Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

Huszonöt esztendős a békéscsabai zeneiskola Bűn az ifjúság ellen Különleges este a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneisko­lában. Jubileumi ünnep estéje. Huszonöt esztendős a megye- székhelyen az állami zeneokta­tás. A program: tanárok és nö­vendékek hangversenye. A han­gulat családias. Alkiik jelen van­nak — pedagógusként, diák­ként, állami vezetőként, szülő­ként — szinte kivétel nélkül is­merik egymást.., Sárhelyi Jenő, az igazgató az ünnepi szónok. A Körös-vidék zenei életének múltjáról szól, az újratelepítés utáni időszak nehézségeiről, majd az ezerki- lencszáztizes években alakult művészetpártoló társaságról, az Auróráról, melynek legnagyobb közönséget vonzó rendezvényei éppen a koncertek voltak. S mert szoros kapcsolatot tartot­tak a mai zeneiskola névadójá­val, Bartók Bélával s Kodály Zoltánnal, a két nagyszerű mű- vész-zenetudós-pedagógus ösz­tönzésére is elhivatottan val­lották, hogy a zeneművészetet értő, azt befogadó hallgatóságot csak akkor lehet nevelni, ha már a fiatalok is rendszeres zenei képzésben részesülnek. Azokban az évtizedekben azon­ban nem nyílt mód másra, mint magánoktatásra, magán­tanulásra. Állami zeneiskola csak a felszabadulás után, 1947-ben alakult Békéscsabán, életrehívói közül a legnagyobb szerepet dr. Südy Ernő játszot­ta, aki már az Auróra-körben is rendkívül sokat tett a város zenekultúrájának fejlesztésé­ért... Negyedszázad alatt sok ezer csabai gyerek ismerkedett itt a zeneirodalommal, vált a mű­vészet iránt fogékony, zenét ér­tő, zenét szerető felnőtté, tanult valamilyen hangszeren. Néhá- nyan Szegedre, Budapestre ke­rülve is folytatták zenei tanul­mányaikat s lettek zenepedagó­gusok, kórusvezetőik, előadómű­vészek. Közülük nem kevesen tanárként visszatértek régi ze­neiskolájukba vagy a megye más zeneiskoláiba... Az intéz­mény a fiatalok tanítása mel­lett más módon is bekapcsoló­dott a város zenekultúrájába: tanári és növendékhangverse­nyekkel, a városi szimfonikus zenekar koncertjeivel — ame­lyeken szintén együtt játszot­tak s játszanak a zeneiskola ta­nárai és növendékei — a Tu­dományos Ismeretterjesztő Tár­sulat zenetörténeti és zeneel­méleti előadásaival, az Ifjú Ze­nebarátok Hangversenyei soro­zattal, s az Ifjú Zenebarátok Klubjával.... Sokat tett tehát a zeneiskola a muzsikát szere­tő, zenét tanuló, a művészi szépre vágyó fiatalokért és fel­nőttekért. Csende Béla, a Megyei Ta­nács Művelődésügyi Osztályá­nak csoportvezetője és Babák György, a városi tanács elnök- helyettese köszöntik a megje­lenteket, a szülőket, tanárokat, növendékeket, majd kitüntetése­ket, jutalmaikat adnak át. Dr. Czirják Zoltánná tanúi- az Ok­tatásügy Kiváló Dolgozója, Ko­vács Andrásné és Kiss Sarol­ta tanárok a Miniszteri Dicsé­ret kitüntetéseket kapják. Sok­sok esztendős eredményes mun­ka elismerése ez ... „Milyen is volt az első esz­tendő?” — ez a kérdés dr. Ma- tusovszky Andrásnéhoz, aki 1947. október 1-től máig — egy iaő óta már nyugdíjasként — tanít a zeneiskolában. „Az el­ső napokban egyszál egyedül tanítottam a gyerekeket. Éne­kelni, zongorára, szolfézsra. Eb-, ben az épületben, persze, ak­kor még nem volt a miénk annyi helyiség, mint most. Az­tán bővült az iskola, új kollé­gák érkeztek, egyre több tanít­ványunk