Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-24 / 303. szám

KARÁCSONYOK A nagyapám Somlyón, a Báthory várban volt kollégista. A század elején. Karácsony előtt gyalog Indult haza a Fekete-erdei Középesre. Ment keresztül-kasul, át a hegyeken, úttalan utakon. Lehetett vagy 80 kilométer az út. Közben farkas ólálkodott rá, de szerencsére szakadék volt közöttük. Mire hazaért, a tanító há­zában már túl voltak a gyertyagyújtáson és az ünnepi vacsorán. A világban azóta sokminden megváltozott, de miben változott a kollégisták karácsonya? Erre kerestem választ a békéscsabai Vlz- műépitési Szakközépiskola fiú-kollégiumában, ahol az ország min­den tájáról található valaki. Ott jártamkor éppen haza készülőd­tek a diákok, s mire e sorok megjelennek, már Békéscsabától or- ■szágnyi távolságokra útinak otthon, a fenyőfák előtt. Papp Feri MezSszem erére uta­zik. Ez a kis hevesi község Me­zőkövesdtől 7, Egertől 30, Békés­csabától vasúton 340 kilométer­re van. Feri először Pestre megy, onnan Füzesabonyba. Az utolsó vasútállomás Szlhalom. Innen gyalog vág neki az útnak. Három kilométer Mezőszem eré­ig. Olyankor már nem jár busz. Nem nagy a távolság, de sötét­ben, hidegben a háromnál több­nek tűnik. Etjei 1 óra már, ami­kor bezörget az ablakon. —• Az emberek igyekeznek be­költözni Egerbe. Akik itt ma­radnak, azok sem őrzik a hagyo­mányokat. A karácsony előtti estén feldíszítjük a fát dióval, mogyoróval, szaloncukorral. Másnap meggyújtjuk a gyertyát és ülünk a félhományban. Átad­juk egymásnak az ajándékokat. Én nem várok semmit. Komo­lyan 'így van! Mindenem meg­van. Hogy mi történik az aján­dékozás után? Töltöttkáposztát raknak az asztalra, egri musko­tályt isznak az emberek. Aztán elmennek a bálba, onnan az éj­féli misére. Oda én is elmegyek a velem egykorúnkkal Nem, nem vagyok vallásos! Egyszerű­en érdekes az, hogv a pan elme­séli hánvan haltak meg és há­nyán születtek. Aztán égövünk, mert a többi már nem érdekel... Part András Badacsonyban la­kik. Négvszáz kilométert utazik hazáig. Ritkán megy haza, ezért neki nem is annyira a karácso­nyi hangulat hiányzik, sokkal inkább az otthoni levegő. —• A Karácsony? — Hét éve még mi vágtuk ki a fenyőfát apámmal, de azóta a Badacsony természetvédelmi terület lett. Most már venni kell a fát. gyer­tyát mifelénk nem raknak rá. Azt mondiák, ha meggyullad a fenyőfa baj éri a családot. Nem hiszem, hogy igaz lenne. Nem­igen vannak már nénszokások. Kicserélődött a lakosság. Régeb­ben betlehemeztek még, vagy mit csináltak? Karácsonykor. Most már csak a Balatontól tá­volabb, a hegyek mögött élő öre­gek csinálták. Az a szokás ma­radt meg csunán. hogy szőlőt te­szünk nagv kosárban a fenyőfa alá. Ez febdézi a jó termést. Ajándékozás után összejövünk a szomszédokkal. Beszél "etünk. Bei gilt eszünk, badacsonyi Szür­kebarátot küldünk utána. Ha befagy a Balaton, korcsolyá­zunk, fakutvázunk. A fakutya olyan, mint a szánkó, csak fel- kunkorodik az eleje és két bottal kell hajtani. Sima jég kell hoz­zá. Hogy mi volt a legszebb ajándékom? Villanyvasút. Derzsí Sanyi a