Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
Nagy mnnha voltf de megérte A délszláv színjátszók első sikere Tavaly alakult meg a batto- nyai Délszláv-klub színjátszó csoportja, s mindjárt nagy fába vágták fejszéjüket. Elhatározták, hogy a szerb karácsonyra már bemutatót tartanak. A nehézségek rögtön a mű megszerzésénél kezdődtek. A klub vezetősége ekkor a Délszláv Szövetséghez fordult, akik segítettek. Elküldték Petar Krsto- nosic „Krajiskinja” című háMINI romfelvonásos népszínművét a csoportnak. A darab mindenkinek tetszett, csak munkához kellett látni. Nem volt egyszerű feladat a szereplők kiválasztása sem. Lányokból még csak volt elég, fiúk azonban kevesen voltak. Szerencsére jött a téli szünet és hazaérkeztek a Pesten, Szegeden tanuló gimnazisták. Sok munkát adott a darab megtanulása. Ügyelni kellett, hogy a szereplők szépen, tisztán beszéljék szerb anyanyelvűket. A főpróbát január 6-án tartották a már elkészített, berendezett színpadon. Másnap este fél 7-kor volt a bemutató a József Attila Művelődési Központban. Megtelt a nézőtér, 250-en — köztük Dékity Márk, a Délszláv Szövetség küldötte — várta a kezdést. Mielőtt a függöny felgördült volna, még egy kellenes meg- leptésben volt része a Délszláv- klub tagságának. Dékity Márk négy tamburát ajándékozott nekik a szövetség nevében. Az előadás remekül sikerült. Szűnni nem akaró tapssal köszönték meg a nézők a produkciót és a szereplők szinte nem győzték fogadni a gratulációkat. Az ünnepi estet hajnalig tartó táncmulatság zárta. Zórity Márk AUTÓCSODÁK U Szerencsésnek mondhatom magam; két éve, mikor itt jártam, az Earls Court-i csarnokban a mezőgazdasági kiállítást Fiatatok arcképcsarnoka Miért lettél öntő? Szép munka* változatos. Egész embert kiván A ülni Magazin kérdez — a megyei ontőrerseny győztesei válaszolnak A KISZ KB által meghirdetett „Ki minek mestere” őntőver- semy középdöntőjét két hét múlva rendezik meg. A megyei verseny tíz győztese január 5-e óta minden héten kétnapos edzést tart az Erőműjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai öntödéjében. Hatan közülük kérdéseink alapján már elárulták véleményüket az öntő szákmáról Mini Magazinunknak. Most végre megszólal az is, akinek a válaszaira a legkíváncsibbak voltunk: az első helyezett. Természetesen legalább ennyire érdekel bennünket az is, amit az öntők munkájáról a negyedik, ® nyolcadik, a tizedik helyre került ifjú öntő mond] Szűcs Imre — első helyezeti; a Mezőhegyes« Vas- Fa- Fém- és Gépipari Szövetkezet öntőszakmunkása: — Újsághirdetésben olvastam, hogy lehet Vácra jelentkezni öntanulónak. Noszogattak öntő ismerőseim is, hogy válasszam ezt a szakmát. Ügy Ismertek, mint aki szereti a nehéz munkát Mégsem tudtam mire vállalkozom, amikor az öntés mellett döntöttem. Nem bántam meg. Szép munka, változatos. Egés^ embert kíván. Nem mindennapos szakma. Száz, meg százegy dolog lehet sélejt- okozó egy-egy munkadarab elkészítésekor. Ezt mind szem előtt kell tartani, s ez már szinte a művészettel határos. A mi szakmánkat éppen ezért nem is lehet tökéletesen elsajátítani. Jelenleg 2 500-at keresek. Ennél akármelyik más szakmabeli szakmunkás többet keres. Azért a munkáért pedig, amit én végzek — az egyik