Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Megkezdődik-e a béke Európában ? Európa kér magának vezető helyet a világsajtóban az újságok címoldalán: az öreg földrész, amelyen két világháború is kirobbant, most az enyhülés új perspektíváit ígéri. Helsinkiben végre összeültek az európai országok nagykövetei, hogy hozzálássanak az összeurópai konferencia előkészítéséhez. Az NSZK-ban a múlt vasárnapi választások eredményeképp a. győztes kormánykoalíció vezetői az eddigi külpolitikai vonal további folytatását helyezték kilátásba. Brandt kancellár megújította a választás előtti ígéretét: még karácsony előtt kész elmenni Berlinbe, hogy aláírja az NDK és az NSZK alapszerződését. Ami az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elő- készítését illeti, nyilvánvaló, hogy egy-két hónapos munka vár a finn fővárosban akkreditált nagykövetekre: meg kell állapodniuk az értekezlet napirendjében, mint ahogyan máris megegyeztek abban, hogy a majdani határozatokat a konferencia csak egyhangúan, tehát valamennyi részvevő egyetértésével hozhatja meg. Egész sor technikai kérdés vár választ: mi legyen majd a konferencia nyelve és hogy a külügyminiszterek kezdjék-e az értekezletet, később tálán rábízva újra a nagykövetekre vagy szakértőikre a tárgyalás teendőit? Milyen állandó szervezet kellene az összeurópai értekezlet munkájának folyamatossá tételéhez? Mert sokan úgy vélik, hogy a konferencia, bármennyire is történelmi jelentőségű lesz, előre nem tudja majd megoldani a földrész országai közti függő kérdéseket. Egy szellemes megjegyzés szerint „Európa valaha megélt egy harmincéves háborút, most a harmincéves konferencia következik...” Természetesen tréfás túlzás ez, annyi azonban bizonyos, hgy nem egy és nem két konferencia szükséges a vitás ügyek rendezésére. Az első ér- tekez'etnek mindenesetre 1973 tavaszár.—nyarán létre kell jönnie! Amennyire bizonyos az, hogy már az előkészítő tanácskozások megkezdése is a szocialista diplomácia sikerének minősíthető, annyira világos, hogy a nyugati, az atlanti országok megpróbálják az összeurópai konferenciát a magúik törekvéseinek szolgálatába állítani. Hz úgynevezett „NATO-parlament” éppen Bonnban ülésezett ezen a héten. Ugyanezekben a napokban jelentette ki a győztes Willy Brandt, hogy választási ígéretének megfe’elően, december 21-én vagy 22_én kész Berlinbe utazni és aláírni a két német állam viszonyát 'szabályozó alapszerződést, — ezzel szembe áll a „NATO-parlament” számos hidegháborús hangulatú állásfoglalása. Persze tudnivaló, hogy a „NATO-parlament” nem valami hivata/os szerv, „csak” a 15 NATO-ország törvényhozásainak félhivatalos küldötteiből áll, akik aztán nem is hoznak bárkire is érvényes határozatokat, hanem csupán úgynevezett ajánlásokat. Azokat a NATO-országok kormányainak legfeljebb csak megszívlelni illik, aszerint cselekedni már nem keik Mégis elgondolkoztató, hogy a „NATO- parmalent” egyes urai a törté2 1972. NOVEMBER 26. nelem kerekét vissza szeretnék forgatni... Pedig a történelem például a két német állam viszonyában is döntött már. Az NDK sorra- rendre dolgozza le hátrányát az NSZK-val szemben: ez a hét két ENSZ-vonatkozású fordulatot hozott e tekintetben, hiszen kedden az UNESCO-nak, az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének lett a tagja az NDK, pénteken pedig Waldheim, ENSZ-főtitkár közölte a berlini kormánnyal, hogy az NDK megfigyelői helyhez jut magában a világszervezetben is. Az NSZK már húsz esztendeje tarthatott megfigyelőt New Yorkban, az üvegpalotában. A világ egyéb térségeiről, egyéb gondjairól: a vietnami— amerikai titkos tárgyalások Párizsban egész héten folytak Le Dtfc Tho, a VDK küldöttségének különleges tanácsadója és Henry Kissinger, Nixon elnök nemzet- biztonsági főtanácsadója között. Kissinger közben átrándúlt a szomszédos Brüsszelbe is, hogy az ott vendégeskedő Szuharto indonéz elnökkel megbeszélje a vietnami fegyverszüneti ellenőrző bizottságban az