Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Ki szeretett engem? Varga Imre elbeszélése Az öreg — Azért ne gondoljon én- rólam az úr semmi olyasmit, hogy én valami ócska kocsmatöltelék-féle lennék. Én kérem csak akkor nyitok be ide, ha hazafelé tartok a városból... Tudja, itt ez a kimérés, amióta eszem sejtem, a kö- vesút szélén. Apám is mindig benyitott ide, az öreg Czira Gergely... Én is. Ha kocsival vagyok, ha biciklin, ha az apostolokén— Csakhát rr őst elfogyott, kérem, a pénzem. Hitelt meg ez a csapos nem ád... Mert ez már nem ismer engem. És nem ezért a fröccsért szóltam én magának, hanem >sak... sehogy sem alcaródzik hazamenni abba a hideg... tanyába. Magam vagyok, akár az ujjam is ide... Szóval árva gyerek vagyok, kérem, ósz fejjel, ez az igazság. Megmondom én magának egyenesen, azért is írtam alá a múlt héten, amikor nálam jártat azok a emberek... Hogy mondták, így Czira elvtárs, meg úgy Czira elv- társ, maga a korszerű paraszt... Pedig én csak azért írtam alá, mert... árva vagyok, kérem... És úgy látszik, az is maradok. Itt se törődik vélem senki, pedig egy téeszben volnánk, vagy mi?!.. Csak maga. Pedig nem is idevalósi... Legalább is sose láttam errefelé... Vagy talán maga is olyan gyúró ember? Már megengedjen, de nincs senkire ráírva... Én meg nem firtatom. csak mért Ilyen szi- ves volt azért— Kérdi, hogy lettem árva? Megmondom , éh, nem akkor, amikor az ember apja, anyja o’megyen Földvárra, deszkát árulni. Akkor lesz, kérem, ha a felesége is— Meg a gyereke is... Akik a szívihez álltak legközelébb, uram. Hiszem a fiam is, kérem.. Ahogy behúzta az iskolaajtót maga megett, máris menekedett a földtől, a lótól, a tehenek e’ől a városba— Mert neki g< p kellett a motor az istene! És hogy odahoztam a tanyába a második asz- szonyt, azonnal nyúlcipőt kötött Most írunk, ugyebár, ötvenkilencet tehát öt éve hagyott magamra. Pali fiam akkor volt tizenöt, a menyecske meg tízzel több. Fiatallotta még ő is, hát inkább elment. Kérdi, hogy mi van a má_ se dik asszonnyal. Mi lenne, uram? Szóval... magunk k izt maradjon— megesett Iá ny volt, de olyan csendesít le. Öt kérdésre felelt egyet, olyan... A gyereke az anyjánál maradt, szóval jel indult az egész. Meg ti dja, a tanyán keV. az asszony. Énnálam meg éppenséggel... Hiszen három varostól is egyforma távol, ráadásul egyéni gazela volts m akkor még... Gondolhatja, beadás, miegyéb miatt, mit kellett ott hajtaná.. No kérem, ahhoz voltam én szoktatva, még az első feleségemtől, hogy ha hazaértem a szekérrel, a nagykapu előtt, mert az én tanyámon az is volt, hisz nagy országút mellett van, annyit mondtam a lovaknak, hogy hó! Akkor már az én feleségem kocogott ki, tárta 6zét a nagykaput, nem kellett lemásznom a szekérről, kérem. Hát egyszer hazahajtok, erősen fáradtan, mondom a nyehók- nak, hogy hó... De nem jön senki... Elöntött a méreg, de bementem, kifogtam, s gyorsan be a házba. Hát látom, hogy a kedves feleségem, Pikó Juliska ugyancsak lapogatja a kiságyat A konyha hátsó ablaka meg nyitva... Akkor elmagyaráztam neki, mi a teendője, ha egy szekér megáll a ház előtt s azt hallja, hogy hó!