Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
50 éven a Szovjetunió: fl bélmegyeriek példája Békés után sokáig lakatlan > vidéken visz az út, azután balra | fordul és úgy ér Bélmegyerre. „Ez a község valahogy kiesik a forga'omból” — így szoktak beszélni róla. A járási pártbizottság nőfelelőse is mondja, hogy amikor megtudta, hogy Bélmegy er is az ő munkaterülete lesz, bizony elkeseredett. A távolság miatt. Aztán nagyon megszerette az itteni embereket, örömmel jár már ide. Itt mindig felüdül, fellelkesül. A kötetlen beszélgetés A községi tanácselnök szobájában ülünk. A párt oktatáspolitikai határozatáról' beszélgetünk; arról, hogyan próbálják itt megvalósítani az elképzeléseket. Hamar kiderül, hogy Bélmegyeren régóta jó az iskola, a szülők, az üzemi párt- és á'lami vezetők munkapkaposolata. — A kapcsolat jó. Ez biztos — kezdi Somlyai Mihályné, a szülői munkaközösség elnöke. — Én úgy megyek be a tanári szobába, mintha hazamennék. A szülők pedig elmondhatnák, hogy nem tudják köszönésben meg- e'őzni a pedagógusokat. Rendszeresen eljárnak a szülők klubjába, végighallgatják az előadásokat. Közben kötögetnek, kérdeznek az előadótól: „Rossz a gyerekem, mit csináljak?” Megnéznek egy-egy filmet, kialakul a vita. Eleinte ez nehezen ment, de olyan gondokat vetettünk fel, amiről az utcán már beszélgettek az emberek. Az asztalra ilyenkor sós rudakat teszünk, szóba jön az előző napi Esti Krónika, egy-egy újságcikk. Azt hiszem, a szülőkkel való jó kapcsolat megteremtéséhez egyetlen út a kötetlenség, az őszinte és közvetlen beszélgetés. A nyílt napok Van a bélmegyeri iskolában egy erős hangú, fiatal pedagógus. Nagyon lelkes, de talán türelmetlen is. Ezért történhetett meg az, hogy egyre-másra panaszkodtak a szülők: — „Túl szigorú a tanító. Az én gyerekem többet tud, mégis egyeseket ad neki”. Ilyen és hasonló vélemények hangzottak el. A szülői munkaközösség kérte, hogy úgynevezett nyílt tanítási napokat szervezzenek. Meghívták a szülőket, lássák, mi a valóság és úgy mondjanak véleményt. Ott is volt minden szülő a nyílt napon. Hátul ültek a padokban. A fiatal pedagógus feladat-lapokat osztott ki a tanulóknak. Olyan kérdésekre ke'lett válaszolniuk, melyek már a tanórán is gondot okoztak. Amikor elkészültek, a szülők kapták meg a lapokat és legtöbbjük lesütötte a szemét, mert bizonyítékot látott arra, hogy valóban nem tanul olyan jól az ő gyermeke. — Arra késztetjük így a szülőket, hogy vegyenek részt az oktató-nevelő munkában — mondja Szerencsi Gábor tanár, aki egyben a községi pártszervezet titkára is. — Ismerjék a követelményeket és ehhez kapcsolják majd az otthoni fe'adatokat is. Nyugodtan mondhatom, nálunk ez már gyakorlat, és ez adja Bélmegyeren a nevelési egységet. A világnézeti ismeretek bővítéséhez cikket vágnak ki otthon a gyerekek, megnézik a tv- híradót meghallgatják a rádiót. Ma már nem zavarják el a tv- tői a szülők a tanulót és nem kapcsolják ki a rádiót, ösz- hang van közöttük és az iskola között. Közös erővel — Az az igazság — mondja a párttitkár —, hogy megelőztük a párt Központi Bizottságának oktatáspolitikai határozatát Szidott is bennünket az egész járás, amiért olyan részletes és komplex isko'ai munkatervet készítettünk, amilyet nem csináltak másutt. Azt mondták: ezek a bél- megyeriek nem tudnak alulni. Előre megterveztük a nemrégen megtartott nevelési értekezletet is. Pontosan az előírt napirendekkel. Éreztük, hogy mi a teendő. Kutattunk, kerestünk és már vannak eredményeink. Az iskola feladatait a községben közös feladatnak tekintik az emberek. Nemcsak a szülők segítenek, hanem az üzemek, a tsz vezetői, dolgozói is részt kérnek a feladatokból. A község két pártalapszervezete is támva'ta az oktatási kérdéseket. Az üzemekben határozatot hoztak a pályaválasztás segítésére. — Az a fontos — mondták —, hogy itthon maradjanak iskola után a gyerekek. Természetesen fejezzék be előbb tanulmányaikat, amihez a termelőszövetkezet hajlandó ösztöndíjat adni. Amikor az iskola motorosszakkört indított, a műhelyekből szakembert és gépeket adtak. A tsz focipályát csinált a gyerekeknek, szemléltető eszközöket gyárt az iskolának, és gépkocsit ad az országjáró körutakhoz. A lakosság 100 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a korszerű tornaterem építéséné1. Viszonzásként a pedagógusok részt vesznek a község életének irányításában, a szülői munka- közösség autóbusszal vásárolni viszi a szülőket, divatbemutatókat rendez a ballagás előtt álló tanulóknak. Már a VII. osztályban pályaválasztási felkészítést tartanak. Beszélgetéseken győzik meg a tanulókat arról, hogy képességüknek megfe'elő pályát válasszanak. Ennek segítésére teszt-lapokat adtak ki, melyen megkérdezik a szülőt: Milyen az ön gyermeke? öt évvel ezelőtt még nem volt ilyen jó a kapcsolat. Ma már értik a bélmegyeriek, hogy előbb- revaló a gyermekek tanulása, a tudás megszerzése, mint otthon a legeltetés vagy az állatgondozás. Az úton visszafe’é a megyei nőbizottság képviselője inondja: — Nem tűnik olyan lakatlan vidéknek ez a környék. Betölti minden zugát, a tájat a bélmegyeri emberek összefogása, alkotó munkája, emberi kapcsolata és tudásvágya. A sok jó módszert. ,az élő iskolát”, az érdekesebbnél érdekesebb szemléltető eszközökkel zsúfolt termeket és folyosókat, az úttörőcsapat ötletgazdag falait bármely városi vagy fővárosi iskola irigyelhetné Bélme- gyertől. Réthy István Az üzletek ünnepi nyitvatartása A Békés megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztályától kapott értesülés szerint december 17-én, Aranyvasárnapra a következőképpen Jiatározták meg az üzletek ünnepi nyitvatartását: A városok és nagyközségek 5 1972. DECEMBER 10. központjában levő iparcikk-üzle. tek és áruházak reggel 9—15 óráig tartanak nyitva. Egyéb települések vagy városok és nagyközségek nem központjában levő iparcikk-üzletek egész napon át zárva tartanak. A vasárnapi nyltvatartásra kijelölt élelmi, szer-, édesség- és dohányüzletek, valamint a vendéglátóipari vállalat üzletei rendes, vasárnapi rendnek megfelelően tartanak nyitva, Tádzsikisztán — ma Irta: M. Holov, a Tadzsik Köztársaság Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke A Tadzsik „Lola” együttes ősi kultúra földje Tádzsikisztán. Történetébén azonban századokon át elsősorban az egymással versengő feudális urak, a kánok torzsalkodásait jegyezték fel inkább. Az elnyomott, írástudatlan, orvost soha nem látott nép nyomorúságos sorsa csak az októberi forradalom után vált emberbe^ méltóvá. Előtte tadzsikföldön nem volt ipar, a földet primitív eszközökkel művelték, s jórészt naturális gazdálkodást folytattak. Pedig ez a nép régtől fogva sok kiváló gondolkodóval gazdagította az egyetemes emberi kultúrát. A szovjet hatalom az első éveiktől nagy figyelmet szentelt Tádzsikisztán fejlesztésére. Gazdag tapasztalatokkal rendelkező pártmunkásokat, a termelés szervezésében jártas embereket, agronómusokat, zootechni- kusokat küldött ide a párt A szovjet ország iskolái megnyíltak a tadzsik fiúk és lányok előtt. Az Oroszországi Föderáció, Ukrajna, a Kaukázusi köztársaságok vállalatainál sokezer tadzsik tanulta ki a kohász, bányász, textiles szakmát. A 30-as évek elején óriási munka kezdődött — a Vahs folyó