lett. Zeneóvodásoktól felnőttekig sok növendékem volt, vagy félezer zeneóvodás és csaknem ugyanennyi ének­szakos hallgató. Néhányan a zeneakadémiára, az Állami Né­pi Együttesbe kerültek. Most tizenegy növendékkel foglalko­zom”. Ebben a tanévben lett igaz­gatóhelyettes a zeneiskola egyik zongoratanára, Kovács András­né. „Növendék is voltam ebben az épületben — kezdi emlékeit sorolni —, aztán Szegeden el­végeztem a tanárképző zon­gora-szolfézs szakját. Harmad­éves koromban már tanítottam, Kecskeméten, a Kodály Zoltán zenei tagozatos általános isko­lában. Aztán hazajöttem, itt dolgoztam tovább. Akkor már csak Klári néni — Matusovsz- kyné — tanított itteni növen­dékkorom tanárai közül. Jelen­leg tizennégy tanítványom van, van köztük középfokú osztály­ba járó növendék, aki az él­múlt évben — korábbi más társaihoz hasonlóan — arany­érmet nyert a megyei úttörő­fesztiválon.” Gelegonya Judit, a Rózsa Fe­renc Gimnázium és Szakközép- iskola negyedikes tanulója — tavaly kitűnő rendű volt — az iskolai KISZ-vezetőség titkára s mellette hegedülni tanul. „Ze­nei tagozatra jártam a 2. számú általános iskolába, aztán ki­lenc évvel .. ezelőtt hegedülni kezdtem, most Tóth István a tanárom. Szeretem a kamara­zenét, játszom a növendék­zenekarban, jelenleg egy Hän- del-szonátát tanulok. Csak hát kevés idő jut a zenére. Min­dennel együtt körülbelül ötven óra elfoglaltságom van az is­kolában, tanulni is kell... Gyorsan peregnek az ünnepi koncert számai. Vonószenekar, furulyatrió, hegedű- és gordon- ha szóló, énekkettős, hegedű­négyes, kürtkvartett, zongora- és fuvalaszóló, blockflőte-trió követik egymást. Csajkovszkij, Mozart, Bach, Schubert, Tele­mann, Haydn, Debussy dalla­mai. Növendékek és tanárok — Beretzky Andrásné, Kerekes Teréz, Marton György, Barnácz István, Braun Róza, Tóth Ist­ván — együttes muzsikálása ad ritka élményt a közönségnek, néhány másutt alig hallható klasszikus művet is bemutat­nak. Így méltó ez az évfordu­lóhoz ... Végezetül még egy kérdés Sárhelyi Jenőhöz: „Mi az igaz­gatói ars poeticája?” A válasz: „Kodály Zoltán gondolata, te­hát, hogy legyen a zene min­denkié.” Félkettőtájt úgy jönnek ki a megyeszékhely egyik középisko­lájából a gyerekek, hogy min­den másodikuk szájában ég a cigaretta. A megye más helyen diák árulja diáknak az iskolai büfében a dohányárut. A na­pokban hirtelen rosszul lett egy tizenhétéves fiú, kórházba vit­ték, a tüdejét meg kellett ope­rálni ,az előidéző okok közül az egyik: tizennégy esztendős ko­rától többezer cigaretta füstje mérgezte a szervezetét. Nem tudom, milyen törvény, rendelet, utasítás van a közép­iskolások dohányzásának enge­délyezésére. Akárki, akárkik hozták s akármikor — rosszul, felelőtlenül tették. Igaz, akkor is sok fiatal rágyújtana, ha szi­gorú tilalmakat hangoztatna a felnőtt társadalom. De egészen biztos, hogy kevesebben dohá­nyoznának és kevesebbet dohá­nyoznának. Lehetne azt monda­ni, hogy a tiltott gyümölcs min­dig édesebb — ez azonban na­gy os is kétes igazság és olcsó fi­lozófia; tizenöt-tizenhat-tizenhet éveseink egészsége szempontjá­ból jobb, ha — akár tiltottan, „édes gyümölcsként”, de — ke­vesebbet dohányoznak. Sokkal többet nyerhetnénk így a réven, mint amennyi elveszne az „ál­szentség-vámon”. Mert alig hi­hető, hogy a tizenöt—húsz év­vel ezelőtt középiskolába járt nemzedék a zugokban, fürdő­szobában, sötétedés után titok­ban szívott cigaretták miatt ,e# álszentebb vagy ezért lett ál­szent. Középiskolásaink többsége helyt áll a maga munkájában, értel­mesen, komolyan vesz részt » diákok, a KISZ-közéletében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az élet minden területén képes teljes felelősséggel gondolkodni, dönteni, hogy mindig jól tud él­ni jogaival. Különösen olyan helyzetekben, mint, például a nagyon-nagyon ostoba felfogás szerint .felnőttséget” bizonyga­tó dohányzás. Ezt nem szabad a „demokratizmusra” bízni — mert ebben a kérdésben a *ál- zott engedékenység nem demok_ ratizmus, hanem csak „demok­ratizmus”. Aminek a jellemfor- máló-jellemjavító ereje vajmi kevés. Miért engedték meg, akik megengedték ,hogy tizenöt-ti- zenhat-tizenhét éves gyerekek felnőtt-jóváhagyással rontsák az egészségüket? S ha már megen­gedték, gondolkodnak-« azon, hogy meddig nő majd a kienge­dett cigarettafüst-szellem? Szándékoznak-e ezt a szellemet visszazámi a palackba? Igaz, akkor is sok gyermek rá-rágyújt majd. Zugokban, fürdőszobában, sötétedés után. De kevesebb cigaretta füstje- mérge kerül majd a tüdőkbe. Es az álszentség, a felnőtt-tilalmat- kijátszás jellemet esetleg ronto öröme azért nem lesz túlságo­san nagy. Ezt a mai harminc­négy ven-ötven-évesek legna­gyobb százaléka bizonyíthatja. Az is igaz, hogy most már népszerűtlen feladat volna a gyerekek dohányzását megtilta­ni. .De a hibát egyszer helyre kell hozni! Vállalva az ifjúság egy részének várható háborgá­sát. Adjon ehhez elég erőt, er­kölcsi biztonságot azoknak, akik. re a feladat vár, hogy a gyere­kek érdekében történne ez. Mert bűn volt, aiz ifjúság egésze ellen elkövetett bűn, amikor lehető­séget kaptak a fiatalok a mér­téktelen dohányzásra. Akik tehetnek ebben az ügy­ben bármit is, akiken a törvé­nyek, rendeletek, utasítások meghozatala múlik, menjenek el egyszer félkettőtájt valame­lyik középiskola elé; nézzék meg az iskolai büfében tornyosuló ci­garetta-halmot; gondoljanak a tüdeje miatt kórházba került fiúra... s próbálják jóvátenni a bűnt, amit valamikor, valakik felelőtlenül elkövettek. Daniss Győző Kovács Andrásné Getegonya Judit Sárhelyi Jenő Dr. Maiusovszky Andrásné (Fotó; Deménj Gyula) Vállalatok! Szövetkezetek ! Intézmények / vállalunk: — E—652/a, E—652, E—651, El—505 tip. kotrógép- fődarabcserés, cseregépes rendszerű; — KDM—100, D—108. tip. motor, Vü—o, 5/7 tip. kompresszor felújítást Továbbá: — 0,5 m3 E—652, E—505 tip. kotrógépre szerelhető hidraulikus kőmarkottó; — E—652, E—651, E—505 tip. kotrógéphez szükséges 0,65 m3 Tolnai-féle vonóveder, rácsosgém; — következő típusú „SZEDAR” típusú szennyvízű- áraboló szivattyúk 50/9, 100/9, 100/16 vízszintes elrendezésű; 150/9—F—5/15, 150/9—F—9/50, 140/9—F—9/100, 150/9—F—16/100 függőleges elrendezésű; — nagy átmérőjű acélcsövek (400—2000 mm-ig, 5—16 mm falvastagsággal), korszerű hegesztési eljárással történő gyártását, szigetelését; — 7 m3—10 m3 hasznos térfogatú automatikus szennyvíz-átemelő berendezések; — 3, 5, 10, 25, 50 m3-es fűtőolaj tartályok; — egyedi kívánság szerint különféle vasszerkeze­tek (állványok, tartóvázak, stb.). FELVILÁGOSÍTÁS ÉS MEGRENDELÉS Vízügyi Épitü Vállalat Budapest, I., Márvány u. 1/c. Telefon: 154—095/114, 115 mellék. 4238

Next

/
Oldalképek
Tartalom