— Megígérte, kérem... Hazahajtok egyszer megint tengeritöréskor. Hát megint ugyanez. Most már nem fogtam ki, hanem úgy ostorosán be... Juliska hát nem megint az ágyát vete- geti?! De ráadást*1 á konyha ablakon egy férfi kidű- tött hátsót látok szóróngn- ni— No, odacserdítettem az ostorral, aztán meg hogy hitetlen Tamás módján kérem meggyőződtem a bűnbeesés tényéről, kérem, az asszonynak is adtam egy keveset... A „hó” hiába kiáltásáért is, meg emezért is.... Zokon vette, kérem, s elhurcolkodott... De olyan alamuszin, ahogy viselkedett, kérem. Megvárta, amíg elszundítok, s akkor megkopasztotta a tanyát— Egészségére, uram... Hát nagyon bántott a dolog, gondolhatja— Megint árva maradtam. A fiam felém se nézett, örült, hogy a város- • ban legén vkedhet— Csak rágtam a körmöm, törtem a'fejem: ugyan- miért-nem szeret engem senki... Egyáltalán*, k*-em, szeretett engem valaki ebben az életben? Tudja, ilyenkor kezdi sajnálni magát az emberfia. Napokig rágtam magam: ki törődik én velem? Hiányzr.k-é valakinek egyáltalán ?... Gondoltam, próbát kell tenni az emberiséggel. Nagy forgalmú út mentén van a tanyám, egvik reggel nagy, keménypapírra kiírtam s az ákácfa derekára odaszegeztem: EBBEN A TANYÁBAN fekszik EGY HALOTT- Hát ez reggel volt. Belebújtam kérem a szeima^rTalha... Várok, várok, hallottam, hogy mind a három városban o'kongatták a delet, a szemem majd kiugrott az éhségtől már, amikor beállított egy motorkerékpáron két rendőr. Aztán elkezdtek kutatni utánam. Végig jári-^k a tanyát, a narP^st, az istállót, a nyárikonyhát, leszedték a kútostort, felkotorták vele a kút fenekét, a trágyadombot. Aztán jöttek a sza'makazalhoz. egy vasvillával... Hű, de iszonyú mérgesek voltak! A kisebbik, egy kis ba 'szos szakaszvezető, még fejbe is suhintott a gumimicsodájával... Az őrmester a’ig tudta megfékezni. No, félóráig volt mit hallgatnom, hogy kicsoda törődjön én- velem... Belepett a keserűség ezek után, kérem. Felöltöztem másnap reggel az ünneplőmbe, s kimentem a folyó hídjára. Jó messzire van hozzám, de odagyalogoltam. Belé akartam ugrani a hídról... De olyan fertel- mesen magas volt, hogy azt mondtam: Czira Samu, ha te innen beugrasz, szép fekete ruhád gya’ázatosan besározódik, meg a csizmád is... Nem lesz jó! Elmentem a hídról, fejjebb egy sebes sodrású kanyarhoz. Ott szépen levetettem a fekete ruhát, a csizmára hajtogattam, s úgy, gatyásán begyalogoltam a vízbe. Szemközt mentem, kérem, s mikor vállamig ért, kezdtem cefetül fázni... Akkor azt gombiam: ísrv s«m tesz ez jó— Mikor fogok én így meghalni?... Lebuggyanni meg nem volt metszem... Hát kimentem ismét a gátra. Keresem ott a csizmám, a gúnyám. De már hűlt he’ye volt mindenilenek... I’yen az én szerencsém, kérem. Ilyen szemcséden vagyok én... Azért is írtam alá, mindjárt az első szóra. No és látja?! Itt is árva vagyok én, nem törődik énvelem senki. Csak maga, aki szintén idegen, meg árva itten. Ügy látom, csak magának számít valamit az én életem. De ez jó, mert megvidémít egy kicsit... Valaki azért szemmel tart, valaki azért érdeklődik. Hogy mi van Czira Samuval— A fiatal — Mondja, hogy jutott eszébe, ez a... leszólitás? Olyan fura alakok lettünk vo’na mi ott a múzeumban, hogy minket kellett kiszúrni? Nem először vagyunk pedig a kiállításon... így 'Van, fiúk?... No, látja... Hát akkor egészségére! Jól esik ilyenkor már egy kis lélek- melegítŐ— Ott hagytam tehát abba, hogy általában minden hónapban megyünk színházba és tárlatra. Persze, csak így, együtt... Megsúgom magának, így egyelőre könnyebb— Az asszonyok is jobban elhiszik. Az pedig fontos.... Hiszen nem kollektív kocsmázás- ról van szó, hanem... művelődésről— Látom