Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-13 / 10. szám
A jobb igényével! Vi átmásolnak as illetékesek Kivizsgálták A bucsai kenyérbolfban tapasztaltakat kivizsgálta a negyei tanács 2_es számú sütőipari vállalata s válaszlevelében a következőket közölte: „A vállalat évek óta üzemeltet kenyérboltokat és határozott utasítás szól arról, hogy a fogyasztókat minden esetben ki kell szolgálni, függetlenül attól milyen mennyiségű kenyeret vásárolnak. Tudomásunk van arról, hogy a bucsai kenyérboltban is naponta többen vesznek 20—30 deka kenyeret, nemcsak kilót A boltban alkalmazott eladó 15 éve végzi munkáját úgy a fogyasztók. mint a vállalat megelégedésére. Feltételezhető tehát, hogy a panasz valamilyen félreértés alapján keletkezett.” Sokat szemeteljek az utasok A Volán 8-as számú Vállalata a december 30-i számunkban megjelent: Tévedtem, később sem sepregetnek című írásunkra, melyet Vágréti László levele alapján, közöltünk, válaszolt. A cikk nyomán vizsgálatot tartottak a gyulai autóbuszpályaudvaron s megállapították, hogy itt egy takarítónőt foglalkoztatnak naponta reggel 6 órától 14 óráig. Feladata az épületek belső takarítása, míg a külső, a peron és a kocsiállások sepregeté- se az éjjeliőr munkája. A várótermet naponta kétszer takarítják. Sajnos, az utasok sem törődnek sokat a tisztasággal, mert az ott működő büfében vásárolt áruk hulladékpapírját nem a szemétgyűjtőbe, hanem a kövezetre, a padlóra dobják vagy éppen a váróterem asztalán hagyják. Ezt figyelembe véve megfelelő tisztaság csak akkor lenne, ha újabb takarítónőt tudnának alkalmazni. Viszont ez közismerten nagy gond manap. Ság, mivel a ilyen munkát már egyre kevesebben vállalják. A megoldás tehát csak az lehet, hogy az utazóközönség is többet törődjön a környezet tisztaságával. Ezúton is arra kéri a vállalat az utasokat, hogy lehetőleg a szemétgyűjtőbe helyezzék a hulladékot így vigyázva Gyula fürdőváros hírnevére is. Ä bedolgozók és a munkaviszony Szabó Jánosné a hozzánk küldött levelében a férfi fehérne- műgyár orosházi és a város környékén lakó bedolgozók panaszát tolmácsolta, melyben többek között kifogásolta, hogy nem kapnak egyenletesen munkát, nem jár nekik évi szabadság, sem természetbeni juttatás s a termelési tanácskozásra sem hívják meg a dolgozókat. A vállalat igazgatója Nagy Lajos válaszolt a hozzá továbbított levélre. Többek között hivatkozik a vállalati kollektív szerződésre melyben rögzítették, hogy a bedolgozói munka nem számít munkaviszonynak, így természetbeni juttatás nem adható. A nyereményrészesedésre vonatkozó szabályok szerint ha a dolgozó éves szinten 2300 órát teljesít, illetve a részére kiadott munka meghaladja ezt akkor 10O százalékos nyereségrészesedésre jogosult. Fizetett szabadsáKocsma, vagy autóbuszmegálló? „Sokat utazom és sokszor látom Kondoroson az autóbusz- megállót, ami bizony nem a legszívderítőbb látvány. Ezért gondoltam, hogy írok a Szerkesz- szen velünk rovatba. Ssaretném, ha megjelenne és ha az illetékesek kezébe is kerülne, mert akkor talán intézkednek” — írja egyik kondorosa olvasónk s mivel a téma olyan, hogy különösebb bizonyításra nincs szükségünk, magunk is tapasztaltuk, ezért eleget teszünk kérésének még akkor is, ha a