indonéz katonai szakértőkre háruló szerepet. A Le Dúc Tho—Kissinger tárgyalásokról semmi sem szivárgott ki. A már egy hete zajló megbeszélések ténye arra vall: kemény alkudozásra került sor. II kÖJß'-frfilGti válság szinte állandósuló eleme, hogy az izraeli haderő új meg új csapást mér a szíriai és libanoni határon túlra, abban reménykedve, hogy az itt elhelyezkedő palesztin menekülttáborok lakóit éppT úgy élriasztja a palesztin felszabadítás! szervezetekben való részvételtől, mint ahogyan a damaszkuszi és a bejrúti kormányt is elrettenti a palesztin szervezet támogatásától. A politikai megfigyelők most különösen azt fürkészik: hogyan reagál Egyiptom és Líbia a Szíriát ért izraeli támadásokra, hiszen a két ország a hármas arab államszövetségben segítséget ígért az á’lamszövetség harmadik tagjának. Szíriának. Afrikában az ENSZ határozata keltett feltűnést és jogos* reményeket: a Biztonsági Tanács a Szomália, Guinea és Szudán által kezdeményezett határozatában felszólította a portugál gyarmatosítókat, kezdjenek tárgyalásokat Angola. Mocambique, Bissau-Guinea és a Zöldfoki- szigetek népeinek képviselőivel e területek önrendelkezési jogáról, függetlenségéről1. Köztudomású hogy Portugáliáé az utolsó nagy' gyarmatbirodalom az egész földkerekségen... Végül még egy európai ügy: a belga kormány lemondása ismét ráirányította a figyelmet a nyelvi ellentétek miatt időnként kettészakadással fenyegető ország sajátos problémáira. A tízmillió belga többsége flamand, aki a holland nve’-'n’o' rr^idnem azonos nyelvet beszél, minden harmadik belga viszont francia ajkú vallon, a maradék pedik kétnyelvű, akiket azonban hol a flamandok, hol a vallonok remélnek a maguk oldalára állítani. A r. -Ivi vitának persze már régen járulékos okai a politikai, társadalmi, gazdasági problémák: a flamandok most indultak rohamos gazdasági fejlődésnek, a vallonok visszaesőben vannak, — a flamandok soraiban több a reakció híve, a vallon munkásság viszont a baloldal zászlaja alá áll. A szembenállásuk olykor kibé’-'thetetlen- nek látszik, a mostani kormány- válság is ezt bizonyítja — egy darabig, amikor a szenvedélyek heve elül majd. Aláírás elöli az NDK—NSZK alapszerződés A Német Demokratikus Köztársaság 1972. december 15-ét, vagy 19 ét javasolta az NDK és az NSZK alapszerződése aláírásának lehetséges időpontjaként. Dr. Michael Kohl, a demokratikus Németország miniszterelnökségi államtitkára pénteken este ilyen értelmű telexet küldött Egon Bahr-nak, a bonni kancellári hivatal államtitkárának. A felek megbízottal hamarosan megállapodnak a szerződés aláírásának végleges időpontjár ban — jelentette az ADN — s megtartják az ehhez még szükséges megbeszéléseket. Conrad Ahlers, az NSZK kormányának szóvivője pénteken délelőtt december 21-ét, vagy 22-ét nevezte az aláírás valószípű időpontjának. A két német államalapszerződésének ünnepélyes aláírására Willy Brandt nyugat-német kancellár utazik majd Berlinbe, az NEK fővárosába. (DPA) December 4-én folytatják A VDK Párizsban tárgyaló delegációja szombaton bejelentette, hogy a Le Dúc Tho és Kissinger közötti bizalmas megbeszéléseket december 4-én folytatják. Leonyld Brezs- nyev 1906. december 19-én született. 1931. óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1927-ben elvégezte a kurszki mezőgazdasági és talajjavítási technikumot. utána a dnyeprogyer- zsinszki kohászati főiskolán tanult, ahol 1935- ben végzett. 1935—36-ban a Vörös Hadseregben teljesített szolgálatot. Az ezt követő két esztendőben a dnyeprogyer- zsinszki technikum igazgatója, majd a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. 1938-tól különböző vezető pártfunkciókat töltött be. 1939—41-ben a dnyep- ropetrovszki területi pártbizottság titkára. A Nagy Honvédő Háború éveiben front-politikai csoportfőnökség helyettes vezetője, hadseregpolitikai osztály- vezető, front-politikai csoport- főnökség vezetője, majd katonai körzeti csoportfőnökség vezetője volt. 1946—47-ben a za- porozsjei, 1947—50 között a dnyepropetrovszki területi pártbizottság első titkára. 