Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Mosolygó világ TÚLTERHELÉS ÉS KÜLÖNÓRÁK ! Matróz blúz Netn lehet egyértelmű választ adni arra, hogy sziík- ség van-e a különórákra és az iskolán kívül szervezett elfoglaltságokra való buzdításra. Inkább azt lehet mondani, van akinél nélkülözhetetlen lenne, s van akinél gondokat okozna az ilyesfajta ösztönzés. Itt van a tanulói túlterhelés — manapság jogosan sok szó esik róla. Ennek sok összetevője van. Közrejátszanak benne a túlzott tantervi követelmények, a maximalista tankönyvek, a kiforratlan tanári módszerek, a szaktárgyi sovinizmus különféle megnyilvánulásai. És hozzájárulnak a túlterheléshez a gyerekek képességeit, érdeklődési körét figyelmen kívül hagyó szülői ambíciók is. Szinte mindenki tud példát említeni saját ismeretségi köréből is arra, hogy esetenként milyen sokféle különórát, tanfolyamot, szakkört és otthoni munkát raknak a tanulók váUaira. Nos, számukra nyilvánvalóan az lenne a hasznos, ha csökkentenék kötött elfoglaltságukat, s több időt hagynának szórakozásukra, a játékra, a pihenésre. • A másik oldalon pedig ott van a gyerekeknek egy meglehetősen ezéles köre, akik az iskolai órák után teljesen szabadon gazdálkodnak az idejükkel, akiket a szülők egyáltalán nem ösztönöznek önmű- vélésre, az iskola nyújtotta ismeretek bővítésére. Ök általában saját lehetőségeikkel és képességeikkel sincsenek tisztában. Pedig tehet, hogy egészen kis rávezetéssel, bizonyos ismeretkörök felvillantásával is felébreszthetnénk érdeklődésüket, kibontakoztathatnánk tehetségüket. Nagyon fontos, hogy ezeknek a diákoknak lehetővé tegyük a különórákat, a szakköröket, a tanfolyamokat. És hasonló a helyzet az otthoni munkával is. Egyik-másik gyereknek annyi teendője van a szülői házban, hogy még a rendes tanulásra sincs ideje, s közben szép számmal akadnak olyanok, akik semmit sem csinálnak, akiknek még a cipőjüket is kitisztítják, a táskájukat is bekészítik. A munkában, miként a tanulásban is meg kell találni a ’helyes arányokat, az egészséges terhelés mértékét. Mert valljuk, hogy a gyereket terhelni kell, de nem túlterhelni. A tudást nem adják ingyen, ahhoz mindig fáradtsággal lehetett hozzájutni, s a mértékkel megkívánt otthoni munkára is szükség van az erkölcsi és jellembeli alapok felépítéséhez. De ha túlságosan sokat kívánunk a gyerektől, éppen az óhajtott fejlődésében akadályozzuk meg. Itt is érvényes: aki sokat markol, keveset fog. A Művelődésügyi Minisztériumban most dolgoznak a szeptemberben érvénybe lépő tananyagcsökkentésen. Már ez is jelentősen mérsékelni fogja a tanulók túlterhelését. Nem lenne szerencsés, ha az így nyert időt azok a szülők is különórákra, s egyéb kötött elfoglaltságokra fordítanák, akik eddig is sokat követeltek gyereküktől. A speciális érdeklődés kielégítésére, a különböző irányban megnyilvánuló tehetség fejlesztésére —1 a párthatározatnak megfelelően — hamarosan hozzáfognak a fakultatív tárgyak rendszerének kidolgozásához. Segíti majd a mai feszültségek csökkentését az átlagosztályzat tervezett elő- törlése, is, hiszen az óhajtott pálya eléréséhez nem kell mindenáron az összes tárgyból „hajszolni” a jó jegyeket. A tisztességes tanulásra persze továbbra is szükség lesz, de a diákok azokra az ismeretkörökre és tantárgyakra koncentrálhatják majd figyelmük és energiájuk zömét, amelyekhez nagyobb a vonzódásuk, s amelyekben várhatóan nagyobb sikereket érnek el. Külön kell megemlíteni, hogy a szellemi és a fizikai terhelés összhangjáról is gondoskodni kell. Vannak gyerekek, akik a tankönyveken kívül mást nem is olvasnák, s akadnak olyanok is, akik állandóan a könyvek mellett ülnek, s csak nagyritkán mennek pajtásaik közé játszani. A szülők feladata, hogy ezeken az egyoldalúságokon változtassanak. S még valamit: hasznos, ha a különóráik és az egyéb iskolán kívüli elfoglaltságok megszervezése előtt megkérdezik a szülőik a nevelők véleményét. ök jól ismerik tanítványaikat, látják milyen jellegű az érdeklődésük és milyen mérvű a tehetségük. Az ő tanácsaikkal tehát elkerülhető, hogy ráerőszakoljunk saját gyermekünkre olyan többletmunkát, ami inkább ártana, mint használna. Tóth László mm A modell 300 g sötétkék és 50 g fehér fonalat igényel, mely 2 és 1/2-es. tűvel egyráhajtásos pálcával készül. A modell háta a karöltőig azonos szélességű. Munkánkat sötétkékkel kezdjük és folytatjuk, kivéve a negyedik és nyolcadik sort, melyet fehérrel horgolunk oda_vissza, az ujjaknál is. Három láncszemmel fordulunk és ez képezi az első pálcát. Elejét a hátával azonos módon horgoljuk, szabásminta szerint, csak itt a nyakkivágás mélyebb, a karöltő fogyasztásának kezdésétől számított 5 cm-néi kezdjük az eleje kivágást és innen két részben horgolunk* Gallért szintén szabásminta szerint kezdjük sötétkék fonallal kb. 77 szemmel, 21 cm után a középső 35 szemet befejezzük és külön-külön folytatjuk tovább és 2x2 és 16-szor egy-egy szemet fogyasztunk. Ha kész a gallér, akkor a külső szélén körülhorgoljuk két sor fehér, egy sor sötétkék és két sor fehér fonallal. A betétet 57 szemmel fehér fonallal kezdjük egy sor fehér és egy sor sötétkék fonallal horgolunk 15 sort és befejezzük. Ha kész vagyunk, külön-külön kitűzzük az egyes darabokat, átgőzöljük, majd összevarrjuk, a betét mindkét oldalát patenttal zárjuk. Sz. B.-né |2 tímmsm 1972. NOVEMBER 6. Horgolt nyakkendő Az ingruhákhoz, blúzokhoz divatos nyakkendő vékony, szintetikus sodrott szálú fonalból készítve, sálat is helyettesíthet a koraőszi napokon, ballon vagy kosztümkabát alatt is. 36+2 szemmel kezdjük, 4 sort horgolunk rövidpálcával, két láncszemmel fordulunk, 3 sort horgolunk egy rövidpálca és egy léncszemmel. második és harmadik sorban a pálcákat a pálcákra öltjük. Négy sor rövidpálca, 3 sor egy rövidpálca, egy láncszem mint a fenti három sornál. Tovább csak rövidpálcás sorokat horgolunk és a hatodik sortól soronként mindkét oldalon 1—1 pálcát fogyasztunk, azaz két szélső pálcát, de nem a szélszemet, egybehorgolunk. 24 pálcára fogyasztunk, de természetesen ez tetszés szerint lehet szélesebb is. 24 szemmel dolgozunk tovább. A bemutatott nyakkendő 125 cm hosszú. Befejezésként körülhorgoljuk egy rövidpálca és egy három Láncszemes pikóval. Voltaire nem szívelhette azokat az írókat, akik túlzott bőséggel alkalmazták a mellékneveket. „A melléknév — mondotta — a főnév legádázabb ellensége, mégha nemben, számban és esetben egyezik is vele.” • * * Választás napján találkozik két barátnő. Egyikük megkérdi: — Hogyan szavaztál? — Fekete-fehér csíkos nadrágkosztümben — hangzik a válasz. * * * Goethe és Thomas Mann osztotta volna nézetét. Abbé Dangeau, az akadémia tagja XIV. Lajos idején csak egyetlen szenvedélyt ismert — a nyelvtant. Amikor barátai a nehéz időkről panaszkodtak és közölték félelmüket a forradalomtól, így szólt: „Bármi történjék is, én mindenre felkészültem; 36 rendhagyó ige van a zsebemben egész ragozásukkal együtt.” Máskor ezt mondta: „Higgyék el, Franciaországban nem fog javulni a helyzet, mert az embereknek fogalmuk sincs a helyes melléknévi igeneves szerkezetekről.” *»* Amikor a férj este hazaér, az asztalon egy cédulát talál, amelyen felesége értesíti, hogy elment a nudista klubba. A felháborodott férfi elrohan a klubba, ahol a felesége a következő szavakkal fogadja: „Most végre elhiszed, hogy nincs egy rongyom, amit felvegyek?” * * * Daudet egy ifjú irodalmárnak a következő tanácsot adta: „A melléknév a főnevek szere-* tője legyen, nem pedig törvényes felesége. A szavak közötti kapcsolatnak mindig átmenetinek, nem pedig öröknek' kell lennie. Ez az, ami az igazi írót a többiektől megkülönbözteti.” * * * — Tehát több tüzet kell vinném a költeményeimbe? — kérdi az ifjú szerző a kiadót. — Egyáltalán nem — válaszol a kiadó. — Több költeményét kell a tűzre vinnie! *** összesereglenek az emberek. Egy később érkező megkérdezi: — Mi van itt látnivaló? — Tegnap kijött két férfi a gázgyárból és ásott itt egy nagy gödröt. Reggelre valaki ellopta. * • * Két barátnő beszélget. Az egyik elpanaszolja, hogy szakított a vőlegényével. — Csinos is volt, tele minden jó tulajdonsággal, és én akár a világ végére is elmentem volna vele, ha nem rángatott volna, el minden kirakat elől! • * * — Nincs képed a kislányról? — De van, csak nem találom, valahova ad acta tettem. » * » Vittorio Gassman így szól a* inasához: „Holnap nagyon fontos tárgyalásom van, kelts fel pontosan 8-kor. De ha még 9-kor sem kelnék fel, akko- hagyj aludni délig.” • * * Legutóbbi római tartózkodása során Kirk Douglas betért egy férfiruha-szaküzletbe, ahol a csinos eladó megkérdezte: — Mit kíván, uram? — Amit kívánok kisasszony — válaszolta mosolyogva az amerikai színész — az, hogy a karjaim közé kapjam, messzire elvigyem innen és szenvedélyesen megcsókoljam. Szükségem azonban egy pár zoknira van. * • • Hetek óta betegszabadságon levő barátommal találkoztam: — Ezer éve láttalak! Hogy’ vagy? — Napról-napra súlyosabban... — Csak nem?! — De igen! Hetenként másfél kilót hízom.., •M Ragyogó nyári nap a Paradicsomban. Ádám és Éva a fűben hevernek. — Ádám szerelsz? — kérdezi Éva. Ádám válaszait — Hát létezik számomra rajtad kívül más a világon? ••• — Ide figyeljen ■— támad rá egy járókelő a, újságárusra —, miért kiabálja, hogy „Óriási csalás, nyolcvan áldozat?” Vettem egy újságot, de csalásról egy szó sincs benne* Az újságárus felrikolt: — Óriási csalás, nyolcvanegy áldozat! Szilánkok ■Nem tipikusan, de még előfordul: — Felajánlottak nekem egy vezetőállást havi háromezerhat- százért. Mit tennél a helyemben? — Nézd, nekem sohasem voltak túlzott ambícióim. Elégedett vagyok a kétezerkétszázas előadói beosztásommal.. — De hiszen akkor neked dolgoznod is kell!? • « • „Ruházati, vas-műszaki, háztartási cikkeket és ajándéktárgyakat csakis szaküzletben vásároljon!” — biztat az UniverSzínház előtt — Egy másodperc, és kész va- ■ gyök, apus!... (A Wochenpresse-bői) " zál felhívása, ám a Centrum így r epük ázik: # Mindent légy helyen!” Ez volna a szocialista kereskedelem ellentmondása? * • * Barátoméknál Lőrincze professzor népszerű előadását hallgattuk. Utána ellenőrző kérdés a kisiskolás leánykának: — Most már tudom, hogy * beszélt nyelvet miért nevezzük anyanyelvnek. — Igen, mert idehaza mindig csak az anyuci beszéL„ • • • Nem éppen egyértelmű hirdetéssel találkoztam egy divatlapban. A képen rendkívül bájos, meglehetősen hiányos öltözékű nő nyaka köré csavarodik a porszívó. S íme, a képaláírás — minden kommentár nélkül; „A porszívó mindig kifizetődik...” * • • Mindig is bámultam a horgászok birka-türelmét, meg azt is, hogy milyen furcsa emberek: a kutyától olykor elvárják, hogy ne harapjon, a haltól meg azt, bogy harapjon... • • • Az idő múlása alapvetően megváltoztatja az ember karakterét s még mozgásszervi elváltozásokat is okoz. Figyeljük csak meg: óvodás korában még szaladgál, a középiskola elvégzésekor már ballag, tíz év múlva, az érettségi találkozón pedig leginkább dülöngél... — kazár —
