Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-17 / 297. szám

Penzai vendég Gyulán Séta a húsüzem udvarán. Gyulán, a húsüzem tanácstér- [ mében ebéd után egy kávé I mellett beszélget G. D. Kocser- ga az üzem és a város vezetői­vel. A Penaa megyei Semüsejsz- I kij járás pártbizottságának első titkára meghatódott szavakkal beszél a városi tanács díszter­mében délelőtt megrendezett ünnepi ülés tapasztalatairól. Ott találkozott a város mintegy 300 dolgozójával. A szavai közben íelzúgó taps, a forró hangulatú ünnepség mélyen meggyőzte a magyar és a szovjet nép barát­ságáról. A Lenin-szobomál és a szovjet hősök temetőjében tett tiszteletlátogatása során meghatódva látta hogyan őrzik és ápolják a gyulai dolgozók a szovjet hősök és Lenin emlé­két. Az idő rövid, a szovjet dele­gációnak gazdag a programja, ezért csak gyors üzemlátogatás következik. KocSerga elvtárs fáradhatatlanul érdeklődik; a húsüzem igazgatójától elsősor­ban gazdasági kérdésekre vár választ. Tréfálkozva kéri a gyu­lai kolbász receptjét. A tanács­elnök mondja:- ahhoz, hogy ere­deti legyen a gyártmány, szük­ség van a gyulai levegőre is. Kocserga elvtárs válaszol: — csinálja akkor az, aki jól tudja és adja el a többieknek. Így van ez jól. A péntek délutáni program városnézés. Kocserga elvtársat elkíséri Jámbor István, a vá­rosi pártbizottság első titkára és dr. Vidd István, a városi tanács elnöke. A középkori várban megilletődve hallgatja a négy nemzetiségű automata orosz nyelvű tájékoztatóját, majd érdeklődéssel nézi végig a történelmi emlékeket.Kérésé- re Szerdahelyi István múzeum­igazgató a gyulai céhes ipar és kereskedelem kialakulásának körülményeiről beszél... A 28 holdon fekvő fürdő­kombinát előtt Nádházi András igazgató üdvözli a vendéget és kíséretét. A gyógyfürdő dísz­csarnokában végignézik Oláh Józsefné gyulai iparművész ki­állítását. majd megtekintik a rendelőintézetet, a fürdő park­ját és medencéjét. Az ötven- méteres úszómedencében fiatal sportolók edzenek. Az edző el­mondja, hogy nyolc tanítványa tagja az olimpiai keretnek, mi­re Kocserga elvtárs megkéri: — Képezzen belőlük bajnoko­kat, majd megnézem a televí­zióban. Elismerő szavakkal bú­csúzik az igazgatótól: — Önök felbecsülhetetlenül sokat tesz­nek a dolgozók egészségéért! Az idő halad, a gépkocsik to­vább indulnak. A Munkácsy Termelőszövetkezet kertészeté­ben Sótyi József elnök kalau­zolja a vendégeket. Kocserga elvtárs elmondja, hogy járási­ban hasonló technológiával ter­mesztenek zöldséget, virágot. Annyi a különbség, hogy ná­luk fűtik a talajt is, és mivel arrafelé kevés a napfény — nagy fényerejű higanylámpával világítanak. A tejporgyárban Höffer Pál üzemvezető kíséri végig a ven­dégeket a 117 millió forintos beruházással épített üzemen. Alig győzi a válaszadást. A szakmunkásképző-intézetben Banadics Márton igazgató for gadja és tájékoztatja az 1600 tanulót oktató intézmény mun­kájáról Kocserga elvtársat. Ez­után vacsora következik és köz­ben a város vezetőivel a párt­életről, a párt munkastílusáról beszélget, majd köszönetét mond a meleg, bafáti fogadta­tásért: — Láttam, hogv értik és szeretik szakmájukat a város dolgozói, vezetői. Nagyszerű volt látni azt, hogy mennyit tesznek együttesen a gyulaiak városu­kért. Jámbor István válaszában jó munkát kíván G. D. Kocser- gának, megköszöni a látogatást majd hozzáfűzi: az elismerő szavak még jobb műnk’'*-’ ' ö- téleznek bennünket! R. •• A gyula>' várbrn Balró’- Inokai János a megyei pártbizottság m dr. Vidó István. G. D. K^-S'-rg- ás Jám’-^r Ist­ván a városi pá,tbizoitság első titka,*. (Fotó: Dernény Gyula) SO érés a Szovjetunió* Harkov: Egy város karrierje Harkov háromszáz éves város, I mégis nagyon fiatalnak látszik. A fasorokkal szegélyezett su- gárutak szépsége a központiban ! és a távoli városszéleken, ahol | nemrég még a sztyeppéi szél I kergette a homokot, minden Iá- j togatót lenyűgöz, aki először lép ebbe a városiba. • * » 1929-ben, amikor az egész vi­lágot bejárta az első szovjet öt­éves terv híre, a burzsoá pro­pagandisták e terv csúfos ku­darcát jósolták. A „jósoknak"’ ebben a kórusában a new-yorki Colliers című lap vitte a prí­met. Ez a lap leközölt egy in­terjút Henry Forddal, mégpedig a Harkovban épülő traktorgyár­ról. Ez a traktorgyár egyike volt annak az 518 nagy ioari üzem­nek, amelyek felépítését az első ötéves terv előirányozta. Az autókirály szkeptikusán nyilatkozott a „bolsevista kísér­letről”. de mindenesetre kijelen­tette, hogy ha a szovjetek őhoz­za fordulnak, lehetséges, hogy hajlandó lesz kidolgozni a szá­mukra a gyár tervét és a traktor konstrukcióját. Természetesen olyan feltételek mellett, hogy... Amint az várható volt. a har- koviak nem kértek ezekből a feltételekből. A moszkvaiak_ le- tnlngrádiak, az uráliak segítsé­gével felépítették maguk a gvá­rat és a kitűzött időpontban át­adok rendeltetéséinek. S 1931, egy október reggelén fényszórók sugá.rkévéiének ke­reszttüzében, a munkások taosa közepette, legördült a ncsv fu­tószalagról az első HTZ jelű traktor. • • * Ezt a traktort ott láttuk a j gyár múzeumában, őszintén szólva ósdinak, özönvízélőbtinek tűnt ez az ormótlan, esetlen, magas kerekeken iáró. pe+tóle- ummotomal működő gép. Ám a traktorgyárnak még ma is büsz­kék elsős-zülöttüikre mint aho­gyan hálásan gondolnak rá az akkori szovjet földművesek is. Természetes, hogy már réven átadta hetóét más. gokkal töké­letesebb típusoknak, amelyeket szívesen vásárolnak a franciák és a be'gáJc, a svédek és « hol­landok. valamint számos ázsiai ég afrikai országban. • * * Harkovnak 1 mrUtó ezer lakosa van. S minél i óbban nö­vekszik a város, annál bonvoh’il- tabbalk problémái s ezeket azok­nak a nénhataimi szerveknek kell megoldaniuk. akik a do’go- zók lakásügyeivel, kényeimével, egészségével, sz-^iorrai igényeivel hivatottak törődni. Egy alkalommal Jurij Guro- voi. a harkovi vá-osi táncos el- ! nőké napi postájában talált egy leve1 et, amelyet a washingtoni Fehér Ház munkatársai küldtek. Levelükben megírták, hogy ők a^ amerikai korr-i-v tisztvise­lői szeretnének körutazást ten- I ni a Szovjetunióban, hogv meg- | ismerkedienek a szovjethatalom heivi szerveinek struktúráiéval,1 a tanácsok szociális összetételé- j vei, jogaival és kötelességeivel. Az amerikai körmánvtisztvise- j lök kérték, fogadja őket a ta­nácselnök. s válaszoljon néhány j kérdésükre. Az első kérdésük ez volt: „Hogyan jutott el ön a polgármesterí székbe?” * * * Gurovoj 38 éves. Még ma is jól emlékszik a háborúban fel­gyújtó*! szülővárosára: a házak romokban hevertek, a tankcsap­mt amiss 1972. DECEMBER 17. Ukrán SZSZR Leninről elnevezett vízierőmű a Dnyeperen (APN—KS) daliban hősi halottak tömegsír­jai, A háborús gyerekek korán ér­tek. Jurij a hetedik osztály el­végzése után, mivei az egyetlen férfi volt a családban, tanulónak ment abba a gyárba, ahol a Ki- jevér / yó harcokban elesett apja dolgozott valamikor. Dol­gozott és tanult. Eleinte a mun­kásfiatalok esti iskolájában, az­tán levelező hallgatóként az építőipari technikumban, később pedig a főiskolán. Huszonhat éves volt, amikor műhelybelá szaktársai a szak- szervezeti bizottság elnökévé választották. A szakszervezet megtanította a fiatal munkás- embert, hogy az állam szem­pontjából kedvezően oldja meg a termelési problémákat, hogy védje az emberek érdekeit, tö­rődjön pihenésükkel, jólétükkel. Tulajdonképpen most is ezek­kel a problémákkal foglalkozik. Csupán csak a méretek változ­tak meg: akkoriban az üzem há­romezer dolgozójának gondja­ival törődött, most • meg Harkov valamennyi lakosának problé­mái nyugodnak a vállán. * * * — ön szédületes karriert fu­tott be, Gurovoj úr — mondta a, amerikai turista-csoport ve­zetője. — Tíz esztendő alatt tett meg ilyen nagy utat: mun­kásból ggy milliós város po’gár- mesilere lett No de ön nem ta­gadja, hogy diploma nélkül ter­mészetesen nem lett volna esé­lye erre a posztra? — Meg keli jegyeznem — fe­lelte a tanácselnök, — hogy minden szovjet állampolgárnak megvan az esélye a diploma megszerzésére. Nem kell mesz- szire menni példáért. A harkovi városi tanács 815 tanácstagjá­nak 70 százaléka munkás. A gyáirigazgatók 92 százaléka — akik korábban maguk is mun­kások vol‘ak — úgy szerezték meg a mérnöki diplomát, hogy dolgoztak, s közben tanultak. * * * Gurovoj asztalán egy New Yorkban nemrég megjelent könyv hevert. A címe: „Ameri­kai szövetségi vezető”. Ebben ol­vashatók azok az eredmények, amelyeket egv amerikai szoci­ológus csoport szedett csokorba az USA államapparátusa állo­mányának körében tartott vizs­gálat során. A könyv szerzői kiemelik: A munkások és farmerek gyerme­kei nincsenek kellő arányban képviselve a szövetségi hivata­lokban, mert e csoportok képvi­selőinek jelentős része nincs ab­ban a helyzetben, hogy olyan képzettséget szerezzen, amely elegendő a kormányszintű pozí­cióhoz vezető karrier elérésé­hez ...” Gurovoj nem idézte a vendé­gek előtt ezeket a sorokat, ame­lyeket honfitársaik írtak. Mégis csak ő a házigazda, s ez köte­lez... Az egyik turista a tanácsok tevékenységének arányai iránt érdeklődött. Milyen messzire terjed befolyása? — Gyakorlatilag minden, ami a városban történik, a tanácsta­gok ellenőrzése alatt áll. A legutóbbi tanácsülésen meg­vizsgálták és jóváhagyták a vá­rosfejlesztés ötéves tervét. Terv­be vették, hogy 1975-ig felépíte­nek mintegy 80 ezer lakást, amelynek összterüle*e: 3,5 mil­lió négyzetméter. Átadják ren­deltetésének a metro első sza­kaszát. felépül a„ oparaház. több kórház, rendelőintézet, stadion. Az énítési munkálatokat a vég­rehajtó bizottságnak a’árendejt Harkovsztroj építőipari tröszt kivitelezi. — Hánv dolgozójuk van? — 240 ezer. A kérdést feltevő amerikai szeme kerekre tágult. — E7 a 240 ezer dolgozó — a tanács önkéntes segítőtársa: la- kóMzcttsáigi tagok, a természet- védelmi társasig taviai. az épí­tészeti és művészeti tanácsok tavíai. a társadalmi rend védel­mének önkéntesei, a szülői mun­kaközösségek taeiai. az iskolák­ban és a dolgozók sok más önte­vékeny szervezetének tagjai. A vá1asz*ások ideién a szava­zók különböző kérésekkel hal­mozták el képviselőiket. S a küldöttek igyekeznek telíesíteni ezeket, természetesen abban az esetben, ha a kétós’k reálisak. A választók oé’dá”! iavasolták, how a városban értsenek egy mesterséges víztárolót. Ebben az évben abban a ter­mészetes katlanban, ahol silány épii’etek állt-k (ezeket lerom­bolták. s az itt lakóknak a vá­rosi tanács minden ellenszol­gáltatás nélkül lakást utalt ki az új épületókhenl a Harkovi tenger vize hullámzik. Ezek a nridák a néohata’mi szerv igazi demokratizmusát, gzo-lajisita hnman:ztnus.át; tükrö­zik, amelyeket ez a jelszó fe'°z ki: Mindent az emberért, min­dent az ember iavára. Ana*oIij TorcsinszklJ, Nyikolítj Nyeszvityenko

Next

/
Oldalképek
Tartalom