Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-17 / 13. szám
ammtdiomL *> ïlfcai át szellemi dolgozók k#» ■rébíS nyerjünk új harcosokat. Megkülönböztetett figyelmet keß fordítani a pórt munkáé jelleg ének erősítésére, az ipart munkáé cric és más ft- dlud dolgozók legjobbjainak kommunistává nevelésére és pártba való felvételére. Erő- gftoii kell a nők és a fiatal nemzedék soraiban folyó párt- épitó munkát is.” (MSZMP X. íilpwl egyérte'lműsé- ,urtc' gének a gyakorlatba való beágyazása sok mindent igényeL Alapvetően igényli azt .hogy a párttagok, & kommunisták mind jobban értsék, hogy a párt helyes politikájának a megvalósulása annál sikeresebb, minél jobban érvényesülnek a pértépítésben ezek az elvek. Nagyonis lényeges, hogy a társadalom bármelyik szférájában a kommunista ingadozás nélkül képviselje a párt politikáját. Legyen ereje küzdeni a társadalmi folyamatokban előforduló, szocializmus ellen ható jelenségekkel szemben. Legyen ereje, hogy ne kápráztassák el semmiféle *zép szavak, melyek homályo- sítják az osztálypolitikát, mégha úgy festik is alá a különböző érdekeket, mintha azok a szocialista építés sarkallatos pontjai lennének. Legyen ereje. hogy ne hagyja az osztálypolitikát. a szocialista tanítást vulgarizálni, elferdíteni. Legyen ereje minden körülmény között képviselni a párt politikáját, amely a munkásosztály akaratát, érdekeit fejezi ki s ezek az érdekek teljességgel egybeesnek szövetségeseinek az érdekeivel, a parasztságéval, az értelmiségével és valameny- nyi dolgozó érdekeivel. Tehát a párt az osztályszervezettség nem egyik, hanem a legmagasabb formája. Ezért belső életének alakulása kihat az egész társadalomra. Ha rend van a pártban, akkor az egész társadalomban rend van. Nagyon világos bizonyítéka ennek az MSZMP működése. És világos bizonyítéka ennek az ellenkezője is, amikor az 50-es évek elején a pártban nem volt olyan rend, mint amilyennek egy munkáspártban lennie kell, akkor a társadalomban a lazulás, bomlás ütötte fel a fejét, aminek következtében 1956-ban veszélybe került a munkáshatalom. Ha napjainkban nem is gyűlhet fel az a bomlási „anyag”, amely 1956-ban tragédiába sodorta társadalmunkat, hazánkat, mégis úgy kell tekintenünk mindenféle lazulást, hogy az a munkásosztály hatalmát veszélyezteti. A lazulás jelei különben sokféle módon bukkanhatnak elő és elő is bukkannak. A lazulás jele az is, amikor a kommunisták füle hallatára kivétel nélkül szapul- ja, ócsárolja valaki a vezetőket és azok úgy tesznek, mintha nagyot hallanának, szó nélkül hagyják. Mert egészen más dolog az, ha valamelyik vezetőnek hibás intézkedését bírálják, mert nem képviselte következetesen a rábízott ügyet, vagy éppen valamelyiket elmarasztalják, mert miután bizalmat kapott, hogy köztisztséget viseljen, változni kezdtek benne az emberi magatartás mértékegységei, szerénytelenség lepte el, a határozottságot ösz- szetévesztette a gőgösséggel. És egészen más dolog megint, ha valakit elragad a hatalmi mámor, úgy cselekszik, mintha nem megbízatása lenne, hanem mintha ő lenne a kisis- ten, vagy legalábbis a kiskirály. Innen már csak egy lépés, hogy ennek a mámornak „aranysújtást” szerezzen, magának pénzt varázsoljon elő akkor is ,ha telefonozik, vagy éppen „meghitten” tárgyal. Mivel, hogy nálunk várakat nem lehet már elfoglalni, mert azok műemlékek lettek és részvényekkel sem lehet kalmárkod- au ezért mai „színekkel” ra1 . .... Acélosabb az akarat és értőbb a tej köti utat keres az ilyen. Gondoljunk csak a nem nagyon régen leleplezett szentesi Termál Tsz néhány vezetőjére. És akár akarjuk, az már egyfajta lazulás, amikor egy nevezőre hozunk, egy kalap alá veszünk minden vezetőt. Gondoljuk csak meg, hogy az ellenforradalom által szét- züált gazdasági életet a mai vezető garnitúrával konszolidáltuk, vagy az ellenforradalom által szétzüllesztett politikai életet a mai vezető garnitúrával