levél név megnevezése nélkül íródott. „Kondoroson nemrég épült fél az új autóbusz-pályaudvar, melyben elég jó büfé működik az Utasellátó Vállalat jóvoltából. Forgalma is van, nem kicsi. De amikor az utas oda bemegy, elképesztő látvány tárul elé. Tele van részeg emberekkel. A buszra várakozók pedig kénytelenek kint lenni a szabadban. Nyáron ez még csak jó. de most télen bizony kellemetlen. I Szerintem nem is lenne baj, sőt nagyon hasznos dolog, ha egy pályaudvaron büfé működik. De nem szabadna, csak üdítő italokat kiszolgálni.” Olvasónkkal egyetértünk és azzal is, amit a pályaudvar egészségügyi helyiségeinek állapotáról ír. Mindkét esetben sürgős intézkedésre lenne szükség. Seprű, mint balesetveszély!? „Évek óta mérgelődöm, most végre tollat ragadtam, mert már nem tudok hallgatni, — írja Sándor Istvánné. — Házlasz- szony társaim, valamint kolléganőim nevében szólok. Szinte minden egyes alkalommal félek cirokseprűt a kezembe venni, mivel a seprűk nyelei szálkásak, görcsösek. Már elég sok ragtapaszt használtam fel, mert vagy a seprű nyelét kellett a szálkák miatt körülragasztanS vagy a tenyeremből kihúzott szálkák helyét bekötözni Igaz, mondhatnák a tanácsadók, esiszoltassam meg a seprűk Ez külön kiadás lenne, meg aztán idő sincs arra. hogy a napi munkából hazatérve megkeressük azt a mesterembert, aki ezt elvégzi. Egyszerűbb megoldás lenne talán, hogy a seprűkészítő vállalatok gondolnának erre s tennének arról, hogy ezek az eszközök ne legyenek balesetveszélyesek. Kérem, továbbítsák véleményünket a vállalatoknak.” läse. Reméljük, ®8 is ®Svs<s_ ■flkJ goit viszont csak munkaviszony alapján adhatnak. Tekintettel arra, hogy munkaviszony nincs a bedolgozói rendszerben, így fizetett szabadság sem járt Ezenkívül tájékoztat még bennünket több részletkérdésről, azonban ez is elég ahhoz, hogy megállapíthassuk Szabó Jánosné észrevétele nem jogos. A kollektív szerződés bedolgozói rendszerre vonatkozó szabályait egyébként ismertetik a bedolgozásra jelentkezőkkel és a szerződést ennek alapján mindenkor a vállalat és a dolgozó írásban köti meg. Bgy-«*y vesésebb téma sajtónyilvánossága után egyre gyakrabban — főleg az érintettektől — hangzik el felháborodott kérdés: Miért a sajtóban kellett megszellőztetni a dolgot? Erre nagyon sok válasz adható, függően attól, hogy milyen szemszögből nézzük. Szűkítsük le ezeket az érintettek és & sajtó pólusára. Az érintettek többségének olyan «setékben, amikor nem kedvező színben jelennek meg a közvélemény előtt, minden valószínűséggel egyezik nézetük Honoré de Balzac egyik kijelentésével, mely szerint: „Ha sajtó nem volna, nem kellene feltalálni”. Balzac óta azonban nagyon sok víz lefolyt a Szajnán és a Dunán is. Arról nem is beszélve, hogy társadalmunk struktúrája, célja merőben más ma már mint Balzac korában volt. Mércének ebben a kérdésben azt tekinthetjük, amit Kádár elvtárs a kommunista újságírók tavaly megtartott országos aktíváján mondott: „A A lepszedőná van a vendégekért, vagy fordítva? Kérem, a sz- szonyom, megengedné, hogy az ismerősömet két percre beüthessem, megmutatni neki a fedett fürdőt? — Hogy gondolja? Nem lehet cipővel bemenni... — Legfeljebb levennénk a cipőnket, ha ezen múlik... — Nem lehet, de ha