Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-30 / 306. szám
Iskola a megyeszékhelyen Nagy iskola. Sok eredménnyel, még több tervvel. Nemigen hallatnak magukról, pedig a megyeszékhely ' kellős közepén áll az épület. Akik ide. jártak, csak azok tudják igazán, milyen komoly munka folyik itt. Nemcsak az oktató-nevelő tevékenység, az iskolai élet saa-veaése lg példamutató. Eb_ ben pedig sokat segítenek a szülők, a szocialista brigádok és a volt tanítványok is. Igen. A volt tanítványok. Visszajárnak a gimnáziumból, előadást tartanak az „örökösöknek”, őrsi fog. lalkozást vezetnek, egyesek a karénektől sem tudtak búcsút Békéscsabai karácsony, 1972 Szép karácsonyunk toR az idén. A derűs napfényben egész nap káprázatosán csillogott a hófehér zúzmara a fákon, hívoga- tóan ragyogott az üvegsima jég a Körös-csatornában. Majd a settenkedő alkonyaiban a tiszta égbolton felszabadultan szikráztak a csillagok. Csak ilyen mesés karácsonyi napon játszódhatott le az alábbi igaz történet. Nem is írtam volna le, ha nem így történik. A szobában már a szürkület félhomálya vett körül bennünket, amikor fiam és lányom pontosan elmagyarázta, hogyan „zajlik majd le” nálunk a karácsonyeste. Minden bizonnyal a karácsonyfadíszítés közben fun- dálták ki a másik szobában. Tehát: Csak akkor megyünk át, amikor már teljesen sötét lesz. Ekkor előremegy a fiam, s megszólaltatja a lemezjátszón előre odakészített, a tavaly ajándékba kapott lemezt: Bach d-moll tocátájáti A zengő orgonamuzsika közepette ugyancsak ő gyújtja meg a faltól falig s a kis szobát átlósan behálózó maguk készítette, fénylő díszek között található két csillagszórót S majd csak ha a karácsonyi zenét meghallgattuk, nézhetjük meg az ajándékokat és gyújthatjuk meg a karácsonyfa gyertyáit Minden ajándékon gépelt cédula van a megajándékozott nevével. (Az előző este kunyerálta e! a lányom az írógépet) Hozzátették még, hogy a tervezett Kiskaráé- csony, nagykarácsony kezdetű ének, melyet óvodáskorukban .tanultak, elmarad, mert a lányom be van rekedve. Lám, lám, gondolkodtam el, míg gyermekeimnek ezt az ünNarodil se Kristus pán, Veséimé se tivota cistéhoi Z*\rodu královského, Jiz nán narodil se. A reszketős, lassú, öreges, el- i élbicsakló hangú énekes a I nyolcvanegy éves Laczó András volt sok folklór-adatom szór-1 ö, radost veliká. Na stole jblká, Dajte te mi eno dve, Ej, ói to bude dobre. AÓ mi máfe, tak mi dajte, Za vela ma nemeSkajte, Debo mán delako tód, Pride veóer a búdén sa bát, VinSujen ván tieto hódi, Abi ste nepili vodi! Iba vince a pálence, Aj medovie opekance. — Pamodaj dobrí vecer! A hagyománynak megfelelően köszöntem vissza, és az alkalomhoz illően ünnepélyesen szlovákul megkérdeztem: — Ako vás zovu? (Hogy hívják?) — Ondrej Laczo. (Laczó András.) — No, tak podte nu. (No akkor, jöjjön be!) A gyermekeim, akik még az előbb az újat magyarázták, hallgatták, de nem értették a régit. Laczó bácsi a szöveget készségesen lefordította magyarra. A szavak jelentését most már igen. De a múlt üzenetének igazi értelmét? Aligha. Nem is idéztünk sokat e gondolatnál. Intettem a feleségemnek, hogy ezt a karácsonyi köszöntést mi is hagyor VinSujen ván növi rok! Vipadov ván s peci bök. A zo safla ucho, A z gazdinej brucho. nepr* vonatkozó Öntevékeny szervező elvét mosolyogva hallgattam. Szűk kis közösségünkben, négytagú családunkban valamiféle új szokás kezd kialakulni, valamiféle új rendje a karácsonyi ajándékosztó estének. Olyan, mély csak nálunk jellemző, míg másutt, minden családnál más és más. Lehet, hogy ilyen derűs, mosolyt fakasztó, közvetlen, vagy pedig még teátrálisabb. Ámbár lehetséges, hogy nagyon egyszerű: minden apró formai játék és rend nélkül örülnek a meleg, boldog, békés karácsonyi hangulatnak. A karácsonyestének e kedves mozzanatait a játékos kedv, az alkalom, vagy az összetartozás pillanatnyi indítékai, szálai határozzák meg. Nem a hagyományos közösségi, népi szokásrend előírásai szerint ünnepelnek, a hajdani rituális szokások nem hatnak kötelező erővel, talán nem is ismerik őket S az új szokásmagvak az egyéni kezdeményezés, vagy „szabad vállalkozás” termései szinte minden családnál. A közösség általános szokáseleme csupán a zöld karácsonyfa, a rajta levő gyertyák, csillagszórók, szaloncukrok és az ajándékok. Idáig jutottam csendes elmélkedésemben, mikor csöngettek a a lakásunkon. A feleségem nyitott ajtót. A férfi rekedtes hangját nem ismertem fel, csak akkor, amikor a szoba félig nyitott-ajtaja előtt az előszobában á váratlan vendég rázendített az egyik hagyományos karácsonyesti énekre, amelyet egykor minden csabai ház ablaka alatt vagy a pitvarában énekeltek ilyenkor: (A Krisztus most született, Örvendezzünk tiszta életének. Királyi származék, Nékünk megszületők.) g almas közlője. Az ének után tréfás komolysággal még két karácsonyi köszöntőt (tini) is elrecitált: (Ö, nagy öröm napja, Az asztalon alma. Ej, bizony de jó lenne, Ha adnának belőle. Ha van még bőven, adjanak, De soká föl ne tartsanak. Mert hosszú utam van még, Későn este nagyon félnék.) (Köszöntöm ezt az ünnepet. Hogy ám ne igyanak vizet! Csak borocskát és pálinkát, S hozzá mézes mákosgubát.) (— Jó estét aggyon az isten!) mányosan viszonozzuk. így kapott Laczó bácsi — igaz, háziszövésű kiskendő helyett nájlon- zacskóban — piros almát és diót. S az egyik almába beleszúrva csillogó érc tízforintost is, mint hajdanán a fényes sárgaréz két- krajcárost, a dukátot (dukáte). így hangzott el talán utóljára Békéscsabán 1972. december 24- én 16 óra 20 perckor egy karácsonyi ének és köszöntő. Amikor elment Laczó bácsi, elfelejtettük megkérdezni, felkö- szönt-e bennünket újévkor is. Ha nem jönne el, hadd álljon itt befejezésül egy Békéscsabán egykor közismert tréfás-varázsos újévi köszöntő, melynek egyik változatát tőle is hallottam: (Köszöntöm az újévet! Kiesett a kemence. Füle a hordónak, Hasa gazdasszonynak.) Dr. Krupa András venni, pedig maholnap már maturálnak a középiskolában. Azt beszélik, hogy akik innen kerültek ki, azok a város középiskoláinak reményei. Sok nehézséggel birkózott meg a tantestület, mire az iskola ilyen eredményeket mutathatott feL — Mindenekelőtt arra törekedtünk — mondja M. Kovács István igazgató —, hogy zeneértő ifjakat és aktiv, sportszerető fiatalokat neveljünk. Zeneszakos tanáraink a zenei ismereteket — más iskolákhoz viszonyítva — több óraszámban tanítják. A testnevelés délelőtti óráit délutánonként a szakági edzés egészíti ki. A 2-es számú általános iskoláiban bizonyítja ezt az, hogy a tagozatos tanulók a természettudomány tárgyakban is jó eredményeket érnek el. Az iskola tanulmányi átlaga az elmúlt évben 3,77 százalék volt. Két általános iskolai kísérleti osztály van a megyében. Az egyik a békéscsabai kettes számúban. Nagy Zoltánná nemrégen kapta ezt a feladatot, de máris tud eredményekről beszélni: — Az a törekvés, hogy a képességeket és készségeket értékeljük. Állandó sikerélményt adjunk a tanulóknak. Ehhez az kell, hogy mindig elismerjük azt ami jó, és arra hívjuk fel a gyermek figyelmét, mit kell még javítania. Az osz- tá'yzás naponta lezárja az értékelést, nem biztosít egy folyamatos munkát Pedig csakis ezáltal érti meg a tanuló, hogy a műveltség nem cél, hanem állandó eszköz az értékes cselekvéshez... A kísérleti osztályban nincs osztályzás. Nincsenek érdemjegyek. A tanulók élvezettel, érdeklődéssel és féle’em nélkül oldják meg a napi feladatokat. Természetesen ettől az eredménytől elválaszthatatlan a pedagógus szuggesztív személyi-1 sége; emberi tulajdonságai, aia Pás