Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-30 / 306. szám

Iskola a megyeszékhelyen Nagy iskola. Sok ered­ménnyel, még több tervvel. Nemigen hallatnak magukról, pedig a megyeszékhely ' kellős közepén áll az épület. Akik ide. jártak, csak azok tudják igazán, milyen komoly munka folyik itt. Nemcsak az oktató-nevelő tevékenység, az iskolai élet saa-veaése lg példamutató. Eb_ ben pedig sokat segítenek a szü­lők, a szocialista brigádok és a volt tanítványok is. Igen. A volt tanítványok. Visszajárnak a gimnáziumból, előadást tarta­nak az „örökösöknek”, őrsi fog. lalkozást vezetnek, egyesek a karénektől sem tudtak búcsút Békéscsabai karácsony, 1972 Szép karácsonyunk toR az idén. A derűs napfényben egész nap káprázatosán csillogott a hó­fehér zúzmara a fákon, hívoga- tóan ragyogott az üvegsima jég a Körös-csatornában. Majd a settenkedő alkonyaiban a tiszta égbolton felszabadultan szikráz­tak a csillagok. Csak ilyen me­sés karácsonyi napon játszódha­tott le az alábbi igaz történet. Nem is írtam volna le, ha nem így történik. A szobában már a szürkület félhomálya vett körül bennün­ket, amikor fiam és lányom pon­tosan elmagyarázta, hogyan „zajlik majd le” nálunk a kará­csonyeste. Minden bizonnyal a karácsonyfadíszítés közben fun- dálták ki a másik szobában. Te­hát: Csak akkor megyünk át, amikor már teljesen sötét lesz. Ekkor előremegy a fiam, s meg­szólaltatja a lemezjátszón előre odakészített, a tavaly ajándék­ba kapott lemezt: Bach d-moll tocátájáti A zengő orgonamuzsi­ka közepette ugyancsak ő gyújt­ja meg a faltól falig s a kis szo­bát átlósan behálózó maguk ké­szítette, fénylő díszek között ta­lálható két csillagszórót S majd csak ha a karácsonyi zenét meg­hallgattuk, nézhetjük meg az ajándékokat és gyújthatjuk meg a karácsonyfa gyertyáit Minden ajándékon gépelt cédula van a megajándékozott nevével. (Az előző este kunyerálta e! a lá­nyom az írógépet) Hozzátették még, hogy a tervezett Kiskaráé- csony, nagykarácsony kezdetű ének, melyet óvodáskorukban .ta­nultak, elmarad, mert a lányom be van rekedve. Lám, lám, gondolkodtam el, míg gyermekeimnek ezt az ün­Narodil se Kristus pán, Veséimé se tivota cistéhoi Z*\rodu královského, Jiz nán narodil se. A reszketős, lassú, öreges, el- i élbicsakló hangú énekes a I nyolcvanegy éves Laczó András volt sok folklór-adatom szór-1 ö, radost veliká. Na stole jblká, Dajte te mi eno dve, Ej, ói to bude dobre. AÓ mi máfe, tak mi dajte, Za vela ma nemeSkajte, Debo mán delako tód, Pride veóer a búdén sa bát, VinSujen ván tieto hódi, Abi ste nepili vodi! Iba vince a pálence, Aj medovie opekance. — Pamodaj dobrí vecer! A hagyománynak megfelelően köszöntem vissza, és az alkalom­hoz illően ünnepélyesen szlová­kul megkérdeztem: — Ako vás zovu? (Hogy hívják?) — Ondrej Laczo. (Laczó András.) — No, tak podte nu. (No akkor, jöjjön be!) A gyermekeim, akik még az előbb az újat magyarázták, hall­gatták, de nem értették a régit. Laczó bácsi a szöveget készsége­sen lefordította magyarra. A szavak jelentését most már igen. De a múlt üzenetének igazi ér­telmét? Aligha. Nem is idéztünk sokat e gondolatnál. Intettem a feleségemnek, hogy ezt a kará­csonyi köszöntést mi is hagyor VinSujen ván növi rok! Vipadov ván s peci bök. A zo safla ucho, A z gazdinej brucho. nepr* vonatkozó Öntevékeny szervező elvét mosolyogva hall­gattam. Szűk kis közösségünk­ben, négytagú családunkban va­lamiféle új szokás kezd kiala­kulni, valamiféle új rendje a karácsonyi ajándékosztó esté­nek. Olyan, mély csak nálunk jellemző, míg másutt, minden családnál más és más. Lehet, hogy ilyen derűs, mosolyt fa­kasztó, közvetlen, vagy pedig még teátrálisabb. Ámbár lehet­séges, hogy nagyon egyszerű: minden apró formai játék és rend nélkül örülnek a meleg, boldog, békés karácsonyi han­gulatnak. A karácsonyestének e kedves mozzanatait