Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

Tejipari

szakképzés

Szentlőrincen

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Szakoktatási Főosztálya a mezőgazdasági nagyüzemek szakemberszükségletének biztosítására az 1970/71. tanévben élelmiszeripari szakközépiskola, tejipari szakközép- iskola, tejipari szakágazat indítását határozta el Szentlőrincen. Ezt aZ elhatározást alátámasztotta számos termelőüzem, Tsz- szövetség, a TOT titkárságának jelzése, ilyen képzettségű közép_ káderek hiánya miatti

Az élelmiszeripari szakközépiskola tejipari szakágazata 4 éves képzési idő után érettség bizonyítvánnyal rendelkező és a tejkezelés — feldolgozás min. den ágában elméletileg és gyakorlatilag magas szinten képzett szakembereket bocsát ki, a nagy tehenészeti telepek tejházainak szakszerű vezetésére, a higiénikus tejnyerés, keze1és,

szállítás megoldására. Szükség szerint a termelt tej elsődleges, vagy éppen iparszerű feldolgozására (tejföl, túró, sajt, vaj) előállítására is felkészíti a fiar tatokat. A tanulók egyéb élelmiszeripari ágazatokban alapképzettséget és laboránsa képzettséget is szereznek. A szakma jellege alkalmas a női műn. kaerő alkalmzására.

Az iskola bentlakásos a tanulók részére — térítés mellett — kollégiumi elhelyezést biztosít A várható igény ésszerű kielégítése, a végzett tanulók elhelyezkedése érdekében az fcko. la az üzemek (tsz-ek, ÁG-ok, társulások, tejipari vállalatok) által ajánlott vagy velük szerződött jelentkezőt a felvételnél előnyben részesíti.

Ez

ev

elején, amikor a Csepel Autógyár üzemi lapja, a Fényszóró munkatársa interjút készített a gyáregységek vezetőivel, az 1972-es év eredményeiről Lendvai Béla, az alkatrész-gyáregység vezetője válaszát így summázta: Jelentős siker, hogy a megnövelt pótalkatrész-gyártási tervet is teljesítettük. S hogy mi volt a legörvendetesebb a gyáregység negyedik negyedévi tervének teljesítése során, arra így válaszolt: — Szeghalom rekordja. Ez az új gyárrészleg végre kinőtte a gyermekcipőt és jelentősen járult hozzá a gyáregység tervfeladatainak valóra váltásához. Első olyan negyed^ évük ez a szeghalmiaknak, amely a jövőt illetően komoly reményekre jogosít.

Eddig a szűkre szabott, de a munka elismerését mégis dicséretesen elismerő nyilatkozat. A szeghalmi gyárrészleg vezetői, dolgozói azóta többször is elolvasták a lapban megjelenít méltató sorokat. És kinek ne dagadna keble, kit ne járna át jóleső bizsergés, ha személy szerint nem is róla, hanem szűkebb közösségéről — melynek ő is tagja — s annak dicséretes munkálkodásáról szól a krónika. Jólesik ez, hiszen tudja, ületve a közösség tagjai tudják, hogy kinek-kinek nagyobb, apróbb tette, igyekezete hogyan tükröződik a tervtáblázat egyre feljebb ívelő vonalaiban.

Mert miről Is van szó? Arról, hogy Szeghalmon, a falu- végi malom helyén életre kelt új üzem dolgozói a gyárrészleg vezetőivel és a párttagokkal egyetértésben évről évre, negyedévről negyedévre fokozták termelésüket. Hogy milyen tempóban, arra hadd álljon itt néhány számadat. 1971-ben 18

millió, 1972-ben 42 millió forint értékű volt a gyárrészleg ossz tervteljesítése. Ezen belül is rekordnak számító a múlt év utolsó negyede. Ezt méltatta az említett nyilatkozatban az

gett! az ég, megindult a föld. Acélförgeteg zúdult a sztálingrádi erődre, embereket és állatokat cafatokra tépve, fedezékeket bedöntve, járműveket és fegyvereket összezúzva... így válaszolt a Vörös Hadsereg a kapitulációs ajánlat visz- szautasítására.”

A katlanba zárt seregből 30 ezer sebesültet légi úton kiszállítottak, 91000 fogságba esett. A csata után 147 200 német és 46 700 szovjet holttestet szedtek össze és temettek el.

... a kormányzó úr öfóméltő- sága 1942. tavaszán legfelsőbb parancsával elrendelni méltózta- tott, hogy a 2 .hadsereg hadműveleti területre való kiküldésével kapcsolatosan, katonai büntetőalakulatokba szervezve, a hadműveleti területre küldessenek mindazok az elemek, melyek az ország közrendjét veszélyeztető káros tevékenységet fejtenek ki, illetve rendbontó magatartásukkal a háborús gazdasági termelést gátolják. Ezáltal egyrészt ezek káros tevékenysége megszüntethető, másrészt méltányos, hogy az ország véráldozatából részüket kivegyék.

A legfelsőbb parancs alapján fentieknek kiemelése megtörtént, és 1942. tavaszán, három különleges munkásszázadba szervezve az orosz hadszíntérre küldettek.

Nagy Károly visszaemlékezéseiből :

„... Bojtos elvtárs és a vele volt fiatal elvtársak a Velikie Luki harcokban haltak meg 1942; karácsony hetében. Hallottam, hogy fogságba estek és

megfagytak, de mivel egyikőjük sem jött haza, az a valószínűbb, hogy lelőtték őket."

*Az MSZMP Nagykamarás Község Pártbizottságának anyagából:

„A fegyházban munkaszolgálatos századba osztották és 1942. november 17 és 20 között a németek áltál megszállt ukrajnai területekre vitték őket.

A büntető századból eddigi ismereteink szerint senki sem maradt életben.

Valószínűleges halálának időpontja 1943. január elejére tehető.

A németek által megszállt Ukrán területen egyetlen szemtanú találkozott vele, a sógora Wolf József akkori munkaszolgálatos volt, Budapesten, Szerzetes út 1/2. alatti lakos. A találkozás 1943. január hónap elején Kurszk környékén egyik vasútállomáson volt, ahol két munkaszolgálatos vonatszerelvény állt meg egymás mellett; és a vagonból kinéző Wolf József felismerte a másik szerelvény egyik vagonjának ablakából kinéző Bojtos Sándort, a sógorát.

Kölcsönösen felkiáltottak: „Sándor — Jóska, te itt vagy?” De további beszélgetésüket az egyik szerelvény elindulása meggátolta.”

Ezt követően semmi megbízható hír nem áll rendelkezésünkre, további tartózkodásáról, eltűnésének körülményeiről. Valószínű az ő élete is úgy végződött, mint annyi más sorstársáé, volt munkaszodgála- tosé.

(Vége)

újság útján is a gyáregység vezetője.

M-.- ezekután azt hihetne XiUSf az ember, hogy győzelmi lakomát is ültek a szeghalmiak, s talán az évi munkát összegező pártvezetőségi beszámoló is illúziót keltőén ad majd számot a párttaggyűlés- nek az üzem eredményeiről, a kommunisták, az üzem valamennyi munkásának tetteiről, cselekedeteiről. De nem így

történt A vezetőség beszámolója — mély körvonalazta a munkában elért sikereket — sokoldalúbban azokat a tennivalókat boncolgatta, amelyek az egy év tapasztalatait figyelembe véve ebben az évben is saikalllnaik.