lehetne is, jegyet kellene venni... — És ha jegyet veszünk, megengedi, hogy bemenjünk? — Értse már meg, hogy nem lehet! A fenti párbeszéd a gyulai Várfürdőben történt, január 8-án 17.00 és 17.30 óra között. Mivel feldühítik az embert, az, ha nem megfelelő hangnemben közölnek vele valamit — egy dac fejlődik ki benne, hogy „csak azért is”! A kedvesen informáló pénztárosnő megmutatta, hogy hol találom a fürdő vezetőjét! Elmondtam neki, hogy pesti vendégem szeretné látni egy pillanatra a mi szép fedett fürdőnket, tegyen kivételt a szabály alól (ha ez szabály!) és engedélyezze, hogy bemehessünk. A vezető ezt a kérést természetesnek vette, s megmagyarázta, hogy hol mehetünk be és nézhetjük meg a gyulaiak egyik „büszkeségét”. S itt még nincs vége a történetnek. Pesti vendégem előtt pirulnom kellett, mert a jegyszedőnő megjegyzéseket tett utánunk (miután én már közöltem vele, hogy a vezető engedélyeztet), hogy „micsoda emberek vannak, milyen tolakodónk, stb.” Mivel tisztelem az idős embereket, úgy éreztem nincs jogom kioktatni a nálam jóval idősebb asszonyt arra, hogy ő tulajdonképpen „vendéglátó", s ha egy vendégre megjegyzéseket tesznek, az nagyon rossz hatással van rá, s elgondolkodik rajta, hogy vajon a jegyszedőnő van-e a vendégekért, vagy fordítva?” Azt hisszük, hogy nem kell kommentárt fűznünk a fenti kis történethez, amit 1. R.-né gyulai olvasónk irt szerkesztőségünkhöz. Miért kell inkognitóban maradni? Kis községünkbe® egyáltalán nem lehet panasz arra, hogy „az isten háta mögött” élünk, velünk nem foglalkozik a sajtó. Egyesek szerint sokat, mások szerint nem, de áz is negatív. Az igazság valahol középúton van. ! Mint most is, amikor azt kiderí- * teni igyekszünk. Vegyünk két egészen friss példát. Egy magát megnevezni nem kívánó olvasó arról írt, hogy Bucsán nem adnak fél kiló kenyeret a kenyérboltban. Egy másik levelezőnk másik írásban arról panaszkodik, hogy a szép és az új postahivatalban sorba kell állni csomagszállítóért, pénzes Utalványért. Az előző témánál már közölték a választ s az utóbbinál maradva az a véleményünk, hogy ingyen nincs semmi, valakinek mindig fizetni kell. Ebben az esetben csak a kedves ügyfél kapja ingyen az említett nyomtatványokat, amit a posta fizet. Bucsán egy év alatt 600 forint áll a postahivatalvezető rendelkezésére, amiből minden nyomtatványt biztosítania kell. ^Tapasztalatból tudom, hogy amikor néhány évvel ezelőtt ingyenessé tettéik az ügyfelek számára ezeket a nyomtatványokat 8 kitették a hivatalbaisa „önkiszolgálásra”, akkor olyan házikészletek halmozódtak fel, főleg a gyerekek jóvoltából, hogy tíz évi szükségletet is fedeztek. Arról nem is beszélve, hogy úton-útfélen ezekkel a nyomtatványokkal játszottak és szemeteltek. Még így is, hogy a nyomtatványt kérni keil, a hivatalvezető elmondása szerint, háromszor annyi fogy évente, mint amennyit a postai küldeményekben ki lehet mutatni. Igaz, hogy a postai dolgozók időt takarítanának meg azzal, ha kitennék a nyomtatványokat. „Mindenki vehetne, ameny- nyit akar”-elv alapján. Viszont pénzt pocsékolnának vele, ami értékesebb, mint az idő. A két levél konkrét tanulságán túl egyet végképp nem értek. Miért kell inkognitóban maradni akikor, ha jogos vagy jogosnak