Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

Díszünnepség Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) tik tovább az Októberi Forra­dalom nagy ügyét: a kommu­nizmus építését. És változatlan elkötelezettséggel, proletár in­ternacionalista odaadással tesz­nek eleget a Forradalom ha­gyatékának, annak a küldeté­süknek, melyet a nemzetközi forradalmi mozgalom támoga­tása ró rájuk. Ezért a szocialista forrada­lom ünnepén hálatelt szívvel, őszinte meggyőződéssel köszönt­jük a nagy szovjet népet. Ki­fejezzük tiszteletünket és nagy­rabecsülésünket a népnek, melynek fiai immár 55 éve sza­kadatlan harcban és munkában küzdenek az emberiség hala­dásáért és felemelkedéséért. Tisztelettel emlékezünk a hő­sökre, és a hősök pártjára, a Szovjetunió Kommunista Párt­jára, amely szervezte a harcot, a munkát és lelkesítette a győ­zelmeket. Elvtársak! A Szovjetunió népei és veze­tői tudatában vannak annak is, hogy gazdasági építőmunká­juk, az ország belső fejlődése szorosan összefügg a nemzetkö­zi helyzet alakulásával. Ezért van az, hogy szovjet testvér- pártunk megkülönböztetett fi­gyelmet szentel a nemzetközi kérdéseknek. A szovjet rendszer a béke deklarálásával lépett a történe­lem színpadára. A győztes szo­cialista forradalom első meg­nyilatkozása a békekiáltvány volt. A Szovjetunió békeszerető állam. A szovjet államszövetség lét­rejöttének ötvenedik évforduló­ját ünnepelve a szocializmus, a kommunizmus, a forradalom érdekeit védelmezve és képvi­selve ma új minőségű vérte- zetben áll a vártán: a Szovjet­unió szocialista nagyhatalom! A nagyhatalmakra jellemző erővel, felkészültséggel, tekin­téllyel, befolyással és szocialis­ta, proletár internacionalista felelősséggel, elkötelezettséggel, elvi magatartással harcol az új világ, a szocializmus, a kom­munizmus építéséhez szükséges kedvező nemzetközi feltételek megteremtéséért, az egész em­beriség békés- jelenéért és bol­dogabb jövőjéért. Kedves Elvtársak! Vessünk egy pillantást a kor­ra, melyben élünk és szocialista ópítőmunkánkat végezzük! A mai világhelyzet legszembetű­nőbb sajátossága, hogy korunk fejlődésének fő irányát a szocia­lizmus, a haladás erői határoz»- zák meg. A Szovjetunió és a szocialista országok építőmunká­jának eredményei, nemzetközi erőfeszítése nyomán ez az esz­tendő az államok közötti tárgya­lások és megegyezések évének tekinthető. Pozitív lépésekre kerül sor a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása irá­nyában. Az imperialista erők meg-megűjuló ellenakciói ellené­re, a vitás nemzetközi kérdések megközelítésében és kezelésében a realizmus kerekedett felül. A békés egymás mellett élés elvé­nek megvalósításáért folytatott harc egy sor kézzelfogható ered­ményt és sikert hozott. A szovjet kormány az SZKP XXIV. kong­resszusán elfogadott békeprog!- ram alapján egész sor konstruk­tív javaslattal járult hozzá a nemzetközi helyzet kedvező irá­nyú fejlődéséhez, a feszültség enyhítéséhez. E lépések között kétségtelenül a legjelentősebbek azok, ame­lyek az európai helyzet javítá­sára irányultak. Mindezek ered­ményeként ratifikálták a szov­jet—nyugatnémet és a lengjél— nyugatnémet szerződéseket, alá­írták a Nyugat-Berlinről kötött négyhatalmi egyezményt, érde­mi párbeszéd folyik a két né­met állam között. És ezek kö­vetkeztében került belátható közelségbe az európai biztonsá­gi és együttműködési értekezlet összehívása. A konferenciára világos állásponttal megyünk: nem elvi engedmények árán, nem pozíciók feladásával, ha­nem a teljes egyenjogúság, az egyenlő biztonság érvényesíté­sével