A beszámolókból és a felszólalásokból egyaránt az csendült ki, hogy itt — bár a nagyüzemi termelés keretei adva vannak — sokkal több gonddal ked megbirkózniuk, mint a régebben telepített üzemekben. Itt még most kovácsolódik a törzsgárda. A létszámnak csak mindössze a felét kitevő, 160— 170 dolgozó az, aki huzamosabb ideje munkálkodik itt vagy dolgozott más üzemben. A többiek egy része gyakran cserélődő, a nagyüzemi munka életritmusát, fegyelmét még nem igen ismerő, vagy azt megszokni sem bíró emberekből verbuválódik. Emiatt jelentős a létszámingadozás, itt-ott némán állnak a drága pénzen vásárolt gépek, ingadozik a termelés és ennek nyomán bomlik is az üzemi rend. Hányszor megesik — mondták —, hogy egyesek a házkörüli gondok miatt igazolatlanul maradnak távol, Az üzemi fegyelemhez még nem szokott embereknek ez természetes. Előfordul, hogy a háziasszonyból lett új munkás egy- kétórás kimenőt kérne, mert a férjét főtt ebéddel kell haza- vámia vagy éppen azért, mert a malacokat kell megetetnie. És itt jön újra a kommunisták, s velük együtt a már törzsgár- datagként is számításba jövő emberek feladata. Megértetni, hogy mint ők, a korábbi „újoncok” megértették, az ilyen út ! járhatatlan. De ehhez — mint mondták — nagyon sok fáradozás. törődés szükséges. Ezért is kapott külön hangsúlyt a vezetőség beszámolójában és a felszólalások többségében az, hogy még jobban száműzni kell a türelmetlenséget, és baráti szóval, példaadással kell az otthoni és az üzemi feszültséggel járó ellentmondásokat feloldani. Ügyelni arra, hogy a jelentkező súrlódások, szabálytalanságok megszüntetése elsősorban ne fegyelmi felelősségrevonás- sal, hanem a fegyelemre bírással, a fegyelemre szoktatással, a szakmai tanítással és neveléssel ,a szakma megszerettetésével kezdődjenek. E kérdés- 1

ben pedig különösképpen a kommunisták legyenek a példaadók és valamennyi vezető minden szinten.

$70 pcpff a taggyűlésen

OŐU CbtHl a szocialista brigádok munkájáról is. Ennek során arról, hogy nem sikerült vállalásuk minden pontját tel- jesiteni. ök a miértre is választ adtak: Magas mércét állítottak a brigádoknak és ez a szint még „nem ugorható”. Mert hiába vannak szépen fogalmazott, sok mindent felölelő versenypontok, ha azok távol esnek az üzemi realitásoktól. Nos — mondották — itt a brigádok legégetőbb feladata, hogy továbbra is példaadóan ösztönözzenek és segítsenek az üzemi fegyelem megszilárdításában, a szakmai tudás jobb elsajátításában, a példás üzemi magatartás kialakításában. Mint mondták, ezt kell általánossá, mindennapossá tenni, mert az újévi tervfeladatok jóval nagyobb tettekre sarkallják a munkabrigádokat, az üzem kommunistáit s mindahányukat. Várhatóan több, eddig nem gyártott cikkel is bővül a terméklista és ez még nagyabb odafigyelést, még nagyobb szakmai jártasságot követel.

A beszámolóból az is kiderült, hogy tovább bővül az üzem. Várhatóan 80—100 újabb munkásra lesz szükség és ezek az emberek sem a nagyipar iskolájával, hanem a falusi élet felfogásával kerülnek az esztergagépekhez. Ügy kell hát dolgozniuk s közben tanulni is, hogy a bővülő üzem „újabb süttetű” munkásgárdájának ők már valóban törzs- gárda tagokhoz méltó példával szolgáljanak.

E kis kommunista kollektíva

tanácskozásából az is kiderült, hogy a tervfeladatokat eddig — más üzemeiktől eltérően — mostoha körülmények között valósították meg. Hiszen az építkezésekkel párhuzamosan népesült be az üzem, kezdetleges szociális létesítményekkel, néha víz nélkül, számolva az olajfertőzés veszélyeivel. És most is gondban vannak, csak ez a gond már más. Termelnek most is és közben építenek, épül már a 100 munkást befogadó új műhelycsarnok, de épül a korszerű öltöző, a nagyüzemi konyha és az ebédlő, melyek szolgálatba állítása erőfeszítéseik mellett még jobban kiválthatja majd itt is a nagyüzemi közérzetet.

Építkeznek,

nak, eközben szorgalmasan tanulnak. maguk is formálódnak. Úgy igyekeznek, s remélik, hogy a megnövekedett feladatok ellátása mellett ez évben sem marad el Szeghalom rekordja.