az arcán, vadalmába harapott— Azt hiszi? Hát igaza van... Szocialista brigád vagyunk... Hát olyan égedelmes furcsaság az? Nem hiszem. Pesten lehet, hogy több a- kad, vidéken még ritkább. De vagyunk... És maga kifogta... Olvasom én, miket irkáinak össze a lapokban az ilyen brigádokról... Mintha az irgalmas szamaritánusokról zengenének... Pedig bajosan védett e*vi- künk is papneveldét... Ez a brigád például gépgyári... Méghozzá idevalósiak, alföldi parasztgyerekek nagyrészt... És be szoktunk, kérem, a tárlatokra is... Erre ne koccintanánk? Ha ma^g^ri ho«v r>em lesz belőle újághn rcihő, elmondok macának egy érdekesig t. Mondhatom sz öre-emet, fiók?... Na, jó.. Kezdem azal ebben a brigádban mindenféle ügyletnek van fe'el’se. Nem a brigádvezér szabja meg, mit csináljunk, illetve ő, vagyis én... de köteles vagyok figyelembe venni a tagság egyetértőin túl annak a felelősnek is a javai, latát. Szóval ha én fe’e’.ek a mű’.e'ődésért, mint a legnj avalyásabban menő dologért, akkor íyufcoéH elvtárs. az ott ni, az az összenőtt szemöldökű fekete ember, ő a családi fele' '6... S ami a családi életből a brigád színe elé tartozik, azt 6 kutatja fel, javaiba. mit legyünk... Két hete, leves közben egyszer csak leteszi a ka- na’at, s odaszól a társas''g füle h Határa: „No P-li, azt se hittem volna, hogy te ennyire születagadó vagy...” Megállt a kanalam a levegőbe, hallja...” Hogy., hogy lennék én... születagadó, te?!” Felelt rá rögtön. „Ügy, hogy apád fejére szakad a tető. rá lül a tanya, te meg felé sem nézzél...” Szó mi szó, kiderült, Tyukodi komám fe'deitet- te: az öregem amióta kiöregedett a fog rtosságból 3 éjjeliőrnek alkalmazza a szövetkezet, mindent kardal észában hagy a tanyán... Meovirr'sz'ja az éjszakát, utána egész nap alszik, vagy o’vas. Kotyvasztani se sze-et, sza'o náz'k, ví- ziciberézik, mint a régi öiegparasz'ok... A legközelebbi szabad- szombat cn kap unk a vállalattól egy krebb teher- gépkoTsit, fe’rakodt ink rá m'.nd-nt, amit gondoltunk, hogy kell a reparáláshoz. S ki valahová Gyúr mag Kamut hat'rába— Tudja, olyan volt az öreg tanya, a’ ár Petőfi ver é' en az a vén csórd i... Megálltunk, bekö zöntünk... Semmi válasz. S’ k’tya, se egy ka- pirgáló tyúk. De még emberszó se. A konyhaajtó enged. Ha-em a szobáé n m. Mintha a konyha meg a kamra minden utasem ■ bőrnek nyitva á lna. .. Odahaza volt az öreg, kiderült, csak mélyen aludt. Neki fogtunk, amit égetőnek találtunk. Ki a tet'-re ment fel, ki a ku'at ja ította. Üvegezni kellett a kony-« ha hátsó ablakát is, vastag papír fedte. Főztünk ebédet is. Kulcsot reszeltünk a koayhayitóba mert se kívül ,se belül nem volt lelhelő... Amikor az' án meg' állóituk, hogy ébredezik az öreg, gyorsan megbújtunk a tanya háta me- gett... Lestük, hogy kászálódik hátra, már en-e’elmet, a reterátra. Akkor, usgyi be... Maid ledöbbcrv- tünk a levegőtől.. Kinyitottuk az ablakot, szétszed, tűk az öreg áfát, lerángattuk a lepedőjét, párna- hajat Üjat akartunk felhúzni, akkor toppant be. Csak nézett ránk, de nem szólt. Alit az asztalnAl, szemével figyelte minden moocaaánmkat. Sokáig néma volt Hozzám se volt hajlandóság benne. A tiszta ágyért se, a régi ágynemű összebatyuzásáért se. Mutattam neki az új pizsamát, a flane’ből valót, arra se szóit. Meg se fogta. Csak am kor az asztalra raktuk a kaját, akkor állt meg szeme rajiam. — Hogy ju'ottam az eszedbe, fiam? Három éve híred se haHottam... Miféle szerzet vagytok ti. hogy most meg.. Tán csak nem lettél, fiam, nazarínus, vagy mi? Megtért emberek vagytok?... Hagyjatok engem békén, semmi szükségem rátok... Én már így is el leszek... Viláaéletcm- ben magam lábán álltam, senki se szeretett engem... Mégis megvoltam. Eztán is megleszek... Akkor ez a Tyukodi, ott az asztal végén, azt felelte az öregnek: — Bátyám, maga nem látja jól a dolgokat Nem vagyunk mi Naplóm FUadeIfi Mihály III. Tegnap még egyedül éreztem magam, s ma iórem„ny ég-angyal ült az asz'alomhoz... világ-m «fejtésben clkínzott agyam ma ím minden bűnömből feloldoz: a kétségekért is, hogy egy vagyok-e a sokból, s a kevélyessé ért is, hogy én csak én vagyok, s a dacaimért is, ami okból, ha szólni ke.lene is, hallgatok-. s a hfit'en cimborákért is, akiket barátul; bez”<ilnm S-m',g,,mnak, s az igazakért is, akik valahol vannak m 'gMert vannak! Százan! Ctvénén-. Tízen talán— Ennyi váltsák lesz mÄg, hogy ne írhasson a végzet ujja korurk f-lán. hisz tis’.ia kezüktől fényesek az Eszmék, ha vannak is kszt”n1c napkeleti bélesek, me—i*-.,T-Ak és csámcsogok •- ezerszámra, ya-nak m'g áldott bo or.do is, akik fölfeszüln'k, mert kell, naponta a gyűlölt fára— És rém jámborak már régen ők! Inkább dübörgők, t'szta szívvel! Megváltódni a vPágn-.k \ bizony csak éltük és álfaluk kelti 1972 Karácsonyi próba B£nus István Szívtelenek, rosszak az emberek: Ezt hallottam, bármerre jártam, S néhány éve egy karácsony estén Elindultam, hogy kipróbáljam. Nyfltt gúnyában kopott csizmába« Nekivágtam a léli (agynak; Kopogtatt am, — mondván, hogy fázom — Mindenütt, hol fényiéit egy ablak. Be’-Ívtak s ttn’t, friss kalácsot Raktak erővel a kezembe, De csak me'cg szcrctelüket Rakosgattam üres zsebembe. Titokzatos, magányos vándor: Sokáig sehol sem maradtam; Nagy munka várt: a téli éjben Emberi jóságot aratt-m— Nch"z utam nem h’ába -‘áriam Zord éjszakán, térdgfrő hóban. Más se rosszabb m'nt én, te. vagy 6, Meggyőzött a karácsonyi próba. sem megtértek ,se nazaré- nusok. Mi azt is számon tartjuk, hogy az agitátorok óta a maga tanyáját magunk "éle eml er nem látogatta meg.. Már úgy értem, rendes kommunista ember... Sem a maga elnöke, sem a szövetkezet párt titkára, ugyebár... Mink meg most eljöttünk. Mert mink olyasféle emberek szeretnénk lenni, a- kik... törődnek embertársaikkal... Mégha az ember saját fia nem is... De mink itt, így, egy brigádban vagyunk, ahogy maga is volt a fogatosoknál... Hát ha akarja, ha nem, azért alkalorrad án cak lejövünk még magához... Felpattant az öreg, s kifelé mutatott — Nekem nem kelletek... menjetek haza...! Mire akartok már megint ráven. ni? Nem kelletek... nem kelletek— Akkor az autó tetején tartottunk brigádértekez- letet És határozat lelt, nekem a vállalásba új pon_ tot kellett felvenni: minden két hétben vagy én, vagy a felerégem felkeresi az apám. A brigád pedig kötelezi ma'-át, hogy negyed évenk nt meglátogatja kollektive a vén árvát. Mondja, honnan tudja a nevünket? Ismeri talán az öregem? Még a belépéskor ismerte meg? Persze hogy Czira... Ritka név máshol... És magának elmondta az öreg a halálhír-költést? Meg a vízbegyaloglást is? Ö, akkor maga mindent tud... Mondja, nem érne rá szilveszter előtti szómba* ton? Az egész brigád megyen az öreg Czira Samu édesapámhoz... Hizlal az öreg egy birkát. Pörköltet főz a brigádnak. Magának is szívesen ád, bizonyo* vagyok benne.