akarjuk és kívánjuk el­érni a fegyveres veszélytől, a feszültségtől mentes, békés Európát. A békés egymás mellett élés lenini elvének, a XXIV. kong­resszus békeprogramjának egyik gyakorlati következménye: a szovjet—amerikai csúcstalálko­zón a két állam viszonyának alapelveiről aláírt dokumentum. Amire még néhány évvel ezelőtt sokan gondolni se mertek volna, most valóság lett: az imperializ­mus vezetőereje, a legnagyobb tőkés hatalom, az Amerikai Egyesült Államok elnöke — elő­ször a történelemben! — nemzet­közi érvényű okmányban ismerte el a békés egymás mellett élés elvét, mint a különböző társa-, dalmi rendszerű államok kap­csolatának alapelvét. A szocializmus erőinek gyara­podása, a Szovjetunió követke­zetes békepolitikája odavezetett, hogy a hidegháború, a diszkri­mináció, a szocialista országok elleni aknamunka a múlt lomtá­rába kerül, helyét átadja olyan tendenciáknak, mint a vitás kér­dések békés rendezése, a kölcsö­nös előnyökön alapuló gazdasági és kulturális kapcsolatok, a mű­szaki és tudományos együttmű­ködés. Kedves Elvtársak! E kedvező irányzatok jelentő­ségét látva és elismerve, ugyan­akkor nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a nemzetközi vi­szonyokat még nem kevés olyan megoldatlan és éles probléma mérgezi, melyeket az imperializ­mus agresszív politikája szült. A háború tüze pusztít Indokínában. Bonyolult és veszélyes a helyzet a Közel-Keleten, A Szovjetunió és a szocialista országok álláspontja itt is félre­érthetetlen és elvi alapokon nyugszik. Határozottan fellépünk az imperializmus indokínai ag­ressziója ellen. Mindvégig támo­gattuk, és a jövőben is támogat­juk Vietnam, Laosz és Kambod­zsa népeinek a szabadságért, a függetlenségért és a szociális haladásért vívott önvédelmi har­cát. Erkölcsi, politikai, anyagi és katonai támogatást nyújtunk az ott élő népek igazságos harcához, mindaddig, míg ki nem vívják a végső győzelmet. Követeljük, hogy a Nixon-kormány haladék­talanul írja alá a közte és a vi­etnami fél között már elfogadott egyezményt A közel-keleti helyzet békés rendezését az ENSZ-határozatok érvényesítésével kívánjuk: ki kell vonni az agressziós izraeli csapatokat a megszállt arab föld­ről, fel kell számolni a megszál­lás minden következményét, biz­tosítani kell a palesztin nép tör­vényes jogát. Ha tehát a nemzetközi helyzet általános mérlegét megvonjuk, akkor azt láthatjuk, hogy a szo­cializmus, a társadalmi haladás, a béke erőinek előrenyomulásá­val egyidejűleg hatnak a reakció, az imperialista agresszió erői; ellentétes tendenciák érvényesül­nek. De, ha vannak is feszült­séggócok, katonai konfliktusok, ha az imperialisták mesterkedés sei nyomán növekszik is a fe­szültség, vagy bonyolultabbá vá­lik a helyzet, a Szovjetunió, a szocialista országok, a haladó erők harcának gyümölcseként a világban erősödik az enyhülés folyamata és a fejlődés új, ked­vező körvonalai rajzolódnak ki. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom nemzetközi hatásaként ma az egész világon előretörnek a szocializmus, a haladás erői. Kedves Elvtársak! Itthon, hazánkban a szocialis­ta társadalom teljes felépítésé­nek útján évről-évre előrehala­dunk növekszik szocialista rend­szerünk szilárdsága, gyarapod­nak a társadalom szocialista alapjai. Pártunk saját történelmi ta­pasztalataiból megtanulta, hogy társadalmi rendszerünk fejlődé­sének egyik központi feladata a munkásosztály hatalmának ál­landó erősítése. A társadalom építésében egyre bonyo’ultabb feladatokat kell megoldanunk. ezért pártunk X. kongresszusa egyik fontos