Deák Gyula

I Kéfegyhází Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet

a mezőgazdasági üzemek felnőtt dolgozód részére

szakmunkásképző és szakmunkás* továbbképző tanfolymukat indít

a, alábbi szakokon:

— mezőgazdasági gépkarbantartó szereld (5 hónap)

1973. február 6-tal kezdődően

— járműelektromos berendezés szerelő G0 hetes)

1973. február 19-cel kezdődően

— növénytermesztő gépész (levelező, 18 hónapos)

1973. február 14-gyei kezdődően.

Jelentkezéseket 1973. február 3-íg kérjük az intézet címére levélben vagy személyesen eljuttatni

215359

Csak jó munkáért

Megbecsülni, és érdemeik arányában, differenciáltan megfizetni a jól dolgozó szakembere, két, a művezetőket — szocialista építőmunkánk gazdaságpolitikájának egyik alapja. S a legtöbb munkahelyen meg is tartják ezt az elvet. Az esztergályos, a szövőnő, a mérnök, aki jobban dolgozik, többet tesz a közösségért, a hónap végén többet is talál a fizetési borítékban. A munkahelyek többségénél gyakorlattá lett, hogy a nagyobb felkészültséget kívánó beosztásokban jól dolgozóknak a szakmai vezetés évközben — amikor arra pénz és lehetőség van — emeli a fizetését.

Jó gyakorlat ez. Megfelel a differenciált bérezés elvének. Egyike azoknak az ösztönzőknek, amely kifejezője annak az elvnek: aki többet dolgozik, kapjon többet.

Egy-két szépséghiba mégis akad. Az. hogy ez a szemlélet még mindig nem vált általánossá. akadnak helyek, ahol az „egyenlősdi” még mindig meghatározó.

Nemrég beszélgettem egyik ismerősömmel, aki két évvel ezelőtt került az egyik vasipari nagyüzembe művezetőnek. Elődjétől szétzilált műszakot, gyenge munkaszervezést kapott örökségbe. Az emberek rosszul keres, tek, sok volt a selejt, s a munkafegyelem megerősítéséért is volt mit tenni. Ismerősöm szakmai hozzáértéssel és nem utolsósor, ban a gazdaságpolitikai célkitűzések szemelőtt tartásával — igaz a gyár vezetőinek segítségével — két év alatt rendet teremtett a műhelyben. Az emberek most jól keresnek, mini. malisra csökkent a selejt, megszűntek az igazolatlan hiányzások.

Egyszóval ez az ember —nevezzük X-nek — ugyanazért a fizetésért, amelyet elődje kapott, sokkal jobban irányított, dolgozott. Munkatársai elismerték vezetői tudását és tisztelték. Elismerték azt a többletet, amit a közösség érdekében ez a művezető tett, a gyár szakmai vezetői is. Pontosabban szólva, csak félig. Mert amikor arról volt szó, hogy jó munkája után 300 forinttal megemeljék a fizetését, egyik vezető tette fel így a kérdést:

„S mit szólnak azok a müve. zetők. akik több, mint öt vagy tíz éve dolgoznak a gyárban, ha X-nek emelünk?

Ez a kérdés aztán eldöntötte a javaslat sorsát. A gyár igazgatója ugyan erősködött, ám hiába, X nem kapott fizetésemelést, hiába dolgozott jobban, mint azok, akik 5—10 éves gyakorlattal rendelkeztek. Ez kevésnek bizonyult. Győzött a „megszokás”.

Azt hiszem, nem szükséges hosszabb magyarázat annak bizonyítására, mennyire rossz, amit az üzemben ebben az esetben tettek. Mert mit mond ezek után jónéhány dolgozó?

„Nem töröm magam, minek dolgozzak jobban, ha...” Vagy pedig úgy gondolkodnak, mint X, aki ezek után megragadta az első kínálkozó alkalmat és más munkahelyre ment dolgozni.

Ha ez egyedi eset, még akkor sem igazolható, még akkor is ellentétes a párt Központi Bizottságának novemberi határozatával. Mert a határozat egyebek között kimondja: Szükséges a jobb munka megkülönböztetett díjazása, a szocialista bérezés elvének jobb érvényesítése.

Botyánszki János

BÉKÍS MlCWs^r:

1973. JANUAR 24.

5

Szerény számvetés — ranaos elismerés