völgyének meghódítása. A tervet külföldi szakemberek egyszerűen fantasztikusnak, megoldhatatlannak tartották, hi_ szén ezt a sás, a járhatatlan mocsarak és sós tavak borította vidéket a buharai emir' a száműzetés földjének szánta. Ma a Vahs völgye adja az ország egészen finom és hoeszúszálú gyapot-termésnek 40 százalékát A tömegek hősi erőfeszítése három és fél év alatt csodát művelt itt, s ma a folyómenti kolhozokat és szovhozokat a milliomos gazdaságok között tartják nyilván. Termelésük sokrétű, a legkorszerűbb agrotechnikát és gépeket alkalmazzák. Az 50-es években hatalmas energetikai építkezés indult a Vahs folyón. S ahol hosszú századokon át a naplemente a teljes sötétséget jelentette, vagy legjobb esetben is a füstölgő olaj mécses pislákoló fényét hozta, ma hatalmas erőművek mun. kálnak, köztük a 2 millió 700 ezer kw-os Nureki erőmű. És a Javani-völgy! Ügy tartották, hogy ezt a napszítta sivatagot örökre elválasztja az éltető folyóv.ztől egy hegyvonulat. De megérkeztek a nVxszkvai metró-építők, a tadzsik, az üzbég, az ukrán és a türkmén munkások, mérnökök, hidroenergetikusok, s a hegyek csöndjét gépzúgás törte meg, hogy vizet kapjon a Javani- völgy. Még néhány év és a Nureki víztároló vize eljut a hegyeken át az Obi-Kijik-i és a Dangeri- ni völgybe, hogy ott is kiviruljanak a gyapotföldek, a gyümölcsös, a szőlők. Érdemes szót ejteni a tadzsik iparról is, hiszen bányagépgyáruk, fémfeldolgzó és vegyiparuk, a textil, a selyem és az élelmi- szeripari kombinátok termékeit jól ismerik a Szovjetunióban és külföldön. Mindenütt szívesen vásárolják a leninabádi selyem- gyár szép kelméit. A 40-es években létesült Dusanbéban egy textilkombinát, amely évente több mint 100 millió méter pamuttextíliát készít A krajra- kumi Lenin-kombinátból évente több mint 3 millió négyzet- méter szőnyeg kerül a vásárlók_ hoz: Tádzsikisztánban nem is olyan régen még szeget és lapátot is nehéz vo't szerezni. Ma a Szovjetunió minden köztársaságába szállítanak kőolajat, szenet, wolframot és ólmot, ónt, aranyat, vasat és fluor ltot. Mélyreható kulturális forradalom ment végbe ötven év alatt a Tadzsik Köztársaságban. Tudományos Akadémia alakult, tudományegyetem, orvosi, agrár, műszaki és testnevelési főiskola nyílt, 3 pedagógiai főiskolán indult meg a képzés, tucatnyi technikum és szakmunkásképző iskola fogadja a fiata'okat. A forradalom előtti egész Tádzsikisztánban nem volt egyetlen orvos, ma jól kiépített kórházi, rendelőintézeti, szülőotthoni és szanatóriumi hálózat működik, amelyben 4864 orvos és 16 ezer egészségügyi középkáder áll a gyógyítás szolgálatában. S ahol nemrég még egyetlen újság sem jelent meg, nem volt műva’ődési ház, mozi, a Karategin és a Pamír-hegység vöL. gveiben ma ezer filmvetítő berendezés mutat be naponta filmeket, minden kolhoz épített művelődési házat, újságokat nyomnak, rádió- és tv-adók sugározzák a műsorokat. Á gázhasználat növekedése Moszkvában A közel hét és félmillió lakosú Moszkva légterének tisztán tartása rendkívül bonyolult problémának bizonyult. Mindenekelőtt a lakások hagyományos fűtését kellett megszüntetni. A központi fűtés a Szovjet, unióban rendkívüli gyorsasággal fejlődött: rövid idő alatt sikerült több mint 40 090 kályhát és mintegy 3000 kisebb kazánt megszüntetni a fővárosban. A moszkvai lakások és üzemek ma a hőenergiát és a meleget, va’a- mint a forró vizet az ipari hőerőművektől és a távfűtési berendezésekből kapják. A város tüzelési mérlege is megváltozott: a gázhasználat 70 száza’ékkal növekedett, míg a hagyományos fűtés több mint felére csökkent Üt a Tadzsik hegyek között (APN — KS)
