Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Koszorúzások as ünnepi évforduló alkalmából Tegnap este 5 órakor a Szabadság téri Lenin szobor talapzatára helyezték koszorúikat az MSZMP Békés megyei és Békéscsaba városi bizottsága vezetői, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet hadsereg képviselői, üzemek, intézmények és a fegyveres testületek, tömegszervezetek képviselői. Képünkön Cseterki Lajos, Frank Ferenc és dr. Szabó Sándor helyezik el a hála koszorúját. Tegnap délután 3 órakor Békéscsabán, a Szovjet Hősök temetőjében a KISZ Békés megyei é* békéscsabai bizottsága, az úttörőelnökség, az üzemek, intézmények KlS^-szervezetei, tömegszervezetek és a Békéscsabán tartózkodó kazahsztáni komszomolisták képviselői megkoszorúzták a Hősök emlékművét. Üttörők helyezték el az emlékezés virágait a szovjet hősök sírjaira. (Fotó: Demény) Ünnepélyes zászlófelvonás a Parlament előtt és a Gellérthegyen A Nagy Októberi Szocialis- a Forradalom 55. évfordulója alkalmából vasárnap reggel a Parlament előtti Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami záiszlaját. A gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörö6 zászlaját. Kedden, november 7-én délben a Kossuth Lajos téren az állami zászlónál zenés őrségváltás lesz. ÍMTI1 Fekete Sándor: Petőfi élete „Most szerkesztő-segéd leszek...“ © Petőfi Debrecenben a város szélén, „az akasztófa közelében” lakott, sivár szobáját — szalmája is elfogyván — már fűteni se tudta. Az 1843—44-es tél vége felé nagy elhatározásra jutott: a fűtetlen szobában, gubájába burkolózva, éhezve, kiválasztott és lemásolt eddig írt verseiből egy füzetre valót. Azután égy februári napon kopott vászontarisznyájába rakta verseit, kezébe fogott egy súlyos ólmozott botot — és megindult Pestnek. Debrecenből Pestre! Az éhezéstől és a betegségtől legyengülve, télvíz idején, a Tisza áradása miatt északra nagy kerülővel — gyalog! Három évvel később, amikor már országos hírű költőként ismét a Hegyalja vidékén ment keresztül, persze, hogy ez a gyaloglás jutott az eszébe: „...Hejh, jártam én erre már rossz időben is... kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó... mert akkor vagy éhen halok, vagy megfagyok, s vége lesz minden szenvedésnek... Iszonyú idő volt. A süvöltő szél havas esőt szórt reám. Éppen szemközt jött. Arcomon megfagytak a könnyek, melyeket a zivatar hidege és a nyomorúság fakasztott. Egy heti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak? Nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg szeme egy szegény rongyos kis vándorszínészen?... A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel,, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál.” Ki volt Magyarország „egyik legnagyobb embere”, ki volt a költő utolsó reménye? Nem valami állami hatalmasság, nem politikai tekintély, nem is dúsgazdag mágnás, hanem a magyar költészet Petőfi előtti történetének legnagyobb alakja — Vörösmarty Mihály. Eddig is támogatta ifjú versenytársát, most még többet tett érte: tekintélyét latba vetette mellette a Nemzeti Körben. A Nemzeti Kör a haladó pesti polgárság és értelmiség ellenzéki szellemű szervezete volt, asztaltársaságból nőtt politikai intézménnyé. Versek kiadásával azonban nem foglalkozott, s ezért Vörösmartynak nem könnyen sikerült a derék kereskedőket, iparosokat, vagy akár az írástudókat rávenni arra, hogy támogassák „Petőfi Sándor ifjabb íróink legjelesbike 10 ívre terjedő verseinek minél előbbi kiadatását...” Vörösmarty javaslatát végül is elfogadták Nagy esemény volt ez. ilyen még nem történt: a kóbor színész, az egykori baka egyszerre ezrek érdeklődésének központjába került. Még a titkos- rendőrség ügynöke is jónak látta, hogy feletteseinek jelentse e figyelmet érdemlő hírt. A baj csőstül szakadt eddig a költő nyakába, most a jó sem jött egyedül: Vörösmarty beajánlotta Petőfit Vahot Imrénél,, aki Pesti Divatlap címen készült lapot kiadni. Megérezvén és meg is követelve az iránta egyre növekvő figyelmet, sorsának új fordulatáról is versben tájékoztatta Petőfi olvasóinak hirtelen gyarapodó seregét: Eddig Thália papja Voltam, Most szerkesztő-segéd leszek. Isten veled, regényes élet! Kalandok, isten veletek! De a kalandok még nem értek véget, a hajó nem révbe érkezett, csupán pihenőhelyre. Ha pihenésnek lehet nevezni azt a rendkívüli szellemi munkát. ami mögt luraatkezett. A megerőltető szerkesztőségi tevékenység mellett, vagy inkább közben Petőfi árasztani kezdte a verseket. És micsoda verseket tett közzé! Az ország olvasó része Csokonai Mihály óta nem hallott ilyen hangokat. De Csokonainak alig volt közönsége, hiányzott még az a társadalmi réteg, amelyből az ő sze- génylegényes garabonciássága visszhangot fakaszthatott volna. A reformkor éledő nemzeti légvén. A hang és a tárgy ellentéte már önmagában is mulatságos, de a részletek külön-külön is elragadó nyelvi és gondolati humort árasztanak. A feszesen da_ gályos nemesi költészet válik nevetségessé a paródia torzító tükrében. A helység kalapácsa vidám búcsú volt a régitől, a János vitéz a diadalmas új megtestesülése. Tündérmese és népi valóság egybeötvözése, az első elbekörében. a haladó-ellenzéki nemesség és kivált a szabad értelmiség és a polgári foglalkozásúak körében viszont kellő talajra ta’ált a költő: megért a társadalmi feltétele a közönség és a költészet olyan találkozásának, amilyenre eddig még nem volt példa. A nyomorból felfelé törő költő öntudatlan is azoknak az ezreknek lett kifejezője, akik az elavult, időszerűtlenné vált társadalmi rend nyűgeit szerették volna lerázni magukról. A szabadszájú, sokszor nyersszavú, féktelen és merész, a nemesi ízléssel szemben kihíbóan népi modort érvényesítő Petőfi sikere az adott viszonyok között társadalmi törvényszerűséggel tört utat magának. S ha eddig mintegy ösztönösen talájt rá a követendő útra, ez a visszhang segítette abban, hogy immár tudatosan munkálkodjék az új költészet megteremtésén. Két remekmű jelzi ezt, egymásután írta őket, rendkívüli gyorsasággal. Az e’ső célja a rombolás, a másodiké az új művészet mintájának megteremtése volt. Több mint öt negyedszázad telt el A helység kalapácsának megjelenése óta, de ez a nagyszerű paródia ma elevenebb, mint valaha is, sőt igazán csak az újabb irodalomtudomány értékeli érdeme szerint. Petőfi e „hőskölteményben” egy mindennapi, sőt parlagian közönséges történetet, egy kocsmai verekedést adott elő a reformkori eposzok ünnepélyes, cikomyás nyelszélő mű a magyar költészetben, amelynek nyelve minden ízében ma is érvényes, amelyet valóban a legegyszerűbb ember is megérthet és élvezhet. A tündérország fejedelmévé emelkedő falusi hős mesés sorsában mindenki felismerhette a példázatot: a költő ezt az emelkedést óhajtja egész népének. Petőfi tehát egyik napról a másikra ismeretlen kis vándorszínészből felkapott költő lett — márcsak a szerelem hiányzott ahhoz, hogy élete teljessé legyen. Amikor a szőkehajú, kékszemű Csapó Etelkával (a költőtárs Vachott Sándor tizenöt éves sógornőjével) megismerkedett, nagyon hamar meggyőzte önmagát arról, hogy szerelmet érez a kedves leány iránt. A lényéből fakadó lobbanékonyság néhány hét alatt odáig ragadta, hogy már a nősülésre gondolt. Búcsú 1844- tői című versében alighanem hamarabb közölte a világgal, mint a kiszemelt kedvessel, hogy milyen tervet forgat a fejében, s hogy a „mennyországnak áll a küszöbén”. Nem a mennyország küszöbére került, hanem egy sír szélére: az új esztendő első napjainak egyikén Etelka váratlanul meghalt. Ha eddig nem is szerette volna igazán, most olyan fájdalmas szere’em lett úrrá rajta, amit csak egy egész kötetre való vers csitíthatott — így született meg a Cipruslombok Etelka sírjáról című könyv, amely 1845 márciusában önál’óan is megjelent (Folytatjuk) November 7 tiszteletére Lakásokat, úi létesítményeket adnak át November 7 tiszteletére több új létesítmény építését fejezték be. A Békés megyei Álla-1 mi Építőipari Vállalat átadja . Békéscsabán a Kulich Gyula lakótelepen az első lakásépítő szövetkezeti — kerámiapaneles szerkezetű — 56 lakásos, a Tanácsköztársaság útján pedig az OTP 88 lakásos épületét. Orosházán elkészült az MSZMP járási és városi pártbizottság székhaza. A Békés megyei Tanácsi Építőipari Vállalat befejezte Szeghalmon az MNB-fiók és 12 lakás építését, Gyulán átadja a tsz-ek közös vállalkozásban létesített sertéstelepet. Az orosházi kórház széntüzelésű kazánját gáztüzelésűre alakították át, amit november 7-én helyeznek üzembe. Kamuton és Muronyban a tsz-ek közös vállalkozásában — saját kivitelezésben — ugyancsak elkészült a sertéstelep.
