokat jobban bevonjuk ezután sportrendezvényeink szervezésébe. De maradjunk a kézilabdázóknál. A csapat 1968-ban kapcsolódott be jelentősebben a megyei kézilabda élet vérkeringésébe: ekkor 3., egy évvel később 4. lett az I. osztályú bajnokságban. 1970-ben pedig a legjobbnak bizonyult és — igaz, egyetlen gólon múlott — de megnyerte az NB Il-es osztályozol; is. Az első szezon a magasabb osztályban megfelelt a várakozásnak. Sikerült a bentmaradás. Tavaly tavasszal azonban Kékesiné visszaigazolt Békéscsabára és a csapat irányítói átékos nélkül maradt. Erősen megcsappant a gárda játékereje. Megbomlott az egység, széthúzás, meg nem i értés is zavarta a munkát. Gyű- I Ián kevés a kézilabda-szakem- ] bér, így Erdődi Rudolfné — férje segítségével — úgy látta el az edzői teendőket, hogy közben kisgyermekét is nevelnie kellett. Ez bizony nem mindennapi erőfeszítést kívánt! Ehhez jött még. hogy a sorozatos vereségek kedvét szegték a társaságnak. Már májusban minimálisra csökkent a bentmaradás kiharcolásának esélye, _ Közrejátszott az is, hogy a keretből többen három műszakban dolgoztak. A lányoknak annakidején el tudták volna intézni, hogy ne kelljen éjszakázni, de akkor három-négyszáz forinttal is csökken havi keresetűk Inkább a nehezebbet választották — és a több pénzt. Ez érthető. Az is, hogy ilyen körülmények között nem tudták hét- ről-hétre tudásuk legjavát nyújtani. Az NB Il-es gárdából hatan dolgoztak (illetve dolgoznak) a harisnyagyárban, a többiek gimnazisták. vagy egyéb munkahelyük van. Amikor véglegessé vált, hogy a csapat szétesik, Szeredi, Torna és Csüllögh a Bcs. Konzervhez kérte átigazolását ! (ki is adták őket), a többiek szá- í mára azonban — legalábbis pil- j lanatnyilag megszűnt a sport. A lányok véleményét Valach Eszti fogalmazta meg: — Bizony hiányzik a mozgás. ! Amikor kiestünk, az ürömbe egy | kis öröm is vegyült: az NB III-j at éppen nekünk találták ki, mondogattuk. Dehát... Ügy sajnálom azt a szép kék melegítőt. Nemrég kaptuk, most ott áll a szertárban... Játszanánk mi „egy ! emelettel” lejjebb is. Még edző nélkül is! Neveket sorol. Húszág jut eí. aztán kicsit gondolkozik és nyomatékkai teszi hozzá: — Szóval ' / csapat lenne. az biztos. Így meg, ki tudja, hány év múlva lesz megint NB Il-es csapat a városban. Vagy j megyei... Amikor a lányok vasárnapról vasárnapra a kiesés elleni harcukat vívták, szinte mindenkinek volt véleménye az üzemben. Mi a hiba, hogyan kellene csinálni? Egyszóval, jó tanácsban nem volt hiány. — Mégis, mikor a bírálókat felkértük, vállalj anak funkciót a szakosztályban, egyetlen jelentkező sem akadt — mondotta keserűen Szemanik Mátyás, a termelési osztály helyettes vezetője. Régi sportember, tapasztalt vezető. Ha tehette, kijárt a mérkőzésekre, segített, ahol tudott, de sokirányú munkahelyi elfoglaltságai korlátot szabtak. A városban a kézilabda-csapat a harmadik, amely két éven beg msMŒm 1973, JANUAR 16. . lül búcsút mondott a Nemzeti Bajnokság második, vagy harmadik osztályának. A városi TS megpróbálta más sportköröknél elhelyezni a szak- . osztályt, de a nehéz anyagi hely-j zet miatt egyik sem fogadta be. Ha a harisnyagyár a pénzt is adja, — talán. Lovász Sándor, a Járási-Vá- rosl TS elnöke így vélekedett: — Amikor 1970-ben hosszabb távra meghatároztuk a fejlesztési koncepciót, az atlétikát .labdarúgást és úszást emeltük ki. Tehát a kézilabdát t nem. Természetesen nem örülünk annak, hogy a harisnyagyári szakosztály megszűnt. A gyáron belül mindenesetre nagyobb energiát kellett volna fordítani a bajok megelőzésére. Ha az üzem azt a bizonyos 40 ezer forintot — ami nem kis összeg — valóban a dolgozók sportolására fordítja — ez nem kis eredmény. Úgy hallottuk, most női röplabda-csapat megalakítása foglalkoztatja a sportkört. Valóban nem közömbös, hogy a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárának 1041 (többségük 25 éven aluli) dolgozója közül az idén kétszer, vagy ötször annyian veszik igénybe a felszereléseket, egy-egy sportdélután keretében. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Az utazás — főleg azóta, hogy a csoportos személyszállításra vonatkozó rendelkezéseket megszigorították — sokszor gondot okoz a sportkörnél. Csakúgy, mint a lelkes, hozzáértő társadalmi aktívák hiánya. Napjainkban mindinkább társadalmi ügy- gyé válik a minél nagyobb tömegek bekapcsolása a sportba, a rendszeres testmozgásba. Mégis úgy gondoljuk, hogy ott, ahol sikerült egy viszonylagos minőséget elérni, annak megtartása,"vagy fejlesztése érdekében többet kell tenni. Nehezen képzelhető el, hogy ne akadt volna Gyulán rátermett, szervezési ügyekben jártas szakosztályvezető és intéző, akik sikerrel egyengették volna a szakosztály útját. A kézilabda hazánkban a második legnépszerűbb sportág. Békés megyében több mint ötezer játékost tartanak nyilván. A gyulai NB Il-es szakosztály megszűnése— bárhogy is szépítjük — egyenlő a visszafejlődéssel. „Reméljük, a fejlődés szálai nem szakadnak meg” — írtuk egy évve! ezelőtti, a gyulai kézilabda-élettel foglalkozó cikkünkben. Tévedtünk volna?... Fábián István
