Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Korszerű játék Dessewffy László tárcája még a világon sem volt, amikor mindenki megtiszteltetésnek vette, a báróné is, ha Pest legjobb játékosával szemben veszíthetett? És egy pénzügyi hatalmasság felesége ne tudta volna kiszámítani, hogy ez mekkora összeget tett ki tizenöt év alatt? De ha nem is tudta volna! Akkor is Pesten, — a világ legmocskosabb pletykafészkében — hányszor susoghatták a fülébe, hogy Peterdinek nincs is ügyvédi praxisa. Peterdi a kártyából él! Milyen alapon szemtelenkedik hát ez a Kerényi? Érzi talán, hogy rövidesen elveszti ezt a kis kenyérkéjét a báróék házánál? Négy káró! — öt treffI És Peterdinek sikerült. Nyerni fog... valószínűleg nyerni fog... Vége a pesti társbérletnek, és a hatszázforintos nyugdíjnak, a hajnalig tartó zsugázásoknak forintos alapon. Ma új élet kezdődött. Persze, azért még van kockázat. Meg kell figyelni, hogy milyen is a gyakorlatban ez a stílus, ez a korszerűbb játék. Mert tény, hogy ezek azért másként játszanak már. Elméletileg eddig is tudni lehetett ezt. de csak játék közben látszik meg igazán. Ügy-úgy... a báróné most szépen leadja még azt a dámát... Mi történt? Nem adta le, volt még egy hetese! Most viszont ütött a dámával és nincs meg a négy kör. Na, nem baj. Ilyen ma este a báróné szerencséje. Meg kell.adni, Kerényi- nek is volt már néhány szép hívása, nem ül itt egészen érdemtelenül. De a nagyképűsége mégis idegesítő. Milyen kisfiú volt ez Pesten! Péter bátyám így, Péter bátyám úgy, azt hallottam, hogy te vagy a világ legjobb játékosa. — Ugyan! — De igen. Mindenki mondja, hogy világbajnoki szinten játszol! — Péter bátyám, miért nem indultál te soha a világbajnokságon? Bajnokság! Micsoda marhaság. Ha a grófok, a Nemzeti Kaszinóból nem fúrják az akciót, akkor Peterdi Péter a walesi herceggel bridzselt volna a Dunava- lotában. Mit jelentett ehhez képest a világbajnokság, néhány amerikai, meg brazil pofa ellen! Megint elúszott egy rázós parti. Hányadik ez már ma este? Ezek hárman nyerésben vannak, az biztos. A kérdés csak az, hogy menynyire? őrizzük meg a nyugalmunkat. A bridzs nem szerencsejáték, hosszú távon csakis a klasszis dönt. Hohenstein már megint mit csinál?! El kell ismerni, hogy ez kevés embernek jutott volna így az eszébe. Nem aduztatott azonnal, még ilyen állásnál sem, az első ütést elengedte... jobb lett volna hagyni, hogy üsRomvári Eleika Dubrovnik sön... aztán könyörtelenül behúzott mindent! Kiszállni, azonnal ki kellene szállni. Ez így kész ön- gyilkosság. Csakhogy ez túl jó társaság ahhoz, hogy szét lehessen robbantani. Kerényi, Kerényi, ez a pofa az oka mindennek. Már megint a szemöldökét vo- nogatja. Mit húzogatja a szemöldökét. Ha figyelembe vesszük az aduk lehetséges elosztását, ez az egyetlen logikus hívás. Hogy a báróné kontrázott? Ki tehet róla, hogy a bárónénak ilyen őrült mázlija van? És ki a fene az ott az ajtóban? Megjött a báró? Ilyen korán? Illetve nincs is korán. Ez a rendes ideje, fél tizenkettő. Mint harminc évvel ezelőtt. Ezek az emberek még a legjelentéktelenebb szokásaikat sem változtatták meg! Vége a játéknak. Finita a la commedia. A herceg számol. Az inas feltárja az ajtót (mint annak idején). Tehát a szomszéd szobában egy kis hideg vacsora várja a társaságot, (mint annak idején). A báró arcán valami felismerésféle dereng, Megtorpan, maga elé néz. Gondolkozik! Egy kicsit nehezen megy? Hiába, ő is elmúlt már hetven. Nincs teátrális jelenet, egymás keblére se borulnak, nem döngetik egymás hátát. A báró alá- száll a múltjába, mélyre bukik, még mélyebbre, még, még, aztán felmerül, elégedett arccal, megtalálta a kincset, amit keresett. Magyarul szólal meg, tehát magyarul gondolkozott. Azért ment olyan nehezen? — Áll-e még az ősz Peterdi háza? Egy pillanatra Peterdinek is alá kell buknia. — Áll a ház még, bár fogy a gazdagsága... Valaha ez csak tréfa volt. Most viszont véres valóság. A herceg befejezte a számolást. Mégis csak Dobutcai Hohenstein! A báróné nyert kétezerháromszázat, Hohenstein ezerkilencszázat. Kerényi vesztett százötvenet. A többit ő, Peterdi. Elővette a ropogós bankjegyeket, és fizetett. Aztán átsétáltak az ebédlőbe, szendvicseket rágcsáltak, a báróné forró teát töltögetett. A báró kedvtelve állt meg az egyik fal előtt, nem minden tüntetés nélkül. Peterdinek észre kellett vennie a három Pi- cassot. Ezek már nem kerülnek a pesti múzeumba, az szent... A herceg és Kerényi az órájukat nézték. Meghajoltak a báróné előtt. Peterdi is felzárkózott a búcsúzokhoz, csókot lehelt a karpe- recek tövére. — Isten vele, Peterdi! Látjuk holnapután? — Természetesen. Tartom szerencsémnek, ■ méltóságos asszonyom. Nagyon köszönöm! A kapu előtt Kerényi betessékelte a kocsijába. Hohenstein gyalog vágott neki az útnak, ő még levegőzik egyet. Tehát a közelben lakik? Mégiscsak herceg. Szellőztesse csak ki a förtelmes szivarszagát. Brrrr, micsoda este volt! — öregem mi volt ma veled? — indított Kerényi. Hát már nem Péter bátyám többé? Talán sajnálja a százötven schillingjét? Mi az a négyezer mellett! Nem válaszolt neki. Az Opel meglódult, Kerényi gázt adott. — Tudod, itt az a helyzet, hogy az élet megy ám tovább. Itt nem alusznak Csipkerózsika módjára az emberek, mint nálatok. Nem látjátok, hogy húsz évvel, harminccal kullogtok az élvonal mögött? Csakugyan eljössz holnapután? — Természetesen. Kerényi ráncolta a szemöldökét, és megvonta a vállát. Nem folytatta a beszélgetést, mintha a vezetés teljesen lefoglalná. Pár perccel később fékezett a penzió kapuja előtt. Peterdi becsöngetett, ffl zsebét tapogatta. Ezer schilling, meg öt dollár, meg kétszáz forint, ennyi maradt. Kétnapi penzió, az útiköltség, meg egy-két apróság ára. Legjobb volna felsétálni valamelyik ma- gasház tetejére, és átlépni a korláton. Inkább a halál, mint leverni a lakatot arról a barnára festett ajtóról, ott Pesten, a társbérleti nyomorban. M11— l igyák és remé- nyék, isten vé- v/f letek. Ha öt- ^£W száz schillinget veszít a báróné ma este, akkor most minden más. Ha csak háromszázat! Ha kettőt, az is hatszáz schilling hetenként. Abból már szerényen meg lehet élni, albérletben. Rossz napokra ugyan nem marad semmi, de a továbbélésre elég. És mi lett volna az a párszáz schilling a bárónénak, szemben a világ legjobb játékosával! A házmester kinyitotta a kaput. Peterdi a félhomályban a pesti lépcsöházat látta, ahová — tudta, teljes bizonyossággal — holnapután megérkezik majd. Édes őszi lárma Kiss Dénes Szüretek méz-illata s dongakongás hív haza várnak régi őszök Gesztenyefa pagoda könnyét ejtő sí tora árnyában időzök Drótkarikán gesztenye kis koronám ékszere parázslana lángban zöld csillagok köldöke nesztelenül feltörne öreg diófánkon Delavári muskotály nagyapám ki halott már s csillag-szüret várna .Musiban fuldokló darázs mélyről izzó tűzrakás édes őszi lárma. _______ eterdi zsebre- i gyűrte a schil- wTSS0 lingeket, és •JjJI abban a pillanatban elragadta a szabadság szédületé. ötezer schilling! Fél lábbal a börtönben jizetgette évekig Csóvásiéknak a részleteket — a forintkiajánlás klasszikus esete —, míg a bécsi címen össze nem gyűlt az ötezer, és a báróéktól megjött a hívólevél. \ Magához intett egy cirkáló taxit, és megadta a báróék címét. Nem sokkal később átsietett az előkerten, mint valamikor, ha a Stefánia úti kis palotába igye- ; kezeit. Egy öreg inas nyitott ajtót. Peterdi előre kö- szönt neki: — Guten Abend! Ez műhiba volt! Az elmúlt húsz év alatt ráragadt, 1 hogy mindenkinek előre köszön. De nem azért jött Pestről, hogy a küszöbről visszaforduljon. Sosem hitt a kártyás-babonákban, csak a pihent idegekben, a technikai fölényben. Áthaladt néhány szobán. A báróéknak itt is jól ment. Ezt eddig is el tudta képzelni, de valahogy mégsem hitte, hogy mások még mindig úgy éljenek, mintha semmi sem történt volna. A báróné csókra nyújtott kezén megcsörrentek a kar- perecek, két előkelőén öltözött úr tápászkodott fel a karosszékekből. A fiatalabbikban Herényit ismerte fel, a háború után bridzsel- tek néhányszor — akkor még kezdőnek számított a kis Kéri, azután ötvenhatban lelépett. Ki hitte volna, hogy viszontlátják egymást a bárónő partiján? A másik valami Hohenstein nevű öregfiú, hadvezér arccal. Ez lenne az a Hohenstein herceg, akit Hitler főbe akart lövetni? Hohenstein szmokingja legalább harminc éves volt, s eléggé gyűrött, míg Peter- diet a penzióban átvasalták, mialatt ö megfürdött. Ez fontos a nyugodt játékhoz! Kerényi persze kifogástalanul ápolt, de ő még fiatal ember, alig lehet túl a negyvenen. Vajh, hogyan ügyeskedte be magát a jó társaságba? Csak a bridzs- zsel? A báróné testvérek között is hatvanöt éves, és ötvennél fiatalabbnak a legádázabb hízelgő se nézheti. Amellett mindig a zárdában belérögződött erkölcsi elveket gyakorolta. Maradt a bridzs, inint mámor. Már ültek is a zöldposztós asztal köré. A báróné került Hohensteinnel szembe. Az öreg hadvezér osztott, és öt káróig ment a licit. Kerényi játszotta, simán meg is nyerte. A felírás Hohenstein hivatala volt. Miközben Peterdi körbedobálta a lapokat, az ismeretlenre gondolt, aki ma este kicsöppent miatta a partiból. Ki lehet az? A bíró? Kizárt dolog, hogy rendszeresen letejeljen Herényinek, meg a hercegnek. Túl nagy luxus lenne, ezt még Pesten sem kockáztatta, a régi jó időkben. A báróné — született Pollatschek-Drex- ler — veszthetett a saját vagyonából tetszése szerint, de a báró — ő takarékos ember volt. Hohó, figyelni kell ám! A kör dámát kicsit korán adta be, Kerényi elégedetlenül rántott egyet a vállán. Most nincs más, csak a játék. A báróné és Kerényi nagyon sokat fejlődtek. Hohenstein pedig egészen elsőrendű játékos. Nem a kényelmes hazai tempóban peregtek a játszmák, már licit közben érződött az erős feszültség. A másik három merészsége minden pillanatot szinte szerencse látókká élesített, s ő alig jutott közöttük levegőhöz. Drága cigaretták tömjénszaga sűrűsödött, pedig Pe- terdinek évekkel ezelőtt le kellett mondania a dohányzásról. Talán így akarják kiborítani? De honnan tudnák, hogy mennyire ingerli a füst?! Az inas kávét szolgált fel, bágyadt löttyöt, mintha egy harminc év előtti lombikban főzték volna. — Mennyi időre jöttél? — kérdezte Kerényi. — Korlátlan. Ameddig kedvem tartja ... — Badenbe nem készül? — Ezt a báróné vetette közbe. — Még nem döntöttem. Sok mindentől függ ... — A klienseinek nem hiányzik? — Hát..: — Te praktizálsz? Ügy tudtam, hogy régen nyugdíjban vagy... Aztán Kerényi közelebb hajolt hozzá, és magyarul mormolta: — Tudok egy helyet, ahol ötvenkilencet adnak száz forintért... — Kösz, már elintéztem. A herceg osztás közben rájuk szögezte tekintetét. Sértésnek vehette volna a pusmogásukat, nem tudott magyarul. Ha ugyan nem tudott, és ha egyáltalán herceg volt, nem valami Rákóczi úti Hohenstein. De ez képtelenség! Ez a környezet elég valódi ahhoz, hogy egy Hohenstein is valódi lehessen benne, és ráadásul még részese is a báró üzleteinek. A báró mindig a legpedán- sabb arisztokraták közül választott társat. — Szóval praktizál? Ez érdekes. Négy treff... — fűzte tovább a báróné a beszélgetést. — Érdemes ott ügyvédkedni? — Feltétlenül. Négy kör... — Persze, a körülményekhez képest. Passz. — Szanzadu. A herceg szigorúan nézett a beszélgetőkre, és hazavitte a szanzaduját. Merész óvatossággal játszott, a báróné viszont hallatlan szerencsével is. Igaz, tizenöt év alatt volt Pesten is néhány estéje, mikor nyert, de ez nem érintette a végeredményt. — hegy szíves öregem... — hallotta Kerényi hangját. Mit sürget ez a zsúrfiú,