Baranya me­gyei Sámodba jár haza. Ott sincs már betlehernes. Nem szo­kás. Az a szokás, hogy december elejétől dióbéllel kezdik hizlalni a pulykát. Karácsonyra nagyra nő és finom, olajos húsa lesz. Sanyinak az a nagy élmény, amikor apjával felmegy a hegy­re, kiválasztják, aztán kivágják a fenyőfát. © Puskás Tibor sarkadkeresztú- ri. Nálunk a hízott kacsa és ré­testészta a karácsonyi étrend. Sarkadkeresztúron sincs már betlehem-járás. Ahogyan ő em­lékszik, legalább 10 éve nincs. Egy háromtagú zenekar játszik a karácsonyi bálon. Oda mennek gyertyagyújtás után. Vagy a presszóba. Krojda Géza angyalföldi „gye­rek”. A gyorssal hamar hazaér. Karácsony előtt bevásárlással, íenyőfadíszítéssel telik az idő. Van egy madárdísz, ami évek óta felkerül a fára. Mindig eszé­be Jut, hogy egyszer leejtette. Akkoriban kapott ő is vlllany- vasutat. Angyalföldön sem olyan már a Karácsony, mint valami­kor. Mindenki otthon marad. Pár éve még csináltak egy ha­talmas hóembert, de az utca forgalma miatt ma már ezt sem lehet. Talán a „TrinoHszban" van még Knrá-soov előtt vere­kedés. Isznak, aztán összevere­kednek. Máshol ot+hnn éneke1- get->ek az emberek és rántott hal az ünnepi vacsora. Sldó Pista Debrecenbe me?1'. Szalolig többen együtt utaznak, aztán minden állomáson lemarad j valaki. Mindig az mesél, alti j majd legközelebb leszáll. — Közel lakom oda. ahol Pe- ] tőfi lakott. Karácsony este élőtt mindig az égők bekötésével baj­lódom. Soha sem sikerül, nedig ötösöm van elektrote"hnlkából. A bát”áméknál ő's"eiönnek az ismerős Batciok. Fibps-aigetüok az ünnepi tál körül. Egy ezüst j tálcán van a nvársra húzott sza-1 faládé és a köret. A fa a’att "a- ; rancs. füge és banán van. Hiá- , nyoznak Ilyenkor a kollégista srácok. Űgv vagvunk ott mint a testvérek. A'áodék? ötéves koromban kaetam eev vlllanv- vasutát. Akkor még éltek anyá- mék... Szépen berendezett, modern koVégium. Karácsony előtt né­hány nappal összecsomagolnak és elutaznak lakói. Mindenkit vár otthon a meghitt, ünnepi hangulat. A család Amikor kigyúlnak a gyertyák, amikor kézbevesszük az ajándé­kokat __ eszünkbe jutnak életünk karácsonyai, hiszen minde­g yiknek volt valami különös varázsa. A fenyőfa és a szeretet j ünnepe. Ezek a kollégisták 1955-ben és 1956-ban születtek. 17 évesek. [ Déligyümölcs van a fenyőfájuk alatt, évekkel ezelőtt megkapták már a villanyvasutat, és most mir nem várnak semmilyen aján­dékot, hisz mindenük megvan". De várják a legnagyobb ajándé­kot: a család szere tétét. Gondoljunk rájuk Anyuka váil..kl Ha megkérdd tűk vo’na azo­kat .akik már beszelni tudnak közülük, hogy mit kl ánnak ka­rácsonyra, bizonyára azt a vá­laszt kaptuk volna: anyukát, apukát. Jöjjenek el éltünk! — De nem kérdeztük mrg hiszen szó nélkül Is értettünk. Ott volt az óhaj a felénk nyújtott kezek, ben, a ránk ragyogó szemekben, az apró cu; panós pusz kban, amel„ ekl.el az először látott ide. gén r.énit és bácsit Illették. Nőm nehéz kitalálni hol jár­tunk: gyermekotthonban. Köze­lebbről a megyei csecsemőott­honban, Gyulán, ahol az alig pár hónapos pólyásoH’ú kezdve 3 éves korig összesen 100 gyer­mek él. Igaz. sok sok szeretettel gondozzák eket. De. H.mya Ti­bor igazgatóval együtt mind a 140 felnőtt sokat törődik velük. Mégis nagyon hiányzik a szü­lői ház, a családi otthon mele­ge, a szülők sze etete. Ezt eb­ben a korban igénylik a legjob­ban. Ilyenkor kötődnek a ló­erősebb szálak a szülőkhöz, s ők éppen ezt a táplálékot — mel. bői az cm'x.r még felnőtt korában is marit — nem kapják meg. A gonáoz jnők, az óvónők bármennyire is igyek.znck nem pótolhatják a szülői szeretetet, s ez logikus. És nem pótolhat­juk mi sem, de tehetünk értük sokat, ha mái az o sorsuk, hogy kicsi kortól gyermekotthonban él lenek. Megyén! ben több állami gyermekotthon van, többé-ke- vésbé meg is kapják a társadal. mi segítséget. A cse-semőotthon lakúi, a legkisebbek viszont valahogy kiestek a látószögből Vannak patron Iák, akiknek sóikat köszönhetnek. A Békés­csabai Kötüt'árugyár, a Férö- fehómeműg; ár, a Gyulai Ha­risnya yér sok segítséget nyúj­tott már a nyerm kék öltözteté­séhez. Mégis azt láttuk, hogy enné’ »okkal több kellene. El. Sőr-orban új, kőrsre, ű, kényel­mes épü’et. ahol a higiéniai kö­veteim'ny két 's Jobben lehetne teljesíteni. Csak egy példa en­nek érzékeltetésére. Jelenleg csupán egy olyan fürdőjük van, ahol 36 gyermeket fürdethetnek egyezerre össz^úfolva, s mire mindegyikre sor kerül, addigra a do’ gezók holtfáradtak. Pedig nem csekély összeg: két fordíta­nak az épület tatarozására, kor- szerűrf é éré. Dr. Hunya Tibor elmondotta, hogy az otthon íen-álána óta csaknem 12 mil­lió forintot költöttek a felújítás, ra. Csakhogy a régi kastély rendbe’1 ozása m'nden évben újabb és újabb összegeket ómé zt fel. Fnnyib'l már új ott­hont lehetett volna építeni. A legsz,:morúbb ebben az, hogy a megyei költségvetésből soha nem jut egy új é'ü’et.e, holott a jövő nemzedékéről van szó. Tizenhárom éve vajúdik az ügy s nem jutóit dűlőre és előrelát­hatólag csak tíz év múlva le­hetséges a megváló kása. De addig is gondolkodni kell a gyerekekről, akik ebben a régi épület’ en éjnek, kényelmesebbé^ szebbé k«’l'tenni otthonukat Tár'ada’mi secítcég nélkül ea nem megy. S.ükséges lenne a vállalatik üzemek, teim:lószö- veikere ek, állami gazdaságok kol’ektí válnak összef gisa. Tér. mészelescn a páti őnálá i moz­galomnak itt egészen más for­mája kell, mint a többinél. Nem arról van szó, hogy a különbö­ző brigádok h03 zabb rövidebb Most semmi nem érdekes, csak a játék. idei« nvigukhoz vegyenek gyér* mekeket Ilyen pici korban e* veszélyessé válhat, gyors a kö­tődés valakihez, s ha az illető máskor nem jön el, csalódás éri, amit egykönnyen nem he­ver ki a gyermek. A segítség viszont nagyon la kell. A fentiekből kiindulva a hogyanját közös nevezőre keL. lene hozni az otthon vezetőjé­vel és öo'gozó val. Ez rersze már ré zle^kérdés, a leg onto- sabb h~gy mórt, a szere let ün­nepin gondoljunk rájuk, a leg­kisebbekre, akik a legtöbbet várják tőlünk. Adjuk meg nekik a segítséget nemcsak must, ha­nem a jövőben is. Kasnyik Judit Réthy István A nagyőül!

Next

/
Oldalképek
Tartalom