Békés Megyei Népújság, 1972. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
A tv-ben láttuk Csütörtök esti képernyő 17.30: A Tizen Túliak Társasága jelentkezik. Igen jó programmal. Olyannal, mely jól kiegészíti az általános iskolák felső tagozatos Oktató-nevelő munkáját. Kapcsolatot teremt a délelőtti tanítás és az otthoni tanulás között. A társaság tagjai őszinte élvezettel „dolgoznak”, amikor tudományos szakemberektől, művészektől kérdeznek. Ez a szerkesztő érdeme is, hiszen nem betanult szöveget mondat a gyermek-riporterekkel, hanem lehetőséget ad nekik a rögtönzésre is. A műsor közben azt hiszem sokan gondoltunk arra, milyen nagyszerűen tájékozottak gyermekeink, a mai 10—1-1 évesek. Nehéz kérdéseket tesznek fel. Lényeges kérdéseket! „Mire jó egy atomerőmű, miért éppen Pakson épül? Hasonlóan kédezmek rá a színészekre, a színházi rendezőkre is. 18.20: Kadar. A fiatalok körében népszerű ifjúsági érdekvédelmi műsor különkiadása. Biztesítja-e a vállalat a szakmunkástanulók gyakorlati oktatásához szükséges feltételeket? Ezzel kezdődik a beszélgetés. Több vélemény megegyezik abban, hogy nem lehet a szakmunkástanulót úgy foglalkoztatni az üzemben, mint munkaerőt. Az adás formája: két üzemi helyszín és a stúdió. Élénkíti a műsort, hogy a helyszínről kérdezhetnek a fiatalok, de talán jobb lenne, ha a kérdésekre nemcsak a felsőbb szervek vezetői, hanem a helyi üzemi vezetők is megadnák válaszaikat.! 21.15: A TV Galériája. Amint a műsor, úgy a vendég, Hézső Ferenc hódmezővásárhelyi festőművész sem ismeretlen. Legalábbis a Békéis megyei művó- szetkedvelők előtt, hiszen az alföldi tárlatokon már láthatták képeit A bemutatás, úgy vélem rosszul indult Mesterkélt volt a riporter. Nem csak a kérdések, a mozgások is. Lehetett volna felszabadultabb, otthonosabb a bemutatás. Jobb lett vol_ na, ha kényelmes fotelekben társalognak vagy elsétálnak a képek előtt Talán az alkotó is azért volt zavart, mert mindez nem így alakult Sajnos a tárlatvezető Bereczki Lóránt sem készült fel eléggé. Legalábbis így érezte az ember: csupán pillanatnyi érzéseiről beszélt és bár nem akarta, mégis belemagyarázott a képekbe mesterkélt gondolatokat. Szebb lett volna, ha végig a művész beszél. Ügy, ahogyan a róla készített kisfilmben az otthoni környezetben. Ez volt, ami hangulatot és értéket adott a műsornak. Szép volt az elhagyott csónak a Tiszaparton, a madarak, a nád, a citera, a tanyai ház. Ezek többet mondtak a művészről és munkájáról, mint a riporter és a tárlatvezető. A műsor hibája volt, hogy öncélú anekdotákkal, indokolatlanul hívta meg a beszélgetéshez Antal Imrét. Ami mégis jó volt: Néhány sikeres mondat közelebb vitte a nézőt az absztrakt képi világ megismeréséhez. (rétíiy) IFA-program a szervizben November 20-án női- és bakfis ruhák9 takarók 229520 Az utóbbi időben egyre több IFA tehergépkocsi jelenik meg közútjainkon. A KGST szállítás keretében hazánkba kerülő NDK-s tehergépkocsik igen népszerűek. Megyénkbe is sok érkezik, s ezért az AFIT Békéscsabai Szervizüzeme ez év január 1- től megszervezte az IFA-kocsik garanciális átvizsgálását és a javítások lebonyolítását. Az év végéhez közeledve, megállapítható, hogy az eddigi tapasztalatok kedvezőek. A békéscsabai szervizben 25-en foglalkoznak az IFA-kocsikkal, havonta 6—8 középjavítást, naponta 2—3 garanciális átvizsgálást s a futójavításokat végzik. Ezzel a munkával a szerviz bruttó árbevételének mintegy 40 százalékát, hat-nyolc millió forintot forgalmaznak ez évben. Tervezik, hogy jövőre a szerszám és