a játékos kedv, az alkalom, vagy az össze­tartozás pillanatnyi indítékai, szálai határozzák meg. Nem a hagyományos közösségi, népi szokásrend előírásai szerint ün­nepelnek, a hajdani rituális szo­kások nem hatnak kötelező erő­vel, talán nem is ismerik őket S az új szokásmagvak az egyéni kezdeményezés, vagy „szabad vállalkozás” termései szinte minden családnál. A közösség általános szokáseleme csupán a zöld karácsonyfa, a rajta levő gyertyák, csillagszórók, szalon­cukrok és az ajándékok. Idáig jutottam csendes elmél­kedésemben, mikor csöngettek a a lakásunkon. A feleségem nyi­tott ajtót. A férfi rekedtes hang­ját nem ismertem fel, csak ak­kor, amikor a szoba félig nyi­tott-ajtaja előtt az előszobában á váratlan vendég rázendített az egyik hagyományos karácsonyes­ti énekre, amelyet egykor min­den csabai ház ablaka alatt vagy a pitvarában énekeltek ilyenkor: (A Krisztus most született, Örvendezzünk tiszta életének. Királyi származék, Nékünk megszületők.) g almas közlője. Az ének után tréfás komolysággal még két ka­rácsonyi köszöntőt (tini) is elre­citált: (Ö, nagy öröm napja, Az asztalon alma. Ej, bizony de jó lenne, Ha adnának belőle. Ha van még bőven, adjanak, De soká föl ne tartsanak. Mert hosszú utam van még, Későn este nagyon félnék.) (Köszöntöm ezt az ünnepet. Hogy ám ne igyanak vizet! Csak borocskát és pálinkát, S hozzá mézes mákosgubát.) (— Jó estét aggyon az isten!) mányosan viszonozzuk. így ka­pott Laczó bácsi — igaz, házi­szövésű kiskendő helyett nájlon- zacskóban — piros almát és diót. S az egyik almába beleszúrva csillogó érc tízforintost is, mint hajdanán a fényes sárgaréz két- krajcárost, a dukátot (dukáte). így hangzott el talán utóljára Békéscsabán 1972. december 24- én 16 óra 20 perckor egy kará­csonyi ének és köszöntő. Amikor elment Laczó bácsi, elfelejtettük megkérdezni, felkö- szönt-e bennünket újévkor is. Ha nem jönne el, hadd álljon itt befejezésül egy Békéscsabán egykor közismert tréfás-varázsos újévi köszöntő, melynek egyik változatát tőle is hallottam: (Köszöntöm az újévet! Kiesett a kemence. Füle a hordónak, Hasa gazdasszonynak.) Dr. Krupa András venni, pedig maholnap már ma­turálnak a középiskolában. Azt beszélik, hogy akik innen ke­rültek ki, azok a város közép­iskoláinak reményei. Sok nehézséggel bir­kózott meg a tantestület, mire az iskola ilyen eredményeket mutathatott feL — Mindenekelőtt arra töre­kedtünk — mondja M. Kovács István igazgató —, hogy zene­értő ifjakat és aktiv, sportsze­rető fiatalokat neveljünk. Zene­szakos tanáraink a zenei isme­reteket — más iskolákhoz vi­szonyítva — több óraszámban tanítják. A testnevelés délelőtti óráit délutánonként a szakági edzés egészíti ki. A 2-es számú általános isko­láiban bizonyítja ezt az, hogy a tagozatos tanulók a természet­tudomány tárgyakban is jó eredményeket érnek el. Az is­kola tanulmányi átlaga az el­múlt évben 3,77 százalék volt. Két általános iskolai kí­sérleti osztály van a megyében. Az egyik a békéscsabai kettes számúban. Nagy Zoltánná nem­régen kapta ezt a feladatot, de máris tud eredményekről be­szélni: — Az a törekvés, hogy a képességeket és készségeket értékeljük. Állandó sikerél­ményt adjunk a tanulóknak. Ehhez az kell, hogy mindig el­ismerjük azt ami jó, és arra hívjuk fel a gyermek figyelmét, mit kell még javítania. Az osz- tá'yzás naponta lezárja az ér­tékelést, nem biztosít egy fo­lyamatos munkát Pedig csakis ezáltal érti meg a tanuló, hogy a műveltség nem cél, hanem ál­landó eszköz az értékes cselek­véshez... A kísérleti osztályban nincs osztályzás. Nincsenek ér­demjegyek. A tanulók élvezet­tel, érdeklődéssel és féle’em nélkül oldják meg a napi fel­adatokat. Természetesen ettől az ered­ménytől elválaszthatatlan a pe­dagógus szuggesztív személyi-1 sége; emberi tulajdonságai, aia Pás lélektani ismeretei. Régi épület, A felszaba­dulás előtt is iskola volt. Ráfért már a felújítás. Gácsér JÓ2sefné igazgató-helyettes végigvezet a folyosókon, az osztálytermeken: — A folyosók falborítását, a par­kettázást a városi tanács segít­ségével csináltattuk meg. Az aj­tók festését vállalták a szülök. Nagyon jó kapcsolatunk van a Kner Nyomda „Klics”_brigádjá_ val. Legtöbbjüknek itt tanul a gyermeke. A MEZŐGÉP egyik szocialista brigád jával is szerző­dést kötöttünk. Ok több napon át, éjfélig pa’cok állványait he­gesztették az iskola könyvtárá­ban. Védőrácsot csináltak az olajkályhákra, rendszeresen ja­vítják a zárakat. D. Kiss István szakoktató vízműs diákjaival 100 négyzetméter betonalapzatú teraszt készített az iskolaudva­ron. Beesteledett. Egy föld­szinti teremben felnőttek gyüle­keznek. Szülők, akik egészség- ügyi előadást hallgatnak meg. Megérkezik a fiatal orvos, aki­nek a felesége néhány évvel ez­előtt ugyancsak ide, a 2-es szá­mú iskolába járt— r. r. A latlányi papiriiáború a tények mindennél ékeseb­ben beszélnek. A baj az, hogy amióta az egyipto­miak feltalálták a papiruszt, a föníciaiak a betűvetést, s az ad­minisztráció csodája megterem­tette a titkárnőket, nos, azóta a levelek is beszélnek. Mégpe­dig pro és kontra ékesebben a tényéknél. Ez pedig gyakran ca- usus belli. Ok a háborúra. 1970-ben Körösladányban nagy károkat okozott a belvíz. A kár értéke meghaladta a 60 millió forintot. Többek között 74 családi ház ment tönkre. Az újjáépítéshez minden erőt moz­gósítani kellett. Az összefogás meghozta az eredményt. 1971- ben már felépült a 74 családi ház. A tanács költségvetési üze­me is kivette a részét a munká­ból, 17 családi házat épített fel. Csak dicsérettel lehet szólni munkájukról. Egyszóval minden rendben ment, de csak addig, amíg a körösladányiak a káro­kat helyre nem állították* S ami­kor már minden család feje fe­lett tető volt, akkor egyszeriben 360 fokot fordult a világ Ladány- ban. Megszólaltak az írógépek, s ontani kezdték a leveleket, amelyek azóta is petárdaként csapkodnak a község felett. Az történt ugyanis, hogy né­hány belvizes ház tulajdonosa sokallta az újjáépítés számláját. Megbízták a MÉSZÖV műszaki ellenőrét, vizsgálja meg az épü­leteket. A műszaki ellenőr öt- tízezer forint túlszámlázást ál­lapított meg épületenként. Az ügyre könnyűszerrel pontot lehe­tett volna tenni. Az építtetők és az építők, azaz a költségvetési üzem vezetői a helyszínen meg­győződnek a tényekről. A szám­lákat és az építési munkálatokat egyeztetik. A műszaki ellenőr fel is szólította az öt körösladá- nyi építtető nevében a költség- vetési üzemet az egyeztetésre. Am mi lenne a világgal, ha mindent a praktikus oldaláról fognánk fel? A költségvetési üzem vezetője ildomosán vála­szolt a levélre. Mindent meg­fontolt, átgondolt, végül pedig felháborodott, hogy a műszaki ellenőr határidőt szabott az egyeztetésre. Ugyanakkor ahogy az már diplomáciai körökben szokásos, kijelentette, hogy az üzem hajlandó foglalkozni az üggyel, de csak 1972. március 1 után. Ezzel kezdődött a körös- ladányi papírháború. Az üzem­vezető fricskái ugyanis kihoz­ták a sodrából a műszaki ellen­őrt. Másnap már postára adta válaszlevelét. Az építtetők — úgymond — bírói úton is köve­telhetik a számlaegyeztetést. Ez a mondat bombaként robbant a körösladányi költségvetési üzem­ben. Az üzemvezető szilárdlel­kű, katonás ember lévén hősie­sen állta a sarat. Egy kardcsa­pással visszaverte a támadást, s írógépbe diktálta a fölényes választ: „Ezen üggyel az üzem vezetősége önnel a jövőben'sem­miféle levelezést nem fog foly­tatni”. Nincs nagyobb arculcsa- pás, mint amikor az egyik had­viselő fél a másikat még a le­velezgetésre se tartja alkalmas partnernek. Az építtetők egy harmadik hatalomhoz fordultak, mégpedig a szeghalmi járási hivatal mű­szaki osztályához. Teremtsen rendet