Békés Megyei Népújság, 1973. kedd (28. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-15 / 38. szám
Színházi Jegyzet Bolond vasárnap Megjegyzés egy értékes kezdeményezéshez IRODALMI KÖRT alakítanák ma a Megyei Művelődési Központban. A kör tagjai havonta találkozhatnak az ország legismertebb kritikusaival az irodalmi lapok, folyóiratok szerkesztőivel és neve6 előadóművészekkel. „Alexa Kárody, Agárdi Péter, Hajdú Ráfis, Kockás Sándor. Vasy Géza és Szigethy Gábor közül valaki mindig jelen. lesz a találkozón" — írja a tájékoztató. Ite k* lesz jelen a közönség soraiban? — szólalt meg bennem az óvatosság a kételkedés. Kik azok. akiket ilyen közelről érdekel a mai magyar irodalom, akik ennyire otthonosan mozognak az új magyar írás termései között. Munkások, értelmiségibe, diákok? Megkérdeztem néhány. 1966- ban végzett vo't gimnazistát, érdekelné-e az Irodalmi Kör. Furcsa módon szinte egységesen válaszolták: nem sokat tudnak a mai magyar irodalomról, jobban szeretik és ismerik a klasszikusokat Mindenekelőtt azért, mert a középiskolában ehhez álltak közelebb, a tanáraik is szívesebben beszéltek a nagy irodalmi alkotásokról. YUrcsev (Lakky József) és Dundina (Dénes Piroska) párviadala a bonyodalmak és félreértések kellős közepén. (Fotó: Demény) /%z errfber él sem fcép/m zelné, hogy mennyi I minden történhet egyetlen bolondos “«asárnapon egy Moszfcva-kör- nyéki pihenőszanatóriumban, ahol Ikülöníböző emberek találkoznak és ahová körmönfont mesterkedések árán beférkőzik egy anyagbeszerző, hogy sürgős festék-kiutalásra kapjon aláírást az anyagkiutaló csúcsszerv főfőjétol, Bujkálov elvtársiéi i így adódik, hogy a főfő kiutaló hiába Bujkálov, és Mába bujkál, a komédia fináléjában mégis elkapják a frakkját egy aláírás erejéig, mellyé! aztán az egész félreértés-halmaz megoldódik, mindenkiről kiderül, hogy kicsoda is vaflójaBán, az anyagbeszerző Zürcsev zűrjei is nyugvópontra jutnak és, — ki tudja meddig? — a pihenőszanatóriumba visszatér a nyugalmas élet, melyet csak egy-egy magasállású tisztségviselő, vagy másféle híres ember kever majd fel újra, és készülnek a kivételes egyéneknek járó dióstorták és feltehető, hogy újabb félreértéseik. De erről már mît sem tudunk, éppen elég egy komédiára mindaz, amit Zürcsev felkavar. És éppen elég Valentyin Petrovics Katajevnek is, a híres szovjet írónak, a Távolban egy fehér vitorla szerzőjének, hogy olyan komédiát írjon ebből, melynek szinte minden percében felharsan a nevetés, és — valahol ez sem nélkülözhető — nagyszerű komédiázási lehetőségeket ad színészeinek is. Ha hozzávesszük még mindehhez azt, hogy a komédiából Aldobolyi Nagy György és Rom- hányi József színvonalas közreműködésével zenés komédia lett, azt hiszem, nem véletlenül hangsúlyozom, hogy zenés előadások között valószínű, hogy a Bolond vasárnap lesz az évad nagy sikere. Balogh Géza rendező jó arányérzékkel állította színpadra a művet, szereposztása igen jól sikerült és az amúgy is szellemes, fordulatos, rengeteg helyzet- és jellem-komikummal gazdag darabból pergő, élvezetes, szórakoztató előadást produkált