Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-09 / 290. szám

se affi®««®»®s»®sBeMBa8aeaB»aa*e«*sffls»*aB«MM8MissMa»*ass*aMS«a*»MM8iMMa' Mégsem lesz olcsóbb a góz! Immár harmadszor foglalko­zunk az Or utcai lakások fűtés- gondjaival, pontosabban szólva a magas gázszámlávaL Először október 7-én írtunk erről, erre válaszolt a DÉGÁZ és ezt ok­tóber 28-án közöltük. Akkor a DÉGÁZ levele nyomán megír­tuk, hogy nincs akadálya a nagyfogyasztói szerződéskötés­nek. Ehhez mindössze az kell, hogy az üzemeltetők felkeressék a DÉGÁZT-t és velük megálla­podásra jussanak. Azóta még egy levél érkezett szerkesztősé­günkhöz. Ezúttal a DÉGÁZ igaz­gatója írt. A levél tárgya: pa­naszos cikkre adott válasz ki­egészítése. Ebből kiderül, hogy amit előző levelükben írtak, az nem egészen úgy van. Különbö­ző jogszabályokra és utasítások­ra hivatkoznak s végül kimond­ják, hogy nincs mód a gáz nagy- fogyasztói áron történő számlá­zására, Mindenesetre furcsának ta­láljuk, hogy a DÉGÁZ ebben a fontos kérdésben egy hónap alatt homlokegyenest ellenkezőre vál­toztatta a véleményét. Okt. 18-án írt levelükben is jogsza­bályokat idéztek ég abban azt írták, hogy az ingatlankezelő és a lakásszövetkezet a felelős, miért nem intézkedtek. Most azzal zárják levelüket, hogy „ki. egészítő nyilatkozatunkat a Bé­késcsabai 1KV és a Kulich Gyu­la lakásszövetkezet tárgyban! megkeresése kapcsán tartjuk' szükségesnek megtenni, elkerül­ve ezzel az esetleges további fél­reértéseket”. Ügy látszik a DÉGÁZ-nál nem gondoltak arra. hogy félrevezető levelükkel sok embernek adtak hiábavaló mun. kát é$ sok lakóban keltettek meg. alapozatlan reményeket. „Az esetleges további félreértések elkerülése végett” nem ártana, ha kissé több figyelmet fordí­tanának a hozzájuk érkezett pa­naszokra. Onyagtakarékosság Mese a Mesében Igazán kedves és látogatott Békéscsabán a Mese Cukrászda a Tanácsköztársaság úton, Fi­gyelmes, udvarias a kiszolgálás,, mindig friss sütemény Icapható, nem lehetne senkinek semmilyen panasza. Ám, amikor a kedves vendég megkapja a kért tésztát, vagy italt látja, hogy a tálcá­ról hiányzik a szalvéta. Pedig ez elengedhetetlen kelléke a ki­szolgált ételnek, italnak. Igaz, a Mese Cukrászda nem I. osz­tályú vendéglátóipari egység. De ez nem ok arra, hogy hiá­nyozzék a szalvéta, vagy lega­lább egy kis szelet selyempapír, vagy talán ez is mese^ hol volt... hol nem volt? Értettek a bírálatból Lapunk november 25-1 szá­mában felhívtuk az ÁFÉSZ fi­gyelmét, hogy Békéssámsonban a nemrég épült új étteremben furcsa szokások alakultak ki az étlapok és menü kiszolgálását illetően. Örömmel értesültünk viszont a napokban arról, hogy megjelent írásunkra az ÁFÉSZ intézkedett, az étterem dolgo­zói részére megbeszélést tartott, s figyelmeztetésben részesítette azokat, akik vétettek a szabályok ellen. Azóta van étlap, melyen feltüntették, hogy menü kiszol­gálás meítől meddig kérhető. Mérsékelték az ételek árát is. Köszönjük a gyors intézkedést. Kétszer hatvan perc várakozás Munkanapokon 14 óra 30 perc. kor indul Békéscsabáról az a távolsági autóbusz, melynek végállomása Karcagon van. Csak az illetékesek a megmond­hatói, hogy miért nem történt ez így december 4-én is, ami­kor kereken 2 órás késéssel in­dult el az autóbusz Békéscsa­báról. Pedig a járat sofőrje már szombaton (2-án) jelezte, hogy hétfőn le kell állnia a kocsival, mert motorcserére van szükség. Ennek ellenére csak a menet­rendszerinti indulás után 120 perccel sikerült a telephelyen egy kisegítő autóbuszról gondos­kodni. Nekem Füzesgyarmaton volt „szerencsém” —. 