az a papírháborúban. A járási hivatal június 28-ára tűz­te ki a számlaegyeztető tárgya­lást. Hogy milyen eredménnyel zárult a tárgyalás? Egy újabb papírpetárda született. Az épít­tetők megbízottja jegyzőkönyv­be foglalta nyilatkozatát, mely szerint kéri a kivitelezőt, hogy az egyeztető tárgyalásra azt a dolgozóját küldje el, aki teljes jogged képviseli a költségvetési üzemet. A kivitelező is nyilat­kozott. Megígérték, hogy az építtető részére végzett munká­ról augusztus 1-re elkészítik a számlákat. Egyszóval felcsillant a békekötés reménye. Ám ekkor beleszólt a csendesülő vitába egy másik nagyhatalom, a költ­ségvetési üzem felügyeleti szer­ve, a körösladányi tanács. Ki­fogást emelt a szeghalmi járási hivatalnál készült jegyzőkönyv ellen, mert az merev és egyol­dalú. Ennek ellenére újabb re­ményt csillantott fel a béktilésre. A tanács ugyanis nem vétózta meg a helyszíni egyeztetést, sőt egy többszörösen alárendelt mondatában kifejezte egyetérté­sét A következő levelek már mérsékelt és tapintatos hangot ütnek meg. így hát a felek hamarosan megegyeztek a számlaegyeztetés időpontjában. Minden jel arra mutatott, hogy már csak napok kérdése s a papírcsata végérvé­nyesen lezárul. Mégsem történt így. Közbeszólt a véletlen ör­döge. Az egyeztetés napján meghibásodott a műszaki ellen­őr kocsija, s emiatt késve érke­zett a helyszínre. A késésen a költségvetési üzem vezetői mód­felett felháborodtak. Velük sen­ki se játszadozzon és eltávoztak. Újra megszólaltak az írógépek. Az egyeztetésről most már szó sem lehetett. A helyzet véglege­sen elmérgesedett. S a papírcsata immár tizenegy hónapja folyik váltakozó szerencsével. Nemrég újabb hadviselő fél lépett be a háborúba; a Békéscsabai Ügyvé­di Munkaközösség. Közben szin­te hetenként változik a hadszín­tér. Hol Szeghalom, hol Békés­csaba, hol Körösladány. a z írógépek pedig szakadat­lanul csattognak, idege­ket tépnek, időt, papírt és pénzt pazarolnak. A posta robbanótöltetű leveleket kézbe­sít egyik helyről a másikra. Pe­dig néha elhangzik egy-egy jó­zanságra intő érv. De az írógé­pek kattogása mindent elnyel. Noha csak egy napot kéne meg­jelölni, hogy az öt belvízkárt szenvedett építtető és a kivite­lező a helyszínen győződjön meg a számlák hitelességéről. Csak egy napot, amikor nem az író­gépek, hanem a tények beszél­nek. Ügy látszik azonban Kö­rösladányban könnyebb dolog milliós károkat helyreállítani, mint egy sete-suta ügyre pon­tot tenni. Seredi János 400 ezer pár műanyag cipötalp és cipősarok megrendelés Kiváló eredményekkel zár a megyei Szolgáltató Szövetkezet Kiváló eredményekkel zárja az évet a megyei Szolgáltató és Termelő Szövetkezet. A lakossá­gi igényeknek megfelelően jól dolgoztak a fod­rászok, fényképészek, ruhatisztítók, lakáskarban­tartók és egyéb szakmabeliek. Külön említésre méltó a szövetkezet műanyagfe'dolgozó üzeme. Többek között állatfü’jelzőket, speciális fogókat, öntözőberendezések és irodagépekhez alkat­részeket gyártanak műanyagból. Az idén új ter­mék volt a fröccsentett műanyag cipőtalp és ci­pősarok. A íájóslábúak, állófoglalkozásúak szá­mára készült gyógy cipők műanyag talppal ké­nyelmesebbek, rugalmasabbak és könnyebbek a fatalpúaknál. Ezért is aratott nagy sikert. 1972-ben 96 ezer párat gyártottak például a Cipőtalpból, s 1973-ra 200 ezer pár a megrende­lés cipőtalpból és cipősarokból egyaránt Üjabb termékek előállításával is kísérletez­nek: műanyag falburkoló lapokat állítanak elő különböző dóm bormintákkal s változatos pasz­tell színekben. A könnyen kezelhető műanyag falburkoló lap szép díszítőelem különösen iro­dákban, középületekben. A műanyagüzemnek nagy szerepe van abban, hogy a szogáltató szö­vetkezet csaknem 10 millió forint értékkel ter­mel többet, mint egy évvel korábban. A» n. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom