Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-30 / 306. szám
A fél kilő kenyér ügyében Panaszos és illetéket á ml kis év V3QÍ leltárunk A* év végén — mint ahogy an nyi más helyen teszik — a Szerkesszen Velünk rovat iß értékeli eddigi munkáját A rovat hasábjain 1972-ben közzétettünk sok panaszt, bírálatot, és — persze örvendetes dolgot is. Az ér téka’és kapcsán az óév végén megkérdeztük belső munkatársainkat: Miként vélekednek az olvasók hozzánk intézett levelei íől és az illetékesek válaszairól. tféleudu^mÁ 4z&tiuJl Bucsáről Farkasinszäd And- rásné kenyérből tvezető válaszolt a két héttel ezelőtt megjelent, „Miért nem adnak fél kiló kenyeret?” című cikkünkre. Kérte levelét te’jes terjedelemben közöljük, „mivel csak ez esetben lesz érthető és IjapunJttoass mde «Bbbssör <esn«a. (Írek szót a különböző bürokraH. jlcus nyelvezetű levelek ellen, így ezért Is ért kellemes meglepetés, ként az önök „formabontó” stílű, oú levele, örültünk azért to, mert „Beklámozunk-reklámozunlc” című december ».én megjelent kis írásunkra küldött — feltehetően humorosnak szánt — válaszuk sok ér. dekes dologra hívta fel figyelműn, két. Megtudtuk, hogy a városban mindenfelé látható elektromos rak. lámtáblák szabálytalan úl működ, ínele, hiszen — mint írják „elektro. moj reklámtábla csak zárt helyen helyezhető el.” Figyelemre méltó gondolat as Is, hogy önök azért helyezték el a reklámtáblát a Csalija Szálló kirakatában, mert az a kirakat tulajdonképpen a ruhatáré, és mint bölcsen írják „a 36 ruhatárnak nem kell cégér”. Ha kötözködní akarnánk, folytathatnánk a gondolatot azzal, hogy akkor jó palának som kell de ezt önök bizonyára jobban tudják, levelük második részében a Jövő Nyaltig vagyunk &% ünnepekben, igyekszünk minél kényelmesebben eltölteni az év hátralévő részét. Ilyenkor a szokásosnál több cukorka, csokoládé jut az asztalra. Élvezettel bontom le kedvenc nugát szeletemről a „Marikáról” a sztaniolpa- pírt Lebontok egy sort, a Marika barna szine viszont még nem villan elő. 'Űjabb réteget kell lebontanom. A harmadik réteg után végre megpillanthatom az én nugát szeletemet. Igen, ott lapul, de valahogy laposabb, mint amilyen az előbu bi volt. Egy pillanatra kétség- beesek, de csak egy pillanatra, hiszen — 6 én kis buta! — egy csapásra két legyet nem lehet! Vagy dupla csomagolás, vagy normál vastagságú csoki. Végül is örülnünk kellene , hogy dupla a csomagolás. Hiszen azt a sztaniolpapírt, ha ehhez kedvem van, felhasználhatom valami okos dologra. Igen, ezután gyűjteni fogom a csokoládépapírt. Egyszer talán azt is elérjük, hogy a csokoládé papírján ez a felirat lesz: „Nugátsze- let gyűjtőknek”. Ez esetben, Miért nincs, ha ingyen van? Kis, de sok helyen előforduló bosszantó dologról ír egyik levelezőnk Bucsáről. A nemrég megépült szép postán sorba kell állni és kérni az egyébként ingyenes csomagszállítóit, pénzesutalványt és egyéb postai papírokat. Szerinte — és szerintünk is sokkal hasznosabb lenne, ha ezeket a nyomtatványokat valahova kitennék, és Így mindenki önmagát szolgálhatná ki. Ezzel időt takarj tanának ms% a postai d©5g®a©k 8& kielégítő ® válasz”. Er_ j re sajnos nem vállalkozhatunk, de az alábbiakban igyekszünk sorainak lényegét tömören közzétenni FarkasinszM Andrásné — mint leírja — 15- év® a kenyér* fffleflmetes körvonalait vázolják fel. Őszintén meg kell vallanunk, szinte beleborzadtunk a gondolatba, hogy ml lesz, ha Önök megsértőd, nak kis írásunk miatt, és mint ír. ják, jövőben kizárólag a Kun utca és Tompa utca sarkán lévő boltunk ajtajára fogjuk kiírni, hogy „Tetőre palát”. Bűinek a megöl, dúsnak is lenne azért előnye, mert ebből legalább kiderül, hogy hol vásárolható az az ominózus pala, ugyanis a Csabában lévő reklámuk erre semminemű utalást nem ad. Végezetül engedjék meg, hogy szó. szerint közöljük tervezett reklám, versikéjüket, mellyel a Csabában lévő reklámot kívánják pótolni. „Kun utcában Járjon többet — Izomláztól nyöghet többet — Az utcában öröm éri, HE a TÜZßP hirdetéséi Az utcai bejáratnál Áhítattal meg.megnfeä.“ Szzel a „remekművel” kiütöttek bennünket I Inkább elismerjük, hogy vesztettünk, csak maradjon a felirat: „Tetőre palát!” tudni fogjuk, hogy dupla csomagolású csokoládéról van szó. És mást is tudni fogunk... Kónya Sándor Békéscsaba December 2h án reggel érkeztem a gyulai autóbuszé’lomás- ra — kezdi levelét Vágréti László békéscsabai olvasónk. — Feltűnt, hogy a járdán és a környékén sok a szemét. Ügy gondoltam, hogy talán később sepregetnek, de tévedtem. A 12.30-kor induló járattal jöttem vissza Békéscsabára. A gyulai várócsarnokban kiábrándító kép fogadott. Rengeteg esik, a a berendezési tárgyak, az ablakok massatcsak voltak. Beké» mebolt vezetője. Két kilogrammos veknit és 4 kilogrammos vágott kenyeret, valamint péksüteményeket árusítanák. Szerinte a cikk azon része, hogy nem szívesen adnak fel kiló kenyeret, egyenesen nevetséges. Ahhoz hasonlítja, mintha egy italboltban csak palackozott italokat árusítanának. Főleg két kilogrammos vekniből adnak kisebb súlyú kenyérdarabokat, s amennyiben ez elfogy, a négy kilogramosból. Naponta több kenyeret adnak el szeletelve, és igen gyakoriak a 10—20 dekás tételek is. Üzemük az 1 kilogrammos kenyeret évek óta nem termeli. összegezve: a Bőké« megyei Tanács 2-es számú Sütőipari Válla'at bucsai kenyérboltjában a vevők kívánsága szerinti súlyban kapható a kenyér. A bucsai kenyérboltvezető kifogásol ja, hogy a két héttel ezelőtti cikkünkben szereplő panaszost egy „magát megnevezni nem kívánó olvasó”-nak :e- löltük meg Most közöljük: Ez nem azt je'enti. hogy névtelen levél közzétételére vállalkoztunk Mint már többször megírtuk, levélíróink kérhetik azt, hogy ne nevezzük meg őket. A „Miért nem adnak fél kiló kenyeret?” cikkünkre megkaptuk a választ. Most már a panaszttevő válaszát kérjük erre a válaszra. Sok szülői felháborított az az eset, amelyről Kiss Imréné, Sarkad, Cukorgyár 22 szám alatti lakos tájékoztatott bennünket Idézünk soraiból: „Cvodás kisfiam nagy örömmel újságolta, hogy gyermek- színházba mehetünk a község gye és talán az ország egyik gyöngyszeme Gyula. Sokan érkeznek ide autóbuszon is. De az a látvány, ami itt fogadja az érkezőt, nagyon lehangoló és egészségtelen. Miért tűrik ezt azok, akik oly sok gonddal és áldozatos munkával nemrég építették azt a szép állomást?! Vágréti László Boraihoz a megjegyzésünk csupán annyi: Bár az 6 levelét közöljük, mégsem ő az egyetlen, aki ezzel a panasszal fordult homáak. “• Äs nem baj, ha sok levél jön, mert az a bizalom jele. A baj az, ha a válasz kevés. —ser.— — Én minden estben az illetékeseknek adok igazat, ameny- nyiben mind a huszonhét panaszomat — amelyet a Szerkesz- szen velőnkben is megírtam — orvosa’ják még ebben az évben. —kép— — Az olvasók leveleiben sok Igazság van. Én megértem az olvasók panaszait, bírálatait— —szki—■ — Jő ez a kapcsolat, mert az akut ügyeket így gyorsan intézik a as illetékesek. —sik— — Az olvasók levelei tájékozottságról. az illetékesek válaszai az ellenkezőjéről győztek meg. Nem keVene a jövő évben cserélni? R. t — N”sr» ártana, ha 1973-ban kevesebb lenne a panaszos levél és több az olyan, ami örvendetes dolgokról ad számot. Persze az arány javulása nem eooQ90ooQoaoBoooooB»aooooooo«oo«s®ooo«aaoBC» S A Szerkesszen velünk | § rovatot összeállította: | Vitaszek holtán művelődési házába. El is mentünk az előadásra, ami december 26-án délután 3-kor kezdődött a megyei Jókai Színház művészeinek felléptével. Bár ne mentünk vo'na el! Fűtetlen helyiség fogadta a sok kisgyereket, akiknek arcára csakhamar „ráfagyott” az öröm mosolya. „Szemünk fénye a gyermek” — hirdetjük naponta. Örömet akartunk szerezni gyermekeinknek, de hogy ez nem sikerült, az nem a színészeken és nem rajtunk, szülőkön múlott, hanem... Gondolom, a művészeknek sem volt melegük. A siker sajnos nem volt „forró”. Á sok kis tenyér tapsolt ugyan, bár a kesztyűktől ez nem igen hallatszott. Alig vártuk, hogy vége legyen az előadásnak, amelvet többen a vége előtt otthagytak.” Kiss Imréné kért bennünket, hogy levele ne kerüljön szemétkosárba, már csak azért se, hogy hasonló eset ne ismétlődhessen meg. Most láthatja, sorait közöljük, s minden tőlünk te'hetőt megteszünk: ne történjen hasonló eset & levélírókon múlik. Olykor még » Népújságon sem. —or. — Egy jókívánságom Sen ne. Jövőre a panaszos levelek hiánya miatt szűnjön meg a rovat —ió. — Mégiscsak 8®&®g feketéből *«s fehér. v. a — ! és ?, és BmJhm (d-ő) Jók as illetékesek válaszai Anderen, a mesemondó Is okulhatott volna belőlük. —dl— Kényszerű borravaló Pora Miklós békéscsabai levelezőnk fordult hozzánk a következő panasszal: Egy nyugdíjas ismerőse feleségével és barátjával betért december 6-án a békéscsabai KIOSZ vendéglőbe. Fogyasztottak, majd kérték a számlát. A fizetendő összeg 25,6® forint volt és mert nem volt aprópénzük 3® forintot fizettek. A pincéraő eltette a pénzt és elment. Egy idő múlva odaszó.'t a vendég, hogy szíveskedjék odafáradni és visszaadni a 30 forintból. Ekkor a kiszolgálónő « visszajáró 440 helyett 2 forintot odadobott. Olvasónk ezt rendkívül felháborító vi- se’kedé'nek tartja. Ml isi Köszönet az életért Kovács Gábor kevermesi tudósítónk jutatta el hozzánk Tar Istvánná nr -^'kamarási olvasónk köszönő sorait. La*, punk nyilvánosságán keresztül szeretné megköszönni dr. Visky Mátyás orvosnak és társainak, hogy odaadó munkájukkal megmentették életét. A szülésnél majdnem elvérzett és két liter vérrel sikerült őt visszahozni az életbe. Mast mint egy egészséges fiúgyermek boldog édesanyja az édesapával együtt gondolnak vissza hálásan az orosházi kórház életmentő orvosára. A Túrák nagymama életét is dr. Viskv Mátyás mentette meg az orosházi kórházban és adta vissza őt szerető családjának. H«QooooooooeiBQQaaoQaaBa<iaooaoeBQaa3se3!Qa89Baaaa«aBSQeBaQoeeaisesDQODOOaoo8i6)06!QaoooBeoBBoeKNB B • a B SS A Szerkesszen velünk B n rovat minden a tudósítójának, levelezőjének, olvasójának boldog új évei | kívánunkl j flaeacoeo*a9Qe©Q©QO«OOTO0ixs©cx^cx)oaciooeocx^sGöfi©ecxa3CJooofwoE —— BB—. —— ■ —■ 1 — BBBBÍBBfifi|BBBfifi—BB—B—> Ff) üt válási a bétéscsaliai TÜZÉF-nek Gondolatok mgy esoklszeügf kibontása kőzhtn Tévedtem: lislbfc som sesrege’nelci OQsssaOi BOBooeaaftSasoesíííooosaesaacsoíaB Mesejáték — fuietlen helyiségben