lélektani ismeretei. Régi épület, A felszabadulás előtt is iskola volt. Ráfért már a felújítás. Gácsér JÓ2sefné igazgató-helyettes végigvezet a folyosókon, az osztálytermeken: — A folyosók falborítását, a parkettázást a városi tanács segítségével csináltattuk meg. Az ajtók festését vállalták a szülök. Nagyon jó kapcsolatunk van a Kner Nyomda „Klics”_brigádjá_ val. Legtöbbjüknek itt tanul a gyermeke. A MEZŐGÉP egyik szocialista brigád jával is szerződést kötöttünk. Ok több napon át, éjfélig pa’cok állványait hegesztették az iskola könyvtárában. Védőrácsot csináltak az olajkályhákra, rendszeresen javítják a zárakat. D. Kiss István szakoktató vízműs diákjaival 100 négyzetméter betonalapzatú teraszt készített az iskolaudvaron. Beesteledett. Egy földszinti teremben felnőttek gyülekeznek. Szülők, akik egészség- ügyi előadást hallgatnak meg. Megérkezik a fiatal orvos, akinek a felesége néhány évvel ezelőtt ugyancsak ide, a 2-es számú iskolába járt— r. r. A latlányi papiriiáború a tények mindennél ékesebben beszélnek. A baj az, hogy amióta az egyiptomiak feltalálták a papiruszt, a föníciaiak a betűvetést, s az adminisztráció csodája megteremtette a titkárnőket, nos, azóta a levelek is beszélnek. Mégpedig pro és kontra ékesebben a tényéknél. Ez pedig gyakran ca- usus belli. Ok a háborúra. 1970-ben Körösladányban nagy károkat okozott a belvíz. A kár értéke meghaladta a 60 millió forintot. Többek között 74 családi ház ment tönkre. Az újjáépítéshez minden erőt mozgósítani kellett. Az összefogás meghozta az eredményt. 1971- ben már felépült a 74 családi ház. A tanács költségvetési üzeme is kivette a részét a munkából, 17 családi házat épített fel. Csak dicsérettel lehet szólni munkájukról. Egyszóval minden rendben ment, de csak addig, amíg a körösladányiak a károkat helyre nem állították* S amikor már minden család feje felett tető volt, akkor egyszeriben 360 fokot fordult a világ Ladány- ban. Megszólaltak az írógépek, s ontani kezdték a leveleket, amelyek azóta is petárdaként csapkodnak a község felett. Az történt ugyanis, hogy néhány belvizes ház tulajdonosa sokallta az újjáépítés számláját. Megbízták a MÉSZÖV műszaki ellenőrét, vizsgálja meg az épületeket. A műszaki ellenőr öt- tízezer forint túlszámlázást állapított meg épületenként. Az ügyre könnyűszerrel pontot lehetett volna tenni. Az építtetők és az építők, azaz a költségvetési üzem vezetői a helyszínen meggyőződnek a tényekről. A számlákat és az építési munkálatokat egyeztetik. A műszaki ellenőr fel is szólította az öt körösladá- nyi építtető nevében a költség- vetési üzemet az egyeztetésre. Am mi lenne a világgal, ha mindent a praktikus oldaláról fognánk fel? A költségvetési üzem vezetője ildomosán válaszolt a levélre. Mindent megfontolt, átgondolt, végül pedig felháborodott, hogy a műszaki ellenőr határidőt szabott az egyeztetésre. Ugyanakkor ahogy az már diplomáciai körökben szokásos, kijelentette, hogy az üzem hajlandó foglalkozni az üggyel, de csak 1972. március 1 után. Ezzel kezdődött a körös- ladányi papírháború. Az üzemvezető fricskái ugyanis kihozták a sodrából a műszaki ellenőrt. Másnap már postára adta válaszlevelét. Az építtetők — úgymond — bírói úton is követelhetik a számlaegyeztetést. Ez a mondat bombaként robbant a körösladányi költségvetési üzemben. Az üzemvezető szilárdlelkű, katonás ember lévén hősiesen állta a sarat. Egy kardcsapással visszaverte a támadást, s írógépbe diktálta a fölényes választ: „Ezen üggyel az üzem vezetősége önnel a jövőben'semmiféle levelezést nem fog folytatni”. Nincs nagyobb arculcsa- pás, mint amikor az egyik hadviselő fél a másikat még a levelezgetésre se tartja alkalmas partnernek. Az építtetők egy harmadik hatalomhoz fordultak, mégpedig a szeghalmi járási hivatal műszaki