Békés Megyei Népújság, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

A szakmunkástanulók beiskolázása A nnrt Központi Bi­** pwfi zottságának júniusi határozata az általános iskola mellett a szakmunkás- képzés fejlesztését jelöli meg legfontosabb feladatként. Nem véletlenül, hiszen hazánkban a tudományos forradalom kibon­takozásának korát éljük. A szo­cializmus építése nem kis­mértékben függ attól, hogy mi­lyen kvalifikáltságú munkás­osztály-utánpótlást nevelünk. Aczél György elvtárs a KB-ülés zárszavában a következőket mondotta: „Adjunk sokkal na­gyobb anyagi és társadalmi megbecsülést a szakmunkás hi­vatásnak .különösen az úgyne­vezett nehéz szakmáknál és magának a szakmunkásképzés­nek is!” Megyénk szakmunkásképző- intézetei teljes felelősséggel és tenniakarással mindent el kí­vánnak követni, hogy a szak­munkásképzés a jövőben még- inkább szolgálja a termelés fejlesztését. Az 1970-ben beve- ze*°tt reform óta intézeteink to­vább fejlődtek, és mindinkább megfelelnek személyi és tárgyi vonatkozásban annak a nagy feladatnak, hogy a termelés számára minél képzettebb szak­munkásokat bocsájtsanak ki. Napjainkban tS' forrást szinte teljes mértékben az ifjúság képezi. Ugyanakkor az általános iskolákból kilépő fiatalok száma — a demográ­fiai hullámvölgy következtében — erősen csökken, A hullám­völggyel párhuzambsan emel­kedik a szakmunkások iránti szükséglet. A megyében műkö­dő vállalatok és egyéb termeílő- egységek részéről — az előze­tes felmérés alapján — 2,5-sze- res szakmunkástanuló-igény je­lentkezik, mint amennyit a forrás lehetővé tesz. A terme-' lőegységek szakmunkástanuló-1 szükségletét nem lehet kielégí­teni. A lecsökkent ifjúsági for­rással úgy keli gazdálkodni, hogy a népgazdaság számára leginkább indokolt igények le­gyenek kielégíthetők. E felis­merés két nagyon fontos fel­adatot szab meg: az egyén ké­pességeinek a társadalom le­hetőségeivel összehangolt pá­lyaválasztását, és a beiskolázás céltudatos megtervezését, való­ra váltását. Megyénkben stfk esetben az egyéni és a népgazdasági érde­keket nem sikerült összehangol­ni. Egyes szakmákbán túljelent­kezések mutatkoznak, így pél­dául : autószerelő, karosszéria- lakatos, női szabó, női fodrász, számos kereskedelmi eladó és vendéglátóipari szakmákban. Ezek az úgynevezett divatos szakmák, pedig semmiben sem különböznek más szakmáktól. Számos szakmában jobbak a ke­reseti lehetőségek, nagyobb a perspektíva, például a szerke­zetlakatos, és ács-állványozó szakmákban is. Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy mi történne, ha az előbb említett szakmákra a jelentkezetteket mind felvették volna az 1972— 73-as iskolai tanévre. Autósze­relőből pé'dául a vállalati igény 09 volt és erre 250 tanuló jelent­kezett. A _- másik ser­meneq penyőjében helyezkednek el a „nehezen beiskolázható” szakmák: a he­gesztő, gépi forgácsoló, szerke­zetlakatos. asztalos, kémény­seprő, kosárfonó, kőműves, vas­betonkészítő, fényező-mázoló, cipész, cípőfelsőrészkészítő, ker­tész, állattenyésztő szakmák. Sokan azt mondják: e szak­máknak nincs kellő presztízse. A társadalmi értékítéletben egyes foglalkozások megbecsü­lése nincs arányban azok gaz­dasági jelentőségével. Ügy vé­lem, hogy nincsenek előkelő és kevésbé előkelő szakmák és foglalkozások. Az ember értékét a munkája szabja meg. Az em­lített szakmáknak is ‘meg van a saját szépségük, ugyanakkor a fiatalok sokszor azért nem vá­lasztják, mert nem ismerik kel­lőképpen azokat. Befolyásolja a szakmák vá­lasztását a gazdasági egységek munkakörülménye is. Egyre fontosabb, hogy a választott szakma milyen kulturáltság! körülményeket, üzemi légkört biztosít. A szülők sok esetben nem a kereset miatt, hanem azért erőltetik gyermeküket „di­vatos” pályára, hogy náluknál kedvezőbb körülmények között éljenek, dolgozzanak. Ma már egyre több üzem ismeri fel mindezek szükségszerűségét és nemcsak a szakmunkás-után­pótlásra. pályaválasztásra fek­tetnek hangsúlyt, hanem nagy törődéssel kísérik figyelemmel a fiatal szakmunkások sorsát. helyzetét vizsgál­na* Va kitűnik, hogy nagyobb részük szakképzetlen. Ez mindenképpen hátrányos helyzetet jelent mind a megbe­csültségben, mind az életbiz­tonságban. Ha segíteni akarunk a nőprobléma megoldásán, ak­kor azt mér a pályaválasztás során kell elkezdeni. Szükséges