Remek segítője voit ezúttal a koreográfus, Felkai Eszter, aki — talán már nem is meglepetésre — előadásról előadásra friss, lendületes, egyéni táncösszeállításokkal bizonyítja hozzáértését és sokoldalúságát. Ha a szereplőkeit vesszük sorra, először megint csak — és immár jó néhány esetben — az együttes dicséretével kell kezdeni. A színészek egymáshoz igazodva, a rendező által helyesen megütött Icomédiázó hangulatot-aitmoszférát követik és teremtik meg. Még az oly sok csábítással teli szerepben is, mint amilyen Zürcsevé, Lakky József a mértéktartás határvonalát nem lépi át, habár szinte borotvaélen táncol a dolog, és a legkisebb lazítás, a legkisebb rosszértelmű rutin- : pillanatok alatt öncélú bohóc- : kodássá torzíthatná az előadást. Nos, hogy erre mindvégig vigyáznak, ez igen jó, és a mű- _ vészi igény jelenlétét bizonyítja. Tetszett mint Dundina a " sokszínű Dénes Piroska, Barcza Éva felfelé hajbókoló szanatóriumvezetőnője, Bujkálov szerepében Székely Tamás a műfaj •kitűnő színházi perceit hozta a színpadra. Remekül táncol, és önmaga kifejezését még kereső eszközökkel is üde Kláva Lurkó Jámbor Katalin, a kissé iró- nilkusra hangszerelt Kosztya alakjában oroszosán szélesmoz- dulatű Lukács József, kitűnő karakterfigura Tóth Gabriella mint Róza Jeremejevna és Széplaky Endre mint Dundin professzor. Sajátos humorral játsza dr. Sokkova ideggyógyászt Padár Teréz, de részese még a sikernek Kaskó Erzsébet, Vajda Károly és Zsilák András is. Holpert János a zenekar élén kellemesen szólaltatta meg Aldobolyi muzsikáját, a frappáns, jól bejátszható díszletet Langmár András tervezte. A kissé stilizált ruhákat — jelmeztervező, Vágvölgyi Ilona — másképp el sem képzelhettük. Tetszetős, szórakoztató bemutató volt a Bolond vasárnap. Lehet, hogy ez alkalommal csak az előadás erényeiről szóltunk, és hibáit elhanyagoltuk. Döntő azonban, hogy jól szórakoztat, és reméljük, előadásról előadásra megőrzik azt az igényességet, amely a bemutatót jellemezte. gass Ervin ELGONDOLKODTATÓ az ís, miszerint egyikőjük arra hivatkozott. hogy sajnos Berkesi regényeivel kezdte akkoriban a maiakkal való ismerkedést és ez bizony «1 is távolította őt a többi kortárs írótői. (Itt meg kell jegyeznem, hogy nagyon sok era. bért pontosan Berkesi közelített az irodalomhoz). A volt diák elmondta. hogy azóta a családalapítás, a levelező-továbbtanulás már nem tette lehetővé ezeknek az íróknak a megismerését. Ha ideje engedi, szívesebben marad a megszokott klasszikusoknál. Milyen is egy Nagymenő, egy ilyen Fej? Aprócska. Keszeg. Van vágy negyvennyolc kilónyi — ha ugyan van. Feje torzonborz, fogai épek. Füle la- pátszerű. Szeme lehetetlenül sárga. Riadt, pillája szaporán repdes. Mint egy tizenkét éves kiskamaszé, akit lekvárlopáson értek a kamrában. Ámulva nézem. Ez a „begazolt”. vánnyadt kis srác lenne a városlka csitrilányainak réme?! Mert látogatásunk szomorú űrügyeként az szolgál: erőszakoskodásai, rámenőssége. (— Rendhagyó eset — mondja mentegetőzőn, még útközben öreg tanára, akivel a folyó gátján baktaittam idáig. — Megfoghatatlan, mi bolondította meg ennyire a gyereket. Leginkább tánc, a családi körülmények: az apja fuvaros, alig van itthon, későn járogat haza. Amúgy rendes ember lenne, nem is iszik annyit, mint a „szaktársai”. Az anya — csendes, száraz kis parasztasszony. Tsz-dol- gozó szorgalmas; különösen a paprikához ért erősen. Ö ád pénzt ennek a latornak, ha megszorul. Persze, a gyereknek sokszor van saját pénze is; elélhetne urasan a keresetéből, ha félrarakogatná. Megkeres az, ha akar, két és fél, három és fél ezret is havonta. Ha dolgozik. Mert a második év közepén maradt ki az iskolából, „fusizni” már tud ... Gyűri ám, ha olykor nekilát! Gürizik a haverokkal, mint az állat. Parasztoknál, tsz-eknél, vállalnak építőmunkát. Ügyes máskülönben, jól áll a kezében a szerszám. Csakhát... mikor már van egy kis pénzük: leállnak a dologgal. Hazajönnek, felőlük a fészer piakészletét és isznak, mint a gödény... Furcsa fészer ez, a ház végéBékéscsabán a főtéri l-es hírlapbódéban Zahorán György árus azt mondja havonta 20— 25 Új írás. 15—20 Kortárs, 20— 30 Kritika megy eL Elsősorban a Jókai Színház művészei, a pedagógusok viszik, de van néhány szakmunkás vevője is. Középiskolások nem veszik az irodalmi folyóiratokat csak az ifjúsági lapokat (Persze nekik drága is. A könyvtárban ingyen, hozzájuthatnak!) A Nagyvilágot srácán keresik, de van, amikor egyetlen darabot sem kap, hiába igényel belőle. A nemrégen született Látóhatár is kevés. Nyolc darabot kap, de elmenne 50 is. Felkai Eszter, a Jókai Színház művésze örömmel fogadta az Irodalmi Kör megalakulásának hírét A színházi munka mellett kevés lehetőségük van arra. hogy megismerkedjenek a hétköznapi élettel, a ilegkrülönbö. zőbb foglalkozású emberek sorsával. munkájával és gondjaival. Szerinte az irodalmi folyóiratok kitűnő lehetőséget adnak ahhoz, hogy a színész, de bármilyen munkaterületen dolgozó embet * kapcsolatot tartson másokkal. A riportok elbeszélések, novellák mindenkinek betekintést nyújtanak az ó’et ezerszí- nűségébe. Különösen jónak tartja. hogy az alkotókkal is lehet ezentúl — itt helyben — beszélgetni, hogy az olvasók elmondhatják véleményüket, igényeiket. Ez nemcsak az olvasónak jó. Az alkotó is mérheti ezáltal önmagát. Így frissülhet fel az irodalmi, a művészeti élet. és e találkozások által válhat igazi értékké az alkotás. ELSŐSORBAN AZOK igénylik az Irodalmi Klubot, akik munkájuk által kapcsolatban vannak az irodalommal. De ke_ Dér Endre: Sz£fdő-bd£H Lzjmlmi 2. ben. Kopott szíjak, fuvaroskellékek a deszkafalakon, körül. Rossz szekér- meg stráflkocsi- alkatrészelk a sarokban. Szeget vertek beléjük, meg a deszka- falra. Három tükörfényes gitár függ a szegeken: „ritmusgitár”, „szólógitár”, „basszusgitár”. Fuvola .trombita. Dob. Ragyognak szemkápráztatón. Alig venni és^re az oldalvást szerénykedő gyalupadot. — Eleinte csak ez a gyalu- pad volt itt — bök rá magyarázón tanár barátom. — Az apja vette. Mivel a srác kicsi kortól olyan barkácsolós volt. Azt hittem, ő lesz a példaadó gyerekünk, az ipari tanulóknál. S itt van ni! Börtön lesz a vége! A gyerek felkapja fejéi Gyűlölködő szemmel mered ránk. — Nem lopok, nem rabolok! — Egyelőre ... Csak a lányokat csalogatod. Tepeméd őket lefele... — Ivarérett vagyok, tanár bácsi! Barátomat meghökkenti a váratlan támadás. Hallgat. Aztán csak visszavág: — Ivarérett, de nem tenyész- érett! Mit gondolsz, micsoda utódaid lennének neked?! Felelj! — Minek? Én nem hívtam a tanár bácsiékat. Ne legyenek olyan kíváncsiak! Alig győzöm megakadályozni, hogy tanár barátom le ne kenjen egy atyait.. vés az, ha az író gondolatai csak hozzájuk jutnak el! Ahhoz, hogy ne így legyen, több írásnak kell szólnia azokról az etru berekről, akik a legtöbben vannak: a munkásokról. Valahogy úgy, ahogyan a színésznő mondj ta: a legkülönbözőbb foglalkozású embereik sorsáról, munkájáról. gondjairól írjanak. Ezt kellene az Irodalmi Kör első foglalkozásán kérni az alkotóktól és akkor talán mind több üzemi termelőszövetkezeti dolgozó látogatná a beszá’getéseket, és kéme irodalmi folyóiratot a pavilonnál. Az Irodalmi Körrel egy értékes folyamatot indít el a Műj velődési Központ KÜLÖNÖSEN AKKOR ha az első érdeklődők gondolnak majd másokra ml és élnek a lehető-, ségeikkeL Réthy István Fiafal festő kiállítása szerkes/íőségún k ben Lapunk negyedik éve tartó kamarabemutató-sorozatának új kiállítását nyitja meg ma, csütörtökön rélután 3 órakor Se- leszt Ferenc újságíró Békéscsabán, szerkesztőségünk előcsarnokában. Ezúttal Horváth János, a fiatal orosházi festők csoportjának tagja mutatkozik be (tájképeikkel az érdeklődőknek; kamarabemutató-soroza- tunk törzsközönségének. A tervek szerint márciusban Bartóki József mezőberényi rajztanár-festő kiállításával folytatódnak a bemutatók. ■— Pedig az hiányozna neki"! — dohogja visszamenőt. — Csak úgy takaráson, jobbról, balróL Makarenkó-módra. Ha már az apja nem érkezik kiosztani neki.. . Később, csihadva, legyint: — Persze a verés nem használ, tudom. Apa kellett volna neki, apai kéz Évek óta... Könnyen jön a pénze, azt se tudja a tökéletlen, mihez kezdjen vele. Hát a legkönnyebb a rosszra fordítani... (Egy dokumentum-kötetben olvastam a minap: „Rövid séta után egy ácssegéd lakásá/ban vagyunk. Bűzös, piszkos odú, valamikor, a boldogabb időben fészer lehetett. Itt már ordít a nyomor, négyen alszanak a földön, két öreg szalmazsákon, rongyokba, és zsákdarabokba csavarva. A „szoba” egész bútorzata egy rozzant asztal, egy hordó és két kis faláda. Rémregényeket mesélnek az éhségről és a nyomorúságról. A férfi majdnem három éve állandóan munkanél- kül áll. Most az ínségmunkán dolgozik, és ebből a pár fillérből tengeti életét az egész család. Sírva panaszolja az öregasszony, hogy veje már többször öngyilkos akart lenni, de nem sikerült neki... Tovább mentünk ... Vannak lakások, ahonnan napok óta úgyszólván ki sem mozdulnak az emberek, mert nincs ruházatuk, cipőjük, rongyokba csavart lábakkal járnak. ... A Munkásotthonban a legutóbbi gyűlésen az egyik építőipari munkás azt indítványozta társai megbízásából, hasson oda a vezetőség, hogy az összes építőiDari munkások koldulási engedélyt kapjanak a várostól.” — 1932. Békéscsaba.) (Folytatjuk)