osztályához. Teremtsen rendet az a papírháborúban. A járási hivatal június 28-ára tűzte ki a számlaegyeztető tárgyalást. Hogy milyen eredménnyel zárult a tárgyalás? Egy újabb papírpetárda született. Az építtetők megbízottja jegyzőkönyvbe foglalta nyilatkozatát, mely szerint kéri a kivitelezőt, hogy az egyeztető tárgyalásra azt a dolgozóját küldje el, aki teljes jogged képviseli a költségvetési üzemet. A kivitelező is nyilatkozott. Megígérték, hogy az építtető részére végzett munkáról augusztus 1-re elkészítik a számlákat. Egyszóval felcsillant a békekötés reménye. Ám ekkor beleszólt a csendesülő vitába egy másik nagyhatalom, a költségvetési üzem felügyeleti szerve, a körösladányi tanács. Kifogást emelt a szeghalmi járási hivatalnál készült jegyzőkönyv ellen, mert az merev és egyoldalú. Ennek ellenére újabb reményt csillantott fel a béktilésre. A tanács ugyanis nem vétózta meg a helyszíni egyeztetést, sőt egy többszörösen alárendelt mondatában kifejezte egyetértését A következő levelek már mérsékelt és tapintatos hangot ütnek meg. így hát a felek hamarosan megegyeztek a számlaegyeztetés időpontjában. Minden jel arra mutatott, hogy már csak napok kérdése s a papírcsata végérvényesen lezárul. Mégsem történt így. Közbeszólt a véletlen ördöge. Az egyeztetés napján meghibásodott a műszaki ellenőr kocsija, s emiatt késve érkezett a helyszínre. A késésen a költségvetési üzem vezetői módfelett felháborodtak. Velük senki se játszadozzon és eltávoztak. Újra megszólaltak az írógépek. Az egyeztetésről most már szó sem lehetett. A helyzet véglegesen elmérgesedett. S a papírcsata immár tizenegy hónapja folyik váltakozó szerencsével. Nemrég újabb hadviselő fél lépett be a háborúba; a Békéscsabai Ügyvédi Munkaközösség. Közben szinte hetenként változik a hadszíntér. Hol Szeghalom, hol Békéscsaba, hol Körösladány. a z írógépek pedig szakadatlanul csattognak, idegeket tépnek, időt, papírt és pénzt pazarolnak. A posta robbanótöltetű leveleket kézbesít egyik helyről a másikra. Pedig néha elhangzik egy-egy józanságra intő érv. De az írógépek kattogása mindent elnyel. Noha csak egy napot kéne megjelölni, hogy az öt belvízkárt szenvedett építtető és a kivitelező a helyszínen győződjön meg a számlák hitelességéről. Csak egy napot, amikor nem az írógépek, hanem a tények beszélnek. Ügy látszik azonban Körösladányban könnyebb dolog milliós károkat helyreállítani, mint egy sete-suta ügyre pontot tenni. Seredi János 400 ezer pár műanyag cipötalp és cipősarok megrendelés Kiváló eredményekkel zár a megyei Szolgáltató Szövetkezet Kiváló eredményekkel zárja az évet a megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet. A lakossági igényeknek megfelelően jól dolgoztak a fodrászok, fényképészek, ruhatisztítók, lakáskarbantartók és egyéb szakmabeliek. Külön említésre méltó a szövetkezet műanyagfe'dolgozó üzeme. Többek között állatfü’jelzőket, speciális fogókat, öntözőberendezések és irodagépekhez alkatrészeket gyártanak műanyagból. Az idén új termék volt a fröccsentett műanyag cipőtalp és cipősarok. A íájóslábúak, állófoglalkozásúak számára készült gyógy cipők műanyag talppal kényelmesebbek, rugalmasabbak és könnyebbek a fatalpúaknál. Ezért is aratott nagy sikert. 1972-ben 96 ezer párat gyártottak például a Cipőtalpból, s 1973-ra 200 ezer pár a megrendelés cipőtalpból és cipősarokból egyaránt Üjabb termékek előállításával is kísérleteznek: műanyag falburkoló lapokat állítanak elő különböző dóm bormintákkal s változatos pasztell színekben. A könnyen kezelhető műanyag falburkoló lap szép díszítőelem különösen irodákban, középületekben. A műanyagüzemnek nagy szerepe van abban, hogy a szogáltató szövetkezet csaknem 10 millió forint értékkel termel többet, mint egy évvel korábban. A» n. /
