Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-09 / 290. szám
se affi®««®»®s»®sBeMBa8aeaB»aa*e«*sffls»*aB«MM8MissMa»*ass*aMS«a*»MM8iMMa' Mégsem lesz olcsóbb a góz! Immár harmadszor foglalkozunk az Or utcai lakások fűtés- gondjaival, pontosabban szólva a magas gázszámlávaL Először október 7-én írtunk erről, erre válaszolt a DÉGÁZ és ezt október 28-án közöltük. Akkor a DÉGÁZ levele nyomán megírtuk, hogy nincs akadálya a nagyfogyasztói szerződéskötésnek. Ehhez mindössze az kell, hogy az üzemeltetők felkeressék a DÉGÁZT-t és velük megállapodásra jussanak. Azóta még egy levél érkezett szerkesztőségünkhöz. Ezúttal a DÉGÁZ igazgatója írt. A levél tárgya: panaszos cikkre adott válasz kiegészítése. Ebből kiderül, hogy amit előző levelükben írtak, az nem egészen úgy van. Különböző jogszabályokra és utasításokra hivatkoznak s végül kimondják, hogy nincs mód a gáz nagy- fogyasztói áron történő számlázására, Mindenesetre furcsának találjuk, hogy a DÉGÁZ ebben a fontos kérdésben egy hónap alatt homlokegyenest ellenkezőre változtatta a véleményét. Okt. 18-án írt levelükben is jogszabályokat idéztek ég abban azt írták, hogy az ingatlankezelő és a lakásszövetkezet a felelős, miért nem intézkedtek. Most azzal zárják levelüket, hogy „ki. egészítő nyilatkozatunkat a Békéscsabai 1KV és a Kulich Gyula lakásszövetkezet tárgyban! megkeresése kapcsán tartjuk' szükségesnek megtenni, elkerülve ezzel az esetleges további félreértéseket”. Ügy látszik a DÉGÁZ-nál nem gondoltak arra. hogy félrevezető levelükkel sok embernek adtak hiábavaló mun. kát é$ sok lakóban keltettek meg. alapozatlan reményeket. „Az esetleges további félreértések elkerülése végett” nem ártana, ha kissé több figyelmet fordítanának a hozzájuk érkezett panaszokra. Onyagtakarékosság Mese a Mesében Igazán kedves és látogatott Békéscsabán a Mese Cukrászda a Tanácsköztársaság úton, Figyelmes, udvarias a kiszolgálás,, mindig friss sütemény Icapható, nem lehetne senkinek semmilyen panasza. Ám, amikor a kedves vendég megkapja a kért tésztát, vagy italt látja, hogy a tálcáról hiányzik a szalvéta. Pedig ez elengedhetetlen kelléke a kiszolgált ételnek, italnak. Igaz, a Mese Cukrászda nem I. osztályú vendéglátóipari egység. De ez nem ok arra, hogy hiányozzék a szalvéta, vagy legalább egy kis szelet selyempapír, vagy talán ez is mese^ hol volt... hol nem volt? Értettek a bírálatból Lapunk november 25-1 számában felhívtuk az ÁFÉSZ figyelmét, hogy Békéssámsonban a nemrég épült új étteremben furcsa szokások alakultak ki az étlapok és menü kiszolgálását illetően. Örömmel értesültünk viszont a napokban arról, hogy megjelent írásunkra az ÁFÉSZ intézkedett, az étterem dolgozói részére megbeszélést tartott, s figyelmeztetésben részesítette azokat, akik vétettek a szabályok ellen. Azóta van étlap, melyen feltüntették, hogy menü kiszolgálás meítől meddig kérhető. Mérsékelték az ételek árát is. Köszönjük a gyors intézkedést. Kétszer hatvan perc várakozás Munkanapokon 14 óra 30 perc. kor indul Békéscsabáról az a távolsági autóbusz, melynek végállomása Karcagon van. Csak az illetékesek a megmondhatói, hogy miért nem történt ez így december 4-én is, amikor kereken 2 órás késéssel indult el az autóbusz Békéscsabáról. Pedig a járat sofőrje már szombaton (2-án) jelezte, hogy hétfőn le kell állnia a kocsival, mert motorcserére van szükség. Ennek ellenére csak a menetrendszerinti indulás után 120 perccel sikerült a telephelyen egy kisegítő autóbuszról gondoskodni. Nekem Füzesgyarmaton volt „szerencsém” —. 10 utastársammal együtt az országút szélén toporogni, s minden közelítő reflektorfény alkalmával találgatni, hogy jön, vagy nem jön az autóbusz. Elárulhatom, hogy nagyon érdekes, izgalmas, kollektív „játék” volt ez. Mindössze egy szépséghibája volt. Mire a végére értünk, úgy átfagytunk, hogy ^ 1972. DECEMBER 9. se kezünk, se lábunk nem éreztük. Illik-e ilyen durván megsérteni az utasok és az utaztatók között kialakult „játékszabályokat”? Sz. A. Sokat emlegetjük — általában gyermekes szülők, — hogy drágább a gyermekholmi, elsősorban a jobb minőségű szövetruhák, kabátok, nadrágok, pulóverek. S az ember nem is mérgelődne, ha nem kapcsolódna ehhez egy másik bosszúság. Megvesszük a drága gyerekruhákat, s meglepve tapasztaljuk, hogy a kis nadrágon, szoknyácskákon alig van felhajtás. Egy-két centi csupán. Valamikor az volt a szokás a gyártó cégeknél, hogy a gyerekruhák ujjait és alját is széles felhajtással készítették, gondolván arra, hogy a vásárló úgyis nehéz pénzeket fizet, s a gyermekek gyorsan nőnek. Kár lenne tehát kidobni a kinőtt ruhadarabot néhány hónap, vagy fél év után, ha az még használható. Egyszerű a megoldás, csak le kell engedni a 6—8 centiméteres felhajtást. A kis nadrágokon pedig úgynevezett hajtóka volt. Ez is azt a célt szolgálta. Ma már erre nincs lehetőség. Ha kinövi a gyerek a ruhát, üsse kő! Eldobjuk, hiszen van elég pénz a zsebben, veszünk másikat, — mondanánk. Tessék? Hogy kidobjuk a pénzt az ablakon? Na és? Az iparnak is élni kell valamiből! De félre a tréfát, azért minden gyártó cégnek figyelmébe ajánljuk; ennyire mégsem illik takarékoskodni. Főleg nem a vásárló rovására. Küszöbön a postai Irányító- számrendszer Manapság másról sem hallunk és nem beszélünk, mint a postai irányító-számrendszerről. Ehhez persze jócskán hozzájárul a posta is. Halljuk a rádióban, látjuk a tv-ben, olvassuk az újságokban. Már álmainkban is rémképeket látunk: vagy számokat, vagy fekete hollót. Mit szólnak ehhez munkatársaink, mi a véleményük a postai irányító-számrendszer bevezetéséről — kérdeztük őket. üéUuáműuuJi azt-itíJt — Meggyőztek arról, hogy a technika fejlődésének bizonyos fokán nem lesz szükség személynévre sem. Nem azt mondom majd, hogy a Kancsali Hülye, hanem Hülye az-az 1111-es. És mire kancsali a zsebében levő füzetben megkeresi, hogy ez a szám néki szól-e addig én elporolok.-ei. — Szegények vagyunk, de jól élünk. Az a gyanúm, hogy a sok irányszám mögött számtalan „Ady-kölitése” lapul Én megértő, igaz, magyar állampolgár vagyok, néhány irányszámot meg is játszottam a lottón. Gondoltaim nyereményemet átutaltatom a Nemzeti Bankhoz a költségek enyhítésére. Sajnos az is 0-találati* volt. —ár. — Minden világos, csak az irányítószámok jegyzékében az az „utolsó posta” megjegyzés azért túlzás...-or. — Nem értem, hiába lapozgatom már a számok jegyzékét. A Sóhivatal irányítószámát sehol sem találom. Hová küldjem január 1-től panaszos leveleimet? —kép. Ä szeretet ünnepe előtt Erős György arra kért bennünket levelében, hogy most a szeretet Mnnepe ;előtt adjunk helyet levelének, s abban leirt gondolatainak. Szívesen közreadjuk, figyelmet érdemel: „Az iskolás fiút meglepte, amikor azt mondták neki, bogy a háború csúnya dolog — most tanúi erről, s nagyon furcsállja, ö szerette a háborút. Bár %aNyugodt öregség „Kérem, hű ez a levél talán nem jól van megírva, elnézést kérek de a szépet, a jót meglátom, értékelni tudom.” — ezekkel a sorokkal fejezi be levelét Marton Andrásné szeghalmi olvasónk, aki a szeghalmi Öregek Napközi Otthonában tett látogatásának hatására írta levelét. „Véletlenül jártam ebben az otthonban — írja — s meglepetve tapasztaltam, milyen sok szeretettel törődik a vezető-gondnoknő az ide járó idős emberekkel. Bevallom, meglepődtem amikor arra invitált, tekintsem meg az otthont. Semmi funkciót nem töltök be, egyszerű parasztasszony vagyok, így hát