10 utastár­sammal együtt az országút szé­lén toporogni, s minden közelí­tő reflektorfény alkalmával ta­lálgatni, hogy jön, vagy nem jön az autóbusz. Elárulhatom, hogy nagyon ér­dekes, izgalmas, kollektív „já­ték” volt ez. Mindössze egy szépséghibája volt. Mire a végé­re értünk, úgy átfagytunk, hogy ^ 1972. DECEMBER 9. se kezünk, se lábunk nem érez­tük. Illik-e ilyen durván megsér­teni az utasok és az utaztatók között kialakult „játékszabályo­kat”? Sz. A. Sokat emlegetjük — általában gyermekes szülők, — hogy drá­gább a gyermekholmi, elsősor­ban a jobb minőségű szövetru­hák, kabátok, nadrágok, pulóve­rek. S az ember nem is mérge­lődne, ha nem kapcsolódna eh­hez egy másik bosszúság. Meg­vesszük a drága gyerekruhákat, s meglepve tapasztaljuk, hogy a kis nadrágon, szoknyácskákon alig van felhajtás. Egy-két cen­ti csupán. Valamikor az volt a szokás a gyártó cégeknél, hogy a gyerek­ruhák ujjait és alját is széles felhajtással készítették, gondol­ván arra, hogy a vásárló úgyis nehéz pénzeket fizet, s a gyer­mekek gyorsan nőnek. Kár len­ne tehát kidobni a kinőtt ruha­darabot néhány hónap, vagy fél év után, ha az még használ­ható. Egyszerű a megoldás, csak le kell engedni a 6—8 centiméte­res felhajtást. A kis nadrágo­kon pedig úgynevezett hajtóka volt. Ez is azt a célt szolgálta. Ma már erre nincs lehetőség. Ha kinövi a gyerek a ruhát, üsse kő! Eldobjuk, hiszen van elég pénz a zsebben, veszünk másikat, — mondanánk. Tessék? Hogy kidobjuk a pénzt az ablakon? Na és? Az iparnak is élni kell valamiből! De félre a tréfát, azért min­den gyártó cégnek figyelmébe ajánljuk; ennyire mégsem illik takarékoskodni. Főleg nem a vásárló rovására. Küszöbön a postai Irányító- számrendszer Manapság másról sem hallunk és nem beszélünk, mint a pos­tai irányító-számrendszerről. Ehhez persze jócskán hozzájárul a posta is. Halljuk a rádióban, látjuk a tv-ben, olvassuk az újsá­gokban. Már álmainkban is rémképeket látunk: vagy számokat, vagy fekete hollót. Mit szólnak ehhez munkatársaink, mi a véleményük a postai irányító-számrendszer bevezetéséről — kérdeztük őket. üéUuáműuuJi azt-itíJt — Meggyőztek arról, hogy a technika fejlődésének bizonyos fokán nem lesz szükség sze­mélynévre sem. Nem azt mon­dom majd, hogy a Kancsali Hü­lye, hanem Hülye az-az 1111-es. És mire kancsali a zsebében levő füzetben megkeresi, hogy ez a szám néki szól-e addig én el­porolok.-ei. — Szegények vagyunk, de jól élünk. Az a gyanúm, hogy a sok irányszám mögött számta­lan „Ady-kölitése” lapul Én megértő, igaz, magyar állam­polgár vagyok, néhány irányszá­mot meg is játszottam a lottón. Gondoltaim nyereményemet át­utaltatom a Nemzeti Bankhoz a költségek enyhítésére. Sajnos az is 0-találati* volt. —ár. — Minden világos, csak az irányítószámok jegyzékében az az „utolsó posta” megjegyzés azért túlzás...-or. — Nem értem, hiába lapozga­tom már a számok jegyzékét. A Sóhivatal irányítószámát sehol sem találom. Hová küldjem január 1-től panaszos leveleimet? —kép. Ä szeretet ünnepe előtt Erős György arra kért ben­nünket levelében, hogy most a szeretet Mnnepe ;előtt adjunk helyet levelének, s abban leirt gondolatainak. Szívesen közre­adjuk, figyelmet érdemel: „Az iskolás fiút meglepte, amikor azt mondták neki, bogy a háború csúnya dolog — most tanúi erről, s nagyon furcsállja, ö szerette a háborút. Bár %a­Nyugodt öregség „Kérem, hű ez a levél talán nem jól van megírva, elnézést ké­rek de a szépet, a jót meglátom, értékelni tudom.” — ezekkel a so­rokkal fejezi be levelét Marton Andrásné szeghalmi olvasónk, aki a szeghalmi Öregek Napközi Otthonában tett látogatásának hatá­sára írta levelét. „Véletlenül jártam ebben az otthonban — írja — s meglepetve tapasztaltam, milyen sok szeretettel törődik a vezető-gondnoknő az ide járó idős emberekkel. Bevallom, meglepődtem amikor arra invitált, tekintsem meg az otthont. Semmi funkciót nem töltök be, egyszerű parasztasszony vagyok, így hát megtisztelve érez­tem magam, és eleget tettem a m eghívásnak. Közelgett az ebédidő éppen, amikor ott jártam. Akkor jöttek a gondozottak. Ügy lát­tam, igazán haza jöttek. A vezetőnő mindenkit kedves szóval foga ­dott, a szobákban tisztaság, rend, kellemes meleg uralkodott. Igazi jólétet biztosítottak itt az öregeknek. Láttam ezeket a mun­kában megöregedett embereket, milyen örömmel jönnek ide, s hálatelt szívvel gondoltam azokra, akik ezt megteremtették. Ezek az emberek nehéz körülmények között éltek, dolgoztak. Itt vi­szont úgy fogadják őket, olyan szeretettel, mintha saját gyer­mekük fogadná. Talán helyettük is. Szerető, jó szavakat kapnak, s akitől kapják annak csak egy köszönöm jár. Igaz, fizetésért csinálja, de sokkal többet nyújt, mert azt adja, amit gyermeke­iknek kötelessége volna, s akik közül sajnos sokan megfeledkez­nek erről. Ezért írtam a levelet .” zi csatában még természetesen nem volt. Csodálkozik, mi rossz van abban, hiszen már óvodás korában hozzászokott a pusztítás öröméhez. Igaz, csak apró, műanyag katonák voliak, amelyeket a papírgalacsinokat kilövő ágyú döntött fel, söpört el•, a csatatérről. Aztán mikor nagyobb lett, új játékot kapott. Drágábbat, érdekesebbet. Hatá­sosabb fegyverekhez jutott a játékarzenál. Ott volt például az elemes tank, amit karácsony, ra sikerült kikönyörögni a szü­leitől. Távirányítású volt, ba­lomra lehetett vele gázolni a játékkatonákat. Vagy milyen élénken emlékszik még a gép­pisztolyra. Csodálatos volt a kattogása, sokat játszott vele esetenként a bérházak közötti füvön. A géppisztoly majdnem úgy villogott, kattogott, mint az igazi. Kár, hogy csak három gyereknek volt a környéken. A többieknek csak egyszerű pisz­toly jutott, de azért mindegyik nek más fajta, mert a boltban bő a választék. Szép, izgalmas játékokra emlékszik. Most pedig csodálkozik azon, hogy a háború csúnya dolog. Miért? talán a szülők tudnának válaszolni.'* — Nem jutott komputerekre, ezért egy hollót vásárolt a pos­ta.» —r. i. — így kell ezt csinálni! Ne­künk többletmunka, a postá­nak többletbevétel... 1. I. — Javaslom: név helyett pe­dig elég lesz a személyigazol­vány szám...-mény. — Örömmel üdvözöltem a posta e haladószellemű újítását! Azonban remélem, hogy ez még a kezdet, s megértem azt, ami­kor kézbesíteni is nekem kell a leveleimet ——z. — A posta Arany János köl­teményét idézi, amely szerint a holló oldotta meg Szilágyi Er­zsébet és fia levélváltását. Ne­kem ugyancsak e versnek egy másik sora jut eszembe: hamar a levelet, el kell venni tőle — tudniillik a hollótól! — Nem érek rá válaszolni. Ro­hanok az állomásra. Utazom. Felülök a vonatra és az 5675-ös, 5920-as, 5911-es, 5900-as és az 5905-ös irányítószámokon ke­resztül eljutok a haverhoz, az 5904-re, konzervatívan: Gyopá- rosfürdőre. orirt — Soha' ennyire nem vártam az új évet De mi lesz velem? Zsong a fejem, üldöznek a szá­mok.» —nyik. Reklámozónk... reklámozónk! Kell a reklám, és jó is, ha az megfelelő helyen, megfelelő célt szolgál. Azonban egy kissé furcsa tábla ékeskedik Békés­csabán, a Csaba Presszó abla­kában. Hatalmas betűkkel áll e két szó: Tetőre palát! — majd alatta arról kap tájékoztatást a közönség, hogy a TÜZÉP telep­nél beszerezheti a szükséges tetőfedő anyagot. Mindez jó, és helyes, ha mondjuk a TÜZÉP telep bejáratánál van kitéve, vagy esetleg máshol hirdetőtáb­lán, falon, stb. De, mit keres egy presszó kirakatában? Pedig hónapok óta ott dísze­leg a békéscsabaiak legnagyobb örömére. Csupán az a kérdés, vajon a TÜZÉP telepeken mi­lyen táblákat raknak ki. Talán a következőt: Fogyasszon ízletes gesztenyepürét a Csaba Presszó­ban? Vagy esetleg egy jó presz- szó-kávét ajánl? A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit SSOai'DBQOQI

Next

/
Oldalképek
Tartalom