normalizáltufc, s a mai vezető garnitúrával vittük véghez a magyar falvakban a földreform után a második nagy forradalmi változást, kialakítottuk a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodást. Ma pedig a szocializmus teljes felépítését ezzel a vezető garnitúrával irányítjuk. És e nagy társadalmi változások közben sem csökkent a párt figyelme soha, hogy időközben figyelmeztesse azt a vezetőt, aki hibásan intézkedett, munkája során nem elég körültekintően járt el. És miként nem nézte s nem nézi el az ilyet, ugyanúgy nem nézi el és elmarasztalja azt, aki a határozottságot felcseréli a gőgösséggel, a szerénységet a szerénytelenséggéL Egészen más, egy napon sem említhető az a vezető tisztségbe került személy a vezetőkkel, akit elragadott a hatalmi mámor vagy éppen aki ennek „aranysújtást” is akar vagy akart szerezni, magának oly’, módon is pénzt elővarázsolni, mint a legenda szerint Szent László a sziklából. Ez már a munkáshatalom bűnüldöző szerveire tartozik, melyek az elkövetett vétség arányában minden felfedett esetben kiszabják a büntetést, mint ahogyan azt a szentesi Termál Tsz néhány vezetője esetében tették. Semmi szándékom nem volt, hogy a X. pártkongresszus határozatából mottóként idézett mondanivalótól eltérjek, elkalandozzak. Inkább érzékeltetni akartam ezekkel a tényekkel is: az MSZMP tagjai, a kommunisták csak abban különböznek a nem párttagoktól, hogy tudatossá vált és válik bennük az a plusz, amely képessé teszi őket arra, hogy bármilyen körülmények között védelmezzék az osztálypolitikát, hogy nyílt sisakkal küzdjenek az olyan jelenségek ellen, melyek a munkásosztály pozícióit bármilyen módon gyengítik. Jelentkezzenek azok a társadalom bármelyik szférájában, érdekkörében. Jelentkezzenek azok általában a politikában vagy a gazdaságpolitikában, a kultúrpolitikában. Nem világrengető dolgokról van szó, hiszen ezek a történelemben ritkán fordulnák élő, hanem a politika mindennapi, helyi megvalósításában. Volt és azt hiszem van ma is olyan felfogás. miszerint merjünk „nem”- et mondani, amikor igent nem mondhatunk. Szent meggyőződésem, hogy ez a dolgok lényegének a vulgarizálása, elferdítése. Mert még akkor sem mondjuk, hogy nem, ha most nem tudunk egy utcában járdát építeni, mert tudjuk, hogy szükség van arra, hanem azt: ha majd telik az erőnkből, akkor meglesz. És azt is mondjuk el .hogy ahhoz ez és az szükséges. A „nem” a fenti felfogásban való használata látszólag határozottságot mutat, lényegében pedig nem más, mint a valóság elől való menekvés, minek törje az ilyen e kobakját azon, hogyan és mikor lehet valamit megcsinálni, megoldani, amikor elő vehet a magyar szókincsből egyet és odadobhatja azt: „nem!” A kommunistáknak fel kell figyelniük az ilyen jelenségre is, amely az általános politika érdekkörébe tartozik és noszogatni kell azokat az embereket, akik a hatalom szolgálatát fel szeretnék cserélni kinyilatkoztatásokkal, valamiféle modern „szentségeket” szeretnének osztogatni. Megemlítek még olyan dolgot, amit mindenki jól tud és mégis vannak, akikndk cselekedetei nem jó szolgálatot tesznek. Éspedig: a társadalmi lét örök mozgásából fakad, hogy vannak ifjak, idősebbek, hogy csak nagy vonásokban említsem ezt. Következésképpen : a társadalom fejlődése akkor leghar- monikusabb, ha minden felnőtt nemzedék cselekvőén jelen van a közéletben. És így is van nálunk. Minden faluban, városban tudják egyebek közt, hogy a lassan két éve tartott választásokon ifjakat ugyanúgy választottak meg tanácstagokká, mint idősebbeket. És ez természetes. De az már nem, hogy vannak idősebbek, akik türelmetlenek voltak az ifjak közéleti szereplésével, olyasféleképpen nyilvánították ki véleményüket, hogy minek is választották meg azokat, úgy sem értenek a dolgokhoz. Ugyan, kiből lett volna politikus vagy akár más, ha nem kapott volna rá lehetőséget, hogy tapasztalatokat szerezhessen, elsajátítsa