Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-09 / 264. szám
Megnyitották Békéscsabán a VII. Országos Fotókiállítást A városi tanács és a Megyei Művelődési Közipont rendezésében hetedszer nyitották meg november 7-én délelőtt a békéscsabai múzeumban a Kulich Gyula Országos Fotókiállítást. A meg- I nyitón Szak Bálint, a megyei tanács csoportvezetője elismeréssel szólt a kiállítás képeiről, nem utolsó sorban a rendezők munkájáról, minek eredményekép- | lési Intézet munkatársa méltatta a Békés megyei fotós életet és annak eredményeit; a gyulai „Székely Aladár”, a békéscsabai „Kulich Gyula”, a szarvasi „Paraszti élet” fotókiállításokat, melyek ma már a hazai fotókultúra jelentős színhelyei. Az ezután következő körsétán elemezte a képeket. Közöttük az első díjas Herbst Rudolf négyképes komRéti Pál, a Népművelési Intézet munkatársa tárlatvezetés közben a, első díjas kollekció előtt. (Fotó: Bódis) pen ismét nőtt a kiállításon j résztvevő alkotók száma és mun- | kájuk minősége. — Ha e kiállítási teremben körbetekintünk, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az itt bemutatott képek olyan élményeket, gondolatoikat rögzítenek és közvetítenek, mélyek nagy hatással vannak minden szemlélőre — mondotta, majd arról szólt, hogy a tartalom, a forma és a technika tökéletes összhangja által a kiállított fotók közvetlenül szólnak az emberekhez. Személyes élménnyé válik valamennyi kép: a munkásnapok és ünnepek, a derűs ifjúság, a csendes öregkor, a békés táj és a, alkotó ember portréja. A megnyitó után Babák í György, a városi tanács elnök- helyettese adta át a díjakat. Ezt követően Réti Pál, a Népművepozíoióját, melyek bizonyítják az alkotó sokoldalúságát. — Örömmel állapítható meg, — mondotta — hogy a kiállítás képein előnyben van az emberábrázolás. A kulturált megjelenítés nem a romantikát keresi, hanem széppé teszi a formát. Érdekes ötletek, őszinte gyermekábrázolás, rend- és anyagszerűség uralkodik a képeken. A megszokott témák is új megjelenítést kaptak. Külön öröm számunkra megyénk alkoitómű vészeinek eredményes jelentkezése. Szél Ferenc Btűd-je, Bódis Miklós Balogh Ferenc képei, Martincsek Gábor „Fejek” és Szeveré- nyi Zsuzsa „Timea” című alkotásai — rangos helyet foglalnak el a kiállítás képei között. R. 1 t nek használják, mint akármelyik tuskó csendőrt. Ilyenkor, az egyedüllét perceiben haraggal és lázongással védelmezte önérzetét, tudásban, tehetségben magasan a többi nyilas fölé helyezte magát, ha pedig a szolgálat véres taposómalmában kellett versenyeznie, hogy melyikük kezébe illik leginkább a gumibot, igen röstellte volna a lany- haság látszatát. Kemény kopogtatás rezzenlet- te meg. Leugrott az ágyról: — Ki az?! — Szénási József. A szavaktól újra összerezzent, ijedtebben, mint az előbb. — Azonnal ajtót nyitok ... — Siess a tízes szobába. Gerhard Prinz őrnagy úr van itt. Az idegsejtjei legmélyén lakozó reflexek automatikusan léptek önálló akarata helyére, gondolatai teljes mellőzésével engedelmeskedett a felszólításnak. Homályosan seitette, jobb is ez így, mert a gondolkodás egyre inkább a kisértetek idézéséhez hasonlított. Csak vezető beosztású személyek tartózkodtak a tízes szobában. Demeter Zoltán. Weinhof- fer Jenő, Bedő Antal. A Gestapo városi parancsnoka panyókára vetve viselte köpenyét, háta görcsösen meghajolt, gyomorbajos arcát mély barázdák szabdalták. Szénási József SS-főhadnagy még rebben a szűk szobában is ügyelt arra, hogy minden helyzetben ő legyen a legköze'ebb. — Nem vagyok megelégedve a munkájukkal — dohogott Gerhard Prinz. — M)ár egy hete vacakolnak ezzel a tizenegy vörössel és még semmi beismerés. Vagy talán kaszinózást folytatnak a kihallgatások ürügyén? Demeter Zoltán minden elfogódottság nélkül magyarázta: — Nyomozati tevékenységünk megfelel az előírásoknak. Magam is gyorsabb eredményre számítottam, de a letartóztatottak annyira makacsok, hogy a legerélyesebb kényszerítő eszközökre sem hajlandók vallani. Ennek ellenére bízom a vizsgálat rövid befejezésében. Néhány napon belül fel tudom mutatni az aláírt jegyzőkönyveket. — Nagyon időszerű lenne — ajánlotta félre alig ismerhető nyomatékkai az őrnagy. — Dominies Vilmos hadbíró őrnagy úr türelmetlenül várja a foglyokat Sopronkőhidára. Magam is akkor leszek nyugodt, ha múlt időben emlegethetjük a tárgyalást. — Mindannyiunk óhaját szíveskedett megfogalmazni őrnagy úr — helyeselt hivatalos udvariassággal a csendőrfőhadnagy. Láthatták a többiek, dr. Demeter Zoltán egyáltalán nincs megilletődve a Gestapo-őrnagy rossz kedvétől. Viselkedése azonban nem a más államhoz tartozó tiszt öntudatából fakadt, sokkal inkább azt kívánta érzékeltetni, hogy semmiféle német elhárító nincs alaposabban eltelve a kommunista ellenséggel, mint ő, a magyar királvi csendőrség magas beosztású politikai nyomozója. (Folytatjuk) Fekete Sándor: Petőfi élete „Engedd meg, hogy szerethesselek...“ o Háromnegyed év telt el azóta, hogy Petőfi a Pesti Divatlaphoz állt. E rövid idő alatt tüneményes gyorsasággal országos irodalmi nevezetesség lett — az övéhez hasonló hirtelen és meredek felemelkedésre nincs példa irodalmunkban. 1845 tavaszán azután, mintha csak ellenőrizni akarná népszerűségének mértékét, elhatározta, hogy felvidéki körútra megy. Felmondott Vahot Imrének és 1845. április elsején a gyorsszekéren Eperjes felé indult. Üti jegyzeteit erről, az 1845-ös felvidéki utazásról írta Petőfi. Sok irigy írótársát bosszantó, s kicsit csakugyan kamaszosan őszinte, de teljesen jogos büszkeséggel számolt be arról, hogy hány helyen köszöntötték fáklyászenével, ünnepi lakomával, mennyire szereti a diákifjúság. Minden ember örül a sikernek, különösen a művészember. Petőfi számára azonban a felvidéki diadalát nem egyszerűen arra szolgált, hogy természetes költői hiúságát kielégítse. Az ifjúság iránta tanúsított vonzalma segítette őt abban is, hogy a maga hivatását megértse, rádöbbenjen történelmi feladatára, amely a puszta költői szerepnél többet követel tőle: tevékeny részvételt az ország felszabadításában, a magyar szabadság kivívásában, az elodázhatatlan társadalmi reformok kiharcolásában. Amikor a költő kezdte megérteni, hogy mit vár tőle az ország, azt is felfogta, hogy egyedül nem teremthet olyan irodalmat, amely az időszerű politikai eszmék jegyében vállalja a harcot is. Előbb talán csak ösztönösen, később teljes tudatossággal azt akarta, hogy az ifjú írók zárt tábort alkossanak. Baráti csoportosulások, körök, asztaltársaságok máskor is kialakultak a magyar irodalomban. Petőfi nagy újítása az, hogy mozgalommá fejlesztette baráti körét! Mindezt azért kellett épp felvidéki útja kapcsán elmondanunk, mert az Üti jegyzetek egyik nagy meglepetése és újítása az a mód volt, ahogyan Petőfi tartózkodás nélkül „reklámozta” barátait és csepülte ellenségeit. Még jobban megrázta, valósággal elképesztette áz irodalmi életet az a mód, ahogyan a régi, elavult költészet elleni támadásait minden teketória nélkül egybekapcsolta a saját népszerűsítésével. A nemesi- úri iróvi- lágban azt követelte az illem- szabály. hogy a költő szerény ábrázattal aj'ánlgassa „szerény munkácskáját” valamelyik nagy úrnak vagy a „nagyérdemű közönségnek” — Petőfi ezzel szemben azt tartotta, hogy az igazi költőnek joga van szerénykedési pózok nélkül, önértéjse tudatában megnyilatkoznia — saját magáról is. Ha Pesten az egyhangúságot unta meg, felvidéki utazása során a változatossággal telt el, Rimaszombaton „Isten és Gö- mörmegye kegyelméből” tiszteletbeli táblabíró lett, de azzal meg is elégelte a dicsőséget és kezdett hazafelé kívánkozni. Hazafelé, ami azt jelentette, hogy Pestre. Gyerekként két évet, felnőttként alig egy esztendőt töltött a városban, s mégis igazi pestinek érezte magát, mert ott zajlott a, irodalmi élet. 1845 június utolsó hetében érkezett vissza Pestre, tele új élményekkel, bizakodással, reményekkel. Petőfi még nem gondolt politikai forradalomra, amikor versein már a közelgő forradalom előjelei ütköztek ki. A kiváltságosok előbb csak meglepődve figyelték e kihívóan nyers népi hangot, azután hirtelen észbekaptak és rászabadították irodalmi szolgáikat (köztük, mint utólag kiderült, hivatásos rendőrügynököket is) a „botránytokozó” ifjú költőre. Persze nemcsak a reakció, a maradisíig emberei sorakoztak fel a költő ellen. Mérsékelten haladó vagy éppen derék reformbarátok is akadtak Petőfi gyorsan szaporodó ellenségeinek sorában, olyan, különben tisztességes irodalmárok is, akik ízlésük korlátái miatt nem érthették meg az új költészetet. Sokakat taszított Petőfi modora, tüskés magatartása is, de a legtöbb irodalmi ellenfélben egy igen egyszerű, igen természetes, ám alantas érzés dolgozott: az irigység. Az ócsárlók kórusába tehát sokféle hang vegyült — a hatalom vak eszközeinek rikoltozá- saitól a sanda pályatársak pusmogásáig. De amikor együtt és szinte vezényszóra zúgott ez a kórus, már nehéz volt különbséget tenni és a költő nem is akart. Válaszaival nem csökkentette ,hanem növelte ellenségei számát. De a barátaiét is. A közönség gondolkodó részét az elfogult és tajtékzó támadások még inkább az üldözött újító mellé állították. De az új és új hívek között — a dolog természetéből következően — nem sok jómódú ember akadt. Mindenütt Petőfiről beszéltek, rajongtak érte vagy ócsárolták, könyvei azonban nem fogytak olyan mértékben, hogy biztos megélhetését lehetővé tegyék. Felvidéki útját sok helyütt országos nagyságnak tisztelték, de hazaérkezése után nem egyszer napi gondokkal kellett küzdenie. A 45-ös esztendő további csalódásokat is tartogatott számára. Huszonkét és fél éves volt. Gyermekszerelmek, majd az Etelka iránt érzett álom-szerelem. s legfeljebb futó fellángolások, ismerkedések, kalandok álltak mögötte, megérett az idő egy igazi szerelemre, ö maga is így érezte, kereste, várta, szinte sürgette az alkalmat, amely végül is elébe hozta Mednyánsz- ky Bertát, egy hercegi jószág- igazgató szőke leányát. Hercegi jószágigazgató... Ha a költő tapasztaltabb, előre tudja, mi vár rá. De talán az sem riasztotta volna vissza, mert annyira akarta már a boldogságot (vagy az új szenvedést...): Ó leányka, ha te nem szeretsz [is, Engedd meg, hogy , [szerethesselek. Berta kisasszony megengedte. Hervadhatatlan érdeme, hogy „közreműködésével” a magyar szerelmes dalköltészet minden korábbi csúcsot meghaladó magaslatra emelkedett. Mindehhez Mednyánszky Bertának nem kellett sokat tennie — kicsit biztatta a költőt, alkalomadtán háromszínű szalaggal átkötött bokrétát adott neki, meghallgatta az Etelkáról szóló, s a régi kedvest az újjal egybeszövő elbeszéléseket, sétálgattak olykor a gödöllői temetőben, a haraszti erdőben — s máris összegyűlt egy kötetre való vers — a Szerelem gyöngyei. A jószágigazgató úr nem avatkozott a dolgokba: egy kis irodalmi csevegés még senkinek sem ártott meg. De amikor a költő odáig merészkedett, hogy levélben megkérte Berta kezH a hercegi birtok kormányzójából kitört az osztályöntudat és röviden, de határozottan visz- szautasította Petőfit. „Leányomat sem színésznek, sem poétának nem adom, ezzel tartozom őseimnek” — valami ilyesmi állt az azóta elveszett levélben. A lecke megértette Petőfivel, hogy társadalmi falakba ütközött. Akinek az apja jó öreg kocsmáros, méghozzá elszegényedett kocsmáros, s ezt ráadásul versben világgá is kürtöli, épp a Berta-dalokkal egvidőben, azt csak tolakodónak tekinthetik a kastélyok világában. (Folytatjuk) E heti ajánlatunk: — Személygépkocsikhoz autófelszerelési, autóápolási cikkek, pótalkatrészek és autóionizátorok. Zsiguli gépkocsikba üzemanvag-töltönyílásra zárszerelés. Rádióbeszerelés a helyszínen. — Felővtott Csepel 450-es billenős tehergépkocsi cserével és csere nélkül, különböző ípusú használt tehergépkocsik. ZIL 130-as fődarabok raktárról, bizományi értékesítését vállaljuk. — Alkatrészek bontásból személy-, tehergépkocsikhoz, dömperekhez, vontatókhoz, pótkocsikhoz, fődarabok, alkatrészek, karosszéria Warszawához, komplett dömperek most KAPHATÓK! — Vásárolunk: elfekvő és típuson kívüli új gépjármű-alkatrészeket és fődarabokat, megegyezéses áron. Komplett járműveket. Karambolos kocsikat. Használt motorokat, egyes személy- és tehergépkocsi típusokhoz, napi áron. A FIT XIII. sz. Autójavító Vállalat Kereskedelmi Részlege DEBRECEN Balmazúivárosi út. 14. sz. Telefon: 12—633