pillanatban 90 kilónyit emelek, a másikban már egy fogaskerék letört fogát pótolom — ez a pénz, majdnem semmi. Pedig úgy érzem a váci tanáraimtól, tanítómestereimtől élég jól megtanultam ezt a szakmát. amit talán va1 amelyest a mostani első helyezésem is igazol. Ettől függetlenül nemárt a területi verseny előtt ez a januári rendszeres alapozás itt, Békéscsabán. aoaBiBi8B»Boo«i«c»aooBOoaBa»s®a®OBBBBoa*®®*#®| f A Mim Magazint Ssss®- l I állította: Lóssyai László uidoouosDsooasa&aoooaaai Szab© Lajos. negyedik helyezett — a Mezőhegyes» Vas- Fa- Fém- és Gépipari Szövetkezet öntőszakmunkása: — Amikor befejeztem a nyolcadikat nem igen tudtam mi legyek. Barátaim javasolták, szüleim beleegyeztek abba, hogy az öntő szakmát válasszam. Nagyon tetszik, amit csinálok. Az, hogy az én kezem munkája nyomán válik az izzó-folyékony fém gépalkatrésszé, szerszámmá. Hogy az öntés pontosságot, nagy figyelmet igényel. Az öntők munkája rendkívül nehéz. Mégsem fizetik meg őket kellőképpen. Nem csoda, ha a mostani nyolcadikosok lebecsülik ezt a szakmát. Persze lehet, hogy nem ezért, hanem azért, mert itt nincs helye a lazításnak, vagy mert ebben a szakmában állandóan tanulni kell A versenyen is csak úgy tudtam negyedik lenni, hogy komolyan készültem rá Sajnos a területi döntőre nehezebb felkészülni, mert nem tudtam a megfelelő szakkönyveket megszerezni. Azért még így is igyekszem majd a lehe‘ő legtöbbet „kihozni” ma púmból. ürbanc'ok Mihály nyolcadik helyezett a Szarvasi Vas- Fémipari Szövetkezet öntő- szakmu"kása: — Az általános iskola elvégzése után =— mert többször és sokat hallottam szépsé- Sukrol — az öntő. illetve a kazánkovács szakmára jelentkeztem. Az öntést választottam. Nehézségéért szeretem ezt a szakmát, amely attól szép, hogy olyan bonyolult munkadarabokat kell elkészítenünk, amire legtöbbször még a legügyesebb gép is képtelen. Szövetkezetünkben az öntőket jól megfizetik, de hallottam, hogy az ország nagyon sok öntödéje küzd szakmunkás-hiánnyal. Ennek oka szerintem a nem megfelelő kereseti lehetőség. A megyei versenyben elért eredményemhez munkatársaim tanácsai, felkészültségem, szorgalmam és szerencsém segített hozzáA középdöntőn is ezeket igyekszem majd minél jobban kihasználni, kamatoztatni. mm Nádra László — tizedik helyezett — a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat öntő- szakmunkása: — Kohásznak jelentkeztem, de abban az évben csak öntoosztály indult. Így utólag ez nem is szomorít el. Szeretem a szakmám. Minden egyes munkadarabot más technológiával kell elkészíteni, s ez izgaTmas- sá. változatossá teszi a munkát. Továbbra is a szakmámban akarok dolgozni, ugvanis elégedett vagyok a keresetemmel. Sainos az erkölcsi megbecsülésünk már. (vagy még mindig?) nem az igazi Eredményt elérni egy szakmában legelsősorban a szakmaszeretet segít. Mi pedig e kis sorozat befejezéseként a , Sok sikert kívánunk” mellé hadd tegyük még azt: Nádra Lacinak igaza van — egy ilyen nemes vetélkedőn inkább legven az ember utolsó az elsők között, mint az utolsók között első. (kőváry) Vége. tanulmányozhattam, amely kü„ lönösen a fejlett brit állattenyésztésbe nyújtott betekintési Idén ugyanitt, a ma és a közeljövő autóújdonságait vonultatták fel. Londonban úgy tudják, hogy a Rolls-Royce cég egyik új autócsodája 16 ezer fontba kerül (több mint 1 millió forint). Megnéztem a kiállított kocsikat, de a meglehetősen konzervatív külsejű Rolls-Rovce-kon — nyilván „szerénységből” — nem találtam árfeliratokat. Azt mondják, hogy aki RR-t vásárol, annak számára az ár a legkevesebb ... A legtöbb mai kocsin viszont az árakat is feltüntették. A legmagasabb egy olasz Ferrarin büszkélkedett: 8 500 font —■ több mint félmi'lió forint. S ha már az áraknál tartunk, a legolcsóbb kiállított kocsi 50 ezer forintnak me^elelő öswze'f-e került, az át. lagár — meg télé em szerfut l©o —130 ezer forintnak megfelelő. A márkák és típusok legszélesebb skáláját vonultatták fel * Volkswagentől a Chevroletig, a Fiattól a Renaulton keresztül az Austinig. Nagy kiállítással jelent meg a japán Honda és Toyota cég és sokan tekint'k meg a szovjet autóipar új típusú Moszkvicsát és a Zsigulit^ amit itt Ladának neveznek). A látogatók tömege szüntelenül szinté ostromolja a kiállítást. Sokan beleülnek a kiállított kocsikba, kipróbálják az ülést ,a kapcsolókat, a kormányt, Mások azoknak a hiányos öltözékű hölgyeknek produkcióit bámulják, akik színes reflektorfényben táncolnak körül egy-egy kocsit és dalocskákat zengenek annak élőn veiről Ahogy én láttam, az emberek figyelmét ezeken a helyeket* sokkal inkább az „előadók” kötik le. mint az autók, amit kínálnak ... Gáti István cBBBsasssBQEae&iiacEBsaiDBaoQaasBosasaaeBBoaBBaasaaseci Nem art, ha hang is van Minden bizonnyal Gina Lol- lobrigida a lap cikke az „Ez a divat” idei első számában. Lehet, hogy még szilveszteri utóhatás, de nem kötötte le a figyelmem az isteni Lollóval készült interjú, melyből többek közt azt tudtam meg, hogy talán csak egy — de annál költségesebb — szenvedélye van a bájos teremtésnek: nagyon kedveli a bundákat. Tovább lapozva egy jóval „kisebb” hazai sztáron akadt meg a szemem, aki a legutób- g bi táncdalfesztiválon gitárral a kezében debütált egybeszabott, fehér nagyestélyi ruhájában. Hogy miért ilyen szerelésben lépett a közönség elé? Idézzük az ő szavait: „Nálunk, énekeseknél a ruha. a színpadi megjelenés nagyon sokat számít ...” Sajnos igazat kell, hogy adjak a debütáló énekesnőnek, mert a legutóbbi táncdalfesztivált hallgatva az volt az érzésem, hogy nem azért ülök a képernyő előtt, hogy halljak, hanem, hogy lássak. Jó dalok helvett divatbemutatót láthatott a milliós közönség. Előbb említett énekesnőnk is pályát akar változtatni: „új számom: manökenként R közönség elé lépni” — mondta. Szívből kívánom, hogy ez a fellépés is sikerüljön neki. Mielőtt azonban „a világot jelentő deszkákra” lép ismét, ne feledje, hogy egy énekesnek elsősorban a hangja, egy manökennek pedig az alakja számít És ez akkor is igaz, ha elismerjük a latin közmondás bölcsességét, melyszerint: Va- rietas delectat, — azaz magyarul a változatosság gyönyörködtet. Sz. A. (1) Elmúlt egy év (Koncz Zsuzsa) (3) Darabokra törted a szívem (Bergend!) (2) Arányúidon mentem (Kovács Kati) (4) Szerenád szerelmemnek, ha lenne (LGT) (5) Sirályok (Mini) (7) Azt hittem (LGT) (9) Szentivé n (Koncz Zsuzsa) 8. (8) Csend van (Non-Stop) 8. (10) Kövér Nap (General) 10. (—) Kotta nélkül (LGT) 3. 5. 6. 7.