lenne nagyobb mértékű bekap­csolásuk a szakmunkásképzés­be. Az 1971—72-es iskolai év­ben 28 százalékban, az 1972—73 iskolai évben 27 százalékban iskoláztunk be lányokat. A megyében képzett 74 szakmá­ból 40 szakmában tanulhatnak tovább. Egyes szakmákra azon­ban nagyon kis számban vagy egyáltalán nem jelentkeznek. A kismértékű jelentkezés okai között szerepel az a tény, hogy vállalataink egy része még nem rendelkezik megfelelő női szo­ciális létesítményekkel, (mosdó, öltöző, szállás), de az okok kö­zött még igen jelentős szerepe van a szemléletnek is. A lá­nyok részére sokszor nem tart­juk „testhezállónak” az ipari­technikai. mezőgazdasági pá­lyákat. Különbséget teszünk „fiús” és „lányos” szakmák között. Ugyanakkor az esetek többségében a lányok is rendel­keznek ugyanolyan pályaalkal­massági képességekkel, mint a fiúk. VXesaal szeretném fel- hívni a figyel­met arra ,ho«v az 1973—74-es Iskolai ‘ '.kolázás lehe­tőségei megtalálhatók a „Békés megyei Pályaválasztási Tájé­koztató” című • kiadványban, amely minden iskola rendelke­zésére áll, és minden pályavá­lasztási kérdésben kitűnően el­igazít Novak Pál AZ ALFÖLDI KÖZMŰ- ÉS MÉLYÉPÍTŐ VÁLLALAT 21. sz. Építésvezetősége azonnali belépésre felvesz karbantartó lakatost, épftftlpsr! gépszerelőt, kttnnyügépkezelőket, vasbetonszerelőket. Jelentkezni: az OROSHÁZI SÍKÜVEGGYÁRBAN, Dér István építésvezetőnél lehat 229919 w Utón a penzai vendéggel Kettőezerhatszáz kilométerről érkezett kedves penzai vendége­ink ezekben a napokban Békés megye városaival, községeivel ismerkednek. D. D. Kocserga és V. P. Bobrov fáradhatatlanok, érdeklődők és önmagukban, lé­nyükben hordozzák a barátság, a testvéri, elvtársi kapcsolat százféle jelét Szerdán Szarvas, Gyula és Elek volt az úticél. V. P. Bob- rovot Gyulán, a járási pártbi­zottságon várták. Pontosan ér­kezett a program különben is gazdag, minden óra új élménye­ket ígér, újabb és újabb embe­rekkel ismerkedhet meg. A fogadás baráti, egyszerű, hangulatos. V. P. Bobrov, aki a Penza megyei pártbizottság munkatársa, elsősorban a gyulai járás pártalapszervezeteinek életéről érdeklődik, majd figyel­mesen hallgatja Arany Tóth La­jos első titkár rövid, tartalmas tájékoztatóját a gyulai járás gaz­dasági és kulturális életéről. Már lassan 12 óra, a vendég­látók emlékeztetik: Elleken is várják. A kocsik a négynemze­tiségű község felé indulnak. A december itt-ott ködös, hideg idővel fogadja a sietős kocsika­ravánt, kétoldalt még vontatók birkóznak a sárral, a határ nem pihen. Alig múlt dél, amikor Perei András, az elek! pártbizottság titkára üdvözli a kedves vendé­get, és kíséretét. Ott van a fo­gadáson a község képviseleté­ben dr. Baukó Márton tanácsel­nök, Makkos István, a termelő- szövetkezet elnöke, László Já­nos, a termelőszövetkezet párt­titkára és dr. Szelezsán János, a Hazafias Népfront községi tit­kára. Percek múlnak csak el. V. P. Bobrov és vendéglátói máris komoly beszélgetésbe merülnek. Az ember akaratlanul megcso­dálja azt a hihetetlen érdeklő­dést, energiát, odafigyelést, ahogy penzai vendégünk ismer­kedik a községgel, lakóival, eredményeivel és problémáival. Gondolkozik, mérlegel, töpreng, véleményt alkot, és javasol is. Szerényen, hiszen a megoldást elsősorban azoknak kell megta­lálni a legkisebb vagy éppen a legnagyobb dolgokra, akik hely­ben élnek. Kora délután a Gyulai Sza­bóipari Ktsz eleki részlegének vendége. Itt a szövetkezet mun­karendje, szervezete, a munka szervezése, az értékesítés küiön­böző lehetősége az, ami V. P. Bobrovot nagyon érdekli. Dicsé­ri a divatos női ruhákat, meg­jegyezve, hogy náluk, otthon ia divatosabb ruhákat kellene gyár­tani, mert az emberek szeretnek szépen, elegánsan öltözködni, és ha ez igény, teljesíteni kell. Kora este ünnepi kommunista aktíva-ülésen beszél az elek! pártház emeleti nagytermében. Idézi a Szovjetunió megalakulá­sának ötven éves jubileumát, a harcokat, a fejlődés távlatait. Gyorsan telik az idő. Eiste már Békéscsabán van, a magyar- szovjet ifjúsági barátsági ősz- szejövetelen. S. E. Fogadás a gyulai járási pártbi otíságon. Jobbról V. P. Bobrov. Fenti képünk: a penzai vendég a gyulai Szabóipari Ktsz eleki részlegében a telepvezetővel, Igrioz Jánossal. Séta m eleki utcán. (Fotó: Deroény Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom