Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-04 / 2. szám
Mft MÜNKÄSPOLITIKA (3. oldal) KIMOZDULTAK A „SÚLYT ALANS ÄGBÖL** (5. oldal) JELENTÉS AZ ÜTTÖRÖ- OLIMPI.4RÓL <6. oldal) Jobb minőségű termékek, több szolgáltatás a lakosságnak A* OKiSZ elnökének nyilatk»%aUi Amióta ember az ember, s derekát kiegyenesítette, fejét fölemelte, látóköre szószerint is kiszélesedett Azóta nemcsak a lába előtti földet, vagy közvetlen környezetét látja, hanem a távoli horizontot szintén. De látóköre átvitt értelemben is ki- szélesedett azzal, hogy munkát végez. E legemberibb tevékenység lényege ugyanis éppen az, hogy előre látjuk a munka célját, végeredményét, s nem a vakvilágba, vagy velünk született ösztönök parancsára dolgozunk. Marx szerint ilyen értelemben a legrosszabb építőmester is túltesz a szabályos sejtrendszert építő méhen. A munka jellege és ennek megfelelően az előrelátás, a tudatosság mértéke különböző. A szalagon dolgozó, s részművele- leket végző munkásnak nem kell például a cipőgyártás és — értékesítés egészét áttekintenie. Magáról a gyártásról nyilvánvalóan a szalagok, a technológiák tervezőinek átfogóbbak az ismeretei. A divatigények alakulásáról, az értékesítés kilátásairól, avagy a készletgazdálkodásról megint mások és mások tudnak többet A műszaki-gazdasági fej_ lődéssel a különböző tevékenységek egyre inkább specializálódnak s nincs és nem is lehet olyan ember, aki az adott gyáron belül minden munka részletét ismeri, tudja. A vezetőktől sem várhatjuk ezt. A maguk módján ők is specialisták, de nem a részletek, hanem az össze, függések tudói, a holnap követelményeinek felismerői. S átfogó feladataik ellátásához felhasználják a tervező, a szervező, a piackutató, a munka- és személyügyi stb. specialisták tucatjainak tapasztalatait A vezetés és az előrelátás eleve összecsengő, szinoním fogalmak. S a vezetés előrelátása saját döntésein túl a dolgozó kollektívák hatékony munkáját, célszerű, tudatos tevékenységét is sokoldalúan megalapozza. Vagyis ahogyan az előrelátás a vezetéstől, úgy a dolgozók társadalmi tudatossága a vezetői előrelátástól elválaszthatatlan. Különösen igaz ez napjainkban, amikor a műszaki-tudományos forradalom felgyorsította a haladást, s közben a népgazdaság, az exten. zív fejlődésből az intenzív szakaszba lép át. A reform nyomán, a nagyobb vállalati önállóság közepette erősödött a vezetés perspektivikus látásmódja, távlati szemlélete. Tavalyelőtt első ízben, mindenütt elkészítették az öt évre szóló vállalati és tanácsi terveket. így végiggondolták minden vállalat és terület jövőjét, hcsz- szabb távra alapozták meg munkájukat. feladataikat. Persze ezzel nem változott meg egycsa- pásra és automatikusan a vezetés munkastílusa. látásmódja. Néhol a középtávú tervezést már eleve formálisan végezték el, másutt pedig esetenként a jőL végiggondolt elképzeléseket is ad acta tették, mellőzték. Mert a máról holnapra élés, a „diszpécserkedés” visszahódította régi szerepét. Hol tartunk most? Melyek a távolabbi célok? Meddig juthatunk a közeli jövőben? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a vállalatok napjainkban az esztendő végefelé, az 1973. évi terv összeállításakor. S ahol az előrelátást ég a tervezést valameny- nyire is komolyan értelmezik, •tt most nem csupán egyik évről a másikra váltanak át, hanem ismét nagyobb távlatban gondolják végig a lehetőségeket és a feladatokat „Tervezni csak több évre előre lehet. Egy esztendőre legfeljebb konkrét munkaprogramot készíthetünk” — mondotta az egyik nagyvállalat vezető közgazdásza. S egyet kell hogy értsünk vele, ha arra gondolunk: a jövő feladata nem egyszerűen a múlt mennyiségileg bővített reprodukálása, hanem a lényeges minőségi változások elérésére. (Különösen így van ez most a gazdaság intenzív fejlesztésének időszakában.) S egy esztendő le. hetőségei rendkívül behatároltak, e rövid időszaknak nem lehet nagy távlati célja. De ahol jól felmérték, s a jelenlegi helyzetnek megfelelően aktualizálták is a hosszabb időszakra szőlő elképzeléseket, ott az 1973. évi tennivalókat a távolabbi célok elérésének szolgálatába állíthatják. Nem könnyű meghatározni egy év munkaprogramját. Képletesen szólva azt kell elérni, hogy a karaván ne csak haladjon. hanem érje is el célját, s szükség szerint érintse az útba ejthető oázisokat. A gazdasági vezetők — a helyi idegenvezetőkhöz hasonlóan — megkímélik „expedíciójukat” a felesleges kitérőktől, kalandoktól. Iránytűjük az alapos helyzet-elemzésre épülő reális távlati terv. S e távlati terv mit sem ér, ha olyan nagy beruházási és forgóeszköz-igényre épül, amely meghaladja a vállalat ég a népgazdaság erőforrásait. Ha nem számol eléggé a piaci igények növekedésével, a verseny fokozá- zódásával. Ha nem irányozza elő a hatékonyság növekedését a kívánatos mértékben, mindenekelőtt a gyártmányösszetétel és a technológia korszerűsítésével. Ha nem tűzi célul a szervezettség, s ennek részeként a kooperáció egyre magasabb szintjét. Ilyen és hasonló nézőpontból, a mai ismeretek alapján érdemes volt újra értékelni, időszerűsíteni a vállalati ötéves terveket, hogy megbízható iránytű legyen az ez évi munkaprogramok összeállításához, K. J. Az ipari szövetkezeteik áruellátási és szolgáltatási tevékenységéről nyilatkozott Rév Lajos, az OKISZ elnöke az MTI munkatársának. 1972-ben a hazai boltokba került iparcikkek 16 százaléka szövetkezeti üzemekből került ki. — Az idei évre számolunk azzal, hogy az ismert bérpolitikai intézkedésék nyomán elsősorban az ipari munkásság körében várhatóan növekvő vásárlási kedv nagyobb és választékosabb árualapot igényel. Ezért 6—8 százalékkal több árut szállítunk a belkereskedelemnek, mégpedig jobb minőségben. szélesebb választékban. Ez azonban nem jelentheti az árak indokolatlan emelését. — Számottevően növeli termelését a hazai fogyasztás számára a szövetkezeti fémtömegcikk-, építőanyag-, papír- és műanyagipar, továbbá a kézmű- és a háziipar is. Különösen fontosnak ítéljük az úgynevezett hiánycikkek körének szűkítését. A Belkereskedelmi Minisztériummal már korábban kialakított jó együttműködésünknek köszönhetően az ipari szövetkezetek rendszeresen értesülnek arról, hogy mely cikkekből van hiány, s korszerű kis- és középüzemeink — adottságaiknál fogva — képesek arra, hogy ezek többségének gyártását gyorsan bevezesséík. — Ipari szövetkezeteink 1973- ban tovább bővítik a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokat. Ez különösen vonatkozik azokra az ágazatokra, amelyekben még kielégítetlen igények jelentkeznek, illetve ahol az igényeknek további számottevő növekedése várható. Már tavaly is a tervezettnél gyorsabban növekedett a gépkocsi-, motorkerékpár-karbantartás és javítás, az elektromos háztartási készülékek és az elektroakusztikai berendezések javítása. továbbá a mosás-vegytisz- títás. Nem teljesítették azonban az ipari szövetkezetek lakás- karbantartási előirányzataikat. Elsősorban Budapesten. Ez azonban nem a kapacitás-hiányon, hanem a tanácsi szervek mérsékeltebb pénzügyi lehetőségein múlott. Az úgynevezett hagyományos szolgáltatási ágazatokban, mint például a férfi- és női fodrászatban, kozmetikában, fényképészetben — egyes még ellátatlan területek kivételével — a lakosság igényeit általában ki tudjuk elégíteni. E szakmákban tehát a kulturáltabb kiszolgáláson, az üzletek megfelelő karbantartásán a főhangsúly. Újszerű szolgáltatások vannak elterjedőben ; csomagtovábbítás, kisebb szállítási feladatok ellátása vidéken és fővárosban egyaránt. Bővül a személyi szolgáltatások köre: egyedi megrendelésre készülnek bútorok, háztartási felszerelések, fellendülőben a bútortisztítás, javítás. 1973-ban is folytatjuk az elmúlt évek bevált gyakorlatát; növeljük a felvevőhelyek számát, különösen a új lakótelepeken, a peremkörnyéki és vidéki — még ellátatlan — területeken, hogy mindenütt közelebb kerüljön a szolgáltatás a lakossághoz. A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzemigazgatósága területén év_ ről-évre nőtt a vtt’amosenergia- fogyasztás és tavaly elérte a 181 millió forintot. Az idei terv 205 millió forintot irányoz elő, ami csaknem 15 százalékos emelkedést ja’ent. Hálózatszerelésre 29 j millió forint értékű munkát ter- 1 Tíz Csongrád megyei téglagyárral bővült a Békés megyei Tégla és Cserépipari Vállalat Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1972. december 31-vel elrendelte a Csongrád— Bács megyei Téglaipari Vállalat megszüntetését. A Csongrád megyében működő 10 gyára január 1-től a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatba olvadt be. A leltári átvétel január 15-ig tart. Csongrád megyében — Szentesen és Szegeden — egy-egy télen—nyáron üzemelő, korszerű alagút-kemencés, valamint nyolc hagyományos téglagyár van. veznek. amely főként a Szajol— Lökösháza közötti vasútvonal villamosításának előkészítésével kapcsolatos. Az üzemigazgatóság ezenkívül üzemektől, tsz-ek_ tői, városi és községi tanácsoktól is kapott már megbízatást különböző feladatok végrehajtására, villamoshálózat-fejlesztésre, közvilágítás-korszerűsítésre. Naponta 50—60 utcai világítótestet vizsgálnak meg a DEMÂSZ szerelői a békéscsabai utcákon és a hibákat kijavítják. Ké. pfinkön Szöllősi István villanyszerelő és Körösladányi László gépkocsivezető fénycsövet cserél a Gyulai úton az év e!s6 munkanapján. iQaQaB6saasaBaBoaaBaasM*Dai9aaeaaeaoe«sflannaesMOBeBCiBooe<raß9a«sfifiCBeM8<p P Évről évre nő m villamosenergia« fogyasztás Vezetés=előrelátás