megtisztelve éreztem magam, és eleget tettem a m eghívásnak. Közelgett az ebédidő éppen, amikor ott jártam. Akkor jöttek a gondozottak. Ügy láttam, igazán haza jöttek. A vezetőnő mindenkit kedves szóval foga dott, a szobákban tisztaság, rend, kellemes meleg uralkodott. Igazi jólétet biztosítottak itt az öregeknek. Láttam ezeket a munkában megöregedett embereket, milyen örömmel jönnek ide, s hálatelt szívvel gondoltam azokra, akik ezt megteremtették. Ezek az emberek nehéz körülmények között éltek, dolgoztak. Itt viszont úgy fogadják őket, olyan szeretettel, mintha saját gyermekük fogadná. Talán helyettük is. Szerető, jó szavakat kapnak, s akitől kapják annak csak egy köszönöm jár. Igaz, fizetésért csinálja, de sokkal többet nyújt, mert azt adja, amit gyermekeiknek kötelessége volna, s akik közül sajnos sokan megfeledkeznek erről. Ezért írtam a levelet .” zi csatában még természetesen nem volt. Csodálkozik, mi rossz van abban, hiszen már óvodás korában hozzászokott a pusztítás öröméhez. Igaz, csak apró, műanyag katonák voliak, amelyeket a papírgalacsinokat kilövő ágyú döntött fel, söpört el•, a csatatérről. Aztán mikor nagyobb lett, új játékot kapott. Drágábbat, érdekesebbet. Hatásosabb fegyverekhez jutott a játékarzenál. Ott volt például az elemes tank, amit karácsony, ra sikerült kikönyörögni a szüleitől. Távirányítású volt, balomra lehetett vele gázolni a játékkatonákat. Vagy milyen élénken emlékszik még a géppisztolyra. Csodálatos volt a kattogása, sokat játszott vele esetenként a bérházak közötti füvön. A géppisztoly majdnem úgy villogott, kattogott, mint az igazi. Kár, hogy csak három gyereknek volt a környéken. A többieknek csak egyszerű pisztoly jutott, de azért mindegyik nek más fajta, mert a boltban bő a választék. Szép, izgalmas játékokra emlékszik. Most pedig csodálkozik azon, hogy a háború csúnya dolog. Miért? talán a szülők tudnának válaszolni.'* — Nem jutott komputerekre, ezért egy hollót vásárolt a posta.» —r. i. — így kell ezt csinálni! Nekünk többletmunka, a postának többletbevétel... 1. I. — Javaslom: név helyett pedig elég lesz a személyigazolvány szám...-mény. — Örömmel üdvözöltem a posta e haladószellemű újítását! Azonban remélem, hogy ez még a kezdet, s megértem azt, amikor kézbesíteni is nekem kell a leveleimet ——z. — A posta Arany János költeményét idézi, amely szerint a holló oldotta meg Szilágyi Erzsébet és fia levélváltását. Nekem ugyancsak e versnek egy másik sora jut eszembe: hamar a levelet, el kell venni tőle — tudniillik a hollótól! — Nem érek rá válaszolni. Rohanok az állomásra. Utazom. Felülök a vonatra és az 5675-ös, 5920-as, 5911-es, 5900-as és az 5905-ös irányítószámokon keresztül eljutok a haverhoz, az 5904-re, konzervatívan: Gyopá- rosfürdőre. orirt — Soha' ennyire nem vártam az új évet De mi lesz velem? Zsong a fejem, üldöznek a számok.» —nyik. Reklámozónk... reklámozónk! Kell a reklám, és jó is, ha az megfelelő helyen, megfelelő célt szolgál. Azonban egy kissé furcsa tábla ékeskedik Békéscsabán, a Csaba Presszó ablakában. Hatalmas betűkkel áll e két szó: Tetőre palát! — majd alatta arról kap tájékoztatást a közönség, hogy a TÜZÉP telepnél beszerezheti a szükséges tetőfedő anyagot. Mindez jó, és helyes, ha mondjuk a TÜZÉP telep bejáratánál van kitéve, vagy esetleg máshol hirdetőtáblán, falon, stb. De, mit keres egy presszó kirakatában? Pedig hónapok óta ott díszeleg a békéscsabaiak legnagyobb örömére. Csupán az a kérdés, vajon a TÜZÉP telepeken milyen táblákat raknak ki. Talán a következőt: Fogyasszon ízletes gesztenyepürét a Csaba Presszóban? Vagy esetleg egy jó presz- szó-kávét ajánl? A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit SSOai'DBQOQI