gépállományt úgy fejlesztik, hogy az IFA tehergépkocsikat is korszerű műszaki szinten javíthassák. Nagyselmeczy István és Dzsamba György vb-tagok meglátogatták az üzemet, hogy a helyszínen érdeklődjenek a dolgozók problémáiról. Róluk volt ssó! Lányok-asszonyok egy új világban A városiasodás felé vezető úton egyik igen fontos lépcső az ipartelepítés, iparfejlesztés. Hiszen — több egyéb mellett — egy településnek az ad rangot, ha ipari létesítményekkel is rendelkezik. Mezőkovácsházán három évvel ezelőtt, pontosabban 1969 őszén kezdődött a tárgyalás a helyi tanács és a Békéscsabai Kötöttárugyár vezetői között, egy konfekcióüzem létesítésére. Mezőkovácsházán, de a járásban is alig van számottevő ipari üzem, olyan meg különösen nincs, amely a nőknek biztosítana megfelelő munkalehetőséget. Éppen ezért nemcsak a nagyközségi, hanem a párt járási bizottsága, a járási hivatal vezetői is segítettek, hogy mielőbb felépüljön az üzem. Időben — 1969. végén — elkészült a konfekcióépület terve és megkezdődött az építéssel párhuzamosan a munkaerőszervezés is. A nagyközségből és a járás több „községéből 240-en jelentkeztek. 1970. januárjától a vállalat megkezdte a jelentkezettek átképzését. Ugyanebben az évben megindult az iparitanuló-kép- zés is, és az első negyvenegy tanuló 1972-ben sikeres vizsgát tett. Az elmúlt év májusában elkészült az üzemrész és megkezdődhetett a termelés. Több mint egy év telt el azóta. A lányok-asszonyok — többségének első — munkakönyvében már ez áll: szakmunkás, betanított munkás. Valahogy könnyen rájár az elismerés egy új üzemre, még Ókkor is, ha érdemtelen arra, hogy: ez igen, korszerű, minden igényt kielégít. De a mezőkovácsházira tényleg ráillik. Ezt nem én, olyan szakemberek mondták, akik értenek hozzá A csupa fény, tiszta munkateremben lányok-asszonyok ülnek a korszerű, fürgénjáró varrógépek mögött. Milyen lehet a munkahelyi közérzet itt? Lantos Klára: Az elsők között voltam, aki jelentkezett ipari tanulónak. Az idén július elején tettünk szakmunkásvizsgát. Nem bántAm meg, hogy ezt választottam. Az első havi keresetem meghaladta az 1200 forintot. Meg vagyok elégedve. Erdélyi Ilona: Mielőtt jelentkeztem, nem volt állandó munkahelyem. Örültem hát, hogy új üzem épült. Keresetem 1000 1400 forint. Nem könnyű a munka, különösen az ilyeneknek, mint én, aki azt sem tudtam, hogy mi az, hogy gyár. Márkus Mihályné: Nemrég kerültem ide. Alighogy túl vagyok a kéthónapos átképzésen. Nekünk, akik eddig a mezőgazdasági munkában dolgoztunk, úgy érzem kevés az a két hónap, amelyet az átképzésünkre fordítanak. Több idő kellene ahhoz, hogy ne legyen idegen ez a munka, hogy ionban megismerjük a gépeket, az itt gyártott termékeket, és ezt a számunkra most még szokatlan munkafegyelmet. Kóródi Mihályné azelőtt Békéscsabán, a Kötöttben dolgozott. Most ő a mezőkovácsházi üzem vezeitője. — Hogy miért vállaltam el ezt a munkát? Szép feladatnak éreztem, hogy hábáskodhatom egy új üzem létrehozásában. Bevallom azt is, hogy anyagilag is előnyösebb, s ami talán a legörvendetesebb, itt kaptunk egy nagyon szép, kétszobás, összkomfortos lakást. A kezdet? Őszintén szólva, sokkal nehezebb volt, mint ahogyan gondoltam. Más olyan emberekkel egy üzemi, szervezett életritmust kialakítani, akik soha nem dolgoztak még ilyen körülmények között. A mezőgazdaságban, otthon a háznál, nincs percekhez kötött norma. Most már azt is értem, hogy ezeknek a nőknek milyen nehéz beleilleszkedni ebbe a számukra nagyon bonyolult világba. Érthető, hogy ez nem mindenkinek sikerül. Az első évben például 150 dolgozót vettünk fel és 54-en léptek ki. Még rosszabb ez az arány az idén, amikor 10 hónap alatt 74 új dolgozót vettünk fel és 52-en kérték ki a munkakönyvét. Sokan még a próbaidő alatt elhagyják az üzemet. Tudom a magyarázatát is, hogy miért. Ugyanis a vállalat szerződésben meghatározta, hogy aki a kéthónapos betanulási idő után lép ki az üzemből, vissza kell térítenie ezer forintot. Sokba kerül ám az átképzés. A jelentkezettek az első hónapban 750, a másodikban 850 forint fizetést kapnak. Sokan, panaszkodnak a normára. Én tudom — hiszen én is csináltam —, hogy az itteni nem teljesíthetetlen. A vállalat vezetősége — ismerve helyzetünket — olyan áruk gyártását bízta ránk —, amelyek, mint mondani szoktuk, jó cikkek. El lehet velük érni a normát. Természetesen fegyelmezett munkával. Az egyik asz- szony egy hónap alatt 2400 forintot keresett. Egy másik ugyanazzal a géppel ugyanolyan áruval csak 800 forintot. Sajnos egyik legnagyobb gondunk — amire a kezdet kezdetén nem is számítottunk — a munkaerőhiány. Jelenleg is 80 nőt tudnánk még alkalmazni. Különösen a délutáni műszak foghíjas. Ezért a gazdaságossággal sem nagyon dicsekedhetünk. Télen aránylag jobb a helyzet, tavasztól azonban mindig rosszabb. A mezőgazdasági munka elviszi áz asszonyokat. Jobb a kereset ott, ha csak ideiglenesen is. Délelőtt a volt reflkovácsházi, délután a„ üzem melletti iskolában saiátítiái el a tudnivalókat az ipari tanulók. Az első- és második évfolyamon ösz- szesen 63-an tanulnak. Asztalos Magdolna másodéves tanuló, a nyolcadik elvégzése után jött Mezőhegyesről. Véleménye igen csak azonos azzal a tíz lányéval, akik „vidékről” jöttek és Mezőkovácsházán laknak albérletben: — Szeretünk itt, csak sok az a 200 forint, amelyet a lakbérért kell fizetni havonta. Igaz, a felét megtéríti a vállalat. Mezei Margit: Kereskedő szerettem volna lenni, de nem sikerült. így maradtam itthon. Talán jobb is. Egyáltalán nem vagyok elkeseredve, mert már megszoktam a környezetet és jól érzem magam. A még kétségtelenül meglevő gondokon túl az üzem bebizonyította, hogy életképes, szükség volt és van rá. Ügy tűnik azonban, több segítség kellene vezetőinek. Hiszen ez a most még kis üzem máris egy olyan kohó, amelyben napról napra formálódnak az emberek és ebben a katalizátorban — nem problémamentesen — alakulnak át a lányok-asszonyok munkásokká, a szó klasszikus értelmében. Szerep jut ebben a nevelésben a szakszervezetnek, a KISZ-nek. Sok a fiatal az üzemben, még az ipari tanulókon kívül is. Ezért nem érthető, hogy a KISZ jóformán osak papíron működik. A fiataloknak alig-alig van olyan programjuk, amellyel tudnák eltölteni a szabad időt. Az elmúlt napokban tárgyalta meg a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága az üzem termelési eredményeit, valamint munkaerő-helyzetének alakulását. Sőt néhányan meg is látogatták az üzemet. Nem kétséges, hogy mindannyian szívügyüknek tekintik az üzem létét. Erről az is meggyőzött, hogy majd mindegyik vb-tag nemcsak, hogy véleményt mondott az üzem eddigi munkájáról, hanem hasznos tanácsot is adott a fejlődés • érdekében. Szóba került, hogy jó lenne az iparitanuló-képzés javítása, és a bejáró lányok érdekében egy leányszállást létrehozni. Helyiség lenne. Talán, a most még fékező anyagi kérdés sem megoldhatatlan. Legalább is ez derült ki az ott elhangzottakból. Az sem elképzelhetetlen — ezt is ott mondták el —, hogy évek múlva öt-hatszáz dolgozót foglalkoztató üzemmé fejlődhet a mezőkovácsházi. Béla Ottó