feladatunkká tette szocialista államunk erősítését, az államélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztését. A Magyar Szocialista Munkás­párt a munkáshatalmat sohasem tekintette öncélnak és sohasem téveszti szem elől, hogy az állam a szocialista forradalom véghez­vitelének, a szocialista építés si­keres megvalósításának eszköze. De azt is megtanultuk, hogy az új társadalom teljes felépítésé­hez nem elegendők csak a hata­lom eszközei. A munkáshatalom­nak szüksége van a dolgozó em­berek egyetértésére és cselekvő támogatására. Ezt meggyőzéssel, politikai munkával, a szocialista demokrácia módszereinek állan­dó fejlesztésével, szélesítésével lehet elérni. Ezért a szocialista építés sikereivel és feladataival egyenes arányban kell erősíteni, fejleszteni az államélet, a tár­sadalom és a munkahely demok­ratizmusát. A X. kongresszus iránymuta­tása alapján arra törekszünk, hogy a szocialitsa államépítés fo­lyamata a központi hatalom erő­sítését, a vezető állami szervek munkájának színvonalasabbá té­telét, a területi és helyi tanácsok önállóságának növe’ését, a la­kosság közéleti tevékenységének fokozódását eredményezze. A kongresszus óta eltelt két évben e célkitűzések valóravál- tására jónéhány intézkedés tör­tént. Növeltük az országgyűlés törvényhozó tevékenységét, erő­sítettük társadalmunk alkotmá­nyos rendjét, tovább szilárdítot­tuk a törvényességet. Intézkedé­sek születtek a kormányzati munka korszerűsítésére, a taná­csok hatáskörének és önálló­ságának fejlesztésére. Az ország- gyűlés több meghatározó jellegű törvényt alkotott, közülük ki­emelkedő jelentőségű a népünk összes eddig elért szocialista vívmányát magába . foglaló és védelmező új Alkotmány-tör­vény. A szocialista állam erősíté­sének, az államélet fejlesztésé­nek sokoldalú feladata megoldá­sában az a cél vezeti pártunkat, hogy az állam gazdasági-szerve­ző, kulturális-nevelő és igazga­tási, irányító munkájának haté­konyságát fokozzuk. A megtett intézkedésekkel, az összes eddigi eredményeikkel együtt sem állítjuk azt, hogy már elvégeztük a., államélet fej­lesztésének összes tennivalóit. A kongresszus határozatában meg­jelölt feladatok végrehajtása hosszabb időbe telik. Világosan látjuk a további teendőket is. Az elvek megfbgátonazása, a törvények meghozatala, a felső intézkedéseik foganatosítása után, arra is figyelnünk kell, hogy az államigazgatás minden szintjén és az állampolgár éle­tében is érvényesüljenek szán­dékaink, célkitűzéseink. Továb­bi intézkedések is szükségesek az igazgatási apparátus munká­jának tökéletesítésére, a közi­gazgatási dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésére, a bü­rokrácia eilend érdemi küzde­lemre, az állampolgári köteles­ség és fegyelem egyértelműbb érvényesítésére. További javí­tásra szorul a lakosság ügyei­nek intézése is. Van tennivalónk a szocialista demokrácia fejlesz­tésében, hiszen azt akarjuk, hogy hazánk állampolgárai az üzemi és a tanácsi szervekben, a tömegszerve zete'k és tömeg- mozgalmak fórumain, műhelye­iben egyre nagyobb számban vegyenek részt a közügyek el­intézésében és eldöntésében. Ezen az úton segítjük elő a nagy társadalmi aktivitás kibontako­zását, amely szükséges a szocia­lizmus teljes felépítéséhez. Engedjék meg, hogy felidéz­zek néhány tényt a szocialista állam elméleti megalapozójának, az első győztes munkáshatalom államélete vezetőjének, szerve­zőjének, Leninnek az életéből. Egyik életrajzírója megjegyzi, hogy Lenin írásaiban, leveleiben és utasításaiban a leggyakoribb szó az „azonnal”. Ha az állam­hatalom, a