azokat az ismereteket, amelyek az adott közéleti cselekvéshez szükségesek. (A személyiségről, a rátermettségről e helyen nem beszélek, ennek megítélése az adott közösségre tartozik.) Ilyen lehetőség nélkül senki nem lett volna azzá, amivé lett. És ahol úgy fogták fel a dolgot, hogy az ifjak úgy sem értik miről van szó, ott a megfelelő információt sem adták meg nekik. És van-e olyan „okos” ember, aki információ nélkül gyümölcsöztethetné képességeit? Nincs! Groteszkül hathat, de ide jegyzem: ugyan melyik miniszter tudna állást foglalni bármiben is ami hozzátartozik, ha nem kapná meg a tárcájához tartozó valamennyi fontos információt? Egyik sem. Tehát a tájékoztatás nem valamiféle kegy, hanem a vezetési stílus nélkülözhetetlen tartozéka. Hát így állunk ott, ahol az ifjú tanácstagok nem kaptak megfelelő információt és úgy vélekedtek róluk, hogy nem értenek a dolgokhoz. Miért jegyeztem ezt is ide? Azért, hogy érzékeltessem, azok a jelek, jelenségek, melyek gyengítik a munkásosztály pozícióit, különböző formában, előjellel bukkannak és bukkanhatnak fel. És éppen a kommunisták közössége az, amely képes a káros jeleket, jelenségeket visszaszorítani, mert a kommunistákban van meg az a tudatosan vállalt plusz, az az erő, mely belülről vezérli őket, hogy megküzdjenek a rosszal és legyőzzék azt, hogy egyengessék az útját a jónak és azt támogassák. Mert amikor a szocializmus teljes felépítésén dolgozunk, az egyben azt is jelenti, hogy rend és nyugalom van nálunk, Magyarorságon, de nem állóvíz nyugalom, hanem forradalmi nyugalom, mert közben minden változik, formálódik, mégpedig a legfejlettebb társadalom irányában. Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor a szarvasi járás pártszerveinek, pártszervezeteinek pár tépi tő munkájával ismerkedtem s beszélgettem Csaba János elvtárssal, a párt járási bizottságának első titkárával. És valahányszor ez az egész társadalomra kiható cselekvés-sor, cselekvés-folyamat erősebben, a maga teljességében tárulkozik ki előttem, újra és újra végigvonul bennem a lassan már három évtizednyi küzdelem, melyben acélosabbá lett a2 akarat és értőbb lett a fej. A járási tapasztalat mondatja, hogy most már a fizikai dolgozók párttaggá való nevelésének fő forrása a szocialista brigádmozgalom. Ebben is tükröződik társadalmi fejlődésünk felfelé ívelése, érzékelteti, láttatja, hogy milyen minőségi változás tört és tör utat a társadalom vezető osztályában. Itt találhatók meg legjobban azok az elvárások, melyek a pártba való feflvétel- hez-belépéshez szükségesek. Nevezetesen: a párt politikája melletti kiállás, a cselekvő részvétel a politikai munkában, és ami a legtermészetesebb ebben a közegben, példás munka a termelésben. Nyilvánvalóan ebből is fakad, hogy a szarvasi járás kétezemégyszáztizenöt párttagjának csaknem a fele fizikai dolgozó. S ha figyelembe vesszük és figyelembe kell vennünk, hogy a társadalmi szerkezetben végbemenő átré- tegződés következtében több kommunistából, alki fizikia munkás volt, műszaki és szellemi dolgozó lett, akkor még erősebb a párt munkásjellege. A teljességért azt is hozzá kell tenni, hogy a termelést közvetlenül irányító párttagokkal együtt a termelő közegben dolgozók aránya ötvenöt százalék. Különben a X. pártkongresszus helyes értelmezését mutatja az, hogy az 1972. július 1-től felvett harminc párttag közül fizikai dolgozó huszonkettő, a harmincon belül a fiatalok aránya (26 éves korig számítva) tizennyolc, a nők aránya pedig tizenhét. Az csak természetes, hogy a pártalapszervezetekre vonatkozóan nincsenek előírások ,hogy milyen arányban vegyenek fel fizikai dolgozókat, hiszen vannak alapszervezetek, melyekben azok természeténél fogva alig van fizikai dolgozó. Ilyenek a kulturális, az egészségügyi, az államigazgatási, az igazságügyi közösségek. Itt a párttagnak való alkalmasságot ugyancsak a párt politikája melletti nyílt kiállás dönti el, valamint a magasabb marxista képzettség s a közösségért végzett önzetlen társadalmi munka. A pártépítésben latot honosítottak meg a szarvasi járásban azzal, hogy a felvételre jelentkezőkkel megismertetik a Szervezeti Szabályzatot. A kis létszámú alapszervezetekben személyesen, a nagyobbakban pártcsoportonként. Ezzel birtokukba kerülnek azok a lényeges követelmények, melyek meghatározzák a párttag magatartását. Megtudják, mint Majakovszkij írta: „A párt —/ a munkásosztály gerince.] A párt —/ a mi ügyünk halhatatlansága./ A párt —/ az egyetlen,! mely soha nem árul el engem./ .../ Osztályunk agya,/ osztályunk ügye,/ osztályunk ereje,/ osztályunk dicsősége —/ igen, ez a párt.” De hogy ennek lényegi megismeréséhez még jobban eljussanak a jelentkezők, megbízatással látják el őket, hogy tapasztalásból ismerjék meg a pártmunka mindennapi gyakorlatát, hogy felismerjék mi az « tudatosan vállalt plusz, amit a közösségért tenniük kell. Ez jő nevelő iskola, mint ahogyan az is, miután valakit felvesznek a pártba, meghívják az alapszervezet vezetőségi ülésére. s megbeszélik vele a feladatokat. A nevelésnek nagyon jő módja, hogy ma már a párt- taggyűléseken nemcsak a jót mondják el annak, aki a pártba akar belépni, hanem a munkájával kapcsolatban kritikai észrevételeket is tesznek, így történt az endrődi Üj Barázda Tsz párttaggyűlésén is, ahol az újonnan pártba lépő szakvezetőnek elmondták azt is, mit tartanak szükségesnek, hogy javuljon a munkája. Több esetben az is előfordult már, hogy az ajánlót is kérdezték, minek alapján gondolja, hogy a felvételét kérő- alkalmas a párt tagjai sorába. Ez ugyancsak a nevelés körébe tartozó momentum, mert nagyobb felelősségre sarkallja az ajánlókat, hogy akár az írásos ajánlást is konkrétabbá tegyék, mert azok néha nagyon szűkszavúak. Több esetben csak általánosságot tartalmaznak, nem fejeződik kJ. bennük a jelentkezőre vonatkozó lényegi tevékenység. Sok esetben nem utalnak az ajánlások a kérelmező társadalmi munkájára. Igaz, hogy 1970 júniusa és 1972 júniusa közt 153 új párttagot vettek fel a járás pártszervezetei s köztük volt 24 szocialista brigádtag. 75 KISZ-tag, voltak munkásőrök, szakszervezetekben dolgozók, népi ellenőrök, népfrontbizottsági, nőbizottsági tagok, a Vöröskereszt-szervezet tasjai. honvédelmi oktatók, de a KISZ- tagság és a munkásőri tevékenységen kívül ritkán jegyezték be az ajánlók más tevékenységet. Ennek oka az is, hogy több helyen nem tekintik azonosnak más pártmegbizatás- sal az ajánlók munkáját. Előfordul, hogy egy aktusra szűkítik le és a párttaggyűlés előtt kérnek fel valakit ajánlónak. Pedig ez lényeges pártépítő munka és ha megbízást kap valaki erre. akár az élet folyamatában ismeri meg a pártba belépni akarót vagy éppen az ajánló figyel fel valakire, munkája, magatartása alapján és úgy ajánlja majdan párttagnak. Az igaz, hogy az alapszervezetek munkáját köny- nyíti az. hogy szinte minden jelentkezőt ismernek, de ez egyben veszélyt is rejt akkor magában, ha felvétel előtt nem törekszenek újabb ismereteket szerezni. Hyen esetben fordult, elő. igaz régebben, hogy az egyik községi vb elutasította egy KISZ-fiatal kérelmét azzal, hogy nem végez társadalmi munkát. A járási vb az ügyet megvizsgálta, mert az egyik ajánló fellebbezett és újabb ismeretek birtokában az ifjút felvette a pártba. A VB álláspontja ^P" Csaba János elvtárs, a párt szarvasi járási bizottságának első titkára a beszélgetés során elmondta, hogy a továbbiakban még nagyobb gondot kell fordítaniuk a pártalapszervezetek- nek a nevelésre, még élőbb kapcsolatot kell teremteniük a pártonkívüliekkel. hogy minél jobban megismerjék azokat, akik alkalmasak a párt sorainak az erősítésére. De nem a létszám növelésére törekednek, hanem arra, hogy a párt- szervezetek minőségileg erősödjenek, mind alkalmasabbak legyenek a szocialista építés feladatainak a végrehajtására. Cserei Pál.
