Békés Megyei Népújság, 1973. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Vers dalokban Hídvégi Évái bárfaira nap süt kinn nap süt kinn nap süt A régi Békés megyei életről tipegni fényre bogárnak lenni bújni a fényre kis fűnek lenni szaladni fényre embernek lenni embernek lenni embernek lenni mesél a Bibliotheca Bekesiensis 7. kötete Í békéscsabai! Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola kiadásában, Becsei József szerkesztésében, Papp János tanár, esztéta irányításával megjelent Bibliotheca Bekesiensis 7. kötetében, az 1971-ben elhunyt. Banner János régész professzornak Békés megyét és Békést bemutató írásai olvashatók. A neves régésztudás, valahányszor kitekintett szorosan vett szaktudománya köréből, leginkább a Körösók vidéke néprajzával foglalkozott. Azon belül is Békéssel, noha nem volt szülötte, de gyermekéveit ott töltötte, ezért mindig békésinek vallotta magát. Azon írásaiból mutat be öt tanulmányt a 7. kötet. Kezdi a sort a megyének ■ 18. századi harmadszori betelepítésével Tudvalévő, hogy a török kiűzése után a, egész Körös vidéke eléggé lakatlan. Számokkal mutatja be. hogyan növekedett a régi helységek helyét ismét megülő magyar lakosak száma, és a még üresen lévő pusztákra hogyan telepít új magyar és nemzetiségi telepeseket a megye akkori ura és tulajdonosa Harruckem János György. ponyvákkal volt letakarva. Ezen időtájt rendelték ej a házaknál álló kapitányvizes hordók beállítását, amelyeket, ha üresen találtak, 5 pénzre büntették a ház tulajdonosát. És akkor rendelte el a „Felséges Asz- szony” — Mária Terézia — a támadott tűz tovább leendő terjedése meggátlásá- ra az utcák fásítását, főleg szederfával. A kötet legszebbik része a békési pásztorok életét feltáró fejezete Ezekben a sorokban olvasható, hogy például 1793-ban a megyét lakó 69 598 léleknek 40 150 szarvasmarhája, 42 536 juha és 19 986 lova volt. Ezt a nagytömegű állatot a pásztorok őrizték, akik életük legnagyobb részét a nyáj mellett, télen-nyáron a szabadban töltötték. Legtöbbjük istentől elrugaszkodott, nyers ember volt, akiknek jórafordítására a nemes Békés vármegyének is unos-untalam szigorú rendszabályokat kellett hozni. Hozott is sorjába, amint azokat Banner János professzor rendre felsorolja. Ugyanolyan elmélyült kutatás eredményét mutatja be a negyedik fejezet, amely régi hatámevekről szól, amelyek legtöbbjét az idő és emlékezet már letörölte a térképről is. Ä régi vizek eltűntével megváltozott az egész határ képe, ki emlékezne már például Békésen a Vitza árkán lévő Püski Mihály tombácos malmára, vagy a herényi határ felöl eső Igahalomra. Az utolsó tanulmány szépen sorjázza, milyenek voltak a régi békési házak: mikor épültek, miből épültek, milyen volt a belső beosztásuk és berendezésük, amit ma már keresve sem találni. Az ablakok, kiskapuk és kerítések sokféleségét ismerteti meg a tanulmány az olvasóval A válogatott öt tanulmány a hajdani — a 18—19 századi —( békési emberek életéibe enged mély bepillantást. abba az életbe, amikor e táj emberének még ereje teljes megfeszítésével kellett küzdeni a természet vad erői, a víz és a gyakran fellángoló tűz ellen, hogy életét, kezdetleges házát és szerény vagyonát megmenthesse. Banner János mindazt már elveszett, régi porosodó írásokból és az Ö korában is már koros emberek elbeszéléseiből gyűjtötte össze és írta meg a mának, amiért mindig hálásak vagyunk Neki. Tábori György pillanat pillanat hová mész pillanat nem-igaz-pillanat nem igaz elszalad jöjj gyorsan jöjj gyorsas: felfal az éhség jöjj gyorsan jöjj gyorsan meghal a szépség kert mélyén macska ül eljön az este házfalra árny terül merev a teste didergő vízcsepp éjszaka könnye ég szemén álom éjszaka könnye lehulló álom mindörökre A vonat füttye Mues! József A vonat füttye sosem izgatott, akár jött vagy ment, akár tolatott. Reggel volt, tudom, elment s vonat. Kifutott, de sípja néma maradt. Azóta folyton várom a füttyét, virágját el elhullatta a rét. A második tanulmány a 18. századi falusi életbe nyújt bepillantást Tudott dolog, hogy milyen gyakran szállt fél a „vörös kakas” a falu házaira: a házak tömege, utcák hosszú sora, nemritkán a fél falu lett a tűzvész martaléka. Emiatt a 18. századi megyei közigazgatás számtalan rendéletet és utasítást adott ki a községeknek a gyulladások eltávolításáról és a gyulladások eloltásáról. Minden rendelkezést a falusi bírónak kellett végrehajtani és ellenőrizni, mulasztása esetén 12 pálca büntetéssel. A tűzesetek megakadályozására akkor szervezték meg a községek bakter-intézményét, akik őrzői voltak a falu nyugalmának, és „Tűz van!” kiáltásokkal ébresztették az alvókat a baj esetén. Ennél a részletnél olvashatjuk, hogy egy-egy helyi katasztrófa idején kinek mi volt a kötelessége: a kisbíróknak és esküdtnek az iparossággal a tűz színhelyére kellett rohanni, bőrvödrökből oltani a tüzet, egy-egy asz- szonynak, gyereknek a szomszéd háztetőre mászni, hogy ott locsolják a nádtetőt, ami vízíö lepedőkkel és Paraszt temetés Gabinek Károly HÁROM KÖLTŐ ÚTJA £ seob ■ orazatot indított aa Akadémiai Kiadó,, céljaként a kortárs magyar iro> dalom legneve- alkotóink „tudományos igényű tanulmányok formájában” való bemutatásért jelölve meg. Az eddig megjelent kötetek bizalmat keltenék. A „Kortársaink” igényes vállalkozás. Bizonyítja ezt most három költő útjának föl vázolása is; Szabó Lőrincé, Vád Mihályé, Benjámin Lászlóé. Végletek jelölte utakat járt be Szabó Lőrinc, nem volt könnyű, dolga tehát Rába Györgynek, hogy egyértelműen magyarázza azt árrá sokféle módon értelmezhető. Sikerrel tette dolgát, az egyszerűsítést éppúgy elkerülve, mint az ál- bonyolultságot. A műre, a versekre, a kötetekre összpontosítja figyelmét, nem sommás megállapításokkal, hanem részletező elemzésekkel ad hitelt véleményének. Ami több tekintetben nem egyezik az — eddig —I általánosan elfogadott Szabó Lőrinc képpel. Rába azonban nem fél a legendákkal szemben az igazság kimondásán tói, a több! között ® Lóci-versek tényleges értékének kimutatásától. Vitázó, érdekes gondolatokat megfogalmaz ta., nulmány Rábáé, s elsőként helyezi a mérlegre Szabó Lőrinc utolsó éveinek munkásságát, a „végső harmónia” meglel ésére tett erőfeszítéseket. Látszatra könnyebb dolga volt Kovács Sándor Ivánnak a Váci Mi- hályról szóló kismo-- . gráfia szerzőjének. Váci,; ki úgy élt „mint a százhúszat verő szív” az elkötelezettséget nemcsak gyakorolta, de vallotta is büszkén. Emberi, alkotói útja egyenes, szava nyílt, ám éppen ez az, ami csoportokra osztotta ismerőit. Kovács; nem áll egyik csoport oldalára sem, hisz abban,' hogy a tények — a művek — érvelnek a leghangosab- ban. Ezért lépésről lénésre halad előre Vád öntörvényű világában, a völgyeket éppúgy megmutatja, mint a csúcsokat. A majd három éve elhunyt költő első, teljes és tiszta képe ez a könyvecske, őszinte mérlege az „árva emberekért” telt életnek. „A szegélyek fájdalmát panaszlom„ ide érzem a szegények erejét” — vallotta indulásakor Benjámin László, s most, hogy Simon Zoltán tollából az első átfogó tanulmányt olvashatjuk a bárom és fél évtizedes költői pályáról, úgy Ítélheti ük, mindenkor hű maradt e gondolathoz. Ben-, jámin nemcsak markáns alakja a szocialista irodalomnak, hanem — sok tekintetben — találkozási pontja is azoknak a hatásoknak, amelyek formálták, torzították költészetünk e vonulatát. Simon érdeme, hogy nem kerüli meg a fájdalmas időszakokat, úgy elemzi Benjámin munkásságát, mint az olykor ellentmondó részek ellenére is egészt. S a hangsúly ezen van valóban, hiszen a művek — közöttük jó néhány vitát kiváltó, vihart kavaró alkotás — olvan költő oort- réiát raizoliák elénk. aki. — mint maga írta — eszményeit nem, csak korábbi romantikus illúzióit tagadta meg. <M>