vélt sérelmeinket a sajtó hasábjain kívánjuk orvosolni? Szerintem erre semmi szükség. Törvényes rendünk van ma már olyan, hogy szükség esetén megvédi a jogos kritikák szóvátevőit a retorzióktól. Arra is van viszont paragrafus, hogy jogtalanul ne lehessen senkit sem elmarasztalni feSáina! Adáwa sajtó feladata, hogs' as valóság* tükrözze.” Ebbe az igénybe dsMst egyértelműen belefér mindaz, ami a valóság fogalomkörébe tartozik. még akkor is, ha az adott helyzetet nem rózsaszínbe csomagolva jelentetjük meg a sajtó hasábjain. Csak így képzelhető el, hogy fokról-fokra eltűnjenek közéletünkből, mindennapi tevékenységünkből azok a visszahúzó erők, fogyatékosságok, melyek, bár nem jellemzőek, de gátjai az egész, séges fejlődésnek. Legyünk egészen SmSstüNt. Kis. és nagyobb ügyekben egyaránt ki tudná megmondani, hogy meddig hatna rombolóan egy negatívum, ha alkalmasint bele nem szólna a dolgok menetébe valamelyik tömegkommunikációs fórum? A kérdésekre csak jóslással lehetne válaszolni. Az azonban konkrét tapasztalat, hogy egy-egy ilyen „beszólás” után, ha néha ingerülten is, de forogni kezdenek a cselekvés kerekei Amihez hetek hónapok vagy évek sokszor nem voltak elegendők, egyszeriben megoldódnak. Ezért nagyon jó, hogy e rovat hasábjain is egyre többen és több helyről jntnak szóhoz Elmondják mindazt, ami szűkebb környezetükben hiba, vagy gondként jelentkezik. Egyre azonban minden levélírónak nagyon kell ügyelni: tájékoztatása, észrevétele minden körülmény* között állja k{ a valóság próbáját. Ezt igényli a eél jobb megvalósítása. Ha az olvasók így vesznek tollat a kezükbe, akkor nemes ed érdekében cselekszenek még akkor Is, ha a* érintettek, vagyis a megbíráltak ma még nem tapsolnak as ilyen fajta „ügyintézésnek”. Se. Â. Sokak figyelmébe! Bár a téma nem újkeletű, Jó néhányszor már foglalkozt unk az üvegek viaszacserélésének eseteivel, most mégi3 közöljük egyik mezőhegy esi olvasónk panaszát, aki hozzánk fordult mivel nem cserélték be a leadásra vitt üvegeket. Sajnos már sokszor előfordult — mintahogy a levélben leírtakból is kitűnik—, hogy időnként a boltvezetők téL reismerve a rendelkezéseket nem hajlandók teljesíteni a fogyasztók cserékérelmeit. Azonban az ig előfordult már, m nt ebben az esetben, hogy a vásár, ló is téved. Olvasónk ugyanis azt írja, hogy 1972. december 3ü-án a mezőhegy esi ll-es számú _ élelmiszer vegyesboltban vásárolt szovjet márkájú pezsgőt, amelynek üvegbetétjeként 4 forintot számoltak feL Amikor viszont január 5-én visszavitte az üve* get nem váltották be. Mivei sokan úgy látszik nem ismerik az ezzel kapcsolatos 1972. augusztus 19-én megjelent Árhivatal-ren- deletet, ezúton közöljük levélírónkkal és több olvasónkkal, hogy 1972 november 15-e óta a szovjet pezsgős üvegre nem számolnak betétet és így az nem is váltható vissza. A boltvezető, tehát ebben az esetben jogosan járt el. Annál is inkább megállapítható, ez mivel levélírónk közölte a pezsgő árát, így tudjuk, hogy nem volt betét felszámolva. Ami a szóban forgó sörös- és colás üvegeket illeti ezt mindenkor vissza kellett volna váltania, tekintet nélkül arra, hogy azt mikor vásárolták és mikor vitték vissza. A Szerkesszen velünk uwaéotf &s®wái Ivtottsjs Kasnyik Itadűil