1950-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának apparátusiban dolgozik, majd a Moldovai KB Központi Bizottságának első titkára, 1952—53-ban az SZKP Központi Bizottságának titkára, 1953—54ben a Szovjet Hadsereg és Hadiflotta politikai főcsoportfőnökének helyettese. 1954-től 1956-ig a Kazah KB Központi Bizottsága titkárának, majd első titkára. 1956—1960 között ismét az SZKP Központi Bizottságának titkári tisztét tőibe. 1950- tól 1964. júliusáig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. 1963. júniusában ismét megválasztották az SZKP Központi Bizottsága titkárának, majd 1964. októberétől 1966. áprilisáig a Központi Bizottság első titkára volt. Az SZKP XXIII. kongresszusa Le- onyid Brezsnyevet a Központi Bizottság főtitkárává választotta. Az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja volt 1952—53 között, illetve 1956—57-ben, 1957-től tagja az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének, majd 1966. áprilisa óta a Politikai Bizottságnak. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője több ülésszakon. Érdemei elismeréséül Leonyid Brezsnyevet 1961-ben a Szocialista Munka Hőse, 1966-ban pedig — 60. születésnapján — a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Négyszet kapta meg a Lenin-rendet, kétszer pedig a Vörös Zászló Érdemrendet. Brezsnyev életrajza Együttműködés a KGST-ben Hivatalos amerikai bejelentés szerint Kissinger szombat este visszautazott az Egyesült Államokba, hogy beszámoljon Nixen elnöknek a Párizsban Le Dúc Thc-val folytatott bizalmas megbeszélésekről. (Reuter) Az 1972. november 19-én tartott NSZK beli választásokon nagyarányú többséget kapott » kormánykoalíció. A választásra jogosultak 91,2 százaléka élt politikai jogával, résztvett a szavazáson. A szociáldemokraták a szavazatok 45,9 százalékát kapták, ezzel az NSZK legerőDr. Ajtai Miklós miniszterelnökhelyettes az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnösebb pártjává váltak. A Szabad Demokrata Párt 8,4 százalékot ért el. A CDU—CSU frakció a szavazatok 44,8 százalékát kapta meg. Térképünk a pártok által szerzett mandátumainak számat mutatja, tartományonként. ke és az általa vezetett delegár ció szombaton hazaérkezett Moszkvából, a KGST műszaki- tudományos együttműködési bizottságának 3. üléséről. Hazaérkezésekor dr. Ajtai Miklós nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy az ülés napirendjén több mint tíz téma szerepelt, amelyek közül a7 egyik legérdekesebb a környezetvédelem kérdéseivel foglalkozott Erről a KGST kü- lömböző szerveiben tárgyalnak* és a műszaki—tudományos együttműködési bizottság végd az összefogó, koordináló munkát. — Jól ismert tény, hogy a fejlődő ipar, mezőgazdaság, ké- m’a milyen veszélyeket rejt magában, a levegő- és a vízszenye- zés révén, s idejében kell felkészülniük, hogy ezeket a veszélyeket előrelátóan lo- küzdjük — mondotta. — Ebben a- munkában a szocialista országok nagyon aktív összefogására van szükség. A másik példa, amit kiragadnék a témák közül a molekuláris biológia prognózisa. Foglalkoztunk a molekuláris biológia tudományának mai világheJvze- tével, előrelátható fejlődésivel és összehangoltuk a tudományos munkát. Egyes témákban a magyar bio'ógusok vállaltak vezető szerepet. Befe*‘ezésül elmondotta, dr. Altai Miklós, hogy meglátogatták a szovjet meteorológiai szol. gálát intézeteit, ahol mete-mló- giai műho’dakkal. időiá’-á.-fe'de- rítő repülőgépekkel, rakétákkal, nemcsak passzívan figyelik az időiárás változásait, hanem annak befolyáso'ásával is foglalkoznak. A já°eső elhárítására különleges rakétát szerkesztettek. amely a felhőkbe fe'lőve vegyszert permetez szét és azt követően csendes csapadék formáiéban h"l'ik le az eső. Minket is foglalkoztat az a gondolat. hcwv a szovie* ebdá-sak segítségével hasonló kíséreteket végezzünk Magyarországon. (MTI) Mandátumos többség \