népgazdaság, a dol­gozó nép érdekeiről volt szó, Le­nin nem tűrt ellentmondást, ha­logatást, és magyarázkodást. A legnagyobb figyelmet követelte meg mindenkitől, a legnagyobb szakértelmet és odaadást, a leg­teljesebb személyes felelősséget, akár fent dolgozott valaki, akár lent. Intézkedéseiben a felüle­tes szemlélők ellentmondáso­kat véltek felfedezni. Egyszer, alapos megbeszélések, országos értekezletek megtartását sürgeti fontos kérdések megtárgyalására. Máskor .tiltakozik az értekezle- tesdí és a szavak áradata ellen. Egyszer, megdorgálja az egyik vezetőt, mert túl sók időt tőit el tanácskérésekkel, nem elég operatív. Máskor, más vezetőnek azt veti a szemére, hogy csak a saját feje után megy. Egyszer, kikel egyes országos szervek el­len, hogy feleslegesen beleavat­koznak a helyi testületek dol­gába, máskor, a központi ható­ságok azért kapnak bírálatot tő­le, mert nem tartják kezűikben a gyeplőt, nincs kellő állami fe­gyelem. Nincs ebben semmiféle el­lentmondás. A szocializmus, a kommunizmus célja nem szente­sít örök időkre sem módszere­ket, sem eszközöket. A szocia­lista állam az eszközeit és mód­szereit mindig az adott társa­dalmi fejlődés időszerű, konk­rét kérdéseihez választja meg. A mi pártunk az alkotó mar- xizmus-leninizmus szenemében cselekszik, amikor társadalmi életünkben, államvezetésünkben a közélet felfrissítését az állam demokratizmusának fejlesztését, a gazdasági irányításnak a gaz­dasági folyamatokhoz való alkal­mazását, a% állampolgári fegye­lem szilárdítását, az egyszemé­lyi felelősség és a különböző szintű állami szervek nagyobb önállóságát szorgalmazza. Mind­ezt úgy akarjuk elvégezni, hogy a részintézkedésekben is az egé­szet szolgáljuk: a szocialista épí­tés nagy ügyét. És lássuk, ne tévesszük szem elől a munkás- osztály. az egész nép érdekét, a kollektíva, az egyén érdekében sem. Kedves Élvtársak! Szeretném megjegyezni, hogy az államélet fejlesztése és a szocialista demokrácia szélesí­tése tükröződik a gazdaságirá­nyítás reformjában is, amely feltéelezi a központi irányítás erősítését, s ennek hatékonyab­bá tétele érdekében decentrali­zálta azokat a hatáskörökéi, amelyeket helyben, a termelés színhelyén lehet jobban ellátni. Ma Magyarországon minden munkahely életében, a párt és a21 állam egész tevékenységében meghatározó szerepe van az ol'~ szág gazdasági gyarapodásának A gazdasági építőmunka ma» életünknek fő politikai kérdése Csaknem öt éve a gazdasági munka az irányítás új módsze­reinek keretében folyik. Ered­ményesen és biztató perspektí­vával. ’ A gazdaságirányítás re­formja alkalmas eszköz, mód­szer a társadalom anyagi alap­jainak gyarapítására. Már 1968- ban tudtuk, hogy egy csapásra nem oldhatók meg az összes ki­tűzött célok és számoltunk az­zal ,hogy néhány ötéves tervnyi időre is szükség lehet, amíg ki­alakulhatnak, teljességükben ér­vényesülhetnek a tervbevett vi­szonyok. Öt óv azonban már nyújt bizonyos tapasztalatokat. Bebizonyosodott, hogy a gaz­dasági eszközök fokozottabb előtérbe állításával hatékonyabb tervezés valósítható meg, Ma már elértük, hogy a terv, a ter­vek valóraváltása nemcsak a tervezők ezreinek feladata, ha­nem a dolgozók millióinak sze­mélyes ügye. A reform bevezetése óta ki­egyensúlyozottabb a nemzeti jö­vedelem növekedése. A termelé­kenység alakulása is kedvezőbb: az iparban csaknem teljes mér­tékben ebből adódik a termelés- növekedés. A mezőgazdasági ter­(Folytatás a 4. oldalon) 3 Cseterki Lajos elvtars ünnepi beszédét mondja 1S7Z. NOVEMBER 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom